Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Dzsinn
by Aubert Richelieu Today at 10:16 pm

» Százfűléfőzet
by Aubert Richelieu Today at 10:07 pm

» Aubert & Zurie
by Zurie Chapelle Today at 9:24 pm

» Aubert Richelieu
by Voldemort Today at 7:25 pm

» Fogadj el!
by Aubert Richelieu Today at 6:46 pm

» Zurie & Mayra
by Zurie Chapelle Today at 6:44 pm

» Kay & Gust
by Sigrid M. Forsberg Today at 2:58 pm

» szabad egy táncra?
by Pandora Nixon Kedd Nov. 13, 2018 9:04 pm

» Imogen & Edgar
by Imogen Bones Kedd Nov. 13, 2018 2:21 pm

» Mathys & Zurie
by Mathys Garçon Hétf. Nov. 12, 2018 9:47 pm

Statisztika
DIÁK (18)
Griffendél 2
Hollóhát 2
Hugrabug 1
Mardekár 6
Beauxbatons 5
Durmstrang 2
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 8
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 1
Rendtag 3
Nemek
17
17
Aktív User 14

Share | 
 

 LordRoyd

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Civil

Hivatás : oktató - vérmágia
Hozzászólások száma : 37
rupert_friend

TémanyitásTárgy: LordRoyd   Kedd Júl. 10, 2018 10:21 pm

Lord & Royd
[You must be registered and logged in to see this image.]A toronyóra valahol a távolban elüti az éjfelet, én azonban még fent vagyok. Egyszerűen nem bírok aludni, bármennyire is próbáltam. Nem akarok minden hasonló alkalommal bájitalos üveghez nyúlni, ezért mist inkább fent maradok. Nincs abból semmi baj, holnap egyébként is vasárnap lesz. Nem fogja senki sem számon kérni rajtam, hogy miért is vagyok olyan nyúzott, mint amilyen. Nem fogja a kutyát sem érdekelni, mert senkivel sem kell majd találkoznom. Nem lesz különórám, büntetőmunkát sem kell tartanom senkinek. Érthetőbben: az ételért fogok csak kimozdulni a szobámból, márpedig az sosem tart tíz percnél tovább. Pontosabban mindez feltételes módban értendő. Szerencsére közel van a konyha, így elég csak odáig elmennem ételért, és kiszolgálnak. Nem eszek mások előtt, kizárt dolog! Fent a tanári asztalnál a helyem mindig üresen is áll, pont emiatt.
Más kérdés, hogy nem vagyok az iskolában, de ez most tényleg nem is annyira fontos. Tegnap hazajöttem, hogy itthon is tölthessek egy kis időt, rendbe tehessem a házat, ház környékét, de holnap vissza kell mennem, elvégre ott kell lennem az óráimon. Mondjuk nem bánom, szeretem a munkámat.
Kimegyek a fürdőbe, remélve, hogy egy kis meleg víz segít majd az alvási problémámon, de nem jutok el odáig, mert a konyhában ül valaki. Mint egy király a trónján ülve, úgy néz rám, engem pedig elfog egy furcsa érzés. Ki ez? De a gondolat végéig sem jutok el, máris ráeszmélek, s inkább hátrálok pár lépést, de a falhoz érek. Ennyi volt...
- Mit akar tőlem? - hangom remeg a félelemtől, kezemmel próbálok megkaparintani egy edényt vagy egy kést, bármit igazándiból, de a mellettem lévő pult cserben hagy. És úgy érzem, lassan a lábaim is ezt fogják tenni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Halálfaló

Kor : 50
Hozzászólások száma : 89

TémanyitásTárgy: Re: LordRoyd   Kedd Júl. 24, 2018 3:43 pm


Kolbein[You must be registered and logged in to see this image.]

1977 nyara

Türelmesen várakozik a konyha félhomályában, egyenlőre ellenállva a kísértésnek, hogy megkínálja magát egy pohár borral, míg a professzor kitűnő érzékkel pazarolja az idejét. Komoly bizonyítékkal kell szolgálnia, ha azt akarja, hogy Voldemort Nagyúr hasznosnak tudja be ezt a hosszú utat, márpedig kár lenne, ha a diákjainak a reggeli újság címlapján kellene viszontlátniuk a halálhírét, de ennél is nagyobb az állítólagos tehetségért, melyről ódákat zengtek számára.
Természetesen az asztalfőn foglalt helyet. Vonásait, az asztallapon összekulcsolt ujjakat a Hold gyér, kísérteties fénye világítja meg, ám szemlátomást ez is bőven elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy Gaute felfedezze őt, mint ahogyan azt ajánlani remélni merte. Ajkai rideg, már-már szórakozott mosolyra húzódnak Kolbein rémülete láttán. Sosem tudná megunni a feltűnésével járó reakciókat, jóllehet, ezúttal nem kis csorbát ejt az elégedettségén, hogy a professzor továbbra is a türelmével játszik. És milyen udvariatlan! Hát így kell köszönteni egy fontos vendéget? A legfontosabbat?
- Kérem, foglaljon helyet! - int a vele szemben lévő szék felé, mely minden további nélkül csusszan kijjebb a helyéről. - Nem kínál meg egy itallal? - Nem mintha lenne más választása.
Amint Gaute helyet foglal és eleget tesz vendéglátói kötelességeinek, Voldemort lassú, kimért mozdulattal teszi le poharát az asztalra; vesébe látó tekintete hosszú másodpercekig mélyed a professzor rémült szempárjába, mielőtt megszólalna.
- Vacsorázott már, Kolbein? Hálás lennék, ha csatlakozna hozzám. - Egyértelműen arra a vacsorára gondol ezzel, amit Kolbein kénytelen lesz elkészíteni kettejük számára.

229 szó



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil

Hivatás : oktató - vérmágia
Hozzászólások száma : 37
rupert_friend

TémanyitásTárgy: Re: LordRoyd   Vas. Aug. 05, 2018 5:05 pm

Lord & Royd
[You must be registered and logged in to see this image.]Hiányzott az, hogy itthon lehessek. Hiányzott a magány, még akkor is, ha ebben minden nap van valamelyest részem. Mégsem ugyanaz, hogy az emberre bármikor ráronthatnak a szobájában, vagy otthon, nyugodtan alhat addig, ameddig csak szeretne, és senki sem zavarja meg ebben. Az otthoni légkör mégiscsak nyugodtabb, mint a durmstrangos, és ezt vitába sem bocsátanám, elvégre én így gondolom, és ez személyre szabott érzésnek minősül. Szóval semmi közöm ahhoz, hogy mások hogyan is gondolkodnak a témában. Én azonban másról gondolkodok...
Lábaim remegése nem akar abbamaradni és kezembe sem akad semmi, amivel bármit is tehetnék, de ugyan, mire mennék én egy serpenyővel? Hisz megragadnám, s az lenne az utolsó cselekedetem. Tehetetlen vagyok, és könnyedén sarokba szoríttattam önmagamat, így hát... Kénytelen vagyok engedelmeskedni neki.
Hellyel kínál a saját házamban? Miért? Miért? Miért teszi ezt? Mire kellek neki? Nem vagyok jó semmiben. Ugyan, mivel tudnék a hasznára lenni? Merthogy valamit akar tőlem, és az biztosan nem a csodálatos vendégszeretetem.
Szememet végig rajtatartva a félelem miatt, és némiképp szerencsétlenkedve veszek elő egy borospoharat, majd a legjobb boromat. Még mindig remegő lábbal lépek közelebb az asztalfőnél ülő alakhoz, és az asztalra tett poharat megtöltöm bízom benne, hogy kellő mennyiségű itallal, majd csodás ajánlatára helyet foglalok vele szemben, és bár akármennyire is szeretném, nem vagyok képes elkapni összefonódott tekintetünket.
- Köszönöm, de már jól laktam... - válaszolom reflexszszerűen, és csak utána esik le, hogy mit akar. Illetve, még utána sem teljesen, de annyira igen, hogy majdnem felborítom a széket, olyan gyorsan kelek fel, és botorkálok a hűtőhöz. Az viszont majdhogynem... üres! - Öhm... Mit szólna a pisztránghoz? - csak egy van, de én nem tervezek enni belőle. Vagyis... Holnapra lett bekészítve, de így... Merlinre, muszáj lesz megsütnöm, ha azt akarom, hogy TALÁN életben hagyjon. Pont ezért intek pálcámmal a tűzhely felé, mire z előre elkészített pisztráng készségesen sülni kezd a tepsiben, és a mágiának köszönhetően alig fél perc múlva már kész is az étek.
A hal egy tányér partjára vetődik, és minél előbb Tudjukki elé úszik késestől és villástól. Bon appetit, és a többi, élni akarok!
- Mi... Minek köszönhetem a lá... látogatását? - akadoozik nyelveem, s ezzel együtt lábaim is, mégiscsak sikerül leülnöm. És természetesen csak most jut eszembe az ötlet, hogy meg is mérgezhettem volna. Elvégre... pont az ilyen esetekre tartogatok a sütő mellett különféle bájitalalapanyagokat. De... Francba is, csak most ne olvasson a gondolataimba. Ugye nem...? Mondd, hogy most nem!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Halálfaló

Kor : 50
Hozzászólások száma : 89

TémanyitásTárgy: Re: LordRoyd   Szer. Aug. 29, 2018 9:58 am


Kolbein[You must be registered and logged in to see this image.]

1977 nyara

- Nyugalom, Gaute - sziszegi halkan a nyárfalevél-remegés láttán, de már semmi sincs a hangjában az iménti szórakozottságából. Pontosan ezért utál emberek között lenni, egytől egyig ugyanolyan unalmasak és idegesítőek. Ahelyett, hogy a férfi gyávasága alábbhagyna, újabb ostobasággal áll elő, Voldemort Nagyúr türelme pedig egyre csak fogy. Kolbein hálás lehetne, amiért helyette is biztosítja a saját kényelmét, nem utolsó sorban pedig további pár perc esélyt arra, hogy a professzor összeszedhesse magát. Feltéve, hogy a kettő nem egy és ugyanaz. A cél kétségkívül azonos: lehetőség a túlélésre. Nem lesz sokáig ilyen kegyes.
- Enni fogsz - jelenti ki ellentmondást nem tűrően; tekintete vörös villanással szegeződik rá, ahogy kiejti a száján a szavakat. Hát nem volt elég egyértelmű? - A pisztráng megfelelő lesz.
Persze, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy kettejük számára nem bizonyul elegendőnek a hal. Ez esetben kénytelen lesz előnyben részesíteni az első számú igényét, méghozzá Gaute legsúlyosabb félelmével való, alig leplezett kínzását és végignézni, amint egyedül fogyasztja el a halat. Őszintén kíváncsi, mikor tudatosul végre Kolbeinben a célja.
Keskeny ajkai már-már megbocsátó mosolyra húzódnak, ahogy a pisztránggal teli tányér egy pillantása nyomán Gaute előtt köt ki, milliméterre pontosan meghagyva az evőeszközök mellette elfoglalt helyét is.
- Jó étvágyat! - A hangjából áradó fagy jégvirágokat is csalhatna az ablaküvegre, ám feltehetőleg csak a professzort készteti majd didergésre.
- Azért jöttem, hogy beszélgessünk a jövőjéről, Kolbein. Mert szeretné, ha lenne jövője, ugyebár? - kérdezi szórakozottan, majd aprót kortyol az italából, mielőtt folytatná. - Hallottam a Vérmágiában elért sikereiről. Azt hiszem, hasznát tudnám venni a tehetségének. Mit gondol, hasznos lenne számomra? - A vörös tűzben égő szempár ismét teljes súlyával nehezedik a férfira.

269 szó | elnézést a késésért, remélem, megérte várni mwhahaha



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil

Hivatás : oktató - vérmágia
Hozzászólások száma : 37
rupert_friend

TémanyitásTárgy: Re: LordRoyd   Szer. Aug. 29, 2018 10:38 am

Lord & Royd
[You must be registered and logged in to see this image.]Nyugalom, Gaute! Nem hallottad? Hisz semmi okod sincs a félelemre, nemdebár? Hát, nem vagyok nyugodt, és szerintem felesleges ilyesmire felszólítania, mert csak idegesebb leszek. Ez volt és ez lesz a mindenkori legpocsékabb nyugtató szócska: nyugalom. Ki a fene lesz ettől teljesen nyugodt? Vagy csak egy kicsit is nyugodtabb? Na ugye, hogy senki sem! De mégis, hogyan lehetnék nyugodt úgy, hogy Ő ül az asztalomnál? Ráadásul az én helyemen! Sosem ült még senki sem az én helyemre, és bár kizártnak tartom, hogy ezt szóvá is fogom tenni, mélyen, a félelem és rettegés alatt érzek egy kis sértettséget ezzel kapcsolatban. Mert. Az. Én. Székemen. Ül.
- Enni? - kapom fel a fejemet, majd egyből le is hajtom, hogy elmotyoghassam a választ. - Igen, enni. Enni fogok... - francba! Miért pont én? Annyi vérmágus van még rajtam kívül, miért engem kellett kiszúrnia? Miért rólam hallott számára olyan kedvező történeteket? Miért én? Hisz nem vagyok jó semmire, én csak... én csak tanítani akarok, semmi egyebet. Ez nem egy megvetendő dolog, nemde? Biztosan van, aki ellenkezés nélkül is belemenne a kis játékába. Miért nem az ilyen embereket célozza meg? Hisz a mesterem sem vetette meg a fekete mágiát... Jól van, tudom, hogy nem szabadna másnak rosszat kívánnom, de a kétségbeesés lassan úrrá lesz rajtam, és az sem nyugtat meg, ahogy a hal elém kerül. - Enni fogok... - nyelek nagyot, és egyre kétségbeesettebben próbálom magam győzködni, hogy meg tudom csinálni. Tudok előtte enni! Mintha itt sem lenne, ugye? Ugye!? Nem, ez így nagyon nem lesz jó...
Próbálom kontrollálni a testemet, mégis összerezzenek, ahogy megszólal. Kezembe veszem a villát, és pár másodpercre lehunyom a szemeimet, hogy felkészülje erre. Kár, hogy erre nem lehet...
- Kö.. köszönöm... - hebegem, és lefejtek egy apró falatot a hal gerincoszlopáról, majd még egyet, aztán még egyet, és így tovább. Tudom, hogy nem kellene húznom az időt, de félek. És fogalmam sincs, hogy mitől félek jobban: attól, hogy meghalok, vagy attól, hogy ennem kell? Én nem tudom már azt sem, hogy miért nem hagytak halálra fagyni az árvaház előtt? Vagy éhen halni? Akkor most nem lennék ebben a borzalmas helyzetben...
Lassan, remegő kézzel a számba veszek egy falatot, és kezemet ott tartva, azzal eltakarva, tekintetemet pedig a halra szegezve kezdek el komótosan rágni. Mintha a pisztráng is a vesztemet akarná, nem omlik szét úgy a számban, hogy ne kelljen sokat rágni. Ma minden ellenem esküdött fel... De azért lenyelem, és a félelemtől feszülten felpillantok egy röpke másodperc erejéig?
- Hasznos... Mit kell tennem? - illetve Mit kellene tennem?, de ezt nem kell fontolóra venni. Hisz ha élni akarok, úgyis megteszem, amit akar... Csak ne kelljen embert ölnöm. Csak azt ne! Bármit megteszek, csak kínozni és embert ölni ne kelljen. Nem akarom beszennyezni a vérmágia egyébként is félreértett tudományát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Halálfaló

Kor : 50
Hozzászólások száma : 89

TémanyitásTárgy: Re: LordRoyd   Hétf. Szept. 03, 2018 4:15 pm


Kolbein[You must be registered and logged in to see this image.]

1977 nyara

Éles tekintete intenzíven tapad Kolbeinre, miközben a férfi hozzáfog a pisztráng megcsonkításához - a megcsonkításához, és még véletlenül sem az elfogyasztásához. Ha nem erőlteti meg magát egyhamar, ő is könnyen végezheti hasonlóképpen. Vagy arra vár, hogy elússzon?
- Ejnye, Kolbein, azt akarja, hogy elfogyjon a türelmem? - kérdezi fenyegetően, majd hogy nyomatékot adjon a szavainak, előhúzza varázspálcáját a talárja zsebéből. Mégsem gondolhatta, hogy sokáig fogja tűrni ezt a pepecselést, vagy hogy hagyni fogja neki, hogy egy kicsit is elviselhetőbbé tegye a helyzetét.
-Imperio! - Amennyiben Gaute képtelen ellenállni az átoknak, keze, melyet a szája elé mert emelni, most ökölbe szorulva csap le az asztallapra, elég gyengén ahhoz, hogy ne tegyen kárt a bútorban, ám elég erősen, hogy tompa fájdalmat okozzon számára. Talán ez a figyelmeztetés elég lesz ahhoz, hogy jobb belátásra bírja. Előzékenysége jeléül a rágásban is besegít: a férfi állkapcsának mozgása legalább kétszeresére gyorsul és ha nem vigyáz, hamar megjelenhetnek a szája körül és az öltözékén azok az ocsmány foltok, melyektől annyira tart.
Már bánja, hogy nem cselekedett hamarabb.
Italát kortyolgatva vár, míg Kolbein az utolsó falatot is lenyeli, addig tekintete többszörösen bejárja a szobát és annak minden egyes részletét, de nem mulaszt el időnként visszatérni a férfi arcára sem, aki az átoknak köszönhetően mohón és mocskosan habzsolja az ételt. Mivel eközben feltehetőleg nincs rá lehetősége, hogy feltegye a kérdését, Voldemort Nagyúr készségesen elébe megy a válaszával.
- Szeretném, ha meggyőzne arról, hogy megéri életben hagynom - mosolyog rá szívélyesen.

241 szó



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil

Hivatás : oktató - vérmágia
Hozzászólások száma : 37
rupert_friend

TémanyitásTárgy: Re: LordRoyd   Szomb. Okt. 13, 2018 10:54 pm

Lord & Royd
[You must be registered and logged in to see this image.]A fenébe is ezzel a hallal! Miért kellett itthon lennie bármiféle ételnek? Miért kellett eljönnie hozzám? És miért pont neki? Miért nem küldte el az egyik pincsijét? Miért vagyok olyan fontos, hogy személyes látogatásban részesülök? Megtisztelő, ez csak természetes, ugyanakkor a megtiszteltetés nem mindig pozitív. Ebben az esetben például kiváltképp bánom, hogy így ismerik el valamiféle tehetségemet - hisz kétségtelen, hogy erről van, esetleg lesz szó. Ha meg kellene halnom, gondolom erre már sort ejtettünk volna viszonylag hamar...
- Könyörgöm, ne... - szólalok meg kétségbeesetten a pálca láttán, ám hangom hamar cserben hagy, és se mélyen, se magasan nem tudok megszólalni. Torkomra fagytak a szavak, szemeimben pedig bizonyára látszik a halálfélelem, de nem tudok ellene tenni. Nem tudom megjátszani magamat, főleg nem egy ilyen éles, ha nem vigyázok, akkor akár vérre menő szituációban. Nem akarom, hogy vérre menjen...
Érzem! Igen, határozottan érzem, hogy átveszi testem felett a hatalmat, és azt is érzem, hogy nem tehetek ellene. Érzem, ahogy ereje egy része húsomba száll, de szívem, lelkem és elmém egyike sem képes irányítani azt, amit kaptam az imént. Ez nem is akkora baj, de még ellenkezni sincs elég mentális erőm, így testem az asztalra csapja öklömet, majd a villát megragadva szinte nem is érzem, hogy rágnék. Talán nem is rágok, csak nyelek, és közben folyik az így be nem fogadott étel és nyál arcom alsó harmadán. Merlinre, nem akarom! Kérlek, legyen már vége! Mit tettem, hogy ezt kell átélnem? Mivel érdemeltem ki ezt?
Mikor végzek a késői vacsorával, a kést és a villát ösztönösen, automatikusan teszem le az asztalra - bizonyára a mágia miatt -, de rögtön ezután érzem, hogy rosszul vagyok. Nem bírom ezt a stresszhelyzetet. Túl nagy a kockázat. Előjön a remegés hol a lábamnál, hol a kezemnél, hogy egész testemnél. Mintha fáznék, holott melegen vagyok felöltözve. A lelkiismeretem nem bírta a gyűrődést, de ezt akár tudhattam volna előre is. Meg sem kellene lepődnöm, mégis csak egyre fokozódik bennem a kétségbeesés ennek hatására.
- Én... - nem szabadna! Tudom, hogy ezt el kellene felejtenem, de nem lehet. - A vérmágia határai és szabályai elég... tágak... - francba is! Nem igaz, hogy pont én, aki eddig sem akarta ezt megtenni, besározza ennek az egyébként is elítélt mágiaágnak a nevét. Francba is! Nekem tényleg nem kellene élnem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Halálfaló

Kor : 50
Hozzászólások száma : 89

TémanyitásTárgy: Re: LordRoyd   Pént. Nov. 02, 2018 8:00 pm


Kolbein[You must be registered and logged in to see this image.]

1977 nyara

Mennyi időt és fáradtságot spórolna meg mindkettejüknek, ha könyörgés és értetlenkedő mellébeszélés helyett mondana vagy tenne valami meggyőzőt! Miféle vérmágus, miféle tehetség az, aki meg sem próbálja túlélésre fordítani a tudását, miközben olyannyira félti életét, hogy Voldemort Nagyúr varázspálcájának puszta látványától is az idegösszeomlás kerülgeti? Miféle tehetség az, kin ily csúfolódó könnyedséggel kerekedik felül a félelem? Kétségkívül hízelgő, mi több, szórakoztató az általa kiváltott pánik - nem számít, hányszor tapasztalja meg élete során, mit sem veszít értékéből -, arról nem is beszélve, hogy tanúja, sőt, okozója lehet Gaute rémálmának megtestesülésének... ugyanakkor nem bánná, ha végre bebizonyosodna, nem hiábavaló a látogatása. Kínzásra közelebb is találhat megfelelő alanyt.
- Na ne mondja! - sziszegi türelmetlenül. Egy másik napon talán letudhatták volna ezeket a köröket egy-egy ital mellett valamelyik helyi kocsmában, anélkül, hogy Kolbein egyáltalán sejtette volna a kilétét vagy a szándékait. Lehetett volna ez egy baráti csevej is, még most, a professzor otthonában is, ez a folytonos remegés azonban a Sötét Nagyurat sem hagyja nyugodni, egész lénye kínokra és fájdalmas ordításra szomjazik tőle. Mit lehet tenni, ilyen a természete.
Pohara utolsó kortya felett ráemeli metsző, vörös fényben izzó tekintetét a férfira, mintegy biztatásképp, egyébként nem sürgeti tovább sem szavakkal, sem tettekkel. Ilyen a vihar előtti csend.

204 szó



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: LordRoyd   

Vissza az elejére Go down
 
LordRoyd
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Skandinávia-
Ugrás: