Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
A friss híreink között mindent megtalálsz. >>
Latest topics
» Lucius Malfoy
by Voldemort Szomb. Aug. 11, 2018 10:16 pm

» Fogadj el!
by Lucius Malfoy Szomb. Aug. 11, 2018 9:53 pm

» Diák / Felnőtt keresettek
by Viktor A. Sergeyev Szomb. Aug. 11, 2018 9:41 pm

» Felnőtt keresettek
by Viktor A. Sergeyev Szomb. Aug. 11, 2018 9:20 pm

» Viktor Alexander Sergeyev
by Albus Dumbledore Szomb. Aug. 11, 2018 7:22 pm

» Dzsinn
by Charlotte Amelia Meyer Pént. Aug. 10, 2018 8:39 pm

» Charlotte Amelia Meyer
by Charlotte Amelia Meyer Pént. Aug. 10, 2018 8:35 pm

» Gerrard Avery
by Voldemort Pént. Aug. 10, 2018 8:06 pm

» Sirius Black
by Albus Dumbledore Vas. Aug. 05, 2018 7:56 pm

» Ellie Nixon
by Ellie Nixon Vas. Aug. 05, 2018 12:16 am

Statisztika
DIÁK (17)
Griffendél 6
Hollóhát 1
Hugrabug 1
Mardekár 4
Beauxbatons 4
Durmstrang 1
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 6
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 2
Rendtag 4
Nemek
13
20
Aktív User 14

Share | 
 

 Alecto Carrow

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Mardekár

Hivatás : diák, halálfaló
Hozzászólások száma : 5

TémanyitásTárgy: Alecto Carrow   Vas. Júl. 22, 2018 2:48 pm


Alecto Carrow

Adatok
Születési név: Alecto Galatea Carrow.
Megszólítás: A másik Carrow.
Születési dátum, hely: 1960. február 25. - London, Anglia.
Vér: A legaranyabb.
Iskola & ház & évfolyam: Roxfort & Mardekár & Hetedik.
Hivatás: Diák, halálfaló.
Tevékenység: Megvédeni a testvérét.
Csoport: Mardekár.
Play by: Giza Lagarce.

Készségek
Erősségek:
× Bájitaltan.
× Idegen nyelvek: német, orosz.
× Megvédeni Amycust.
× Hazudozás, színészkedés.
× Párbajozás.
× Vitatkozás.

Gyengeségek:
× Asztronómia.
× Mugliismeret.
× A múltja.
× Gyógynövénytan.
× Humor.
× Hoppanálás.

Jellem

Edevis tükre: Megmenteni a testvérét és épségben túlélni a háborút.
Mumus: Elveszti Amycust.
Patrónus: Holló - Rengeteg holló élt a Carrow birtokán, próbálták elhessegetni őket, sikertelenül. A kedvenc állata a holló, mindig játszott velük, akkor is, amikor megtiltották neki.
"once upon a time, there was this girl. naive. kind-hearted. innocent. but life scared her and made her lose herself."
Alecto olyan, mint egy két oldalú érem. Nem érdekli, hogy mi a véleményed róla. Nem érdekli, hogy fekete, fehér, ázsiai, túlsúlyos, sovány vagy netán kék bőrű lennél, mintha Aprajafalvából jöttél volna, mert ha kedves vagy vele, akkor ő is az lesz veled, viszont ha ehelyett ostoba, ignoráns és intoleráns vagy vele szemben, nos, nem fogja díjazni a jelenlétedet. Brutálisan őszinte, bár ha magáról vagy a családjáról van szó, akkor hazudni fog, mint a vízfolyás. Gondjai vannak az emberekben való megbízással, emiatt nem engedi az embereket túl közel magához - ami azt illeti, inkább taszítja az embereket. Gyűlöli a nyafogást, balgaságot és tudatlanságot.

Nem ítélkezik első látásra, csak miután megismerte a személyt. Utálja a pletykákat. Mindenről meg van a véleménye, s nem lehet ezeket oly' egyszerűen megdönteni, bizonyítani kell neki, de amúgy Alecto egy jó ember. Csak ne idegesítsd fel, mert olyan a vérmérséklete, mint egy sárkányé, csupán nem kapja fel a vizet olyan könnyen. Jó tanulónak számít, elvárták tőle a jó jegyeket, habár sose volt osztály első. Rendkívül tehetséges bájitaltanból, Slughorn egyik kedvence, ezért is Lump-klub tag. 

Sokan egy szörnyetegnek könyvelték el Alectot, csupán a neve miatt, pedig valójában ő is pusztán egy tizenhét éves lány, aki mindössze megakarja védeni a testvérét, bármi áron. Szeret olvasni. Szeret tanulni, főleg nyelveket, és akcentusokat.

Óh, és Alecto nem gyáva, csupán nem vitatkozik ostobaságokon, de ha a testvéréről van szó, akkor ember legyen a talpán! Nem fél kiállni az igazság mellett, és nem hagyja, hogy átgázoljanak rajta.

Talán olykor úgy néz ki, mintha jégből lenne a szíve, de igazából nem. Ugyan nehezen bízik meg másokban, de azok, akikről törődik és akiket igazán szeret, azok teljes védelmet élveznek a szívébe zárva! Alecto igazából egy kedves, és szeretnivaló lány, érzésekkel, akit csupán megrémisztett az élet és annak érdekében, hogy ne essen bántódása, teljesen elzárkózott a külvilágtól.


Külső
Titkon irigykedsz a külsejére, a pisze orrára, a telt ajkaira és a selymes, mogyoróbarna hajára. Arra, hogy mennyire kimérten, félelmetesen tudja róni az iskola folyosóit, arra, hogy olyan, mintha ölni tudna csupán a tekintetével és arra is, hogy minden jól áll neki, a legegyszerűbb póló és farmer kombinációtól kezdve az estélyekig.

Viszont nem tudod, hogy mennyi apró heg éktelenkedik a bőrén, hogy mennyire keserű a nevetése, hogy azok a szemek, éjszakánként, átáztatják a párnát és hogy mennyire fél attól, hogy a közeljövőben valaki meglátja majd a Sötét Jegyet a bal alkarján.

Nem tudsz te semmit se, csak azt, hogy oda van a mélyvörös rúzsokért, hogy szeret hordani fülbevalókat, nyakláncokat és karkötőket, hogy mintha az ujjára ragadt volna a gyűrű, amibe a Carrow Kúria címerét vésték, és hogy még a legnagyobb hőségben sem öltözik lengén.

Előtörténet
Édesanyád a mennyezeten mereszti mogyoróbarna tekintetét, miközben a középkorú varázsló vizsgálja a Carrow Kúria kényelmében. Édesapád nincs ott vele, nem fogja a kezét, hogy támogassa. Helyette az irodájában várakozik.


Mivel aranyvérűek, a szüleid kényszerből házasodtak össze. Egy gazdag vacsora alatt párosította össze őket a két család, majd alig egy hónap múlva össze is házasodtak.


“Szeretné tudni a nemüket?” Kérdezi a férfi, miután befejezte a vizsgálatot és összeszedte a különböző dolgait.


“Természetesen.” Válaszolja anyád, majd felöltözik, miután az orvos elhagyja a szobát.


Semelyikőjük se álmodott arról, hogy együtt élnek a másikkal, hogy egy nap csecsemők csilingelő nevetése és hangos trappolása fogja betölteni az ürességet ami e kúriában uralkodik, amit pár szentimentális ember otthonnak hív. Ezek az álmok csak megakadályozták volna a saját álmaik és vágyaik beteljesedését.


“Kettő.” Mondja, mielőtt még átlépné az iroda küszöbét. Apád egy pillanatra felnéz a kezében levő újságból, hogy megkérdezze “Ikrek?”.


“Ikrek.” Ismétli anyád, mire apád egy szemrebbenés nélkül vizsgálja percekig az előtte álló nő finom vonásait. “Ez esetben teljesítettük a kötelességünket..” jelenti ki, majd helyezi vissza tekintetét az ölébe.


Még két aranyvérű gyermek a világnak, akik nemkívánatosak és ünnepeletlenek, de, mint mindig, szükség van rájuk.
.


Sokszor lehet hallani a sírásod visszhangját a sötét folyosókon. Nehéz egy csecsemő vagy. Folyton nyűgös vagy, hisztizel, hiába tesznek meg a dadusok mindent, amit csak tudnak. Anyád egyszer se fog meg, ha igen is, akkor is visszaad a nőknek, majd visszaül a díványra, majd ráncolt szemöldökkel nézi, ahogyan a felbérelt anyukák próbálnak megnyugtatni.


"Hallgass most, kisasszony."  Az egyik nő, kinek túl kedves a tekintete ehhez a helyhez, dúdolva ringat a bölcsődben.


Ugyanez a tekintet egy idő után megviseltté válik a folytonos sírásodtól. Annyira elfáradt már, hogy valami újat próbál ki. Megfogja apró testedet, majd elindul a szobádból a testvéredébe. 


Csupán akkor nyugszol meg, mikor ugyanabban a bölcsőben vagy, mint Amycus.


.


Hamar tanulod meg a sötét varázslatokat, amelyek ártásra lettek kitalálva. Nem könyveken vagy történeteken keresztül, melyeknek megijesztenének, hanem igazi használatban, mikor te vagy/és az ikertestvéred valami hibát vétetek.


"Crucio!"  Anyád kiáltja a házimanóra, annyira szorosan fogva a pálcáját a kezében, hogy attól tartasz, el fog törni a varázspálca a szorításában.


Horrorban nézed végig, ahogyan az apró manó vonaglik a konyha hűvös csempéjén. Csupán egy kekszet akartál, nem számítottál arra, hogy leesik és szilánkokra törik majd a befőttes üveg.


Anyád miután befejezi a kínzást, a szilánkokra mutat. "Ezt söpörd fel." Parancsolja a megkínzott manónak, s mielőtt átlépné a konyha küszöbét, még egy gyors pillantást vet a négy évesekre, akiket éppenséggel halálra rémített. "Ti lesztek a következőek."


Anyád fenyegetései nem lennének önmagukban annyira rosszak, ha nem társulnának hozzá apádéi, aki sokkal inkább fizikailag büntet meg benneteket, s bár a legtöbbet Amycus kapja tőle, neked ez mégis nagyobb büntetés, érzed, ahogyan meghasad a szíved, miközben hallgatod Amycus jajveszékeléseit.


Jobban tudnál viselkedni, ha ismernéd a szabályokat, de a szüleid elvárásai felétek változóak. Amiért egy nap jutalmat, elismerést kapsz, azért másnap büntetést. Az egyetlen dolog, ami sosem változik az a felsőbb társadalom alapelveihez való igazodás.  


A tökéletes aranyvérű család.


Ez a kép, látszat, amit mutatnod kell a külvilág felé, ameddig valaki közelebbről meg nem nézi a vágásokat és zúzódásokat rajtad, melyek ahogyan cseperedsz, egyre jobban beborítják a bőröd.


.


Egy meleg, nyári nap azt jelenti, hogy egy hatalmas sor áll Florean Fortescue Fagylaltszalonja előtt.


"Milyen ízű fagylaltot szeretnétek ma enni?" Kérdezi a dadusod, bár tudja jól, hogy a válaszod mindig levendula és earl gray, bármeddig is gondolkozol. A nő jobb keze a tiedet fogja, a bal meg Amycusét.


"Mi az a kvibli?" Kérdezed válaszadás helyett. Már gondolkozol egy ideje a jelentésén és tudod jól, hogyha a dadusodtól kérdezed, akkor ő válaszolni is fog és nem megpofozni.


"Nos, egy olyan személyt hívunk kviblinek, aki egy mágikus családba született, mégse képes varázslat idézésére, de miért kérdezed?"


Amycus felnéz a nőre "Allie hallotta Anyut, hogy aggódnak, mert lehet egy kvibli vagyok.." Csupán egy pohár vízért mentél ki, mikor meghallottad a szüleid beszélgetését. Pár szót nem nagyon értettél, mint például a kvibli és az örökbeadás. Az undor a hangjaikban érezhető volt.


"Óh" Mondja a nő és olyan keserű arcot vág egy pillanatig, amit sose fogsz elfelejteni. "Ne aggódjunk ezen dolgok miatt drágáim, mi vagyunk a következőek a sorban!"  


A fagylalt nem fogja tudni megoldani a problémáitokat, de ígyis-úgyis megeszed.



Másnap, mikor először varázsolsz, egy labdát kezdesz el lebegtetni az udvaron, de te csak nevetve felkiáltasz, hogy "Amycus!! Tedd vissza!!!"


A szüleid egymásra néznek és te észreveszed ezt. Könnyen a testvéredre tudod fogni az olykor megjelenő varázslathullámaidat.


Megnyugvás tölti el a tested, mikor Amycus egy nap megmutatja, hogy Ő maga is képes rá.


.


A pillanat, mikor lelépsz a peronról és felszállsz a Roxfort Expresszre, az első, hogy levegőt vehetsz.


Nézed, ahogyan a szüleid egyre jobban homályosodnak és mennek össze, a köztetek növekvő távolság miatt. az izgatott diákok éljenzése és más gyerekek utolsó kiáltva elmondott szavai szüleinek hatalmas kontraszt a benned levő érzelmek mellett. Egy kéz fogja meg a tied és te felnézel, hogy szembe találd magas a testvéreddel, 'ki megértő szemekkel fürkészi a tiedet.


Roxfort maga a szabadság.


Addig ameddig a Teszlek Süveget a fejedre nem teszik és azon elmélkedik, hogy melyik házba rakjon. Bátor vagy, hűséges és eszes is.. Ezek már magában megnehezítik a döntését, de a Süveg átlát az egészen és mintha elszomorodna.


Mardekárnak kell lennie. Nem nyitsz vitát, Amycus biztosan oda fog kerülni és te nem lennél képes nélküle létezni.


A Süveg biztosan hallotta a gondolataid, mert hangosan és határozottan kiáltja a döntését és egyhamar a bátyád ül le melléd.


.


A szabadságnak meg van az ára. Te és Amycus már nem vagytok folyton együtt. Az ágyába átmenni éjszaka már nem egy dolog, amit megkockáztathatsz. A távolság köztetek egy kínlódás, melyet minden nap minden percében érzel.


Az éjszakai terrorok és pánikok, amik eddig nem történtek meg Amycusszal az oldalon, minden hajnal kísértenek benned.


“Minden rendben.” Hirtelen riadsz fel, majd miután visszanyered a látásodat, egy prefektussal találod szembe magad, aki az ágyadon ül, kezeivel a vállaidon. “Ismét rémálmod volt”.


“Sikoltoztál. Olyan volt, mintha tényleg fájdalmon mentél volna keresztül.” mondja a melletted alvó Greengrass lány, hanggal, melyben zaklatottságot, de ugyanakkor aggódást vélsz hallani.


“Beszélned kéne valakivel.” Ajánlja fel a prefektus, de megrázod a fejed és visszadőlsz az ágyadba. Megígéred, hogy többet nem fog ilyen előfordulni, majd megkéred a két lányt, hogy hagyjanak aludni.


Viszont újra és újra megtörténnek a rémálmok, addig, ameddig meg nem tanulod bájitaltanórán, hogy hogyan kell készíteni egy főzetet, amit álmatlan alvásnak hívnak, s ami gyógyír a horrorra.


.


A tested megváltozik. A bőröd meglágyul, ahogyan a vonásaid is és olyan helyeken domborodsz, amik olyan helyekre vonzzák a fiúk tekintetét, ahova eddig soha.


Amycus is megváltozik. Keményebbek a vonásai, a bőre megfeszül, sokkal izmosabb és magasabb. A zúzódások száma is jóval megnőtt. Apád büntetései erőszakosabbak lettek, és csak te látod ennek a következményeit. Van mikor, aggódsz, hogy az egyikből az ikertestvéred nem fog tudni felépülni.


Egy nyári napon apád tekintetét érzed a mellkasodon és végre megérted ennek terhét, jelentését. Az apád egy férfi, vágyakkal, akárcsak a többi, még akkor is, ha a saját húsa, s vére vagy.


“Azt csinálsz, amit akarsz.”


Egy ajánlat, melyet az éjszaka közepén ajánlasz fel neki az irodájában.


Úgy tesz, mintha össze lenne zavarodva, de látod ahogyan a szemei elsötétülnek.


“Nem fogok ellenszegülni.. De csak ha Amycust békén hagyod.”


Ez a megállapodás, amit az este megköttök.


Apád ujjai a bőrödön csupán hegeket hagynak, amiket nem lehet látni, nem úgy, mint amiket Amycus-szal tett.


Túl tudod élni.


Ismétled e három szót a fejedben újra és újra, de a könnyeid - akaratod ellenére - ugyanúgy áztatják az arcod.


.


“Miért beszélsz ezzel?” Felnézel a hang irányába, és egy mardekáros lánnyal találod szembe magad, aki undorodva néz le rá. Aranyvérű, bolond lennél, ha ezt nem tudnád, de nem emlékszel a nevére, ugyanúgy, mint senkiére sem. Az udvartartásod tagjainak nevét se tudod. Az egyetlen dolog amit tudsz a lányról, hogy azt gondolja, az embereknek tartania kéne tőle. Találkoztál már gonoszabb szörnyetegekkel életed során, egy kócos hajú picsa, aki azt hiszi, hogy csupán a neve többé teszi, meg se kottyan neked..


A mugliszületésű fiú, aki melletted ül, próbálja kimagyarázni magát és feláll, de te - kissé undorodva, de határozottan - megmarkolod a talárját és visszahúzod magad mellé. Csak segítséget kértél egy gyógynövénytany házi feladatban, hiszen egy hollóhátas biztosan jobban kapizsgálja a leckét nálad, de ez nem tartozik senkire sem..


“Miért beszélsz hozzám? Húzz a picsába, köszönöm.”


Az évfolyamtársaid körülötted meglepődnek, feléd kapják a fejüket..


Zavarodottan és nem hozzá szokva ahhoz, hogy visszabeszélnek neki, a lány elviharzik, esküdözve, “Ezt még megbánod, Carrow!”.


Már nem emlékszel arra, hogy milyen volt a Roxfort évekkel ezelőtt. A külvilág történéseinek hatásait az iskolában is egyre jobban lehet érezni. Szövetségek kötődnek, harcolnak egymással, de téged nem érdekel annyira a dolog. Ez a háború sosem lesz a tied.


Visszahelyezed tekinteted a mugliszületésűre melletted, mintha semmi se történt volna. Bár szívesebben kértél volna segítséget egy aranyvérűtől, mégis ott ülsz egy sárvérű mellett. Tudod, hogy eszes a fiú, Pomona nyíltan kedvenc tanulója, és bizony, nem állsz a legjobban gyógynövénytanból - ami azt illeti, borzalmasan állsz belőle -, ezért muszáj vagy ilyen dolgokra vetemedni, még ha kiráz a hideg, mikor véletlen megérint a fiú.


“Nem hiszem!” Mondod még a lány után. Igazad is van. Nem is látod többet a lányt. Ez egy közismert tény a Roxfort falain belül, hogy ha az egyik ikerrel játszadozol, akkor egyhamar utolér a másik iker haragja és az sose végződik jól.


.


Az egyetlen zaj, amit lehet hallani, az az, ahogyan a villák és kések csikorognak a porcelán tányérokon. A Carrow Kúria nem a vacsora asztalnál történő élénk csevegései miatt híres, viszont ma éjszaka mintha valami más lenne a csönd oka. Feszültséget érzel a levegőben, amit nem tudsz hová tenni.


Csak akkor, mikor Amycus egy szelet kenyérért nyúl előre, áll össze minden.


A pólójának ujja elegendően felcsúszik ahhoz, hogy láthasd. Már hozzá vagy szokva, hogy vágásokat és zúzódásokat láss a testvéred karján, viszont ez.. Ez teljesen más. Már láttad ezelőtt és tudod jól, mit jelent. Láttad apád karján. Olyan férfiak karján, akik előtt csak egy ideális kép lebeg. Egy háború következményeit, amely szétszakítja a világot.


Egy sötét jegy. 


"Hogy merted..." A szavak már elhagyták sápadt ajkaid, mielőtt még átgondolhatnád a mondanivalódat. Nem Amycusnak célzod, az szent, hiszen tudod, hogy Ő sose tenne ilyet saját magától.


Apád felhorkan, s Amycus nem mer a szemeidbe nézni. "Itt az ideje, hogy férfi legyen és tegyen a célunk megvalósításának érdekében."


"Csak tinédzserek vagyunk! Nem is fejeztük még be az iskolát.. Csak gyerekek vagyunk és te...te megígérte-"


A pánik egyre jobban növekszik benned és apád ökleivel az asztalra üt. "Elég!!" Már csak a hangjának kéne elégnek lennie ahhoz, hogy elsüllyedj a székeden, de nem most. Ez csak még jobban egy határhoz, egy szakadék pereméhez kényszerít, amelyről nem is tudtad, hogy létezim. "Ennek a beszélgetésnek vége, és most menjete-" Apád már éppen állna fel, mikor egyfajta lökést érzel magadban, érzed, ahogyan a mágia elhagyja a testedet, pedig nincs is a pálcád a kezedben. A szüleid az akaratuk ellenére ragadnak oda a székükhöz.


"Ne!" Sikítasz, ahogyan minden körülötted lángra kap.


.


Egy tragikus baleset.


Így fog majd holnap megjelenni a történtek az újságokban. A Carrow Kúria porig égett, a tulajdonosaival együtt. Az ikrek túlélése maga a csoda.


Az egyik gyógyító, miután ellátták a sérüléseidet - nincs sok belőlük, időben karon ragadtad Amycust és kimenekültél - a válladra terít egy pokrócot, és leültet pár aurorral szemben téged a testvéreddel egyetemben, s miközben egyre jobban gyűlik a kíváncsi tömeg az utcában, addig kérdéseket tesznek fel nektek. A kérdések semmitmondóak. Fekete, maszatos smink jelenik meg a szemed alatt, a könnyek, melyeket kierőltettél magadból, eláztatják az arcod.


Te és Amycus közösen találtok ki egy mesét az apátok hősiességéről. Neki köszönhetitek, hogy lélegezhettek, hiszen Ő mentett ki benneteket. Anyátokért is visszament, de már túl késő volt. Annyira jó lettél hazudozásban az évek során, hogy már-már könnyű a bolondját járatni azokkal, akik a részvétüket fejezik ki nektek.


Nyilvánosan gyászolsz és a varázsló világ csak egy kicsit szorosabban szorítja magához a családját azon az este. Nem tudják, hogy a varázsló világ hibázott. Nem tudják, hogy valójában ők gyilkolták meg a szüleiteket.


Ez több volt mint túlélés, hiszen ha az lenne, azt nehezebben tudnád megemészteni.


Ez sokkal több annál.


Sokkal több lettél.


.


Nyugodtságot érzel a levegőben. Passzol a nyugodtsághoz, mely benned van, a kis terved megnyugtat.  Amycus a hátad mögött követ a macskaköves úton, a neveden szólítgat, de te próbálod ignorálni őt.


"Nem engedem, hogy elkövesd ezt a hibát." 
Amycus a karodnál fogva megragad, majd a világ a tetejére áll és mindketten megérkeztek a nagybátyátok - aki a gyámotok lett a tragédia után - rezidenciájába.


Ellököd magad tőle, a szemeid villámokat szórnak a benned levő dühtől, bár nehéz ilyesfajta érzelmet táplálnod iránta. "Ezt a döntést nem neked kell meghozni." 


Ez egy olyan dolog, amit már vagy milliószor megvitattatok mióta Amycus arra kényszerült, hogy csatlakozzon a halálfalókhoz. Mindketten ugyanazok vagytok, és ne ez legyen az, ami ezt megváltoztatja. Ha viselnie kell neki ezt a terhet, akkor te megosztod vele azt, s kitartasz mellette.


Ahogyan a kettőtök folyton próbálja megmenteni a másikat, mindig emlékeztet benneteket arra, hogy ezt sehogy máshogy se tudjátok csinálni, csak együtt. Ez valami, amit legmélyen, mindig is tudtatok.


Amycus a térdeire ereszkedik, könyörögni kezd. "Kérlek. Nem ezt akarom neked. Nem én döntöttem így. Nem kéne neked ezt az életet választanod. Nem kéne a sötét jegyet választanod, nem kéne úgy döntened, hogy Őt követed, csak mert én nekem nincs más választásom."


"Hát nem látod... Nem a halálfalókat választom..." mondod neki, miközben te is térdre ereszkedsz, hogy bele tudhass nézni az arcába, a szemeibe, melyek szilárdak, de te látod benne az érzelmeket. "Hanem Téged választalak. Csak úgy, mint mindig... Csak úgy, ahogyan mindig fogom. Együtt jöttünk erre a világra, és ha kell, együtt fogjuk elhagyni. A Sötét Jeggyel Téged választalak. Te és Én, a világ ellen, fivérem."

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mesélő

Hivatás : Mesemondó
Hozzászólások száma : 179

TémanyitásTárgy: Re: Alecto Carrow   Hétf. Júl. 23, 2018 1:04 pm


Kedves Alecto!

Mivel a karakterlapod íze sokkal közelebb állt egy áfonyaízű drazsééhoz, mint egy fülviasz ízűhöz, ezenkívül a kellő egyediséget is felfedezni véltük benne, úgy döntöttünk, felvesszük a kínálat közé. Hogy bevezethessük eme termékbeli változtatást, kérlek, töltsd ki az alábbi űrlapokat:
Avatar Foglaló
Patrónus Foglaló

Játék előtt még fusd át az iskolák leírását és a tanárok-tantárgyak listáját is, ha még nem tetted volna.

PS:
Habár megnyúztalak egy kicsit néhány részlettel kapcsolatban, tudnod kell, hogy nagyon tetszett a lapod! Örülök, hogy sikerült mélyebb történetet és érzéseket adnod Alectónak (sőt, talán Amycusnak is), mint azt előre gondoltuk volna. Nekem egyben volt az egész, és bízom benne, hogy Lyóval is megtaláljátok majd a közös hangot.
Foglalózz, és vedd birtokba a Roxfortot nyomban! Very Happy

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://everyflavorbeansbole.hungarianforum.com
 
Alecto Carrow
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Miniszteri Hivatal :: Karakter Kutató- és Ellenőrző Központ :: Karakterlapok :: Elfogadott karakterlapok-
Ugrás: