Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került:
Frissen létrehozott:
Latest topics
» Severus Snape
by Voldemort Kedd Júl. 17, 2018 12:48 am

» Fogadj el!
by Elisabeth Grand Hétf. Júl. 16, 2018 6:43 pm

» Diák keresettek
by Marlene McKinnon Vas. Júl. 15, 2018 8:55 pm

» Marlene McKinnon
by Mesélő Drazsé Vas. Júl. 15, 2018 7:14 pm

» Lily Evans
by Voldemort Szer. Júl. 11, 2018 6:20 pm

» Gaute Kolbein
by Voldemort Kedd Júl. 10, 2018 8:32 pm

» Suzanne Garçon
by Voldemort Kedd Júl. 10, 2018 4:10 pm

» Jérôme Richelieu
by Voldemort Kedd Júl. 10, 2018 10:34 am

» Felnőtt keresettek
by Théo Garçon Hétf. Júl. 09, 2018 7:42 pm

» Théo Garçon
by Albus Dumbledore Hétf. Júl. 09, 2018 7:17 pm

Statisztika
DIÁK (13)
Griffendél 4
Hollóhát 1
Hugrabug 1
Mardekár 3
Beauxbatons 3
Durmstrang 1
FELNŐTT (10)
A falka 0
Civil 4
Halálfaló 3
Minisztériumi dolgozó 2
Rendtag 1
Nemek
10
13

Share | 
 

 Gaute Kolbein

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Civil

Hivatás : oktató - vérmágia
Hozzászólások száma : 21
rupert_friend

TémanyitásTárgy: Gaute Kolbein   Hétf. Júl. 02, 2018 10:32 pm


Gaute Royd Kolbein

Adatok
Születési név: Gaute Royd Kolbein
Megszólítás: Gaute, Professzor, Tanár úr, Kolbein, Grrr...
Születési dátum, hely: 1949. 12. 05. (Göteborg, Svédország)
Vér: aranyvérű
Iskola: Durmstrang
Hivatás: oktató
Tevékenység: vérmágia
Csoport: civil
Play by: Rupert Friend

Készségek

✘ Glima: Ebben a svéd harcművészetben ugyan jártas, de nem ő a legjobb. A saját korában, súlycsoportjában azonban kiemelkedő tehetségnek számít.
✘ Vérmágia: Jól bánik az emberi és állati vérrel egyaránt, legyen az egy testbe zárva, esetleg mikroszkóp lencséje alatt, vagy akár egy bájitalban elvegyülve.
✘ Bájitalok: Csak legyen köze a vérhez, és máris jók vagyunk...
✘ Repülés: Annak idején mindenki azt hitte, kviddicsező lesz belőle, ám egy jól abszolvált bukfenc után elszállt minden remény.
✘ Okklumencia: Kellett. Tanították. Koncentrált. Jobb lett, mint gondolta volna, és még hasznát is veszi.
✘ Anyanyelvi svéd és beszédszintű angol nyelvismeret: Emellett pedig megérti a többi skandináv nyelvet is a rokonságuk miatt, ám a finneknél az angol hasznosabbnak bizonyul. Az iskolák közötti kapcsolatokban pedig nagy hasznát veszi az angol nyelvismeretének, még ha a nyelvtanban nem is jeleskedik annyira, mint szeretne.
✘ Por- és pollenallergia: Tüsszög, bedagadnak a szemei, folyik az orra, de szerencsére csak akkor jön elő a dolog, ha nem szedi a gyógyszereit. Márpedig szedi.
✘ Munkamánia: Mindig csinál valamit, mindig el kell foglalnia magát, másképp ideges lesz. Szabadidejében általában dolgozatokat javít.
✘ Deipnophobia: Fél a vacsorameghívásoktól, mert azt gondolja magáról, hogy hangosan nyelv, gusztustalanul rág, és néha zavarában kiesik a kanalából az étel. Kiskorában kortársai sokszor kiközösítették emiatt, így inkább kerüli a nyilvános étkezést, az pedig, hogy valaki meghívja, maga a rémálom. Azt nem lehet elkerülni. Bunkóság visszautasítani egy meghívást...

Jellem

Edevis tükre: Saját magát látná épen, egészségesen, tetoválás nélkül. Balján egy nő állna, félig átkarolják egymást, kezében pedig egy szőke fürtös csöpp leányzó nevetne apja arcába.
Mumus: Egy ételektől roskadozó asztal képével díszített boríték, rajta cikornyás, aranyló betűkkel az áll, hogy "Meghívó".
Patrónus: cikta juh - Leginkább a reményre szokott koncentrálni minden alkalommal. Igyekszik minél aktuálisabb boldogságot keresni, mert szerinte az erősebb, mint egy töredéknyi emlék. Ettől függetlenül első reinkarnálódott patrónusainál arra gondolt, amikor gyermekkorában legjobb barátjával együtt későig társasoztak a padláson megbújva, önfeledten.

14 hüvelyk, tiszafa, egyszarvú farokszőre
Fogd a pálcáját, és vizsgáld meg alaposan, hogy mindent megtudhass róla. Nem kell hozzá pálcaszakértőnek lenni, hogy megértse az ember Gaute nagyvonalakbeli énjét.
Kezdjük a fával, ami tiszafa. Úgy tartják, nagy emberek pálcája, védelmezőké, de Gaute csak önmagát védi, és nem is nyíltan. Az egyszarvú viszont békés állat, nem bánt, ha nem idegesíted fel. Ez a kettő tulajdonság hogyan is összpontosul főhősünkben? Nos, elég egy apró fenyegetés személye vagy szerettei ellen, és egyszerre csak védelmezővé válik, ellenben ha nem zargatja senki, olyan, mint egy unikornis. Szelídíthető, de mindig zárkózott. Nem egy társasági ember, mégis kedves, türelmes és megértő. Ugyanakkor befolyásolható és hűséges, ha a szeretteiről van szó. Egyszerű jellem, mégsem próbálja senki megfejteni...


Külső
Száznyolcvan centiméter, nagyjából hetvennyolc kilogramm körüli, fiatalos arcú ember sötétbarna, ám legtöbbször feketének tűnő hajjal, és bársonyos, kék szemekkel. Semmi kiívó nincs a megjelenésében. Se egy tetoválás, se egy piercing, de még az öltözködése sem figyelemre méltó. Kedveli a kötött pulóvereket, és a hosszú kabátokat, valamint a farmert, és éppen az aktuális öltözékéhez illő cipőt. Néha felvesz egy bojtos, kötött sapkát is, bár szereti, ha a hajába kap a jeges szél, így inkább nem hord semmit sem a fején.
Testalkatát tekintve nem látszik rajta semmiféle rendkívüli erő vagy éppen erőtlenség, ám a glima miatt megerősödött, így nem kell félteni varázspálca nélkül sem. Egyébiránt semmi említésre méltó nincs külsejében, nem egy nagy szépség, de a csúnyától is távol áll.

Előtörténet
„Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár.”

Léptek nesze töri meg az éjszaka csendjét. Egy nő az, aki a téli, havas utcán gyorsan, ám határozottan jár. Hangosan visszhangzanak a koppanások, ahányszor cipője a fagyos, lesöpört macskakövet éri. Kezében gyermek, arcán nyugalom ül, alszik. Anyjával ellentétben nem sír, nincs felzaklatva, nem tudja, mi fog következni. A boldog tudatlanság és az álomvilág különös együttes világában lebeg, mint egy ártatlan, ma született bárány. Nem tudja még, hogy a farkasok elé dobják pont ebben a pillanatban...
A nő sűrű könnyek közt búcsúzkodik, leteszi a gyermeket, meghúzza az ajtó feletti csengőt, majd eltűnik. Ezzel sötétség borul a vastagon betakargatott gyermekre. Takaróján csak három szépen hímzett szócska áll: Gaute Royd Kolbein. A gyermek neve.



„Viseld csendesen e magányt, mely nem egyedüllét...”

Mindenkinek van egy elképzelése az árvaházakról, ami az eseték nagy részében negatív, de azt is tudják, hogy sajnos gondolataik nem csupán spekulációk. Gaute számára legalábbis az árvaház olyan volt, mint egy börtön. Sokan voltak, de hatodik éve után megtanulta, hogy ez nem csak előnyökkel jár. Főleg úgy, hogy rajta kívül mindenki lány volt. Mindenki lányokat keresett, aki örökbe akart fogadni egy gyereket. Ő senkit sem érdekelt, elvégre ez egy leányotthon. Ő nem tehetett arról, hogy ennek ellenére itt kötött ki.
Egy iddő után pedig már nem bosszantotta, hogy a lányok inkább egymással játszanak. Babázni, teázni nem volt kedve, ezért inkább elvonult egy-egy csendes sarokba, és ott játszott, idősebb korában pedig a könyvek birodalmába vetette magát. Minden érdekelte, ami tudás, mindent szívott magába, akár egy szivacs, és ennek köszönhetően az iskolában kiemelkedő eredményekre tett szert. De nem volt boldog... Elvégre senkinek sem kellett.



„Sebaj, hiszen érzem, jobban vagyok itten.”

Senkinek sem. Nagyon sokáig csak kinézték a sorból, mert fiú. Sokszor oda se akart állni, ám mindig odaparancsolták. Aztán a tizenegyedik születésnapján - reggel már az ágyból parancsoltál le a bejárati csarnokba, hogy őt keresik - egy középkorú tanárnő örökbe fogadta.
Nem telt bele sok időbe, gyorsan repült el az év, és mint már korábban is, szívta magába a tudást, melyet a Durmstrang egyik tanárától kapott. A varázsvilág, az iskoláról hallott történetek, és minden lenyűgözte, ami ezzel csak egy halvány szálon futó kapcsolatot is alkothatott. Mindent tudni akart, és mindent meg is tudott, majd eljött a levele, elmentek bevásárolni. A nő rendesen bánt vele, és egy idő után már teljes szívéből szerette. Ő jól bánt vele, szerette őt, törődött vele. Nála annyiszor szedett a grízes tésztából, ahányszor csak akart, annyi könyvet kapott, amennyit csak szeretett volna, és annyi kötött pulóver birtokosa lett egy idő után, hogy sosem fázott a nagy, hideg, svéd földön. Gaute nem panaszkodott soha, mert nem volt mire. Végre valahára jól érezte magát, és a szomszéd gyerekek - akik szintén mágusgyermekek voltak - a barátai lettek, játszottak vele, beszélgettek, süteményeztek. És boldogak voltak.



„Törődik is ő már sok régi bajával:
Szentebb zamatokkal tell most, ibolyával.”

Boldogan kezdték, együtt a Durmstrangot, mindenben segítettek egymásnak, és így a legtöbb megpróbáltatást sikeresen átvészelték. Beletanultak a glimába - hisz kicsik voltak, kellett a védelem -, majd békésen járhattak az órákra. Újdonsült édesanyja óráira, gonoszabb tanárok óráira, ínycsiklandozó illatokkal teli étkezőbe és még ezer, meg ezer helyre. De leginkább a magas helyeket szerették, ahonnan be lehetett látni a csodás tájat, ahol nem kellett váratlan látogatóktól tartaniuk.
Teltek az évek, gyarapodott a tudás, és egyre inkább azon kapta magát főhősünk, hogy gyengének érzi magát. A pálcája - szokatlanul hosszú, tiszafa, egyszarvúszőr - nem engedelmeskedett neki. Ekkor lehetett hatodéves, szóval a vérmágia színe-javát addigra már tudta, utánaolvasott mindennek, amit csak tudni lehet erről a mágiaágról, és már azt is eldöntötte, hogy ebbe az irányba megy tovább, de a pálcája is kellett hozzá. Így esett, hogy vért ejtett. Tragikusan költői lenne? Bizonyára, ám nem ölt soha. Saját ujját szúrta csak meg miután lyukat fúratott a pálcája magjáig. Belecsöppentette egy csepp vérrét a lyukba, hátha elfogadja a pálca gazdájának. Hátha erősebb lesz a kötelék. És így lett... Ekkor tanulta meg igazán, hogy egy csepp vér is csodákra képes, de ezen tettét senkinek, soha nem mondta el.
Az iskolás évei azonban hamar elrepültek - akár szó szerint is -, és kilépett a nagybetűs életbe, ahol viszont nem kellett távoznia az iskolából.



„Nem kell hozzá más, csak a vér szaga...”

Tanársegéddé avanzsált, és nem is telt bele sok időbe, hogy a tanári pozíciót is megkapja. Ez főleg azért történhetett meg, mert előző tanára nyugdíjba vonult. Mivel tizenéves kora óta már kellőképpen beleásta magát a vérmágia rejtelmeibe, szerencsésen megkapta a tanári állást is huszonnyolc éves korában, így nem panaszkodhat, hogy nem csinálhatja azt amit szeret. Ellenben a jelen angliai helyzet némiképpen megnehezíti a koncentrációt és ezzel együtt a munkát. A Durmstrang sincs biztonságban...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Halálfaló

Kor : 50
Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Gaute Kolbein   Kedd Júl. 10, 2018 8:32 pm


Kedves Gaute!

Mivel a karakterlapod íze sokkal közelebb állt egy áfonyaízű drazsééhoz, mint egy fülviasz ízűhöz, ezenkívül a kellő egyediséget is felfedezni véltük benne, úgy döntöttünk, felvesszük a kínálat közé. Hogy bevezethessük eme termékbeli változtatást, kérlek, töltsd ki az alábbi űrlapokat:
Avatar Foglaló
Patrónus Foglaló

PS:
Imádom! Legyen ez az első szavam hozzá.
Tetszett, hogy kifejtetted a készségeket, hogy méltán ekkora hangsúlyt fektettél a pálcájára. Ha szabad megjegyeznem, igazán nemes fára esett a választásod. Wink Elgondolkodtató és rengeteg jövőbeli tervet sejtet - alig várom, hogy kibontakoztasd őket. butterfly
Ilyen egy igazán jól összerakott karakter! *-*
A küllemen elolvadtam, ami pedig az előtörténetet illeti, sikerült igazán közel repítened minket Gaute múltjához és kitörni a sablonos szerkezetből. Mindig úgy örülök, mikor így feltaláljátok magatokat! love3
Foglalj gyorsan és írj NEKEM! whip

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Gaute Kolbein
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Miniszteri Hivatal :: Karakter Kutató- és Ellenőrző Központ :: Karakterlapok :: Elfogadott karakterlapok-
Ugrás: