Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Dzsinn
by Aubert Richelieu Yesterday at 10:16 pm

» Százfűléfőzet
by Aubert Richelieu Yesterday at 10:07 pm

» Aubert & Zurie
by Zurie Chapelle Yesterday at 9:24 pm

» Aubert Richelieu
by Voldemort Yesterday at 7:25 pm

» Fogadj el!
by Aubert Richelieu Yesterday at 6:46 pm

» Zurie & Mayra
by Zurie Chapelle Yesterday at 6:44 pm

» Kay & Gust
by Sigrid M. Forsberg Yesterday at 2:58 pm

» szabad egy táncra?
by Pandora Nixon Kedd Nov. 13, 2018 9:04 pm

» Imogen & Edgar
by Imogen Bones Kedd Nov. 13, 2018 2:21 pm

» Mathys & Zurie
by Mathys Garçon Hétf. Nov. 12, 2018 9:47 pm

Statisztika
DIÁK (18)
Griffendél 2
Hollóhát 2
Hugrabug 1
Mardekár 6
Beauxbatons 5
Durmstrang 2
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 8
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 1
Rendtag 3
Nemek
17
17
Aktív User 14

Share | 
 

 Mathys & Zurie

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet

avatar
Civil

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 159
.

TémanyitásTárgy: Re: Mathys & Zurie   Vas. Nov. 04, 2018 11:14 pm


Chapelle

Nagyon elszaladt a ló a kisasszonnyal! Még hogy fecsegek, mert beijedtem! Tény, hogy nem szívesen fogyasztok ismeretlen forrásból származó bájitalokat, főleg, hogy a százfűléfőzet elrontásának csúnya következményei is lehetnek. Egyáltalán nem vágyom rá, hogy valamelyik tagom véglegesen átformálódjon, netán összemenjen. Megjegyezném, hogy egy kicsit ő is aggódhatna, ehelyett azonban csókkal fojtja belém a szót. Készségesen hajolok hozzá közelebb - ha belegondolok, ahhoz sem ragaszkodom, hogy egyáltalán elhagyjuk a fedélzetet.
- Ha ennyire hiányozni fogok, inkább hagyjuk - teszek egy utolsó próbát, még mielőtt elhúzódna, azonban elég eltökéltnek tűnik. Szerencséjére valamilyen őrült oknál fogva megtartom a neki tett ígéretem. Még ha nem is igazi ígéret volt, még ha kényszer alatt is kerültem ebbe a helyzetbe, nem fogom magára hagyni az őrültségeivel.
Teljesen biztos, hogy egyedül nem megy sehová.
Gusztustalan ez a lötty, de gyorsan leküldöm, a hatás pedig nem várat magára sokáig. Ahogy az átalakulásom figyelem (és szenvedem a viszkető érzéstől), lassan körvonalazódik előttem, hogy nem is lőttem olyan messzire: öregemberré változtat. Nem tudom, pontosan kivé, amíg meg nem szólít, ekkor viszont a visszapillantóba lesve fürkészem az új, most már kialakult vonásaimat.
- Ne siettess, gyerek! - Haha!
- A muglik ezt már apakomplexusnak hívnák... - dünnyögöm magamnak, ahogy kiszállok a kocsiból, de nem is igazán akarok belegondolni a szavaimba. Nincs is nagyon lehetőségem, mert a nyurga és gyenge test egyáltalán nem tetszik nekem, és biztos vagyok benne, hogy ilyen látással nem tudnék vezetni sem. A nadrágom bokalengős, a pulóverem pedig túl nagy - feltűröm az ujját, hogy vén karokat villantsak, de legalább ne lebegjen rajtam zsákként.
Ezt az élményt csak arra tudom felhasználni, hogy minden jövőbeli tennivaló listámra felírjam: "ne öregedj meg". Szívás. Előttem még szép évek állnak.
Nem tudom, mi lesz, ha valami személyeset kérdeznek, viszont mivel Zurie nem ad bővebb tájékoztatást, ezt engedélynek veszem az improvizálásra.
- Gyere, csillagom - nyújtom felé a kezem. Meg kell acéloznom magam, hogy ne nevessek-per-szitkozódjak a helyzeten, ahogy átkarolom a vállát. Nem látom be, mivel jobb, ha az apját látják vele, mint ha... nos, engem, simán letagadhatnék pár évet, és keményebben tudnék az asztalra vágni.
Máris hiányzik a saját formám.
A bizalomgerjesztő (khm, irónia) épület felé veszem az irányt, az ajtón pedig magam elé engedem a szőkeséget. Rögtön az első segítőkész hölgyeménytől a vezető holléte felől érdeklődöm. Igyekszem minél apásabban viselkedni, márpedig nem árthat egy kis aggódás a hangomban, nemigaz?


Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 200

TémanyitásTárgy: Re: Mathys & Zurie   Hétf. Nov. 05, 2018 12:01 am

Mathys & Zurie
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Igyekszem nem gondolni rá, milyen következményekkel járna a főzetem tökéletlensége, kivált, mivel ez az első alkalom, hogy megpróbálkoztam az elkészítésével, de hát akinél megvan rá az esély, hogy az apja Bájitalmester, ne aggodalmaskodjon annyit, ugye?
Maga az átalakulás is bizarr, mégis jobban elnyeri a tetszésemet a folyamat látványossága, mint maga az eredménye, ami ennél is bizarrabb. Az apámat látom, ugyanakkor Mathys hangján szólal meg, én pedig máris azon tűnődöm, hányszor bukkan majd fel a rémálmaimban kettejük kombinációja.
- Egy perce se vagy az apám, de máris utasítgatsz - ingatom a fejemet rosszallóan, majd kiveszem a táskámat a hátsó ülésről és finoman becsapom a kocsi ajtaját.
Igyekszem nem felnevetni az ügyetlen mozgását látva, ám az az érzésem, épp elég árulkodó a szám elé emelt kézfejem.
- Eddig is tudtuk, hogy nagyapa komplexusom van, Drakula - vágok vissza kissé vérszegényen, a csipkelődésem valahogy sokkal üresebbnek hat a szokásos flörtölő hangsúly nélkül.
- Te ezt túlságosan élvezed! - Engem pedig a hideg is kiráz. - Tudod, az apámmal általában megtartjuk a két lépés távolságot. - Ha nem lenne világos, készségesen elhúzódok a felém nyújtott keze elől, mielőtt még hozzám érne. Jobb lenne csak úgy áttekerni ezt az egészet.
- Ha akadékoskodik, nyugodtan tegyél rá utalást, mennyi előnyük származhatna a családunk hálájából - suttogom közelebb hajolva, mikor már csak pár lépés választ el minket a bejárati ajtótól. Olyan érzésem van, mintha soha többé nem szabadulhatnék ki újra. Ismét ugyanazzá a kislánnyá válok, aki mindennél jobban vágyott rá, hogy otthonra leljen az intézménytől távol, hogy aztán soha vissza se nézzen. Aki egyszer, csodával határos módon végre elnyerte a szabadságát, most pedig kivívja maga ellen a sorsot azzal, hogy újra felbukkan a küszöbön.
Hálás vagyok, amiért Mathys átveszi kicsit a vezetést, míg én minden sarokban démonokat keresek a tekintetemmel, ám miután megkapjuk az eligazítást, magamról megfeledkezve sietek előre az iroda felé. Remélhetőleg hozzászokott már annyira ehhez a testhez, hogy utolérjen, mire felkészülnék a kopogásra.
- Szabad!
Futó pillantást vetek Mathysre, mintegy erőgyűjtésképp, mielőtt lenyomnám a kilincset.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 159
.

TémanyitásTárgy: Re: Mathys & Zurie   Hétf. Nov. 05, 2018 9:51 am


Chapelle

Visszavágás helyett csak a szememet forgatom. Az apjánál azért csak nem vagyok idősebb. Fizikailag lehetetlen lenne. Azzal viszont kifejezetten megbánt, hogy így sem hajlandó engedni nekem, mintha élvezné a cirkuszolást. Hisztis gyerek lehetett.
- Nem vagyok az apád, és egyébként sem tudja senki, hogyan szoktatok viselkedni - morgom neki, ahogy utána nyúlok és közelebb húzom magamhoz. Ha nekem kellemetlen ez a helyzet, ő is nyugodtan megbánhatja a béna tervét a százfűlével.
Nem mintha sokáig szeretném szadizni - kivételesen -, mert tudom, hogy nélkülem is éppen elég nehéz lesz neki ez a beszélgetés. Inkább abban reménykedem, hogy egy kicsit el tudom terelni a figyelmét, mielőtt még belépünk a régi otthonába.
Brr.
- Ne félts engem - kacsintok rá. Ennél bizarrabb helyzetet el sem tudnék képzelni, de örülök, hogy nem látom magam kívülről.
Gyengéden simítom meg a vállát, akár a közelemben maradt, akár nem, amíg beszélek. Szerencsére nem kérdezi senki, mi járatban, de útbaigazítást elég gyorsan kapunk. Zurie teljesen beleéli magát a helyzetbe, és már rohan is, tökéletesen kiismerve magát a kusza folyosókon. Vajon nagy bajkeverő volt?
Ez persze elég hülye kérdés, melyik mágusivadék ne kavarna bajt egy muglikkal teli tudatlan otthonban?
Egyre rosszabb szemmel figyelem ezt az egészet, és ahogy az ajtó előtt rám pillant, már értem, miért akart feltankolni a csókból. Most nem lenne szerencsés a kívánt módon biztatni.
Csak futólag érek a derekához, ahogy kitartom neki az ajtót, majd utána belépve be is csukom azt magunk mögött.
- Jó napot! - kezdek bele, még mielőtt megszólalhatna a szöszi. - Köszönjük, hogy ilyen gyorsan fogadott minket. Nem szeretnénk sokáig feltartani. - Sosem baj, ha mindenki tudja, hogy mi tudjuk, hol a helyünk.
- Léonide Chapelle vagyok, és a lányomnak lenne Önhöz pár kérdése. - Ha szükséges, képes vagyok adatokkal is feldobni a társalgást, mint például az örökbefogadás pontos időpontja (miért lenne fura, hogy ezt is tudom?) vagy a "feleségem" neve. Fogalmam sincs, mi szerint tárolják itt a régi... dokumentumokat, azonban bízom benne, hogy még nem járt le az elévülési idő és hajlandó is lesz kikeresni a szükséges iratokat.
Nem tűnik szimpatikusnak a banya. Veritaserum is lehet a lánynál?
Amikor hellyel kínál, mindketten leülünk a szabad székekre, majd pillantását várakozóan a szőkeségemre függeszti, én pedig csak hallgatok.


Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 200

TémanyitásTárgy: Re: Mathys & Zurie   Hétf. Nov. 05, 2018 6:22 pm

Mathys & Zurie
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
- De azt tudom, hogy nem szeretnék - tiltakozok tovább, mégsem nem húzódok el ismét, ahogy értem nyúl. Bár meg mernék rá esküdni, hogy szándékosan próbál kínozni, nem szeretném megbántani azzal, hogy minden kontaktust visszautasítok, mialatt épp az én kívánságomnak tesz eleget... ha ennyire ragaszkodik hozzá. Amint  legközelebb lazít a fogásomon, kisiklok a kezei közül.
Elvégre egyetlen kamaszlány sem szereti, ha az apja tutujgatja.
Vagy lelassítja.
Azért megvárom, míg ő is elér az ajtóig, mielőtt bekopogtatnék. Na, nem azért, hogy teljesen átvegye tőlem a vezetést, valahol mégis hálás vagyok a felkonferálásért, hiszen tudom, hogy csak segíteni szeretne.
- Chapelle... - Ember így még nem ejtette ki a vezetéknevemet: egy vénséges vén börtönőrre emlékeztet, akit a legveszélyesebb rabjáról kérdeznek. Szemeit összeszűkítve, ajkait egyetlen, vékony ráncba szedve pillant rám, és bár nekem állna hatalmamban (ha értenék hozzá), úgy érzem, ő az, aki a gondolataimban olvas. Nem tudom, miért rettenek meg a vesébe látó tekintettől: mert túlságosan ismerős, vagy mert egyébként is ez lenne a természetes reakcióm egy ilyen személlyel szemben. - Emlékszem magára.
Több másodpercig folytatja hasonló mederben, mielőtt hellyel kínálna minket.
- Egy névért jöttem, Madam Dumont - szólalok meg kisvártatva, amint kényelembe helyeztem magam vele szemben. - Sokat segítene, ha előkeresné az aktámat.
A rideg szempár szinte átszúrja a koponyámat.
- Nem áll módomban megosztani magukkal, bármilyen tartalomra is kíváncsi. Ezek az adatok nem nyilvánosak. - Szóra nyitnám a számat, mire feltartott tenyerével, egyetlen néma pillantással fojtja belém az ellenkezésemet. - Akkor sem, ha magáról van szó.
Elkeseredetten nézek Mathysre.
- Úgy sem, hogy...
- Nem, az apja felhatalmazásával sem. Minden általunk kezelt dokumentáció szigorúan bizalmas.
Számítottam erre az eshetőségre, azonban nem szívesen folyamodnék törvénytelen eszközökhöz. Épp ezért várok egy kicsit, hátha akad jobb ötlete Mathysnek - még a végén azzal vádolna, hogy meg sem próbáltam békés módszerekkel intézni a dolgot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 159
.

TémanyitásTárgy: Re: Mathys & Zurie   Kedd Nov. 06, 2018 1:47 pm


Chapelle

Nehezemre esik nem személyes sértésnek venni a távolságtartását, de igyekszem megbirkózni vele. Végülis, ez most csak egy pillanat, a főzet hatása sem marad meg örökre, és hamarosan újra minden a régi lesz.
Csupán többet tudunk majd.
Most gondolok bele igazán, ahogy tényleg vele lépek be az irodába, hogy semmit sem akar eltitkolni előlem. Lehet, hogy jól is mutat, hogy az "apjával" jött, azonban biztos vagyok benne, hogy nélkül is meg tudta volna oldani a dolgot. Nem titkolózik. Észre sem vettem, mikor lett ilyen őszinte és komoly a kapcsolatunk, de valószínűleg nem ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy ezt latolgassam.
Nem tetszik a banya, és bár fülem a beszélgetést figyeli, pillantásom bejárja az irodát. Tartogatós helynek tűnik, bár nem tudom, jelenleg mennyi gyerekről gondoskodnak, nehezen tudnám elképzelni, hogy bárkinek is két lapnál vastagabb lenne az iratkupaca.
- Madam Dumont, a legnagyobb tisztelettel. Zurie hamarosan nagykorú lesz, erre az alkalomra pedig megígértem neki, hogy együtt utánajárunk... a múltjának. Biztosan tudja, egy ilyen ígéret mennyit jelent, nem szeretném meghazudtolni magam a lányom szemében. - Talán mégis hasznomra vált a tanárság, képessé váltam ilyen felelősségteljes... Na jó, nem, korábban is hazudtam már ilyenebbeket is, ez a szerep pedig nem is áll távol tőlem. Elég érzéketlennek tűnik a nő ahhoz, hogy ilyen könnyen ne nyerjem el a együttműködését, így erre a csodára nem is várok sokat. - Hajlandó vagyok számokban is meghálálni a segítségét. - Jelentőségteljes a pillantásom. Ennél valószínűleg nem kell konkrétabbnak lennem.
Csak akkor megyek tovább, ha ez még nem elég csalogató.
- Elég nehéz lehet itt a munka, biztosan szűkösen jönnek ki a keretből. - Folyamatosan figyelem a nő rezdüléseit, de Zurie árulkodó mozzanásait is. Keveset tudok, de jól blöffölök. - Zurie sosem mesélt szívesen az itt töltött időről, ezért úgy döntöttünk, hogy a többi gyermek támogatása érdekében mi szívesen adunk az intézményének. Mégsem láttam változást a legutóbbi látogatásomhoz képest... - Sajnálkozva elhúzom a számat. - Talán ez egy meg nem térülő befektetés volt, amire többé nem szeretnék áldozni. Sajnálom, kicsim. - Pillantok a szöszire, mintha tőle vonnám meg a zsebpénzt. Forrónak érzem a nyomot, hiszen az épület kopottsága mellett a nő ékszerei inkább drágának tűnnek, mint zacisnak, és ha van mit a tejbe aprítania, az biztosan nem az állami fizetése miatt van. Az már lutri, hogy kap e nagyobb összegű támogatást, rendszeresen, de elég felfuvalkodottnak tűnik. Jobb lenne, ha úgy érezné, van vesztenivalója.
Legrosszabb esetben egy Exmemoriam minden hibámat képes lesz megoldani.


Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 200

TémanyitásTárgy: Re: Mathys & Zurie   Pént. Nov. 09, 2018 9:12 pm

Mathys & Zurie
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Mathys rögtön beigazolja minden reményemet az érvelésével, alig győzöm elfojtani az elégedett mosolyomat a zseniális blöff hallatán, melynek hatására az igazgatónő arcszíne egy szempillantás alatt izzó vörösre vált.
Hosszúra nyújtott, rezignált sóhajjal hajtja le a fejét, majd anélkül, hogy bármit is válaszolna, feláll a székéből és lassú, öreges mozdulataival az iratszekrényhez lépdel. Kapva az alkalmon sokatmondó pillantást vetek Mathysre, bár magam sem tudnám megmondani, mit olvashat ki belőle: hálát vagy félelmet? Netán kíváncsiságot? Annyiféle érzés kavarog bennem, hogy félek, már azelőtt szétfeszítenek, mielőtt valamelyest mérsékelhetném őket.
Összerezzenek, amint az akta tompa puffanással landol előttem az asztalon.
- Parancsoljon - veti oda kelletlenül, miközben ismét helyet foglal velünk szemben.
Nyelek egyet, mielőtt kinyújtanám érte a kezemet, majd hirtelen ötlettől vezérelve felegyenesedek a székemből - lábainak nyikorgása szinte fülfájdító, ahogy hátrébb tolom a lábaimmal -, hogy a szoba távolabbi zugában, társaságomnak hátat fordítva kezdjek bele az olvasásba. Senkivel sem szeretném megosztani ezeket a perceket.
Mindjárt az első oldalon megtalálom, amit kerestem. Az örökbe adó neve, hirdeti a világ legunalmasabb betűtípusa, én pedig alig egy másodperccel később már azon kapom magamat, hogy nevetek.
- A nagyra becsült irataik hamisak - fordulok vissza a vénasszonyhoz. Arcomon széles, minden jókedvet nélkülöző mosoly terül el, miközben minden jó modort nélkülözve nemes egyszerűséggel az asztalra hajítom az aktámat. Minthogy nem zártam le és nem is igazítottam vissza, a lapok minden lehetséges irányból igyekeznek megszabadulni béklyójuktól.
- Végeztünk - jelentem ki, és már indulok is az ajtó felé.
Bár az örökbe fogadó neve valóban nem fedi a valóságot, túl sokszor láttam már ezt az írást ahhoz, hogy ne ismerjem fel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 159
.

TémanyitásTárgy: Re: Mathys & Zurie   Pént. Nov. 09, 2018 11:16 pm


Chapelle

Nem is igazán hiszem el, hogy ilyen könnyen beválik az improvizált terv, viszont ez segít megőrözni a higgadtságomat.
- Hálásan köszönjük - mosolyodom el aprót biccentve a morcos asszonyság felé, és ahogy vele szemezek, egyre jobban szórakoztat a helyzet. A lány félrevonul, és nekem talán a válla felett kellene leselkednem a papírok közé, ez azonban elég intim dolog, és egyébként is biztos vagyok benne, hogy beavat majd a részletekbe.
A kijelentése engem is legalább olyan váratlanul ér, mint az igazgató asszonyt, a drámaiság viszont tetszik. Tűzről pattant a kiscsaj, nincs mit tenni, ezért.. kedvelem annyira. Még egy pillanatig habozok, ha ő nem is, de én kiélvezem a Madam vörös arcát és a szikrákat szóró pillantását. (Ha azt gondolná közben valaki, hogy csak azért húzom az időt, hogy ne kelljen a szöszivel beszélnem, még abban is lenne igazság.)
Kedélyes mosollyal búcsúzom, és illemtudóan be is húzom magunk mögött az ajtót, ahogy hosszú lépésekkel Chapelle után eredek. Az sem lepne meg, ha csak a kocsi mellett érném utol, és nem tetszik, hogy a külsőm miatt kell fékeznem magam, mikor legszívesebben magamhoz húznám. Megtámaszkodom mellette az autónak dőlve, nem nagyon találom a szavakat. Abban sem vagyok biztos, hogy kérdeznem kellene, még mielőtt ő kezdene beszélni magától... Szeretem a kezemben tartani az eseményeket, most azonban még a külsőm sem a sajátom, és igazán fogalmam sincs, hogyan segíthetnék neki.
- Nem szeretnék tovább ebben a bőrben maradni - mondom halkan, azon gondolkozva, hogy ellenfőzetet esetleg hozott-e magával. - Akarsz meginni valamit? - Nem túl bölcs minden szorult helyzetben alkoholhoz nyúlni, de ha már ilyen messzire merészkedtünk, igazán megfeledkezhetnénk a hétköznapok szabályairól is egy pillanatra.


Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 200

TémanyitásTárgy: Re: Mathys & Zurie   Hétf. Nov. 12, 2018 6:03 pm

Mathys & Zurie
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Más talán az összes iratot végignézte volna a helyemben - ki tudja, mi mindenre nem emlékszem a gyerekkoromból -, én viszont képtelen lettem volna rávenni magamat, hogy a szükségesnél több időt töltsek az igazgatónő irodájában. Megtudtam mindent, amiért jöttem, és hazugság lenne azt állítani, hogy igazán érdekelt volna bármi is, ami a komor intézményben történt.
Ugyanakkor ha Mathys azt feltételezte, hogy meg sem állok majd a kijáratig, csalódnia kell. Lábaim olyan magabiztossággal visznek az ellenkező irányba, mintha tegnap jártam volna itt utoljára. Út közben behúzom magammal Mathyst az első szembejövő raktárszobába, hogy egy gyors bűbájjal megszüntessem a főzet hatását, majd olyannyira megörülök, hogy végre láthatom a valódi arcát, hogy el sem engedem, amíg végig nem csókolgattam az összes szabadon lévő bőrfelületét a homlokától kezdve a nyakáig. Ami azt illeti, ennyi izgalom után nyitott lennék némi feszültséglevezetéssel egybekötött figyelemelterelésre is, így ha netán benne is felmerülne az ötlet, semmi jónak nem leszek az elrontója.
Bárhogy is legyen, az aprócska szobát elhagyva tovább haladok az étkező felé. Ha jól sejtem, épp uzsonnaidő van - tökéletesebb alkalmat tehát nem is választhatnék rá, hogy felfedjem a meglepetést, amivel készültem.
- Mit szólnál egy kis hősködéshez? - sandítok Mathysre, miközben ajkaim lassan cinkos mosolyra húzódnak. Mielőtt válaszolna, a füléhez hajolva suttogom bele az instrukciókat: némi nonverbális varázslattal össze kéne zavarnia a nevelőnőket, hogy zavartalanul foglalkozhassak a gyerekekkel.
A következő pillanatban már a kétszárnyas ajtó kilincsein a kezem. A rozoga ajtó hatalmas nyikorgással tárul ki előttünk, a bent ülők legnagyobb döbbenetére.
- Ki szereti az édességet? - kiáltom el magam, miközben teszek pár lépést az asztalok felé. Hogy eloszlassak minden kétséget, máris előhúzom az első kezem ügyébe kerülő süteményes dobozt, hogy meglengessem előttük, mire először kissé bátortalan hullámokban, majd egyre nagyobb lelkesedéssel gyűlnek körém.

Végül futólépésben közelítjük meg a kocsit; arcomon széles vigyor terpeszkedik, ahogy helyet foglalok az anyósülésen.
- Ennyire rosszul nézek ki? - kérdezem szórakozottan, majd rövid gondolkozás után teszem hozzá: - Nos, egy kis alkoholba még senki sem halt bele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 159
.

TémanyitásTárgy: Re: Mathys & Zurie   Hétf. Nov. 12, 2018 9:47 pm


Chapelle

Pillanatnyilag nem vagyok abban a helyzetben, hogy kivegyem a lány kezéből az irányítást - kivételesen elhiszem, hogy maga is tudja, mire van szüksége.
Az azonban meglep, hogy nem megyünk. Zurie egészen más irányba menetel, mint amin befelé jöttünk, és hamarosan egy idegen szobában kötünk ki. A szabad levegőn az első kérésem lett volna, hogy szüntesse meg az álcámat, most azonban szó nélkül teszi ezt meg nekem - érzem, ahogy enyhe bizsergéssel visszanyerem a saját külsőm, majd azonnal ki is engesztel a megpróbáltatásaimért.
Elégedetten húzom magamhoz a lányt, és bár kissé meglep a lelkesedése, kedvemre való - hajlandó vagyok elfeledtetni vele bármit, mindent.
Kilépve már én sem emlékszem rá, hogy elvileg sosem sétáltam be az épületbe, de azért jó lenne, ha senkinek sem szúrna szemet a jelenlétem.
Kíváncsian vonom fel a szemöldököm, nem tudom, mire gondol, azonban kérdezni nem marad időm. Úgy tűnik, nagyon beleélte magát a dirigálásba... Mentségére szóljon, felkelti a kíváncsiságom.
Lelkes vagyok, már diákkorom óta nem jártam tilosban. Nincs is szükség túl sok erőbevetésre, egy Confundo itt, egy csiklandozó bűbáj ott, és még ha dühös is lenne az adott nevelő, van jobb dolga is. Azt pedig szinte örömmel veszem, amikor a gyerekek hangos jókedvére Madam Akárkicsoda is bedugja a fejét.
- Chapelle! - Azt hittem, rajtam kívül senki sem képes ilyen hűvösen mondani egy ilyen dallamos nevet, azonban egészen lenyűgöz ez a teljesítmény. Emellett zavar az antisegítőkész némber jelenléte, és jobbnak látom, ha egy időre megosztom a hangjától.
Mégis ki hinne neki?
Szerintem mindenkinek szívességet tettem, kész öröm nézni, hogyan tátog... De még nagyobb örömet jelent Zurie-t nézni a tökmagok között.
Tény, hogy nem az empátia az legkarakteresebb jellemvonásom, és az is lehet, hogy a sajnálat még közelebb állna ahhoz a megfogalmazhatatlan érzéshez, ami belül kotorászik. Örülök, hogy ennyire örülnek a kis meglepetésnek, mégis megdöbbentő, hogy csak valami kis édességről van szó. Tudtam, hogy jó családom van, de sosem éreztem magam külön szerencsésnek, amiért van. Idegen tőlem ez a helyzet.
Valószínűleg ezért próbálom egy ital felé terelni a napunkat, amint elhagyjuk a tetthelyet. Furcsa ez az egész.
- Nem árthat - vonom meg a vállam. Nem is csak arról van szó, hogy neki lenne rá szüksége, de nekem is. A világnak is. Ha már tényleg itt vagyunk... - Megmutathatod ifjúságod kedvenc helyét. - Vigyorgok rá, majd kipattanok a kocsiból, átsétálok az utas oldalra és érte nyújtom a kezem, ahogy kinyitom előtte az ajtót. - Vagy csak bemegyünk az első helyre, amit találunk. - Fiatal még a nap, és nincs miért sietnünk haza.


Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Mathys & Zurie   

Vissza az elejére Go down
 
Mathys & Zurie
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Franciaország-
Ugrás: