Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» szabad egy táncra?
by Pandora Nixon Yesterday at 9:04 pm

» Imogen & Edgar
by Imogen Bones Yesterday at 2:21 pm

» Mathys & Zurie
by Mathys Garçon Hétf. Nov. 12, 2018 9:47 pm

» Mayra & Richelieu
by Mayra Morel Hétf. Nov. 12, 2018 5:11 pm

» Amycus & Regulus
by Amycus Carrow Hétf. Nov. 12, 2018 10:47 am

» Alecto & Amycus
by Amycus Carrow Hétf. Nov. 12, 2018 10:15 am

» The Noble and Most Ancient House of Black
by Bellatrix Lestrange Vas. Nov. 11, 2018 10:14 pm

» Helyszínek
by Mesélő Drazsé Vas. Nov. 11, 2018 9:37 pm

» Mathie & Théo
by Mathys Garçon Vas. Nov. 11, 2018 5:52 pm

» puncs puncs puncs
by Dorcas Meadowes Vas. Nov. 11, 2018 5:10 pm

Statisztika
DIÁK (17)
Griffendél 2
Hollóhát 2
Hugrabug 1
Mardekár 6
Beauxbatons 4
Durmstrang 2
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 8
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 1
Rendtag 3
Nemek
17
16
Aktív User 13

Share | 
 

 Caroline Mulciber

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Mardekár

Kor : 17
Hivatás : Tanuló
Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTárgy: Caroline Mulciber   Szomb. Szept. 08, 2018 8:04 pm


Caroline Mulciber

Adatok
Születési név: Caroline Olivia Mulciber
Megszólítás: Carol
Születési dátum, hely: 1960. február 4.
Vér: aranyvérű
Iskola & ház & évfolyam: Roxfort & Mardekár, 7. évfolyam
Hivatás:
Tevékenység: hajtó a Mardekár kviddicscsapatában
Csoport: Diák
Play by: Ginny Gardner

Készségek
* Könnyedén tudok uralkodni az érzelmeim külső megjelenésén és módosítani, változtatni azokon. Ha éppen azt akarom, hogy mosolyogva lássanak, akkor lényegtelen, mennyire szomorú vagyok, akkor is olyan mosoly ül az arcomon, mintha a legboldogabb ember lennék a világon.
* Hajt a maximalizmusom és a tökéletesség iránti vágyam, így a tanulmányi eredményeim mindig kiemelkedőek. Ezek közül mégis a bájitaltan, a sötét varázslatok kivédése és a bűbájtan az, amihez a legjobban értek, a gyógynövénytan pedig ami a legnehezebben megy.
* Sokat fejlesztem magam a nonverbális varázslás felé, lassan, de biztosan haladva a megfelelő használata felé.
* Éles helyzetben nagyon valószínű, hogy ledermednék és hiába a nagy elméleti tudásom, nem lennék képes igazán alkalmazni.
* Ha a szükség megkívánja, ügyesen bánok a szavakkal és ezzel sok negatívumtól tudom megkímélni magamat. Nem mindig válik be, de ha jó a szemben álló fél, akkor nincsen olyan nehéz dolgom.
* Apró termetemből adódóan könnyedén tudok repülni, főleg gyorsulni és hirtelen fordulatokat venni, de éppen ez az, ami miatt ha eltalál egy gurkó, az nagyon nagy sérüléseket tud okozni nekem.

Jellem

Edevis tükre: Egy színpadon áll, előtte a teli nézőtér állva tapsol, a többi színész elismerő tekintettel nézi. Az egyik legfiatalabb és legtehetségesebb színésznő a társulatában.
Mumus: Poloska
Patrónus: Harkály. Legkedvesebb emléke az első színházi élménye, alig hétéves korában, annyira az élmény hatása alatt, hogy jóformán tapsolni is elfelejt.
Pálca: bükk, főnixtoll, 11 hüvelyk
Amikor először hallottam azt a mondatot, hogy "vigyázz vele, mert nagyon alattomos", valószínűleg még fel sem fogtam, hogy mit jelent. Utána is sokszor a fülembe került még, ami először bosszantott, később pedig csak unottan néztem vissza rájuk, hogy mennyire nem is ismernek engem. Sosem tartottam magam alattomosnak és nem is fogom később sem megtenni. Mindig könnyedén tudtam embereket befolyásolni, azaz inkább elhitetni velük olyan dolgokat, amik messze nem voltak igazak. Például, hogy tényleg nagyon szeretek táncolni, hogy a mosolyom végtelenül őszinte, hogy nagyon szórakoztatónak találom az éppen elsütött, gyalázatosan rossz viccet... Mindig olyat, ami nekem meglehetősen előnyös volt, ugyanakkor senki másnak nem okoztam gondot vele. Azt hiszem, az még teljesen érthető, hogy szeretem jobb helyzetbe hozni magam, amihez nagyon sok esetben elengedhetetlen, hogy másokon áttapossunk, én azonban mindent megtettem azért, hogy ez ne így legyen. Persze én sem lehetek tökéletes és olykor nekem is kell olyat tennem, amit nem akarok, de ezzel minden bizonnyal nem vagyok egyedül.
Azt hiszem, senki sem ismer igazán. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki mellett igazán önmagam lehetek, önfeledt nevetéssel, felhőtlen jókedvvel, nem törődve azzal, hogy éppen ki lát és mit gondol rólam. Mindig álarcot öltöttem magamra, ami segített túlélni az aktuális helyzetet, elvegyülni az emberek között és a lehető legkevesebb feltűnést kelteni.
Anyám igazi hercegnőnek gondol, aki gyönyörű és mindig tökéletes, rendezett a haja, a ruháján egy gyűrődés nincsen, elegáns és csinos, a viselkedése kifogástalan és egy igazi főnyeremény bármilyen aranyvérű férfinek. Egy csodálatos arisztokrata feleség. Apám hasonlóan érez irántam, büszke arra, hogy a lánya ilyen remekül sikerült és a legjobb árunak tartja az aranyvérű feleségpalánták fekete piacán, de ő legalább nem próbálgatja elcsiszolni a nem létező apróságokat, amik még elválasztanak a száz százalékos tökéletességtől. Anya még igen, bár nagy szerencsém, hogy már nagykorú vagyok. A bátyám sosem foglalkozott velem, nem nagyon érdekli, mi történik velem. Ugyanazt látja, mint a szüleim és amit mindenki más is: az aranyvérű arisztokrata álarcát.
Senki sem tudja, mennyire szeretek egy szál alsóneműben és egy kinyúlt pólóban flangálni az emeletemen a kúriában, hogy ha nem kell mutatkoznom, meg sem fésülködöm, csak felfogom a hajam egy borzasztó kócos kontyba, hogy jobban szeretem a mugli chipset és gyorsételeket a kaviárnál és a szarvasgombánál, hogy nem akarok fényűzésben élni és a pénzt szórni, hogy képtelen vagyok kimondani, hogy sárvérű és hogy inkább színészkednék mugli színházban, semmint szülnék újabb meg újabb halálfalókat. Senki sem tudja, hogy a legrosszabb aranyvérű arisztokrata nő vagyok, akit Nagy-Britanniában találni lehet.
Ha ez alattomosság, akkor talán mégis az vagyok.


Külső
Apró, törékeny termetem van, ami egyszerre áldás és átok, helyzettől függően. Alkatom nőies, éppen annyira, amennyire lennie kell. Ezek ketten a szőke hajjal, kék szemmel és csinos arccal társulva jóformán olyanná tesznek, mintha egy gyárból kikerülő játék lennék, amilyen minden leány lenni akar. Sosem tartottam magam ennyire szépnek, pláne mert nagyrészt nem ez adta, hogy az legyek (smink és fésülködés nélkül én is szörnyen festek), de mások mindig annak tekintenek, anyámtól pedig napi szinten hallom, hogy milyen gyönyörű feleség leszek.
Sokat adok a megjelenésre, ami elősegíti az előbbi helyzetet, de kiskorom óta nevelik belém, hogy miképpen kell kinéznie egy tökéletes aranyvérű hölgynek, a látszatott pedig fenn kell tartani, így hát nagyon figyelek rá, hogy mindig kifogástalan legyek. Egy szál haj sem állhat rossz helyen, egyetlen gyűrődés nem látszik a ruhán, a könyvekben leírt, ideális arisztokrata vagyok.

Nincs ember, aki látott volna a szobám magányában. Odabent semmi sem érdekel. Ott nem Caroline Mulciber vagyok csak Carol, fésületlenül, kinyúlt pólóban, felemás zokniban, hamis mosoly nélkül. A szobám a menedék, ahol nem kell azzal foglalkoznom, hogyan is nézek ki.

Előtörténet
Arisztokratának születni egy hatalmas nagy áldás. A vele járó fényűzés, hatalmas házak, kúriák, kastélyok szobáiban élni, aminek talán egy hálója nagyobb mint egy szegényebb családé, a legmárkásabb ruhák, talárok, seprűk, értékesebbnél értékesebb tárgyak és családi relikviák körében úgy érezheti az ember, hogy ő a világ közepe. Mindenki a lábai előtt hever, még a manókba is belerúghat, a mocskos sárvérűeket kinevetheti és kigúnyolhatja, elvégre ő megteheti. Ő mindent megtehet, mert apának és anyának annyi pénze van, hogy az egész országot megvehetné, ha akarná, az a pénz pedig egykor az övé lesz. Sokaknak kecsegtető lenne egy ilyen ajánlat és nagyon sokan el is fogadnák, még a sok hátulütővel együtt is, mint a bálok, fogadások, tánc és miegyéb más. Én gyűlölöm ezt az életet. Gyűlöltem, amióta beleszülettem és semmi más után nem vágyakozom annyira, mint hogy ezt magam mögött hagyhassam.
Apámat sosem érdekelte, mi történik velem, bizton állíthatom, hogy még azzal sincsen tisztában, hogy mi a kedvenc színem. Egy egyszerű árucikknek tekint, alkudozásra alkalmas terméknek, amivel egyszer majd egy nagyon jó üzletet üthet nyélbe és nagyon remek kapcsolatra tesz szert egy másik aranyvérű családdal. Anyám azon igyekezett, hogy olyan legyek, amilyennek apám látni szeretne. Ő maga tanított meg táncolni, pukedlizni, rendesen felöltözni és a hajamat szépen megigazítani. Neki köszönhetően három évesen már egyedül tudtam úgy megfésülködni, hogy már azzal nyugodtan kiállhattam emberek elé, mert nem volt velem probléma. A bátyám nem foglalkozott velem, hiszem, hogy eddigi életemben nem beszéltem vele négy-öt mondatnál többet érdemben. Arra azonban nagyon jó volt, hogy sokat tanuljak tőle.
Ő nem volt a kezdetektől fogva tökéletes gyermek, vétett hibákat. Tisztán emlékszem rá, amikor apám úgy rúgta le a lépcsőn, ahogy a manókat szokta, amikor útban vannak, pusztán azért, mert szóba mert állni egy muglival London belvárosában. Hat éves volt akkor, én négy. Akkor tanultam meg, hogy nem beszélünk muglikkal, mert a jó gyerekek nem teszik ezt. Mindent így tanultam meg, amivel anyám és apám kedvére tehettem és elkerülhettem a konfrontálódást. Kisgyermekként elég nagy teljesítménynek tartottam, most már becsülöm annyira és valahol mélyen szégyellem is, hogy valaha is ilyen voltam. Az álarcát viszont megtartottam.
Nem sokkal ezután jártam színházban először. A Virágot Algernonnak volt műsoron, ami akkor, egészen kisgyermekként változtatta meg az egész életemet. Az előadás közben többször sírtam el magam, némán, hogy senki ne lássa, mert olyat nem szabad, a szemeimet le nem véve a színészekről, akik olyan tökéletesek voltak, amilyen én soha nem is lehetek. Ekkor határoztam el, hogy ha egyszer felnövök, belőlem színésznő lesz. Nem tudtam, hogy ez igen távoli jövőkép, tőlünk senki nem mehetett ilyen pórias munkát végezni a Minisztérium helyett. Ezt sajnos jóval később tudtam meg, bár nem tántorított el az álmaimtól és a vágyaimtól.
A Roxfortba kerülésem első évei felfedezéssel teltek. Minden apró szegletét meg akartam ismerni a kastélynak, mert már akkor szívesen terveztem előre, hogy ha majd megtanulok hoppanálni, kiszökni is tudjak és akkor menjek színházba és oda, ahová és amikor én szeretnék. Mardekárosként megvolt hozzá a kellő ambíció és motiváció, hogy megtegyem, így az első utam, ami a hoppanálás képességének elsajátítása után történt, egy színházhoz vezetett. Addigra már az arcomat is levakartam a hiánytól, amit azért éreztem, mert nem láttam a kedvenc színészeimet, a kedvenc íróim darabjait és akadt olyan előadás, amit nem tudtam legalább háromszor megnézni, ahogyan azt tenni szerettem.
Így történt, hogy még a tizenhetet is alig töltöttem be, amikor először kerültem muglik közé, egy mugli színházba, ami akkor és azon a napon vált életem legfontosabb és legszebb helyévé. Törzsvendég lettem, meghatározta az egész életemet, a világlátásomat a muglik kapcsán és... nos, csak egy jós tudná megmondani, mennyi mindent hoz még nekem a jövőben.


Szeretnél-e babokat a karakterednek? Nem babbal gurigázunk
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Halálfaló

Kor : 50
Hozzászólások száma : 88

TémanyitásTárgy: Re: Caroline Mulciber   Hétf. Szept. 10, 2018 9:00 pm


Kedves Caroline!

Mivel a karakterlapod íze sokkal közelebb állt egy áfonyaízű drazsééhoz, mint egy fülviasz ízűhöz, ezenkívül a kellő egyediséget is felfedezni véltük benne, úgy döntöttünk, felvesszük a kínálat közé. Hogy bevezethessük eme termékbeli változtatást, kérlek, töltsd ki az alábbi űrlapokat:
Avatar Foglaló
Patrónus Foglaló

Játék előtt még fusd át az iskolák leírását és a tanárok-tantárgyak listáját is, ha még nem tetted volna.
Ha valamilyen külön titulusra vágysz, azt itt jelezheted nekünk.

Lássuk csak, lássuk csak... wink
Carol maximalizmusa ellenére sem támadt az a benyomásom a készségeket olvasgatva, hogy átestél a ló túloldalára, ami mindenképp említésre méltó, hiszen általában az user legnagyobb gyengeségei között a karakter gyengeségeinek felsorolása is fellelhető. Very Happy Olyan élethűen találtad meg az egyensúlyt a "tökéletességét" illetően, hogy öröm volt olvasni. Úgy értem, ezért, és minden további részlete miatt is. Alig várom, hogy lássam, hogyan hat a Mulciber család életére Caroline és Grover románca! aww Ezzel a végszóval el is eresztenélek, bűn lenne akadályozni a reag esőt. Razz
Köszönöm a készségességedet, és üdv közöttünk! hug

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Caroline Mulciber
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Caroline Forbes
» Caroline szobája
» Love Bites
» Caroline Forbes

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Miniszteri Hivatal :: Karakter Kutató- és Ellenőrző Központ :: Karakterlapok :: Elfogadott karakterlapok :: Diák-
Ugrás: