Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Faliújság
by Albus Dumbledore Yesterday at 2:29 pm

» Saffron & Grisha
by Grigori S. Zima Yesterday at 2:13 pm

» deux de Richelieu
by Jérôme Richelieu Yesterday at 1:38 pm

» puncs puncs puncs
by Xenophilius Lovegood Hétf. Dec. 10, 2018 10:25 pm

» Sue & Théo
by Théo Garçon Hétf. Dec. 10, 2018 9:46 pm

» Suzie & Théo ~ Az igazság
by Théo Garçon Hétf. Dec. 10, 2018 9:30 pm

» Mathie & Théo
by Théo Garçon Hétf. Dec. 10, 2018 9:18 pm

» Zurie & Mathys
by Mathys Garçon Szomb. Dec. 08, 2018 4:08 pm

» Anton Aleksandrov-készül
by Anton Aleksandrov Szomb. Dec. 08, 2018 3:38 pm

» Aubert & Zurie
by Aubert Richelieu Szer. Dec. 05, 2018 1:38 pm

Statisztika
DIÁK (20)
Griffendél 2
Hollóhát 3
Hugrabug 1
Mardekár 6
Beauxbatons 6
Durmstrang 2
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 8
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 1
Rendtag 3
Nemek
18
18
Aktív User 14

Share | 
 

 Sue & Imogen

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Rendtag

Kor : 26
Hozzászólások száma : 61

TémanyitásTárgy: Sue & Imogen   Hétf. Júl. 30, 2018 8:26 am


Drága Sue,
úgy sejtem, valamikor reggel vagy a délelőtt folyamán ér oda hozzád a bagoly, mivel megint csak este van időm írni. Sajnálom, hogy az elmúlt pár hétben mindig megvárattalak a válasszal, de a költözés jobban megviselte a kicsiket, mint azt szerettem volna. Ami vicces, hogy sokkal inkább egy Mark nevű közös barátjukat hiányolják, mint bármelyik nagyszülőt, de ezt nekik természetesen nem fogom elárulni. Maximum Mark szüleinek...  
Szerencsém van, Edgar a legjobb mesemondó, még mindig, így anyunak csak puszit kell adnia, egyébként teljesen felesleges a jelenléte. Biztosan megunnak napközben, ez lehet az oka... Így legalább most van időm Rád.
De mesélni szerettem volna! Csodás a ház, és az egész város nagyon tetszik. Teljesen más, mint Anglia bármelyik pontja, de még a Ti városotokhoz képest is rengeteg újdonságot fedeztem fel máris. Most érzem először úgy, milyen keveset is láttam még a világból, és hogy nem is lesz olyan vészes ez az idő... még ha nem is tudjuk pontosan, meddig tart majd.
Edgar a posta megbízhatatlansága miatt nem szeretné, ha küldenék képeket - tudod, milyen, sóhajts fel velem -, arról viszont biztosan sikerülne meggyőznöm, hogy itt töltsetek Théóval pár napot! A lányok is örülnének nektek, és ezúttal külön szobát is tudnánk biztosítani... amennyiben nem zavar titeket egy félig összerakott gyerekágy. (Fő, hogy nem kapkodunk el semmit.)
Itt már hétfőn kezdődik a suli, és szerintem én jobban izgulok miatta, mint a friss tanár úr. Annyi mindent nem tudtam még a Durmstrangról, és bár biztosan most sem köthet majd mindent az orromra, már az információi felének is örülni fogok!
Jól hallottam, hogy a sógorod a Beauxbatons-ba került, szintén tanítani? Eszem megáll! Nem figyelünk oda egy percre, és otthon is büntetőmunkát fognak osztogatni, én mondom.
Olyan szűkszavú voltál mostanában, kérlek most jó hosszú levelet írj a hogylétetekről, minden apróság érdekel, tudod! Hiányzol.
A bagoly elméletileg jól bírja a nagy távolságokat, de nyugodtan fogd vissza, ha elfáradna, türelmesen várom a válaszod. Egyelőre nincs neve, úgyhogy ha kitalálsz valamit Őfeketeségének, szívesen fogadom az ötleteket is!

Barátnőd,
Imogen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Halálfaló

Kor : 26
Hivatás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya; Nemzetközi Varázsjogi Hivatal; nemzetközi varázsjogász
Hozzászólások száma : 20

TémanyitásTárgy: Re: Sue & Imogen   Kedd Júl. 31, 2018 10:20 pm


Kedves, drága Moo!

Nagyon örülök, hogy írtál. Egy kicsit már kezdtem aggódni értetek.  

Ez a kis nyomorult bagoly kicsit lassabb, mint számítottad és szürkületre ért ide. Ami azért volt szerencsétlen időpont, mert mostanában elszaporodtak felénk a denevérek. Majdnem lecsaptam szegénykémet egy seprűvel, amikor megláttam az ablakpárkányon. Repülő patkánynak és halálmadárnak neveztem, miközben levegőért kapkodtam. Mit szólsz a Zordó névhez? Nem csak a külseje miatt, de az, hogy majdnem kiijesztette belőlem az életet, igazán méltóvá teszi erre a megnevezésre. Egy kicsit egyébként megpihen nálunk és csak utána küldöm a levelet. Ahogy elnézem, még szüksége van némi kárpótlásra a történtekért.


Nagyon örülök, hogy tetszik a város és nagyon szívesen meglátogatnálak titeket, hogy én is lássam, amit képen nem tudok (jó hangos sóhaj). Théo mostanában elég elfoglalt, de én nagy örömmel fogadom el a meghívást. Már ha így is áll, hogy csak én boldogítanálak téged és az ikreket, amíg az urad dolgozik.

Nálunk egyébként minden csendes. Smoothy még mindig felidegesít, amikor csak hozzám szól, de ismered őt. Bár tudom, már rég volt, amikor együtt röhögtük ki az ostoba parókáját és a furcsa pingvinszerű járását. Régi szép idők! Hiányzol Moo. Már annyira hozzászoktam, hogy mindig a közelben vagy. A Roxfortban, a Minisztériumban. Évek óta most vagyunk először ennyire távol.

Az igazat megvallva itthon sincs minden rendben. Tegnap volt egy vitánk Théoval. Az első nagy, mióta összeházasodtunk. Te már régebb óta gyakorlod ezt a házasság dolgot. Nektek is voltak nagy vitáitok? Ti hogy szoktátok őket megoldani? Van erre valamilyen recepted?  

Igen, képzeld Matből mágiatöri tanár lett. Elképesztő igaz? Nem tudom, hogy fogja elviselni a gyerekeket. Vagy a gyerekek őt, de azért nagyon örülünk a sikerének. A büntető munka egyébként nem is hangzik rosszul, ha azt zárt ajtók mögött osztja rád ki az urad.

Sajnálom, hogy nem írtam olyan sokat, megpróbálok változtatni ezen, de nekem sosem ment olyan jól az írás, mint neked. Nekem inkább a beszéd megy. Ezért várom, hogy találkozzunk és mindent megbeszéljünk úgy, mint régen.

Várom mielőbbi válaszod!



Ölel,
Sue  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 26
Hozzászólások száma : 61

TémanyitásTárgy: Re: Sue & Imogen   Szer. Aug. 01, 2018 10:34 am


Kedvesem,

felesleges szerénykedni, minden szavadat öröm olvasni! Bár csalódtam a bagolyban, azért kértem a régi madárkánk mellé, hogy gyorsan tudjak írni nektek. Lehet, hogy valami praktikusabb megoldást kell majd találnom, mert nem bírom a várakozást... Szép itt, szép, de így te is nagyon messze kerültél, a nyelv meg nem megy még olyan jól, hogy azzal emberek közé merjek menni - pedig tudod, hogy a barátkozással sosem volt gondom, a gyerekek meg még meg is könnyítik az anyák dolgát.
Halálmadár, ez is tetszene és a Zordó is illik hozzá! Itthon szerencsétlent már mindenki hívja mindennek, de majd megpróbálom rászoktatni a családot, hogy ezt használják, hátha megtanulná és lelkesebben dolgozna.

Suzie... Nincs véletlenül összefüggés a veszekedés és az elfoglaltsága között? Természetesen szívesen látunk egyedül is, ha úgy érzed, a távolság segíthet... Még ha a magam részéről a csendes, de folyamatos fehérzászlózást találtam kifizetődőnek... De Edgarral egyébként is mindenhez ez a taktika. Amúgy sem vagyunk ajtócsapkodós népek, szerintem a legnagyobb vitánk/veszekedésünk még jóval a házasságunk előtt történt, szóval nem mostanában, még ha nehéz is elfelejteni.
Sajnos amíg nem tudom, mi a baj - levélben valószínűleg nem szívesen írnád meg, de ha mégis, akkor várom! -, nem tudok jobbat tanácsolni, mint hogy beszéljetek róla. Hogyha jobban megértenétek egymás oldalát, már közösen léphetnétek fel a problémával szemben, és úgy talán már egy pillanat alatt meg is oldódna. Csak türelem. És még egyszer, ha szerinted jólesne pár nap távollét, bármikor jöhetsz hozzánk. (Ha jó időben csöppensz ide, Edgar talán lesz olyan kedves, hogy itthon marad a lányokkal, amíg mi is csinálunk egy lányos délutánt! Tényleg régen volt már.)

Ó, Smoothy! Magára kéne hagynod egy kicsit, hogy lássa, mihez kezdene nélküled. (Elárulom, szenvedne!) Talán megemberelné magát és nem lenne olyan bosszantó. Tudod, hogy én milyen békés ember vagyok, de amiket meséltél... Azt hinném, idővel rájön, hogy a falra másznak tőle.
Idén nem fért bele egy kis nyaralás? Az talán több problémádat is megoldaná egy csapásra! Théo is lehet ideges a munka miatt, ráéreztem ezzel a meghívással.

Reméljük, hogy igazad van. Abban is, hogy Matet valahogy elviselik majd - sőt, talán még élvezni is fogja az új típusú munkát -, meg abban is, hogy zárt ajtók mögött érkezik a büntetés. Haha. Butaság, de kicsit mindig ideges vagyok, hogy ránk nyit valamelyik gyerkőc, azt hogy magyaráznám ki? Még hosszú évekig nem terveztem hasonló beszélgetést. Pedig szörnyű hatással van rám a terhesség...

Remélem, nem hagytam ki semmit, kicsit kapkodnom kellett. Ed már úgy méreget, mint aki szikrát akar csiholni a pergamenemre. Keresnünk kell egy szimpatikus gyógyítót itt helyben, mert biztosan nem fogok tudni a Mungóba járni, az uracskám pedig megőrül, ha nem tudja, hogy minden rendben van.
De ha egyszer muszáj volt gyorsan válaszolnom... Alig várom, hogy lássalak!

Hiányzol!
Imogen


UI: Most még húzom egy kicsit az időt, vicces képet vág. Szerinted kiveszi a kezemből a pennát, ha rájön vagy majd csa--
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Halálfaló

Kor : 26
Hivatás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya; Nemzetközi Varázsjogi Hivatal; nemzetközi varázsjogász
Hozzászólások száma : 20

TémanyitásTárgy: Re: Sue & Imogen   Csüt. Aug. 09, 2018 8:32 pm


Édes Moo!

Erre tényleg nagyon ráéreztél.  

Az az igazság, hogy erről tényleg nehéz írni és még azt sem tudom beszélni hogy fogok róla, de annyira hiányzol, hogy más nem is számít. Még az is sokat segítene, ha kiszabadulhatnék innen és másra gondolhatnék. Bármi másra. Ha nem gond, nem is szaporítanám a szót ebben a levélben. Mikor lenne számotokra alkalmas, a zsubszkulccsal való érkezésem? Igaz, hogy Ted még mindig belém van habarodva, de azért neki is megvannak a határai. Nem hiszem, hogy képes lenne számomra pár órán belül gyártani egyet, de biztos nem okoz gondot a holnapi nap. Már ha persze neked is megfelel.


… Na várjunk egy kicsit. Terhesség?! Moo! Ezt nem hiszem el! Hogy futott át ezen a szemem az első alkalommal? Jó ég! Azonnal látnom kell téged! És ezt így közlöd?! Máris megyek Tedhez! Kihajtom belőle a szuszt is. Mit is mondtál hol laktok? Írd meg a pontos címet kérlek! A bagoly már az országban fog megtalálni. El sem hiszem! Még egy baba! Máris rohanok drága!

Várom mielőbbi válaszod!



Hatalmas, kapkodó, de meleg öleléssel,
Sue  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 26
Hozzászólások száma : 61

TémanyitásTárgy: Re: Sue & Imogen   Csüt. Aug. 09, 2018 11:13 pm

Sue

[You must be registered and logged in to see this image.]- Szívem, ugye, emlékszel, hogy mondtam, Suzie meglátogatna minket valamikor? Hmm, ugye, nem volt tervünk holnapra? - Ujjaim között tartom barátnőm levelét, de a kérdésem ellenére is biztos vagyok benne, hogy nincs dolgunk. Ha mégis, az nem olyasmi, amit ne lehetne lemondani, kivéve, ha Amy szeretett volna meglátogatni minket, mert már nem is emlékszem pontosan, mikorra ígérte magát... Nem is kapkodtunk annyira, hogy jogos legyen így összefolynia a napoknak, mégsincs mit tenni.
Csak reméljük, hogy az uramnak nem lesz ellenvetése a hirtelen programváltozás miatt és utat engedhetek az izgatottságomnak. A lányok is odalesznek, ha megtudják!

Kedves Sue,
örülök, hogy örülsz, és szörnyű bűntudatom van, amiért nem mondtam korábban - ezek szerint elmaradt. Éppen a költözés előtt-közben derült ki és... De ha már Ted is ott toporog a címre várva (add át neki üdvözletem, és mutasd meg neki újra a gyűrűdet), nem szaporítom a szót. Addig maradsz, amíg jólesik, és amíg mindent jól át nem rágtunk - vagy amíg Théo utánad nem jön!
Várunk,
Mo


Amint Zordó útra kel, nagy készülődésekbe vetem magam. Ha Edgar nem kötöz egy székhez, egészen estig meg sem állok. Rendbe kell tennem a nappalit, ahol a lányok mindenféle játékai, rajzai és egyéb kellékek hevernek; az egyelőre üres szobába megfelelő méretű ágyat kell varázsolnom, amihez pedig mosnom is kell, hogy kellemes illatú, friss ágynemű várja Suziet. Igazából, túl lelkes vagyok ahhoz, hogy nyugton maradjak, hiszen most jön először az új házunkba, ebbe a szép nagy házba, ezen a szép környéken, hát persze, hogy sütnöm is kell valamit a fogadására! Nagy szerencsém, hogy két apró kuktám is van, akik hihetetlenül jól elfoglalják magukat a nyers tésztával, ami egészen olyan, mint a gyurma - igen, tényleg nagyon szép kígyót csináltál, Lia! -, és így legalább van alkalmunk megbeszélni, ki is ez a Suzanne néni, akit olyan ritkán látnak, de aki annyira imádja őket.
Mellesleg, szerintem én vagyok az első, aki bealszik az estimesén, és mivel reggel egyáltalán nem emlékszem, hogyan kerültem a helyemre, nagy valószínűséggel Edgar cipelt ágyba.
Egész délelőtt mászkálok, mivel nem jött több levél, nem tudom pontosan, mikor érkezik a vendégünk. A lányokkal hárman ebédelünk, Edgar pillanatnyilag házon kívül van, de mivel Sue mindenképpen marad pár napot, nem zavarhat senkit, hogy nem az első pillanattól kezdve van jelen.

Érzik az izgatottságomat, csak erre tudom fogni, az álmosság legkisebb jelét sem produkálják. Lelkesen színezek ki egy fűben kukucskáló nyuszit lilára - de anya, ez nem is ilyen színű -, mert miért ne, amikor megszólal a csengő.
Majdnem nyakam töröm, ahogy felugrok, a lányok pedig kíváncsian sietnek utánam, én azonban egyikükkel sem foglalkozom, mert kitárom az ajtót és a mögötte állóra vetem magam, minden egyéb megfontolás nélkül. Szerencsénk van, hogy ezen a környéken baglyok járnak, nem postások, különben benne lenne a pakliban, hogy kínos helyzetbe hozom magam, így azonban egy pillanatig sem kell aggódnom.
- Szia Suzie néni! - kurjantja a hátam mögött kórusban a két tökmag, azonban még nem engedem át nekik a nénit.
- Annyira örülök, hogy itt vagy! - tolom el magamtól egy pillanatra, hogy megnézhessem, mennyire karikás a szeme, őszül-e a haja vagy bármilyen negatív nyomot hagyott-e rajta a veszekedés, azonban meglepő módon egészen kisimultnak látom, csillogó szeműnek. Hát persze, lehet, hogy én is elsírom magam itt hirtelen! Még egyszer magamhoz ölelem, mielőtt mozdulni engedném a küszöbről.
Ha van csomagja, azt készségesen én libbentem be a házba, az ajtót pedig becsukom mögötte, amíg a lányok kihasználják védtelenségét és azonnal valami friss művet mutogatnak neki. Elvileg most kellene őket ágyba dugni, de már látom, hogy erre semmi esély - muszáj lesz megvárni, amíg maguktól adják fel, és a szoba különböző pontjain kezdik el húzni a lóbőrt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Halálfaló

Kor : 26
Hivatás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya; Nemzetközi Varázsjogi Hivatal; nemzetközi varázsjogász
Hozzászólások száma : 20

TémanyitásTárgy: Re: Sue & Imogen   Szomb. Aug. 11, 2018 4:51 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]


Moo & Sue



Az utazásról nem szóltam Théonak. Most úgysem valószínű, hogy érdekelné a dolog. Mindenesetre írtam neki egy üzenetet, ami azonnal a kezébe repül, ha bemegy a szobánkba. Abban leírom, hogy úgy hiszem jót fog most nekünk tenni ez a távolság, és hogy nekem szükségem van Moora, hogy áttudjak gondolni mindent. Nem írtam le mikor megyek vissza, hisz én magam sem tudom, meddig maradok. Csak annyit írok, hogyha visszatértem újra le kell ülnünk beszélni.
Szerencsétlen Tedet tényleg úgy hajtom, mintha az életem múlna a zsupszkulcsán, pedig csak alig bírom kivárni, hogy újra lássam barátnőmet és a két kis angyalkát. El sem hiszem, hogy úton van a harmadik gyerek is. Az izgalomtól meg is szédülök, ezért le kell ülnöm az irodában. Ted persze azonnal felajánlja a kávéját, amikor fáradtságra hivatkozom. Sokkal később készül el a kulcs, mint vártam. A bagoly is itt a Minisztériumban talál rám.
Végül mire kettőt üt az óra, a ház előtt állok, és becsengetek. Az ajtó szinte azonnal kitárul és Moo már a nyakamban is van. Nevetve fogadom az ölelést és azt, mennyire egyre gondolunk néha. Hallom Imogen mögül a két csilingelő hangot, de még nem készültem fel rá, hogy elengedjem barátnőmet.  
- Nagyon hiányoztál - mosolygok Moora és érzem, hogy nem sok hiányzik, hogy a megkönnyebbüléstől kicsorduljanak a könnyeim. A második ölelés már nem olyan heves, de annál melegebb. Felolvadva az ölelésben, sóhajtva engedem ki magamból az utóbbi napok rossz érzéseit és így megtisztulva tőlük lépek be a házba. A két csodaszép kislány azonnal letámad és szebbnél szebb gyerek rajzokkal kápráztatnak el. Mosolyogva dicsérem őket és lenyűgözötten nézem a színes bármiket.
- Teljesen egyértelmű, hogy ez egy hippogriff, Azalea. Nem igaz anyuci? - kérdezem Moot, hátha segít a lánykákkal. Nem voltam felkészülve ennyi figyelemre. Attól féltem már elfelejtettek engem, de úgy tűnik feleslegesen aggódtam.    

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 26
Hozzászólások száma : 61

TémanyitásTárgy: Re: Sue & Imogen   Szomb. Aug. 11, 2018 6:45 pm

Sue

[You must be registered and logged in to see this image.]Minden izgatottságom visszatér, amikor Sue ideér, pedig azt hittem, a nagyját sikerült levezetnem az apró-cseprő kis teendőimmel. Meg a színezéssel. Komolyan, nagyon jó feszültségoldó, ha csak a ceruzára figyelsz, és még az sem zavar, amikor minden színválasztásomat meg kell indokolnom. Kifejezetten üdítő, hogy mégsem vitatkoznak velem arról, milyen színűek a nyulak - amit amúgy életükben egyszer ha láttak már.
Suzie érkezése mindannyiunkat kizökkent, de mind elég lelkesek vagyunk ahhoz, hogy sietősre és nyakba-ugrósra vegyük a figurát. Teljesen átjár az öröm, az pedig csak a hab a tortán, hogy belőle is ugyanez sugárzik. Ha felvidítom, az már hatalmas segítség lehet, márpedig abban kifejezetten jó vagyok.
Szerencsénk van a lányokkal, Dahlia haja szinte varázsütésre sötétedett be az első éve alatt, Lea viszont olyan tejszőke maradt, amilyennek rólam emlékeznek a szüleim. Rettegtem, hogy folyamatosan össze fogom őket keverni, ez a csoda viszont megmentette anyai becsületem. Arról viszont gőzöm sincs, Sue hogyan lát bármit is a firkába, néha még nekem sem sikerül. Az is lehet, hogy csak beletrafál, mindenesetre biztatóan bólogatok, az-az. Valószínűleg elég baj, hogy így elveszik a fantáziánk, ahogy felnövünk, de amíg ők értékelik az értetlen lelkesedésünket, nincs gond.
- Gyertek, csibék, engedjük beljebb Suzie-t. Sokat utazott hozzánk, nem szabad az ajtóban megállítani. - Már megszoktam, hogy minden mozdulatom magyarázatokkal kommentálom, még mielőtt kérdések érkeznének.
- Kérsz teát? - csillan fel Dahlia szeme. Le Sem Tagadhatná Az Apját. Majdhogynem ijesztő, de legalább tudom, hogy nem cseréltük el véletlenül. Ha igenlő választ kap, már rohan is előre, és biztos vagyok benne, hogy fel fog mászni a pultra, hogy elérje a dobozt, sőt, az a balsejtelem is megkísért, hogy magára rántja az egész gyűjteményünket. Igen, ez már inkább rám vall.
Magammal intem a barátnőmet, ahogy sietősen a konyha felé vesszük az irányt.
- Nem muszáj ám a kedvükre tenned, kérhetsz mást is. Ebédelni volt időd? Rengeteget főztem, hogy holnap se kelljen. - Nem tudom, meddig tud majd maradni, azt az időt pedig vele szeretném eltölteni, még ha a háztartás nem is fogja kézben tartani önmagát.
Olyan házat szerettem volna, ahol kényelmesen elférünk, és Sue láthatja, hogy ez a vágyam tökéletesen teljesült is. A nappali és a konyha egy légterű, szellős és nagyszerűen belátható. Azokat a helyeket pedig, amit nem tudok innen figyelni, a lányok elég hamar megtalálták, úgyhogy legalább tudok róluk.
Ami gond, hogy a két helyiséget két lépcsőfok választja el egymástól, nem kevés balesetet okozva. Főleg az ilyen rohangálások miatt! Most szerencsénk van, Lia kézzel-lábbal mászik fel rajta (nagyon óvatos, ügyes kislány), Lea pedig a kezemért nyúl. Minden kis mozdulatukkal boldoggá tesznek.
- Ülj le bárhová, Sue - mosolygok rá, és az étkező asztal felé intek. Hat hely közül is választhat, bár két szék igen kényelmetlennek bizonyulna számára, felőlem kipróbálhatja azokat is.
- Gyere, segítek - kapom el Lia derekát, és felemelem, hogy neki csak túrkálnia kelljen a polcon.
- Van itt gyümiiis és... - Habozik egy pillanatig, ezért meglesem, mit bámul annyira. Megsúgom neki a megoldást. - és menta és apukedvence. - Suzie-ra pillant, hátha valamelyik máris felkeltette az érdeklődését.
- Fekete - segítek most a barátnőmön, mielőtt teljesen kétségbeesne, mi lehet a harmadik fajta. Nem mintha csak ezek lennének, mindenféle vad ízvilágot el lehet itt képzelni. Bones szokás lett Edgar rituáléja.
Lea eközben már a saját székében ül, így éppen feléri az asztalt, és most a hippogriff hátára(?) készít... valamit.
Amint megszületik a választás, Lia visszakerül a talpaira, én pedig teljesítem Sue minden kérését. Mivel éppen fogalmam sincs, hol a pálcám (biztosan valami nagyon biztonságos helyen, minekutána már eltörtem egyet nemrég), kézzel gyújtom meg a tüzet, majd amint rajta a víz, derekam a pultnak támasztva fordulok szembe a vendégünkkel.
- Ted sokáig szóval tartott? Azt hittem, már sosem érsz ide. De legalább biztonságosan utaztál. Hogy tetszik a város? Később sétálhatunk egyet, megmutatom a legszebb helyeket... Gyönyörű ez a táj! - Tudtam mindig, hogy hatalmas a világ, és Angliától sokkal különbözőbb pontjait is fel lehetne fedezni, mégsem gondoltam, hogy eljutunk bárhová is. Nem mintha bánnám a gyerekeket, egy percig sem, de mindent mégsem lehetett velük.
- Az ovinkat! - kotyog közbe Lia. Hiába tűnt úgy, hogy a tesó alkotását figyeli, nagyon is hallgatózik a kishölgy.
- Azt is, természetesen. - Nem kerüli el a figyelmem, hogy Lea kissé vadabbul nyomja a papírra a ceruzát, ezért finoman végigsimítok a szöszi tincsein. Nem mindenki olyan lelkes...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Halálfaló

Kor : 26
Hivatás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya; Nemzetközi Varázsjogi Hivatal; nemzetközi varázsjogász
Hozzászólások száma : 20

TémanyitásTárgy: Re: Sue & Imogen   Vas. Aug. 12, 2018 7:52 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]


Moo & Sue



Csodálatos belecsöppenni barátnőm családjának életébe. A kicsik olyan édesek, hogy akaratlanul is arra gondolok, igazán jó lenne, ha egy kisöccs is csatlakozna a hercegnőkhöz. A lányok már így is teleragyogják a házat szépségükkel. Mi lesz később? Edgar eszét vesztve fogja telerakni a környéket mindenféle csapdákkal, hogy az ifjú és mindenre képes udvarlóknak útját állja. Nem ártana az apukának egy bajtárs az erényért vívott harcban.
- Igen, egy tea jól esne, nagyon szépen köszönöm az udvarias kérdést - játszok rá kicsit a szerepre, amikor meglátom, hogyan csillannak fel a kisgyermek szemek. - Nem ebédeltem, de inkább nem kísértem a sorsot. Mostanában kicsit kavargott a hasam, és tudod, hogy a zsupszkulccsal való utazás is milyen megterhelő a gyomornak - válaszolom, miközben szétnézek a házban. Jó látni a képeket és az ismerősen világosan színeket. A korábbi lakásukban is ezt szoktam meg, és bár itt teljesen más, főleg a csodálatosan nagy konyha és étkező miatt, mégis valahogy ismerős ez a kellemesen otthonos érzés.
- Óh, akkor apu kedvencét kérek, köszönöm Dahlia - mosolygok a kicsi felé, miközben felsegítem Azaleát a székébe. A pici lány úgy tűnik lovast is rajzol a hippogriffre. Legalábbis erre következtetek a színes karikák és téglalapok összeálló halmazából.  
- Elviselhető volt - válaszolom a Teddel kapcsolatos kérdésére. - Igazából, nem mert nagyon udvarolni. Nem tudom meséltem-e arról, amikor találkozott Théoval. Igazság szerint nem volt nagy találkozás, csak mellém szegődött, amikor mentem haza és Théo megvárt az előcsarnokban. Épp csak megmutattam Tednek, hogy ott vár a férjem, és a következő percben már el is tűnt. Théo pedig nem értette, min nevetek annyira - idézem vissza a kellemes emléket. Igen, akkor még minden rendben volt. Kicsit elszomorodom a gondolatra, de elég lenéznem a készülő rajzra és máris jobb lesz a kedvem. - Jajj nagyon bájos környék! Bár az igazat megvallva vajmi keveset láttam belőle, mert annyira rohantam hozzátok. Úgyhogy nagyon szívesen sétálnék veletek egyet - felelem a meghívásra. - Ha nem láthatom az ovit, nem is megyek - mosolygok a kislányra.    

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 26
Hozzászólások száma : 61

TémanyitásTárgy: Re: Sue & Imogen   Vas. Aug. 12, 2018 9:41 pm

Sue

[You must be registered and logged in to see this image.]Dahlia a legboldogabb kislány a világon abban a pillanatban, amikor Suze megdicséri és azonnal intézkedni is szeretne, hogy ő lehessen a legjobb házigazda is. Érdekes, milyen görbe tükröt mutatnak nekünk a lányok, magamat is jobban megismerem az ő elnagyolt reakciói által.
Furcsálkozva oldalra biccentem a fejem, nem rémlik, hogy Sue rossz evő lett volna, és ez már valami anyai ösztön lehet, hogy azonnal a betegség jeleit kutatom rajta. Az is lehet, hogy tényleg csak a vita viseli meg ennyire, sőt, egészen valószínű. Nagyobb dologról lehet szó, mint elsőre gondoltam.
- Rendben, akkor majd később. Vagy ha kívánsz valamit, azt is nyugodtan mondd, el foglak kényeztetni, amíg itt vagy!
Nem sürgetem, nézelődhet is, csak remélni merem, hogy mindent rendben hagytam, és nem éppen most fedezi fel háziasszonyságom kudarcának jeleit. Nem mintha tartanék a véleményétől, de szeretném, ha ugyanolyan otthonosan érezné magát itt is, mint a régi helyen. Nagyon igyekszem.
- Az a legjobb! - bólint Dahlia lelkesen, majd egy kis ügyeskedés árán előhalássza a választott teát. Olyan jó, hogy elvégzi helyettem a munka nehezét, hát nem?
Miközben felteszem a vizet a tűzre, Lea olyan hirtelen néz fel a rajzolásból, mintha valaki direkt megkérte volna rá, már csak a hangját hallom.
- Susan néni lesz. - Nyomja rá ujját a félkész kiegészítésre. - Anya nem ismerte fel... - Rosszallóan megcsóválja a fejét, majd újra az alkotásba mélyed, én meg csak a számat rágcsálom. Anya béna, anya büntetésből nem ülhet fel a hippogriffre, értem én. Még szerencse, hogy anya nem is akar olyasminek a közelébe menni! Sue-ra mosolyogva megvonom a vállam, de nem teszek megjegyzést.
Inkább kérdezek, mert minden porcikám zsizseg egy kis beszélgetésért, mindenféle információkért, amik nap mint nap történnek vele, de nem tudok róluk. Régen volt már az is, hogy egymás közelében dolgoztunk, de az esküvője óta ő sem Londonban él (még ha ez volt a találkozásainkat meghiúsító legkisebb tényező), mi pedig most messzebbre talán nem is mehettünk volna. Szerencsére minden éremnek két oldala van: így legalább most napokig be sem kell fognunk!
Röviden felnevetek a kis történeten. Ted mindig is kis kedves figura volt a szememben, inkább esetlen, mint tolakodó, de lehet, hogy átélni a közeledését már egészen más érzést keltett. Nekem mindenesetre vicces történet, már csak Théo értetlenkedése miatt is.
- Addig kellett volna próbálkoznia, amíg nem kötötték be a fejed. Most már késő bánat! - Habár tény, hogy egyáltalán nem kapkodták el a dolgot, úgyhogy az is csoda, hogy Ted nem ugrott közéjük a kispadról már az elején.
Szélesen mosolygok a szavain - sietett, de nem is baj, hogy nem nézelődött, élvezem az idegenvezető szerepét! A lányok is egészen jól felismerik már az ismerős helyeket, úgyhogy az is benne van a pakliban, hogy átveszik majd tőlem a stafétát.
- Azt hiszem, mind izgulunk, hétfőn mennek először. Közben meg remélem, hogy kapok valami választ a helyi Minisztériumtól, mert egyébként fogalmam sincs, mit fogok csinálni egyedül. Elvileg itt még gyorsabb az ügyintézés, mint nálunk, mégsem tudták még megmondani, felvennének-e... - Közben két bögrét veszek le az egyik felső szekrényből és magamnak is előhalászok egy teafiltert. Nem tudom, felesleges volt-e egyáltalán felvennem velük a kapcsolatot, de ha nem csak egyetlen évről van szó... Mégsem ülhetek örökké itthon! Még akkor sem, ha Edgar szerint az lenne a legbiztonságosabb megoldás.
A szemem sarkából látom, hogy Dahlia a tenyerébe támasztja az állát, de mivel már nem tud a beszélgetés része lenni, egyre hosszabbakat pislog. Lea még mindig bele van merülve a rajzolgatásba, ami nekünk most éppen jó is.
Sípolni kezd a kanna, én pedig azonnal intézkedem, majd a két gőzölgő bögrét az asztalra teszem, és a cukorról sem feledkezem meg. Csak azért, mert Edgar mindent üresen iszik, nem feledkezem meg a másmilyen igényekről sem.
Habár most nem Ed egyik régi pólójában vagyok, a saját ruhatáramból is kényelmes darabokat választottam, így nem okoz gondot, hogy leülve felhúzzam magamhoz a lábaimat. Elvileg nem lenne szabad ilyen szörnyű példát mutatnom, de... hát na.
- Megmutatom majd a felső szintet is, bár főleg idelent éljük az életet, igaz, lányok? - Kicsit halkabban folytatom: - Amíg leteszem őket aludni, ki is tudsz csomagolni, utána pedig... - Oldalra pillantok, amikor papír zizeg az asztalon. Kíváncsian pislogok a lapra, a felismerhetetlen valami hátán az alak már egészen emberszerű...
- Írd rá lécci, hogy Susan néninek - suttogja Lea, mintha legalábbis meglepetés lenne a vendégünknek. A világoskék ceruzát is átnyújtja, amivel eddig dolgozott, úgyhogy egy pillanat alatt teljesítem a kérését. Egy ideig nézi a betűket, mintha csak ellenőrizni akarná, tényleg a megfelelő szavakat írtam-e le, majd egészen addig nyújtózkodik, ameddig bír, hogy Sue elé tolja a rajzot. - Tessék, kész van - egyértelműsíti a mozdulatot, majd nagyon figyelve lesi a reakciókat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Sue & Imogen   

Vissza az elejére Go down
 
Sue & Imogen
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Zsupszkulcs-
Ugrás: