Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került:
Frissen létrehozott:
Latest topics
» Severus Snape
by Voldemort Kedd Júl. 17, 2018 12:48 am

» Fogadj el!
by Elisabeth Grand Hétf. Júl. 16, 2018 6:43 pm

» Diák keresettek
by Marlene McKinnon Vas. Júl. 15, 2018 8:55 pm

» Marlene McKinnon
by Mesélő Drazsé Vas. Júl. 15, 2018 7:14 pm

» Lily Evans
by Voldemort Szer. Júl. 11, 2018 6:20 pm

» Gaute Kolbein
by Voldemort Kedd Júl. 10, 2018 8:32 pm

» Suzanne Garçon
by Voldemort Kedd Júl. 10, 2018 4:10 pm

» Jérôme Richelieu
by Voldemort Kedd Júl. 10, 2018 10:34 am

» Felnőtt keresettek
by Théo Garçon Hétf. Júl. 09, 2018 7:42 pm

» Théo Garçon
by Albus Dumbledore Hétf. Júl. 09, 2018 7:17 pm

Statisztika
DIÁK (13)
Griffendél 4
Hollóhát 1
Hugrabug 1
Mardekár 3
Beauxbatons 3
Durmstrang 1
FELNŐTT (10)
A falka 0
Civil 4
Halálfaló 3
Minisztériumi dolgozó 2
Rendtag 1
Nemek
10
13

Share | 
 

 Tobiah Ramsay

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Minisztérium

Hivatás : ⊂ minisztériumi titkár ⊃
Hozzászólások száma : 3

TémanyitásTárgy: Tobiah Ramsay   Pént. Júl. 06, 2018 10:32 pm


Tobiah Ramsey

Adatok
Születési név: Tobiah Ramsey
Megszólítás: Toby, Ramsay
Születési dátum, hely: 1956. december 18., Skócia
Vér: Félvér
Iskola & ház & évfolyam: Durmstrang & kijárta
Hivatás: MM Hivatal: Titkárság
Tevékenység: iktató, R1-kollega, hobbi-méregkeverő
Csoport: Minisztériumi dolgozó
Play by: Ezra Miller

Készségek
Egyszer azt mondták neki, képes olyan sallert lenyomni, amitől az embernek egy hétig cseng a füle; ámbár ez lehet csak költői túlzás volt. Azonban tény és való, hogy fizikailag igencsak jól tartja magát, a mai napig is. Az iskolában sem számított lusta embernek, és most, hogy már a munka területén kell teljesíteni, az otthoni karbantartó edzésekről nem mond le, nem lustálkodik, mintha a motor odabent nem is hagyná. Nem számít persze a legerősebbnek, sokan gyengébbnek tekintik alkata miatt, de mint tudott, a külső nem minden, a kitartás sokat javít az esélyein. A közelharc olyan dolog a mágusvilágban, amelyet sokan megvetnek, nem ismernek el, túl muglinak képzelik, és így kiváló taktika arra az esetre, ha egy magasra húzott, büszke orrot kell betörnie. Ilyenkor jön jól az iskolai tudás, a Durmstrang pedig lefektette a tudást, már csak élni kell vele. Mágiahasználó létére nem veti meg, ha a két kezét kell használnia, és bár kifejezett küzdősportban nem jeleskedik kiválóan, csak azok alapjai, amolyan „oktató” fogások ragadtak meg benne és elegyíti eggyé, azonban, mégis, a legjobb számára az úgynevezett „üsd – vágd” felállás. Nem ez az elsődleges, mióta megtanult átkokat szórni, sokkalta jobban kedveli, elsősorban erre összpontosít, csak úgy, azonnal a semmiért eddig még nem támadt – ténylegesen. Ha a gondolatoknak valós ereje lenne, az már más kérdés. De ki nem ábrándozott már ilyesmiről, nemde? Főleg ezekben az időkben.
Ha már mágia. Iskolai múltját tekintve átkokban és a párbajban jártas, tanult ember, ezekben az esetekben igencsak ügyesen forgatja a pálcát. Kiemelendő, hogy kétkezes; igazándiból a bal a dominánsabb, de ha megsérülne, egész ügyesen venné fel a harcot a másik kezével. Írásképe is némileg különbözik, a pennát is képes mindkét kezében használni, iskolai évei alatt nem egyszer ennek köszönhetően hamisított szülői aláírásokat – azt azonban nem tudja, mennyire sikeres, hiszen sejtelme sincs, ezt mennyire érzékelték. Lehet tök pocsék, lehet mester, ez majd akkor derül ki, ha egyszer erre is szüksége lenne.
Ért még némi okklumencia – legilimencia pároshoz is, bár évfolyamelső sosem lehetett belőle, és persze ott van a bájitaltan, bár azért gyógyszert inkább ne kérj tőle, inkább azon italok a kedvencei, amelyek többet ártanak, mint használnak. A kisebb tantárgyak, mint vérmágia, tárgybűvölés vagy épp csak a sötét mágia alapjai kötötték még le figyelmét, ezeket mai napig igyekszik tanulmányozni, persze nem oly feltűnően, és persze nem is a legalaposabban. Ismeretei vannak, felszínesek, de ha kell, megerőltetheti magát, azonban hogy valaha mestere lenne.. még előtte is igencsak kérdéses. Vagy épp nyitott könyv, a „nem” szó értelmezésénél.
Nyelvismerete kimerül abban, ami az anyanyelve és az iskolában használt nyelv – erős akcentussal, recsegve, minisztériumi hatásra bele-belekap nyelvekbe, de inkább csak olvasni és megérteni van ereje, beszélni mindig is nehezebben beszélt. Az elméleti tárgyak sorakoznak fel gyér nyelvismerete mellé, az évszámok és a magolás halálos ellenségei, mindig is untatta és egyben dühítette is, mert nem volt képes megjegyezni hosszabb távon. Talán ezért is volt annyira barátságtalan viszonya a szabályrendszerekkel? Repülni ugyan képes, mármint nem zuhan azonnal a mélybe, de csapnivaló lenne egy barátságos kviddics mérkőzésen is. Kényelmetlennek és időpocsékolásnak tartja, így a hoppanálást a lehető leghamarabb sajátította el, ahova pedig nem képes csak úgy, elviszi két szép lába. És még így a végére: nem ért az állatokhoz, egy hangyafarmot sem szeretne otthonra, és pechjére, gyűlöli a szárnyasokat – élve, sütve már nincs problémája.

Jellem

Edevis tükre: Az az önmaga, akiben nincs gátlás, félelem vagy épp megbánás Büszke, híres varázsló, a minisztérium egy kényelmes székében.
Mumus: egy hatalmas halálmadár, vagy inkább varjú, tűéles fogakkal, halott szemgördökkel és kukacokkal. Roppant ronda látványú zombiszárnyas, tömören.
Patrónus: Hiéna; emléke pedig az, amikor kiszakadva a családból, végre egyedül lehetett és kicsit önmaga, vegyülve az első sikeres párbajával, ahol győztesként távozhatott.


- Az idő mindent megváltoztat.
- Mindenki ezt mondja, de ez nem igaz. Csak a tettek hoznak változást. Ha nem tesz semmit, nem változik semmi.


Alamuszi féreg. Kaméleon, sunyi, számító, kárörvendő. De ezt nem is gondolnád róla. Mosolya szép és barátságos, tekintete kíváncsi és ragyogó, de mindez az, amit beleneveltek. Tobiah-t becsületre, őszinteségre és önzetlenségre nevelték, egy olyan embernek, mely dédnagyapja is volt, ki a Wizengamot bölcs tagjait gyarapította. Maga a fiú rá is hasonlít, arca az öreg fiatalkori képmása is lehetne, és sokan úgy vélik, így születhetett újjá, azonban a fiú lelke már egész biztos az ördög cimborája. Annyira azt a jó embert akarják látni, akinek már rég csak az emléke él, hogy komoly nyomás alatt kellett felcseperednie, és talán ezért kezdett el olyannyira lázadni sorsa és önmaga ellen.
Nem volt sosem jele, csendes volt, valóban szerény, és kíváncsi, ami vélhetően a rosszabbik út felé nyitotta érdeklődését, agressziót csak úgy a semmiből nem szült, nem kínzott állatokat sem, annyira mélyről nem kezdett. Egyszerűen nem akart az lenni, akit láttak. Előbb tanult meg füllenteni, mint a szorzótáblát használni, ereje pedig, már ami a mágiát illeti, igen hamar jelentkezett. Dühében inkább, mint félelmében, nehéz volt már akkor is igencsak megijeszteni, fiatal volt sokszor ahhoz, hogy felfogja a dolgok súlyát. Képes volt lyukat beszélni a gyengébbek hasába, mostanra pedig igen ügyesen manipulál, vagy épp csak szebbé teszi a jelent, ha szükséges. Nem szótlan, de nem beszél sokat és feleslegesen, hangneme csendes, nyugodt, bizonyos esetekben, amikor a hangulat igen feszül, igencsak ijesztőnek cseng. Nem káromkodik feleslegesen, szereti az anyanyelve választékosságát, de ő is képes elveszteni a fejét, és olyankor nem vállal felelősséget sem szavaiért, sem tetteiért. Ennek függvényében kíméletlenül őszinte, még ha az fáj is, így ha rossz a frizurád és kövérít az új talárod, ne lepődj meg, ha szembe kell nézned ezzel. Inkább a tettek embere; ha megharagítod akkor azt megtartja, dédelgeti, nem egyszer ha úgy jön ki, még bosszúra is vetemedik.
Nem kedves ember, aki mégis annak adja el magát. De miért? Hogy könnyebb legyen a társadalomban megélni, vagy mert a tényleges rossz oldaltól retteg? Úgy véli, így hasznosabb. A család előtt még mindig, a mai napig megvan a kis megfelelési kényszere, akármennyire gyűlöli magát érte, mersze nem volt meglépni és talán teljes mértékben szembeszegülni sem. Tudja, hogy ezzel vágyait, önmagát köpi szemközt, mégis, úgy látja, ez a kis kettős élet az, amely színt visz az életbe, amelytől izgalmasabb minden, talán képes lesz egyszer tényleg élvezni is, addig viszont marad ez. Kellemetlen mosolyok, társalgások, álmok és vágyak. Messzire menni innen, mégis mindenről tudni akar, mindenben részt akar venni. Igen, kotnyeles és kíváncsi, túlbuzgó, ha arra kerül a sor. Igazi katasztrófaturista, ha valami rossz történik, már megy is megbámulni. De hogy segítene? Csak ha neki kedvez, önzésre hajlamos létforma, de csak mert ember. Az pedig igencsak hajlamos rá.
Azonban, mivel semmi sem fehér vagy fekete, neki is akadnak olyan tulajdonságai, amik jónak számítanak. Amikor annak adja el magát, de még alapvetően is egészen jó hallgatóság, nem zavar közbe, más kérdés, mikor mennyire figyel. Szorgalmas, ha valami fontos számára és kitartó. Kíváncsisága nem csak rosszat hoz, így ismerkedik meg új dolgokkal, az már más kérdés, ez mennyire számít ténylegesen jónak. Illedelmessége minden formájában megmarad, még ha el is rejti, vagy épp mint a humora, mely egyedi, azonban képes szórakoztató lenni – persze, az az igazi móka, amikor ő maga nem érti a viccet. Pontos, a maga módján bátor és intelligens, nem csak odalent gondolkodik, az emeletet is használja. A kalandokat kedvelné, ha lennének az életében, eltökélt is tud lenni, és olykor még merész is. Benne vannak az alapvető jó dolgok, csak vagy kifordítja, vagy elítéli és nem kér belőle. Ezért is romlik folyamatosan, ki tudja, mibe és hova vezetve magát. Talán a vesztébe, talán egész életében egy alattomos alak marad, aki semmit sem akar igazán, csak hogy békén hagyják és azt tegye, amit akar.
Bűnös, vagy csak épp áldozat?


Külső
Magas figura, szálkás testalkattal és mégis csendes macskaléptekkel. Mozdulatai hevesek, de ha épp nem verekszik, gyengédek, mintha mindent porcelánnak hinne, amit csak megfog vagy hozzáér. Végtagjai arányosak, nem tűnik troll-alkatúnak sem, a sajátos sportja miatt pedig hízásra nem hajlamos, szerencsére. Majd ha megéri a száz évét, már lehet pocakos. Sötét haj és sötét szemek jellemzik, bőre fehér, nem beteges sápadt, nap kevésbé fogja. Kifejezetten olyan alak, akire a nőneműek  szeretnek ránézni, ő pedig mégse hiú és nem tollászkodik folyamatosan, vagy épp mutogatja magát. Fő szempont számára a kényelem, sokszor hord mugli-ruházatot, hiszen egészen praktikusnak tartja azokat, és könnyen kezelhetőnek. Nem visel harsány színeket, sötét, természetes, mondhatni annak színeit kedveli a fekete mellett. Őt a divat abszolút nem érdekli, úgysem azt nézik, mit hord, ameddig nem lóg ki egy illetlen testrésze sem belőle. Feje tetején pihenő hajzuhatagát maga vágja, már ha hajlandó rá, általában hosszabban pihen, állig, olykor a válláig is elérnek az enyhén hullámos tincsei, és nem, abszolút nem zavarja semmiben sem, könnyedén megérti vele magát. Talán emiatt, vagy épp a megjelenő borostája miatt kicsit hanyagnak, ápolatlannak gondolod, de néha épp olyan illata van, mint egy patikának, vagy épp, a mindennapokban a kellemes, fás aroma lengi körül, lepukkadtnak, szakadnak nem akart sosem tűnni, távol álljon tőle az ilyesmi.
Különleges ismertetőjele akár lehetne a hajkorona, vagy épp az az apró füllbevaló a bal fülében, amelyet egy lelkes szobatársa szúrt neki sok éve, de különösképp kiemelkedő nincsen. Apróbb hegek bújhatnak meg rajta, átokból vagy csak saját szerencsétlenségéből adódóan, mégsem különleges egyik sem. Az említetten kívül ékszerként csak órát hord, mást nemigen, mert elhagyja, tetoválása pedig nincsen, se kedvtelésből, se nem pedig az elit sötét klub ajándékaként. Ha mindenképp akarsz valamit, nézz lefele, és talán meglátod, hogy mindig felemás zoknit hord.

Előtörténet
Kérem, mutatkozzon be az olvasók számára.

>> A nevem Tobiah Ramsay, azt hiszem elég rövid, hogy ne kelljen becézgetni sem. '56 telén születtem, Kirkwall városában, valamikor éjjel. A hely egy sziget amúgy a szigetországban, amely szerintem rohadt vicces, de senki nem értékeli vagy nem foglalkozik vele, szóval... izé, akkor lapozzunk is. Nos, ugye megszülettem, van két idősebb testvérem, többek között egy bátyám, aki manapság a könyvek árusítása mellett zenei karriert akar, meg egy elviekben kvibli nővérem, akiről ugyan beszélünk, de tök látványosan kivonult a családból, annyira, hogy Amerikában él és ingatlanokat árul. Szerintem van valami erő benne így is, hogy megvezeti az embereket, de ez csak az én véleményem azok után, hogy ünnepekre hazalátogat, ha épp nem elfoglalt. Fene se érti ezt, úgy néz ki, mi már csak egy ilyen defektes család vagyunk, mindenkinek megvan a maga baja.
És ha már baj, akkor ugye ne hagyjam ki anyát és apát sem. Nekik mindig is érdekes felfogásuk volt, abban megegyezhetünk. Mindketten máguscsaládból valók, de nem aranyvérűek, amely miatt sosem szerettek más máguscsaládokkal vegyülni, mert úgy érezték, nem elég... hogy is mondjam.. nincsenek eléggé a ranglétra előkelő fokán. De igazából ez csak ilyen kimondatlan izé, amit mindenki sejt, mert közben meg baráti társaságuk van, eljárnak ide-oda, csak kicsit.. ja. Fura az egész. Nincs amúgy különösebb bajuk, vagy bármi, apa a minisztériumban dolgozik, a Máguskapcsolatok osztályán, anya pedig egy talárszabászatban ügyködik, ha épp nem valami ismeretlen eredetű fáradékonyság üldözi. Ja de most itt magamat kell bemutatnom! Ó  elnézést.. szóval van ez a családom, akikről beszélek is, meg nem is, és van az én kis életem. Meglepően nem helyben maradtam és nem a Roxfort falai között tanultam, apa fejét az akkori főnöke tömte tele arról, hogy a Durmstrang mennyivel jobb hely, ha kiemelkedőt vár el tőlem, így én egy távoli országba kerültem és meg kell mondjam, ennek kifejezetten örültem is. Erről később. Azonban, nem lettem sosem az év diákja, sem semmi más, mezei voltam, mezítlábas, aki ha akart, balhésabb volt, vagy döglusta, és lehet ezzel romba döntöttem az álmaikat, hogy majd valami menő valaki lesz belőlem. Az a rohadt nagy baj, hogy elvártak valamit, és nekem csömöröm lett tőle, azért nem csináltam, küzdöttem, csak voltam. Had főjenek a saját levükben.. Az iskolát végül mégis elvégeztem, nem léptem le világot látni, mint ahogy azt terveztem, és ugye jött a naaagy élet. Nagy betűvel.
Van munkám. A titkárságon vagyok olyan, akire rá lehet bízni mindent, amihez senkinek nincs kedve. Nem lett olyan jó a bizonyítvány, hogy a Rejtélyügyön dolgozzak, vagy az Aurorok között, és ez akkora szívbánat volt, pedig még Londonba is költöztünk kollektíven, hogy könnyű legyen nekem. De nem, pechemre. Vagyis a frászt.. az ő pechjükre. Nekem jó így is, mert így látok és hallok olyasmiket, amiket amúgy nem, és ja.. marha nagy előny, még ha nem is felelek meg a követeléseknek...

Miféle követelések? Úgy érezni, mintha nem kedvelné a családját.

>> Miféle, miféle.. Minden szülő ilyen, ne nézzen ilyen értetlenül. Amikor megszületik a gyerek, akkor boldogok, de fejben már elképzelik, mi lesz majd vele. Aztán ahogy cseperedik, előbújnak a képességei – és főleg nálunk, mágusoknál -. már minden egyre élesebb. Ebből a gyerekből nem lehet csellengő, vagy haszontalan művész, vagy épp valami mugli munka embere. Nem, nem. Szépen terelgetni kezdik, tanuljon jól, legyen jó, hozzon szép eredményeket. Van, aki vevő rá, és ilyen kis izé lesz, van aki tojik rá és azt tesz, amit akar, vagy épp ami tetszik neki, meg vannak a lázadók, akik tök ellentétben mennek. Érti?
Anyámék elvárták, hogy olyan „nagy” név legyek, mint egy rég halott rokonom, csak mert találtak róla valami ősrégi fotót, és hogy én rá hasonlítok, nem rájuk. Komolyan egy retkes fotó alapján frankón eldöntötték, hogy nekem milyen jó életem lesz! Hajtottak, ki kellett dolgoznom a belem is, pedig olyan voltam, mint a görcs, és akkor menj, fiam, tanulj átkokat, küzdősportot. De most komolyan, mint valami kiképzés! Tizenévesen.. Hát az eszem megáll..
Na de ugye ezt ők kitalálták, én meg csináljam, amit ők akarnak látni. A francokat! Mondtam akkor, és nem is lett úgy. Tetszett nekik? Nem, de nem mondták ki, mert sose mondanak ki semmit sem, mindig csak ráncolják az orrukat, vagy úgy néznek rád, amiről tudod, hogy valami nem oké. Én meg eleinte görcsöltem, hogy nem felelek meg nekik, nem fognak szeretni, satöbbi, és akkor már majdnem megbolondultam, de végül kinyílt a szemem. És akkor vagyok itt most. Nem boldogok, én meg tökre lazán elvagyok. Nem maradtam görcs, de nem vagyok és nem is leszek hálás. Nem, nem kedvelem a családom, mert még mindig követel, és apa is folyamatosan tudakolja, hogy szerepelek odabent, vagy épp másokat zaklat, hogy karoljanak fel engem, legyen olyan helyem, amire büszke lehetek! És azt nem kérdezte meg sosem senki, én mi akarok lenni, mi a vágyam. Nem is tudom már amúgy, van-e már olyanom.. Akad persze, sok minden érdekel, legfőképp, hogy elég pénzem legyen saját lakást bérelni, és kicsit egyedül lenni.
Ennyi. Én ezt.. már párszor mondtam nekik, de olyankor mindig süketek. Hagyjuk is. Nem kedvelem őket.

Ez elég szomorú ezt így hallva és kimondva. Megbélyegezte az egész gyermekkorát meg mi..

>> Jó, jó, haladjunk, mert nekem ehhez nincs türelmem. Nem fogok itt lelkizni magával, mennyire ramaty volt felnőnöm, vagy épp mennyire menő. Ezt is értékelje, hogy elmondtam, mert amúgy őszinte ember vagyok, ami sz_r az sz_r, nem kell rá porcukor. Mindenhol vannak ilyenek, nem csak nálam. Legalább nem vertek, vagy fenyegettek, bár szép szóval... lehet. Inkább a következő kérdés, köszönöm.

Öhm.. nos, rendben.. Máris. Szóval.. Mik a.. Mi a véleménye a mágusvilág helyzetéről?

>> Helyzete? Aaaa angyalom, a politika! Én csak titkár vagyok, minek űzzem. Jó, de tudom, hogy érti. A pletykák, meg minden. Nem vagyok én öregasszony, hogy mindenen csámcsogjak, ez viszont mégis.. érdekes.
Szerintem senkit nem lep meg, a minisztérium miatt eleve követnem is kell az eseményeket. Olvasom a szennylapokat, bár én nem hiszek egy firkásznak sem, tök mindegy mit mond az alany, addig cifrázzák, ameddig nem lesz belőle valami nagy hír. Hogy mégis mit a véleményem erről.. Természetesen nem veszek részt semmiféle radikális nézeteket valló eseményben, gyűlésben vagy épp akármiben. Vannak nézeteim, gondolataim, de nekem azt mondták, ilyeneket nem illik csak úgy elmondanom. Ha koszos seprűket árulnék, lehetne, de így..inkább megtartom magamnak. Nagyon szomorú az erőszak része, és az, ahova fajul, de ilyen a világ. A mugliknál sem jobb a helyzet, ott is mindig van valami balhé, megölnek embereket folyamatosan, vagy épp akármi. Miért ne mi maradnánk ki? Mindig ott volt a levegőben, csak senki nem lépett ki, mert nem mert. Ez van. Majd lesz valahogy, mindig is volt. A koboldok is lázadoztak és most is léteznek. Talán tetszik a dolog, talán nem. Mindenhez vannak pró és kontra érvek, ha a múltamat nézzük, talán nekem is ott lenne a helyem. Mégis.. teljesen ártatlan vagyok.
Ja várjon.. erre azt kellett volna inkább mondanom, hogy nem áll módomban erre a kérdésre válaszolni? Ohh..

Semmi gond, ez is kielégítő válasz volt, és megnyugtathatom, hogy ebből a beszélgetésből nem kerekedik botrány.

>> Azt valahogy ajánlom is, mert bár nem épp rózsás a helyzetem, a kedvem, az életem, de annyi biztos, hogy gyűlölöm, amikor olyan mondatokat adnak a számba, amiket nemhogy ki se mondtam, de nem is gondoltam rá. Nem fenyegetésképp, csak úgy, hogy tisztán lássuk a dolgokat.

Rendben, rendben! Akkor valami vidámabb még, ha belefér.. A jövőbeli tervek?

>> Egy baromi nagy nyaraló, mindenkitől mentesen. Egy lakás, nyugalom és valami csinos asszonyság. Világbéke és végtelen jókedv, mulatás. Ez egy olyan hülye kérdés, mármint nem most, hanem mindig. Sosem tudni mit hoz a jövő, kivéve, ha valaki igazi látó, de én a közelébe se értem annak sosem. Nos.. nem, én nem tervezek ennyire előre, azt teszik helyettem is. Imádok spontán dolgokban részt venni, és egyik napról a másikra élni, úgy, hogy nem tudom, mi lesz előre. Minek. Úgyse az lesz! Azért meg nem csinálom, hogy aztán amikor eltelik egy év, keseregjek, hogy ez se sikerült, meg az sem?! Totálisan teszek rá, annyi a tervem, hogy ne dobjam fel a talpam idő előtt és ne legyek csöves. Több se kell nekem.

Ez igazán érdekes felfogás. Gondolom azért nem tetszik a jövőterv, mert.. hát nos ami a szülei hozzáállása és nevelése, pedig a mágusvilágban kifejezetten fontos a karrier.


>> Hányszor mondjam mééég.. Nem érdekel ez a téma? Most majd azt fogják gondolni, hogy: Jaj, szegény fiú! Tönkre lett téve a lelke és most azért ilyen! Nem gonosz ő, csak áldozat!
Na ezt nem.
Kicsinek sem akartam lenni semmi, csak Tobiah. Most sem. Téma lezárva.

Rendben van, elnézést. Így a végére.. a minisztérium helyzete.. hogy látja, van esélyük mindent kézben tartani?

>> Hah, ez jó kérdés, megint. Van egy rakat mágus, ki erősebb, ki okosabb, és vagy egy csoport rossz. A szerencse, a sors, meg az erő állnak körülöttük, no meg.. a legfontosabb. Az emberek. Az összes olyan ember, akiknek nincs nagy karrierjük, talán boldogságuk se, rendes házuk, munkájuk. Vagy épp a diákok a suliban. Ha úgy döntenek, hogy az a bizonyos Nagyúr többet ad, oda mennek, ha a Minisztérium, akkor oda. Ahol erősebbnek vélik, és még közben is simán váltanak oldalt. Ez a birkákon múlik, vagy épp a farkason, aki kergeti őket. Nem tudom. Lehet holnap összedől az egész, de lehet vége van. Nem politizálok mélyen, de azt mondták, van pofám úgy beszélni, hogy elhiszik. Szóval lehet, hogy az egész fent elhangzott dolog csak az, amit hallani kívánt. Lehet nincs is családom, senkim. Lehet van. Miért kellene őszintének lennem bárkivel? Ugyan már, ez már nem olyan világ.. a varázsvilág korruptabb és romlottabb, mint valaha. Csak nyissa ki a saját újságát, és meglátja. Vagy akármelyiket.

Úgy érti.. veszélyben van?

>> Nem. Azt értem ez alatt, hogy senkiben sem lehet megbízni, csakis önmagunkban. Így lehet túlélni, én önmagunknak maradni.

Tehát akkor senki se döntsön nyomás hatására, hanem szabadon vélekedjen afelől, hogy mely.. „oldalt” választja?

>> Vagy rohadt gyorsan tanuljon meg Imperius-átok ellen védekezni mindenki.

Csak nem azt gondolja, hogy.. hogy sokan annak hatása alatt állnak?

>> Erről úgy vélem, inkább az Aurorparancsnokság szóvivőjétől érdeklődjön, ők az illetékesek. Vagy fene tudja. A próféta is biztosan ad közleményt, én viszont már nem. Ez már nem rólam szól, és nem fogok minisztériumi pletykákat kifecsegni, így.. egy élmény volt..!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Halálfaló

Kor : 50
Hozzászólások száma : 43

TémanyitásTárgy: Re: Tobiah Ramsay   Pént. Júl. 06, 2018 11:08 pm


Kedves Tobiah!

Mivel a karakterlapod íze sokkal közelebb állt egy áfonyaízű drazsééhoz, mint egy fülviasz ízűhöz, ezenkívül a kellő egyediséget is felfedezni véltük benne, úgy döntöttünk, felvesszük a kínálat közé. Hogy bevezethessük eme termékbeli változtatást, kérlek, töltsd ki az alábbi űrlapokat:
Avatar Foglaló
Patrónus Foglaló

PS:
Imádtam-imádtam-imádtam! *-* Ahogy írsz, a karaktert, de még az előtörténet megoldását is... mindent! Szinte hallottam Tobiah hangsúlyát, amint az életét ecsetelgette, de ugyanígy említhetném a küllemet is. Határozottan állíthatom, hogy megérte várni.
Hess foglalózni, mielőtt tovább áradoznék! Very Happy Másra nem futja.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Tobiah Ramsay
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Miniszteri Hivatal :: Karakter Kutató- és Ellenőrző Központ :: Karakterlapok :: Elfogadott karakterlapok-
Ugrás: