Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott:
Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Noël & Mathys
by Mathys Garçon Vas. Márc. 17, 2019 6:52 pm

» Kay & Gust - Round 2
by Gustav Holmök Vas. Márc. 17, 2019 5:43 pm

» Noël & Zurie
by Noël Garçon Vas. Márc. 17, 2019 5:18 pm

» Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás
by Saffron Haugen Vas. Márc. 17, 2019 10:09 am

» Thy & Claude ~ Tiltott rengeteg
by Timothy Merchbank Szer. Márc. 13, 2019 8:36 am

» Timothy & Claude
by Timothy Merchbank Kedd Márc. 12, 2019 11:39 pm

» Alecto & Lucinda
by Alecto Carrow Kedd Márc. 12, 2019 8:33 am

» Edgar & Imogen
by Imogen Bones Szomb. Márc. 09, 2019 1:02 am

» Zurie & Mathys
by Mathys Garçon Szomb. Márc. 09, 2019 12:08 am

» Mayra & Jérôme
by Jérôme Richelieu Pént. Márc. 08, 2019 8:22 pm

Statisztika
"Demonstrate (katt):
 

Share | 
 

 Imogen & Edgar

Go down 
SzerzőÜzenet

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Imogen & Edgar   Vas. Szept. 30, 2018 10:19 am


Imogen & Edgar
Egy hete, hat napja és 23,5 órája, hogy értesültem Imogen szakításáról. A naptáramban számoltam vissza eddig az időpontig - talán észre is vette, milyen hevesen akadályoztam meg ez idő alatt, hogy akár egy pillantást is vessen az irodámra -, hisz bár nem tudom, mikortól illik előhozakodni a randevú lehetőségével egy kapcsolat végét követően, nekem a két hét ideálisnak tűnt. Ha többet várnék, félő, lecsapná a kezemről valamelyik minisztériumi, papírtologató bájgúnár. Tán azt hiszik, nem veszem észre a somolygásukat? Valahányszor kilépek vele a folyosóra, úgy sereglenek körénk, akár az éhes hiénák, én pedig nem győzöm szórni feléjük a rémisztőnél rémisztőbb pillantásaimat. Tegnapelőtt már ott tartottam, hogy körbeplakátolom az épületet az általam megcsonkított halálfalók képeivel, de sikerült türtőztetnem magamat. Annál is inkább, mivel nem léteznek ilyen halálfalók, így hát képek sem.

Nekem szabadnapom van, ő pedig leghamarabb egy óra múlva végez, így hát arra jutottam, beugrok hozzá egy csokor rózsával (rendben, lehetséges, hogy a virág Amelia ötlete volt, aki már hetekkel ezelőtt észrevette a hölgy iránti érdeklődésemet) és lefoglalom a délutánját. Valahányszor a heti terveiről csacsogott, olyan közömbös bólogatással járultam hozzá a beszédéhez, mintha egy szavára sem figyelnék, holott éppen ellenkezőleg: tudom, hogy a mai napot semmi sem húzhatja keresztül... kivéve persze azt az eshetőséget, ha visszautasítja a meghívásomat, amit emelt fővel viselnék.
Ugyan a hátam mögé emelem a csokrot, érzem magamon a kíváncsi pillantásokat, amint az irodája felé haladok. Nos, ennyi pletykát talán még elvisel a szervezetem akkor is, ha nemlegest választ kapok. Mire rádöbbennek, hogy volt szívem, már nem is lesz.
Kettőt kopogok az ajtón. Gyomrom diónyira zsugorodik, torkom kiszárad, ahogy meghallom a közeledő lépteket.
Csak nyugodtan, semmi pánik.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Vas. Szept. 30, 2018 11:08 am

Edgar

Egészen belemerülök a munkába, ami nagyon jó, hiszen az elmúlt pár hétben nagyon is nehezemre esett a koncentrálás, mindig rágódtam valamin. Ahhoz is két hét kellett, hogy végre ne érezzem magam a legbutább nőnek a Földön - mégis ki más adta volna fel a Tökéletes Kapcsolatát?
Tudom, hogy mindent úgy tettem, ahogy helyes volt, még akkor is, ha anya minden nap próbál meggyőzni az ellenkezőjéről. Nem arról van szó, hogy bármi is változott volna közöttünk Josh-sal - csak bennem változott meg, és nem tudtam volna hazudni neki. Sosem tudtam. Az sem számít, hogy most mindkettőnk életébe hatalmas lyukat robbantottam. Az sem keserít el, hogy Edgar ugyanolyan semmilyen módon pillant rám, amit már megszoktam tőle... Sőt, talán még távolságtartóbb, amióta tud a történtekről. Elárult volna egy hangos gondolat? Nem könnyíti meg a helyzetem, hogy nem kérdezhetek rá - szörnyen viselem a titkokat.
Jobb a munka. Sokat tanultam mellette és az ügyből, ez pedig motivál, és erre szeretnék gondolni, mintsem, hogy olyasmin aggódjak, amin úgysem fogok változtatni.
Összerezzenek, amikor kopogást hallok. Előfordul, hogy megzavarnak, és mindig ez történik. Nagyot sóhajtva állok fel a könyvkupacom mellől, és az órára lesek - nemsokára amúgy is végeznék.
Kitárom az ajtót, felkészülve rá, hogy betessékeljem a vendégemet, azonban az invitálás elmarad, ahogy felismerem a férfit. Összeszorul a gyomrom és mosoly költözik az arcomra.
- Azt hittem, ma szabadnapos - mondom ki, ami először eszembe jut. Mi lehet a háta mögött? - Elfelejtettem valamit? - Igyekszem gyorsan végiggondolni, ha megbeszéltünk volna egy találkozót, de semmi sem ugrik be. Összeszedem magam annyira, hogy félreálljak az útjából, hogy be tudjon lépni. Ha akar.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Hétf. Okt. 01, 2018 9:52 pm


Imogen & Edgar
Egyáltalán nem jellemző rám a mosolygás, a tényleges jókedv még kevésbé - sokan meglepődnének, hogy ismerem egyáltalán ezt a szót -, ennek ellenére érzem, hogy azon nyomban felderül az arcom, amint tekintetem végigfut a jól ismert rakoncátlan, szőke fürtökön, míg végül a ragyogó kék szempárnál állapodik meg. Nem tudnám másképp keresztelni az érzést, amely megveti magát a mellkasomban, valahányszor a közelemben tudhatom a lányt, meg a pandás foltocskáit, amik (ha már itt tartunk) mintha egyre kevésbé hatnának pandásnak.
Mint mindig, ezúttal sem kell sok, hogy újra a borús gondolataim vegyék át felettem az uralmat. Tulajdonképpen elegendőnek bizonyul az is, hogy megszólal: ha a mosolya nem keltett volna bennem gyanút, a hangja és a gesztusai egyértelműen arról árulkodnak, hogy valami nincs rendjén. Bárki más esetében száz százalék, hogy elkerülnék a figyelmemet ezek az apró jelek, de senki másra nem figyeltem még úgy, ahogyan rá az elmúlt hónapokban. Nem csoda hát, hogy felismerem a legapróbb rezdüléseit is, már amennyire egy férfi képes lehet kiigazodni az ilyen csúfondáros, női rejtélyeken.
Talán nem örül a látogatásomnak? Ez megmagyarázná, miért nem invitál be ahelyett, hogy az ajtóban faggatózna, és megmagyarázná azt is, miért nem futja ennél őszintébb mosolyra is.
- Zavarom? - Nem tudom megállni, hogy ne vessek egy pillantást befelé, hátha azért viselkedik ilyen furcsán, mert éppen látogatója van. Megelőztek volna?
Amint bebizonyosodik, hogy nincs ellenére a jelenlétem, rám nem jellemző óvatoskodással lépek be, kezeimmel gondosan elrejtve a virágcsokrot.
- A kollégái? - Jellemző, hogy eddig eszembe se jutott a lehetősége, hogy más is tartózkodhat az irodában rajta kívül, akit zavarhat az ittlétem.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Hétf. Okt. 01, 2018 10:14 pm

Edgar

Még nagyobbat markol a gyomromba valami felettes erő, amikor rám mosolyog. Annyi időbe telt. Annyira boldoggá tesz vele, pedig fogalma sincs és...
Azt hittem, jól csinálom. Amikor dolgozunk, tényleg jól is megy, mintha nem gondolnék rá soha vagy sosem kalandoznék el a vonásain. Sosem veszi észre. Sosem tette szóvá. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy mennyire figyel rám általában, míg azt tudom, hogy amikor figyel, mindent tud.
Most is úgy néz rám, hogy a legtitkosabb titkaimat is bevallanám neki, de nem ez a szokatlan. Van a látogatásában valami teljesen új, amitől egyszerre érzem magam idegesnek és izgatottnak (ha egyáltalán nem ugyanaz ez a két érzés). Az biztos, hogy egyből a saját hiányosságaimban keresem a hibát, azonban a kérdésemre nem reagál.
Jellemző.
- Nem, dehogy. Csak nem számítottam rá, hogy találkozunk. - Nem értem, miért van itt, és a folyosó felől érkező kíváncsi pillantások sem segítenek rajtam. - Jöjjön - mondom is, ahogy félrehúzódom, majd becsukom mögötte az ajtót. Gondolom, nem fogja sokáig magában tartani.
- Szerteszét. Van, aki már végzett, de Mr Johnson csak a Varázsjogra ment át, mondjuk... - A faliórára pillantok, mintha tudnám, mikor ment el a férfi. - Azt hiszem, elég régen. Lehet, hogy hazament... Igazából, egészen jól haladok, nem nagyon figyeltem. - Ha nem szólal meg, kénytelen leszek újabb dolgot találni, amiről mesélhetek neki. Nem hiszem, hogy tényleg erre lenne kíváncsi.
Nem értem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Hétf. Okt. 01, 2018 10:29 pm


Imogen & Edgar
Némán biccentek, ahogy kinyitja előttem az ajtót, és nem túlzás azt mondani, hogy valósággal besurranok rajta, mielőtt még megpillanthatná a kezemben tartott csokrot.
Bentről még üresebbnek tűnik a helyiség, azonban így is annyi levegő jut el hozzám, mintha ezren lennénk. Minél közelebb vagyok a pillanathoz, mikor elő kell állnom a szándékommal, annál jobban kiszárad a szám. Köhintenem kell párat, hogy visszanyerjem a hangomat.
- Kissé szétszórtnak tűnik. Minden rendben? - kérdezem úgy, mintha a szétszórtsága valaha is rendellenes újdonságnak minősült volna.
Felismerem az ideges hadarását, de ami még rosszabb, felismerem az ideges kérdéseimet is. Míg ő a beszédével igyekszik csillapítani a zavarának súlyát, én rendszerint a beszéltetésével próbálok időt nyerni, míg rendre utasítom az eszemet.
Most, hogy rajtakapom magamat, egyetlen fejrázásommal jelzem, hogy ne is válaszoljon. Még csak az kéne, hogy belemenjünk ezekbe az őrjítő, soha véget nem érő ördögi körökbe.
- Imogen - kezdek bele határozottságot színlelve, hangom rekedtsége azonban rozsdás hinták mozgására hajaz. - Ezt Önnek hoztam. - Mély levegőt veszek, mielőtt átnyújtanám a csokrot. - Úgy emlékeztem, kedveli a rózsákat. - Rá se merek nézni az arcára, nehogy kiolvassak belőle valamit.
Micsoda ostobaság! Hogy gondolhattam...? Bolondot csinálok magamból!

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Kedd Okt. 02, 2018 8:42 am

Edgar

Furcsán viselkedik. Hiányzik belőle az az eredendő.. magabiztosság, amivel mindig kijavít és terelget; még a szétszórtságomat sem kritizálja.
- Persze - vágom rá azonnal, mert mégis mi bajom lehetne? Igazából szeretem vele tölteni az időmet. Valószínűleg szerencse, hogy leint, mielőtt még ezt is sikerülne elcsacsognom.
Mintha nehezére esne megszólalni.
Szeretném megcsípni magam. Szükségem lenne egy józanító pohár vízre az arcomba, ami lángol, én is érzem, hogy az összes vérem ide gyűlik, mégsem tudom megmozdítani a számat.
Egy évezrednek tűnik a pillanat.
- É-én - nyöszörgöm és magabiztosságot adva magamnak végigsimítok a karomon, mielőtt közelebb lépnék hozzá. - Köszönöm. Gyönyörűek. Nem is tudom, mikor mondtam, de tényleg az egyik kedvencem. - A csokorért nyúlok, a szívem pedig majdnem kiugrik a helyéről, ahogy egy futó pillanatra az ujjaihoz érek.
Egyáltalán nem vagyok jó ebben.
- Tüskés, de ez mit sem vesz el az szépségéből - magyarázok tovább. - Jobb, ha gyorsan vízbe is teszem. - Ha hazaviszem, anya nem fog leszállni rólam. Nyilvánvalóan félreértené Edgar... szándékát. De hát miért..? Én sem értem. - Azt olvastam, hogy ha cukrot teszünk a vízbe, tovább elélnek még... - És ugyan kit érdekel a kertész rovat, Imogen? Még a kezem is remeg, ahogy egy kancsóba vizet bűvölök, majd eligazgatom benne a virágokat, de a számat nem sikerül befogni.
Ujjaimmal óvatosan simítok végig a selymes szirmokon. Minden élőt szeretek, a virágokat, az állatokat, az embereket is, de a vörös rózsától mindenkinek hevesebben verne a szíve, nem igaz? Ez nem lehet egy "nem is olyan rossz magával dolgozni" csokor. Egyébként sem mondana ilyet.
És én azt hittem, már kezdem megismerni!
- De... Tényleg örülök neki, de elárulja.. miért kapom? - Még mielőtt hiú reményeket ébresztene bennem, jobb, ha tisztázza magát.

some things are meant to be

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Kedd Okt. 09, 2018 5:23 pm


Imogen & EdgarAlig észrevehetően megrándul az arcom, ahogy a kezeink egymáshoz érnek, és azon kapom magamat, hogy máris fantáziálni kezdek a puha ujjairól: vajon milyen érzés lenne, ha szánt szándékkal simítana végig a bőrömön?
Lassan, reszketegen fújom ki a levegőt, ahogy a csokor, vele együtt pedig ő is eltávolodik tőlem. Szomjazom a szavait - a kimondatlan kérdést, mely ott lebeg közöttünk a levegőben, a céltalan fecsegése azonban lepereg rólam.
Le sem tagadhatná, mennyire zavarba hoztam. Szeretném azt hinni, hogy ennyi együtt töltött idő után bizton felismerném annak jeleit, hogy ez a zavar kényelmetlenséget is von magával, ám épp ezért felüti bennem a fejét a kétség: talán akkor is udvarias mosolyt kapnék válaszul, ha egyáltalán nem lenne kedvére való a gesztusom.
Szóval hagyom, had csacsogjon. Szemem kitartóan pásztázza akkor is, ha hátat fordít nekem a csokor vízbe tételéig, pedig ostobaság lenne azt gondolni, hogy bármit is kiolvashatok a reakciójából, a tekintetének csillanásaiból. Sosem voltam jó ebben.
Az egyenes beszédben sokkal inkább, most viszont úgy érzem, ez az erősségem is cserben hagy.
- Én... Azt reméltem, lenne kedve velem tölteni a délutánt - mondom úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ami azt illeti, tulajdonképpen az is, leszámítva az időtöltés milyenségét. - Tudja, túl korai vacsora egy puccos étteremben, unalmas zene és mogorva társaság... - Köhintve vonok vállat, azt kívánva, bár visszaszívhatnám az egészet és eltűnhetnék balfenéken.
Kár, hogy ehhez már túl késő.

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Kedd Okt. 09, 2018 10:17 pm

Edgar

Alapvetően nyugodtan és könnyen veszem a legfurcsább fordulatokat is, most mégis folyamatosan szorít valami belül, és minden rezdülésemet kínosnak érzem. És ez a forróság? A lehető legjobban igyekszem leplezni a zavarom, bár ha okosabb lennék, tudnám, hogy a csacsogásom csak elárul... Még inkább, képes lennék elállítani az információfolyamot, amit  most így a nyakába zúdítok.
Ez azért mégsem mehet így örökké: ő hallgat, én pedig akár három helyett is beszélek, miközben nem jutunk előrébb. Nem... Biztosan van valami elfogadható magyarázat a csokorra, a hirtelen megjelenésére és a zavart viselkedésére is, én pedig jobb szeretném, ha ezt az okot hamar felfedné, mielőtt még teljesen elásom magam a szemében a szedett-vedett habogásommal. Vagy túl sokat gondolok bele olyan apróságokba, mint egy csokor...
Lehetséges volna, hogy mégis kedvel?
Szinte izgulok, amíg a válaszára várok. Meg is akad benne, mi van, ha meggondolja magát? Bár, mivel nem tudom, miről másítaná meg a véleményét... Hihetetlen, hogy egy pillanat alatt mennyi butaság fut végig a fejemen; a gondolataim mégis megtorpannak, ahogy végre alakulni látszik a terve.
Vele tölteném a délutánt. Vacsora és puccos hely. Mogorva társaság.
Habár az arcom továbbra is lángol, a mosolyom bátran szélesedik ki. Ez már izgatottság, a legjobb féle heves szívdobogás, ami csak elérheti az ember lányát.
Mégsem voltam olyan buta. Sőt, egyáltalán nem voltam az.
Vacsorázni hívott. Munka után, nem közben, nem a munka miatt, hanem... Csak ezért bejött. Vacsorázni.
- Hozom a vacsorám - mondom halkan. Amint eljut a tudatomig, milyen szavak hagyták el a számat, úgy szorítom be a szemeimet, mint aki éppen a kislábujját verte be az ágy sarkába. Tehetetlenül felnevetek és egy pillanatra eltakarom az arcom. - A kabátomat. Azt hozom. - A fogasra bökök, hogy egyértelmű legyen, ezúttal már nem beszélek félre. - Fáradt vagyok, azt hiszem - magyarázom az eszetlen viselkedésemet, mintha újdonság volna számára.
Nyugi már!
Gondolkozni is muszáj, és bár kinyitom a számat, ezúttal nem osztom meg vele, mi jár a fejemben. Nem fogom megkérdezni, mikor végzünk, mintha azt várnám, mert a legjobb válasz a soha lenne, de ilyet sem mondhatok. Rövid hezitálás után a táskámba süllyesztem a kötetet, amit ezidáig tanulmányoztam, majd a kabátomba bújok és úgy ítélem, ez minden, amire szükségem lehet.
- Indulhatunk. - Most fogalmazódik meg bennem először, hogy ha és amennyiben ez most egy randevú, akkor egyáltalán nem kell visszafognom a szemeim csillogását, amikor újra rápillantok. Igyekszem is kihasználni ezt a lehetőséget, ahogy átengedem neki az uralmat, vezessen, amerre csak szeretne. Mégsem tudom további vörösség nélkül sokáig rajta futtatni a szemem, ha azon jár az eszem, hogy az ujjaimmal érinteném inkább a mogorva vonásokat.

some things are meant to be

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Csüt. Okt. 11, 2018 7:19 pm


Imogen & Edgar
Egyáltalán hogy jutott eszembe, hogy vacsorázni hívjam? Valószínűleg a minisztériumi dolgozók magas létszáma ellenére is én lennék az utolsó, akivel szorosabbra kívánná fűzni a kapcsolatát. Őrültnek is gondolnám, ha másképp lenne, mert hát... egészen mások vagyunk. Most mégis kockára teszem a barátságunkat, talán a munkahelyi szabályzatot is megsértem - a büszkeségem kockáztatásáról nem is beszélve -, elvégre bármikor összehozhat még minket egy-egy komplexebb eset. Ebben a pillanatban töredékére sem emlékszem annak az elhatározásnak, mely idehozott. Azt hiszem, én vagyok az, akinek menthetetlen gond van az elméjével.
Állkapcsom megfeszül a fojtogató csendben. Unalmas zene és mogorva társaság. Igazán lelkesítő, minden nő vágya, Edgar. Ha eddig nem lett volna esélytelen, hogy igent mondjon, ezzel egész biztosan letudtam minden lehetséges kört.
Megnyalom a kicserepesedett ajkaim, majd úgy pillantok fel, mintha bármelyik pillanatban kész lennék távozni az irodából...
És akkor meglátom a mosolyát. Az édes, tündöklő mosolyát. El sem hinném, hogy az ő száját hagyják el a következő szavak, ha nem látnám a saját szememmel.
- Hát persze - válaszolom megkönnyebbülten, miközben ajkaim lassan mosolyra húzódnak, és ahogy a "fáradtságán" mulatva kifújom a levegőt, a lehető legközelebb állok hozzá, hogy elnevessem magamat.
Nem számítottam rá, hogy azonnal elrabolhatom a munkájától, így kissé talán váratlanul ér a hirtelen készültsége, de túlságosan is vidám(!) vagyok ahhoz, hogy bármi is aggodalomra késztessen.
Egyetlen, halk lépéssel termek előtte.
- Kérem, engedje meg - mondom lágyan, amint a kabátjáért nyúlok, hogy felsegítsem rá. Miután elkészül, felajánlom neki a karomat és az ajtó felé kormányzom, készen rá, hogy elkapjam a csúnya küszöbök és egyéb akadályok elől, ha továbbra sem veszítene a szétszórtságából.
A legfurcsább, hogy ezúttal átérzem az izgatottságát; kis híján a folyosó ellenkező vége felé indulok a lift helyett.
- Csak ellenőrizni akartam valamit - magyarázom higgadtan.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Csüt. Okt. 11, 2018 9:09 pm

Edgar

Valóban gúnyolódik rajtam? És ha igen, ezúttal miért nem tüntetem el a mosolyom válaszul? Épp ellenkezőleg, ahogy növeli a zavarom, úgy lesz egyre makacsabb ez a furcsa boldogság.
Igazából gyenge mentegetőzési próbálkozás volt ez részemről, bár hosszú (dolgos) napom volt, most egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. Sőt! Legszívesebben kiugranék a bőrömből, amiért a feje tetejére állt a világ és Edgar Bones mosolyog, méghozzá megbotránkozás helyett.
Nagy akaraterőre vall, hogy mégis képes vagyok összeszedni magam annyira, hogy a munkámra is gondolok, mielőtt teljesen átadnám magam a... szórakozásnak? Tudtam, hogy valahol, mondjuk egy lábjegyzetben, ez a szó is megtalálható a szótárában, mégsem hittem el eddig, hogy valaha jut belőle nekem is egy rész.
Kissé megilletődve, de ellenvetés nélkül fordítok neki hátat és húzom előre a hajam, amikor elhappolja előlem a kabátom. Örülök, hogy minden ügyetlenkedés nélkül belebújok, hiába remeg a belsőm. Ez a nap tele van meglepetésekkel. Már a virág is hatalmas gesztus volt, de most már határozottan úgy érzem, elkényeztet, főleg ahhoz képest, hogy az első napon még kézfogásra sem méltatott.
Nem tudom, hogy ez az én hatásomnak köszönhető változás vagy eddig szándékosan volt annyira távolságtartó velem. Persze, az elmúlt pár hétben voltak jobb pillanataink, sőt, igazán jók is... De a jelen pillanat mindent visz.
Habozás nélkül simítom a tenyerem a karjára, mintha mindig is így kellett volna lennie, éppen csak a szívem akar kiugrani a közelségétől. Szabad kezemmel húzom be magam mögött az ajtót, majd ujjaimmal a táskám szíját kezdem babrálni, hogy ne az ő kabátján motoszkáljak.
Kicsit furcsállom, hogy az irodája felé veszi az irányt a lift helyett, ezt még nekem is sikerült megjegyeznem. A kis kommentje viszont gonoszkás hangot csalogat elő belőlem.
- Hát persze - visszhangzom a korábbi szavait. Az talán nem növeli a meggyőzőségem, hogy úgy nézek rá, mint aki biztosan tudja, hogy rosszat csinált, mégis elégtétel ez nekem így is.
Legalább most már tudom, hogy ő is izgul. Méghozzá eléggé, másképpen sosem vétene ilyen szétszórt hibát.
Gyorsan köszönök el attól, aki éppen a folyosón van, de nem foglalkozom velük ennél bővebb ideig. Ha szerencsénk van, a liftben is kettesben maradhatunk - máskülönben nem lenne bátorságom megmukkanni sem.
- Kellemesen telt a szabadnapja? - Még ha a kérdés önmagában nem is érint túlzottan izgalmas vizeket, olyan keveset tudok róla, és azt remélem, hogy most talán... Túlzás lenne azt kérnem, hogy hosszan ecsetelje, mivel foglalkozott, amíg nem velem töltötte az idejét, de három szónál több is boldoggá tenne.
- Edgar... - Lágyan kezdek bele, amint kilépünk a friss levegőre. Sok minden kavarog a fejemben, amit szívesen megosztanék vele, de fogalmam sincs, melyikkel kellene kezdenem. Túlságosan is hosszú szünetet tartok, mielőtt újra szóra nyitnám a számat, és meg sem haragudnék, ha közbevágna. Mintha kimerült volna a csacsogóm, pedig már ugyanazt a gondolatot forgatom a nyelvem hegyén. Talán jobb lenne megvárnom, amíg ő hozakodik elő a javaslattal, de az is igaz, hogy már éppen elég nagy lépést tett felém. Sosem szoktam ennyit gondolkozni azon, hogyan folytassak egy beszélgetést.
Ujjaim kényelmesebben, természetesebben simulnak a karja köré, ahogy lassan megszokom a közelségét. Meg tudnám szokni. Alig ismerem, de ezt minden porcikám biztosan tudja már.
- Most, hogy magunk mögött hagytuk a teljes munkaidőt, talán mégis megpróbálhatnánk tegeződni. Legalább ma délután, és ha szörnyű, semmissé tesszük! Mit gondol? - Visszautasíthatatlannak tartom az ajánlatom, de a mosoly mögött azért felvértezem magam, hátha ismét túl gyorsan akartam túl sokat.

some things are meant to be

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Szomb. Okt. 13, 2018 2:43 pm


Imogen & Edgar
Ahogy előrehúzza a haját, tekintetem szemérmetlenül siklik végig a fedetlen bőrén. Szerencse, hogy már a kezemben a kabátja, így nem kell megacéloznom magamat, hogy az ujjaim elkerüljék a pillantásom által bejárt utat. Mulattató, hogy már a nyakának finom íve is mennyi ide nem illő, vagy inkább nagyon is ideillő gondolatot idéz fel bennem.
Talán az egyetlen megszokott gesztus tőlem, hogy kinyitom előtte az ajtót, ezúttal úgy, hogy egy pillanatra se kelljen elengednie a karomat, miközben kilép előttem az irodahelyiségből. Kényszerítenem kell magamat, hogy ne áruljon el egyetlen kapkodó mozdulatom se - egyrészt, mert ideges vagyok, másrészt, mert legbelül még mindig attól tartok, hogy bármelyik pillanatban meggondolhatja magát, esetleg közölheti, hogy mindvégig a bolondját járatta velem.
Azonban semmi sem történik. Lépteim tempója lassan a normális felé kezd tendálni, ahogy felfogom, valóban elfogadta a meghívásomat és éppolyan kellemes idegesség árad belőle, ami engem is megszállt már a tervezés legelső fázisában. Noha kettőnk közül nyilván az én vállamat nyomja teher, hogy ne vesztegessem el a lehetőségemet.
Az arckifejezésem higgadt marad, a fülem azonban élénkvörös színbe hajlik, ahogy lelepleződöm. Aprót köhintek, majd megfordulva a lift felé veszem az irányt.
- Igen - felelem tömören és velősen, mint mindig. Aztán észbe kapok. - Azzal töltöttem a délelőttömet, hogy bepótoltam kétheti elmaradt papírmunkát. Nem értem, miért varrják ezt is a mi nyakunkba. - Lehet, hogy mégsem lett volna rossz egy egyszerű igen. Felitatom a hangomban bujkáló keserűséget, mielőtt visszakérdeznék. - És Önnek hogy telt a napja? - Még mindig nem elég kedves. Olyan érzésem van, mintha valamiről megfeledkeztem volna...
Ó!
- Természetesen - vágom rá kissé túlságosan hirtelen. Hát persze, a tegeződés! A liftben állók egyént kapják fel a fejüket a szokatlan lelkesedésem hallatán, ahogy csatlakozunk hozzájuk. Egy másodpercre visszacsempészem az arcomra a megszokott szigort és felvonom az egyik szemöldökömet, mire a hallgatóságunk csupa érdekességet talál a lift belsejében, meg a cipője orrán.
- Mondja, szereti... szereted az olasz konyhát? - pillantok Imogenre leplezetlen érdeklődéssel.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Vas. Okt. 14, 2018 12:18 am

Edgar

Szórakoztató. Nem épp úgy, mint a jól bevált viccek vagy egy táncolós este, mégis mosolyt csal az arcomra a zavara és melengeti a belsőm. Aranyosnak találom, pedig biztos vagyok benne, hogy ez az utolsó jelző, amire vágyna - nem is csak az én számból, hanem általában akárkitől. Úgy döntök, ezt az apróságot ezért most nem is osztom meg vele. Talán még meggondolná magát és inkább egyedül vacsorázna, vagy esetleg teljes hallgatásba burkolózna és az idegeimre menne a hűvös stílusával.
Még jobban tetszik így, pedig még csacsognia sem kellett.
Igaz, hogy mégis megpróbálok beszélgetést kezdeményezni, hiszen nem szeretném kínos csendben tölteni a délutánt, viszont szívesen megkönnyítem a dolgát, hogy neki ne kelljen ezen bánkódnia. Mindenki cselekedjen a képességeihez és erősségeihez mérten, még akkor is, ha életében nem volt ilyen ideges.
- Nem hangzik valami pihentetőnek - csóválom meg a fejem. - De valakinek meg kell csinálnia, és biztos vagyok benne, hogy különösebben senki sem élvezi. - Még ha én mindig is biztos voltam benne, hogy például az aurorság nem nekem való, belátom, hogy a Minisztériumon kívül lenni mindig izgalmasabb. Ami azt illeti, némely papír kifejezetten feleslegesnek tűnik, én legalábbis az egyszeri dokumentálás után sosem találkoztam még semmivel sem kétszer.
- Kellemesen. Mostanra már meg is éheztem, úgyhogy éppen jókor jött a felmentősereg, mielőtt még túlórába is hajlott volna a napom. - Gyakran előfordul, hogy túlzottan is elmélyülök a valamiben, legyen az munka vagy akár olvasás. Nem szívesen vallanám be neki, hogy emiatt az ebédszünetemről is teljesen megfeledkeztem - de erre nem vagyok büszke, így mélyen hallgatok róla. Ha érdekli valamilyen pontos részlet, azt szívesen megosztom vele, de anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben. A mai nap nem erről szól, igaz?
- Hogyan szeret lazítani? - kérdezem most már konkrétabban. - Ha az unalmas zene jelenti az abszolút nyugalmat, megpróbálhatok valamivel kevesebbet locsogni. - Nem mintha ez a megjegyzés arra utalna, hogy egyáltalán képes vagyok erre, de a szándék már önmagában jelent valamit, nem igaz? Ha nem tetszik a helyzet, igazából bármikor felállhatok... De persze, azt biztosan tudom, hogy már semmivel sem tudna elijeszteni.
Meglep a túl könnyű, túl gördülékeny beleegyezése, de újra hevesebben kalapál párat a szívem. Jó úton járunk, határozottan jó úton, minden apró lépést értékelnem kell. Ha négy hónap kellett hozzá, hogy tegezni tudjon, hát ennyi kellett. Nem is sietek sehová, ami azt illeti.
Na jó, még ha a gyomrom túlságosan ideges is még, az étterembe talán kapkodhatnánk a lábainkat, mielőtt hangosan kordulna fel.
- Él ember, aki nem szereti? - lelkesedem tovább, majd kissé elgondolkozva kérdezek vissza: - Vagy ez egy beugratós kérdés és te pont utálod? - Te. Úgy érzem, mintha tiltott területen járnék, mégis annyival kényelmesebb és... igen, személyesebb is, mint bármikor.

some things are meant to be

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Csüt. Nov. 01, 2018 6:50 pm


Imogen & Edgar
Imogen jelenlétében a papírmunka az utolsó, amiről beszélgetni szeretnék, ezért csak remélni tudom, hogy nem veszi zokon, ha nem erőltetem tovább az általam ostoba módon felhozott témát. Sokkal jobban érdekel, hogyan telt az ő napja.
- Úgy tudtam, később végez - teszem hozzá, hogy még véletlenül se gondoljon rám úgy, mint jól álcázott zaklatójára. - Minden esetre örülök, hogy megfelelő volt az időzítés. - Kíváncsi lennék rá, mi az oka, hogy mostanság ennyire belemerül a munkájába. Menekülni próbál valami elől - mondjuk egy frissen véget ért kapcsolat elől, suttogja egy gonosz kis hang - vagy csak elérkezett arra a pontra, ahol nem gyakornokként tekintenek rá és végre kiteljesedhet abban, amihez igazán ért? Bárhogy is legyen, úgy érzem, korán van még az ehhez hasonló kérdésekhez.
- Ó, nem. Az Ön hangját szívesebben hallgatom. - Nincs ebben semmi bók-jelleg, ugyanolyan őszinte nyíltsággal mondom ezt, ahogy bármi másról nyilatkoznék - nem véletlen, hogy csak később, a mondandóm tudatosulásával párhuzamosan jut eszembe zavarba jönni saját magam leleplezésétől. Ajkaimat egyetlen vékony vonallá préselve némulok el.
Ha ez így megy tovább, nem érek el mást, minthogy bolondot csinálok magamból.
- Nem, nem beugratós kérdés volt. Nagyon is kedvelem, és reméltem, hogy te is ezt fogod mondani. - Amint kilépünk a szabadba, máris a jól bejáratott sikátor felé veszem az irányt, ahonnan és ahová rendszerint hopponáltunk a közös munkánk során. Nem szeretném felesleges sétákkal fárasztani.
Közvetlenül az étterem utcájában kötünk ki. Megszokásból kis híján elhúzom a karomat, mire tudatosul bennem, hogy ezúttal nem a hopponálás kedvéért érünk egymáshoz. Bocsánatkérő mosollyal, tenyeremet békülékenyen a karomon pihenő kézfején végigfuttatva lépek ki az árnyékból, mintha attól tartanék, másképp elenged a sértettségtől vezérelve. Pedig máris mekkora bajban lennék, ha jellemző lenne rá ez a fajta érzékenység!
- Itt is volnánk - jelentem be, miközben kitárom előtte az étterem ajtaját. Nem túloztam, valóban elég puccos helyre hoztam, természetesen a megfizethetőség kategóriáján belül. A napszak dacára is zsúfolásig tele van, legalábbis ami a látszatot illeti. A látszat azonban gyakran csal: alighogy belépünk, az elénk siető pincér a belső kert felé vezet minket, ahol a szűk térre való tekintettel csupán három asztal található, mindegyik üres. Mostanra feltűnhet Imogennek, hogy nem csupán olasz étteremben vagyunk, hanem ténylegesen Olaszországban.
Kihúzom előtte a széket, mielőtt magam is helyet foglalnék, a pincér pedig átnyújtja nekünk az étlapokat. Imogen után mentes vizet kérek magamnak - a nyelv miatt nem kell aggódnia, ez a hely jóformán a turisták kedvéért létesült -, és elégedetten veszem tudomásul, hogy az ajtó tökéletesen elzárja tőlünk az evőeszközök ütemes csörrenéseit, kizárólag a beharangozott, unalmasan romantikus olasz zenét hagyva meg, miután a pincér eltűnik.
- Remélem, nem haragszol, amiért nem figyelmeztettelek - szólalok meg, amint kettesben maradunk.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Szomb. Nov. 03, 2018 10:27 am

Edgar

Nem lep meg, hogy mindenről tud, mégis furcsa bizsergést kelt bennem, hogy valami velem kapcsolatos apró információt a fejében is tart.
- Csak azért, mert tegnap is úgy volt? - Sőt, ha őszinte akarok lenni, az elmúlt hónapomra már inkább ez a jellemző: minél több idő az irodában, annál jobb a hangulatom. Nem is csak azért, hogy elmeneküljek a kínos kérdések elől, hanem mert tényleg élvezem, amit csinálok. Minden nap. Még ha papírmunkával kell is néha szenvedni, előbb-utóbb véget ér a kihívás, és nem gondolok rá többet. Sokkal lehangolóbb dolgok is voltak már körülöttem. - Eleget túlóráztam már ahhoz, hogy most ez a kicsi ne okozzon gondot, úgy sejtem - fűzöm hozzá mentségül, hiszen lehetséges, hogy valaki még keresne... Majd holnap elsimítom a dolgot. Egyáltalán nem szeretnék erre gondolni most.
- Leült volna megvárni, ha még maradtam volna? - kérdezem kíváncsian. Nem teljesen értem, miért furcsállja, hogy hamarabb végeztem, mint azzal számolt, ha már ekkorra érkezett. Megfordul a fejemben, hogy azért jött korábban, hogy biztosan ne szalasszon el... De nem akarom ám megolvasztani a szívem a saját gondolataimmal, ha valami hasonlót ő is kimondhat.
Mégsem vagyok telhetetlen, bármilyen apró vallomás képes újabb árnyalatnyi pírt csalni az arcomra.
- Ennek örülök - mondom halkan, egészen megfeledkezve a tényről, hogy újra kikerülte a válaszadást. Talán, nagyon talán megtalálta a megfelelő módszert, hogy belém fojtsa a szót, pedig még meg sem erőltette magát. Sőt, kedves volt.
Mindezek után jó ötletnek tűnik, hogy újra megpróbálkozzak a tegeződés javaslatával, és ezúttal nem is utasít vissza. Lelkesítő!
- Kíváncsivá teszel. - Kár lenne megpróbálnom kitalálni, hiába dolgozom már a városban néhány hónapja, még mindig nem mondanám, hogy ismerem Londont - akár csak a belvárost! Egyébként is, két sarok után már fogalmam sem lesz, merre járunk, úgyhogy nem is kérdezek rá az úticélunkra.
Hopponálásra mégsem számítok. Az persze nem lep meg, hogy megint minden figyelmeztető szó nélkül teszi meg, mégis gyanús a dolog. Ha csak három sarokról lenne szó, nem lenne erre égető szükség, főleg hogy nem is sietünk sehová. Vagy tévednék?
Érzem, hogy reflexszerűen elhúzódna, ahogy azt is, hogyan gondolja meg magát. Válaszként kissé szorosabban húzódom hozzá, de nem bírok tovább a kíváncsiságommal, és nézelődni kezdek. Más a levegő. Másak az épületek. És az is biztos, hogy nem angol szavakat csíp el a fülem. Sosem jártam még a Királyságon kívül, és ez tovább növeli az izgatottságomat.
Az éttermet már elsőre is nagyon impozánsnak találom, bár egy pillanatra elbizonytalanít a túl sok ember, kérdés nélkül követem az iránymutatást. A belső udvar teljesen lenyűgöz, és nem hagy bennem semmilyen kételyt.
Hálás mosollyal pillantok rá, ahogy helyet foglalok, táskámat a szék alá csúsztatom, hogy biztosan ne legyen útban. Viszonylag gyorsan futom át az itallapot, hogy ne húztam az időt, és végül csak vizet rendelek. Hiába tűnt vonzónak a bor lehetősége, egyelőre ételt nem választottunk, és egyébként sem volna illendő alkoholt rendelnem még. Legalábbis szerintem, nem vagyok gyakorlott.. a randevúkkal.
Azt meg csak remélhetem, hogy nem én gondolok túl sokat a közös programba.
- Nem volt elég puccos egyik londoni étterem sem? - kérdezem kedvesen csipkelődve, de nem szeretnék túlzásba esni akkor sem, ha csak az ő szavait idézem. Nem várom meg a válaszát, mielőtt folytatom: - Nagyon tetszik. Egyáltalán nem bánom a meglepetést. - Nincs okom rá, hogy eljátsszak valamilyen szerepet, ha ezt érzem. Kíváncsian nézelődöm, őszinte ámulattal szemlélve az éttermet. Szerencséje van, hogy ilyen kellemes az idő, bár itt is biztosan hamarabb sötétedik már, bőven látok lámpásokat, amik biztosítják majd a kellő - vélhetően minimális - fényt.
Romantikus választás.
- Ez is egy bevált helyed? - mosolygok rá az otthoni kis törzshelyére utalva, miközben újra az ujjaim közé veszem az étlapot. A tészták között nézelődöm, főleg a rikottás raviolival szemezek. Hm-hm.
- Mit választasz? - töröm meg a csendet jó szokásomhoz híven kérdezősködéssel.

some things are meant to be

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Hétf. Nov. 12, 2018 6:00 pm


Imogen & Edgar
Úgy vonok vállat, mintha mi sem lenne természetesebb a jólértesültségemnél.
- Nem csak tegnap. - Persze, ahogy Amelia mondaná, annyi férfiasság mégis van bennem, hogy a túlórázás kezdetét ne tudjam pontosan meghatározni ("A hímneműek és a figyelmesség egy mondatban? Ez csak nyelvtani hiba vagy cáfolat lehet."), mint inkább csak betippelni a kiváltó okok alapján. A hasraütés-szerű következtetéseimmel viszont nem áll szándékomban felvágni, kivált annak érdekében, hogy kivívjam az elégedettségét. Sokkal egyenesebb vagyok ennél.
- Úgy sejtem, ha a főnöke tudomására jutna, hányszor marad bent tovább a kelleténél, ő maga tessékelné ki korábban az irodából - értek egyet, majd hozzáfűzöm: - Az egészségének sem árt egy kis pihenés. Többet kellene teáznia. - Megnyugtatja az idegeket, főként, ha a hosszú, intenzív munkaórák megszakítására szolgál. Nem tudom, mihez kezdenék a pár perces szüneteim nélkül; olyan megszokássá nőtte ki magát a munkahelyemen való teázgatás, akár a muglik számára a cigaretta. Még hogy a függőség nem egészséges! Minden nap az idegösszeomlás fenyegetne ettől a sok idiótától, hogy az auror hivatással járó finomságokról ne is beszéljünk.
- Így terveztem - bólintok. Ki gondolta volna, hogy ilyen könnyen hátrahagyja a munkáját, miután olyannyira hajlamossá vált beletemetkezni? Én biztosan nem, különben nem sietem így el a meghívást. Nem mintha pár óra alatt akkora változások következhetnének be, mégis nyugodtabb lennék, tudván, elegendő időt hagytam számára.

Az utca talán nem olyan árulkodó - lehetnénk éppen az olasz negyedben is -, az étterembe lépve azonban egy pillanatra sem mulasztom el figyelemmel kísérni a reakcióit.
- Nagyszerű - felelem tömören, hangom viszont egyértelműen megkönnyebbültségről árulkodik.
Valójában nem éreztem volna alkalomhoz illőnek egy egyszerű londoni éttermet, ahová bármikor beülhet az ember, tekintve, hogy a randevúnk több szempontból is példátlan. Legfőképp természetesen a számomra különleges személyéből kifolyólag.
- Cseppet sem. - Valami mosolyra emlékeztető, halovány rándulás villan fel az arcomon. - Azt hiszem, a saltimboccát. - Kinek kell a tészta, ha van hús? - Te kinéztél már valamit? - kérdezek vissza érdeklődve, miközben visszateszem az étlapot az asztalra.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Kedd Nov. 13, 2018 2:21 pm

Edgar

Nem tudom, hogy a megjegyzése azt erősíti, hogy figyel rám és az árulkodó viselkedésemre, vagy már rosszallás is bujkál a gondolatai között. Mindemellett nem szeretnék a fejébe lesni, bárhányszor is játszottam már el a képessége gondolatával, én biztosan nem tudnám jól kezelni a túl sok tudást. Fontos az is, az emberek mennyit szeretnének elárulni maguktól, én pedig szeretem kiérdemelni a bizalmukat.
Mivel nem szeretnék belemászni az okokba, inkább az előnyünkre kovácsolom a helyzetet: a sok túlóra megengedi nekünk, hogy ma ne várjuk meg a munkaidő végét.
Még ha ő úgy is készült. Kétségtelen, hogy sokat dolgoztam már a jelenlétében és nem is zavarna, most mégsem tudnék koncentrálni. Talán neki se menne fordított helyzetben.
Nem mintha nekem lett volna bátorságom randevúra hívni.
Lágyan felnevetek az egészség és a tea összefüggésén.
- Esetleg a szárnyai alá vehetne a teázás világában. - Tudom, hogy neki teljesen természetes, szinte rituális a műveletsor, és be kell vallanom, tényleg jó hatása lehet a pár perc nyugalomnak egy rohanós napon, azt viszont nehezen tudnám elképzelni, hogy erre egyedül rávegyem magam. Így több időt tölthetnék vele... Ha nem un meg a mai este után vagy nem veszi tolakodónak a kérésem.
- Még visszafordulhatunk - vetem fel komolytalanul az ötletet, ha nem lenne elégedett a gyors döntéseimmel.

A választása lenyűgöz, és biztos vagyok benne, hogy ez is volt a várt hatás. Biztosan ugyanilyen boldoggá tett volna egy közeli, egyszerű étterem is, ő viszont komolyan vette, hogy különlegessé tegye a vacsorát, és túlzónak sem érzem.
- Akkor majd kiderül - mosolyodok el azonnal, bár nem tudom, hogy az étterem mi alapján kaphatja meg a "tetszett" plecsnit, ahhoz pedig egynél több alkalom kell, hogy beváltnak is nevezhessük. Talán mégsem ma fog eldőlni a sorsa. - Ezek szerint keresgéléssel telt a napod? - Biztosra veszem, hogy nem véletlenszerűen választott éttermet, az viszont abszurdnak tűnik, hogy régebb óta fontolgatta volna a lehetőséget.
Nem szeretném kínos helyzetbe hozni, azonban a kíváncsiságom győz. Egyébként is azért vagyunk itt, hogy olyan kérdéseket tegyek fel neki, amire egy átlagos hétköznapon nem kapnék választ. Természetesen ez a szabadság neki is elérhető, de eddig nem úgy tűnik, mintha lenne bármi, amiről faggatni szeretne. Vagy csak idő kérdése?
Nem vagyok az olasz konyha tudósa, most viszont átfutottam az étlapot, így fel tudom idézni az említett ételt, és be kell valljam, nagyon jól hangzik.
- Azt hiszem, egy vacsora nem elég az olasz ételekhez - sóhajtok fel, mintha éppen hatalmas döntési anomáliában lennék, azonban elég biztos vagyok benne, hogy most tésztát szeretnék kipróbálni. Valószínűleg egészen más lesz, mint otthon. - A raviolit kóstolnám meg elsőként - osztom meg vele az elképzelésem, majd én is leteszem az étlapot, mielőtt elbizonytalanodnék. Egész hátralévő életemben is lehet még temérdek lehetőségem, nem muszáj ma mindenből habzsolni.
Na jó, az árakra is esett néhány pillantásom.
Az étel téma már önmagában is nagyon kedvező, tiszta lapot ad, hogy a saját képességeimről csacsogjak (amik egyelőre nem kiemelkedőek, de kitartó és lelkes vagyok), illetve hogy kiderüljön, ő csak a teafőzésben remekel-e.
Időközben lekerül rólam a kabát, és egyszerű melegítő bűbájjal biztosítom a kellemes hőmérsékletet. Folyamatosan érzem olvadni a jeget, és talán már mágia nélkül sem fáznék egy egészen másféle varázslatnak köszönhetően. Még ha a furcsaság érzése nem is tűnik el teljesen, egyáltalán nem esik nehezemre könnyedén beszélgetni, és talán nagy butaságot sem mondok, mert mindig kapok valami választ, és minden mosolyával kellemesen bucskázik egyet a gyomrom.
A vacsora isteni, és bár nem kapkodunk, nem tarthat örökké. Nem tudom, milyen tervei voltak, ezért még mielőtt eljutnánk az indulás pillanatáig, egyeztetnünk kell az elképzeléseiket. Be kell valljam, egészen furcsa, hogy már nem egy csapatban dolgozunk, pedig az elején azt kívántam, hogy minél gyorsabban legyen vége.
- Lenne kedved még sétálni, mielőtt visszamegyünk? - Mégiscsak Olaszországról van szó, még ha nem is városnézés céljával vagyunk itt, talán nem vesznénk el, ha a beszélgetést a vacsora után még itt folytatnánk.

some things are meant to be

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Kedd Nov. 20, 2018 5:40 pm


Imogen & Edgar
- Nagyon szívesen, Imogen - ajánlom fel előzékenyen. Fogadni mernék rá, hogy ő is rendelkezik valamilyen különleges képességgel. Egyszerűen nincs más ésszerű magyarázat arra, amit velem művel, hiszen hiába gondolkozom ugyanúgy, mire kiejtem a fejemben lévő szavakat, átváltoznak valami különös, gyengéd maszlaggá, amit legszívesebben azon nyomban vissza is nyelnék.
Boszorkány!
- Megfutamodna? - kérdezem szórakozottan, habár tisztában vagyok vele, hogy szó sincs ilyesmiről: legalább olyan boldognak tűnik az együtt töltött idő gondolatától, mint amilyennek én érzem magamat.

- Azt nem állítottam, hogy soha nem is jártam itt - hívom fel a figyelmét erre az apró, ámde jelentős részletre. Merész vállalkozás lenne találomra válogatni a külföldi éttermek közül. Sem magamat, sem őt nem áll szándékomban kitenni a gyomorrontás lehetőségének.
- Talán olvasott róla tavaly, hogy Olaszországban került elfogásra az egyik bűnözőnk. Ebben az étteremben ütöttünk rajta. Mivel veszélyt jelentett a többi vendégre nézve, megpróbáltunk észrevétlenül a közelébe férkőzni, így néhányan kezdetben megfigyelőként vettünk részt az akcióban, és csak akkor avatkoztunk bele, mikor megpróbált elmenekülni. Akkor volt lehetőségem letesztelni ezt a helyet. - Ami azt illeti, meglepően kifinomult ízlésre vall egy hozzá hasonlóan elborult személytől, hogy minden este itt fogyasztotta el a vacsoráját. - Mivel számba kellett vennünk ezt a kijáratot, mint lehetséges menekülő útvonalat, nem felejtkeztem el róla olyan könnyen. - És milyen jól jött most ez a tudás! Bántam volna, ha valami egyszerű, kevésbé emlékezetes helyet választok a randevúnk színhelyéül.
- Nem kötelező egy ételnél maradni - vonok vállat bátorítóan.
Igyekszem többet beszélni és kérdezni a rendhagyó uzsonnánk alatt, mint általában, habár ez önmagában nem kíván tőlem komolyabb erőfeszítést: a semmit nem nehéz felülmúlni. Azt hiszem, pozitív visszajelzésnek tudható be, hogy nem akar azonnal elmenekülni, amint végeztünk.
- Örülök, hogy megkérdezted. - A számlát már kifizettem, így nincs más hátra, minthogy felsegítsem rá a kabátját, és már indulhatunk is. Hagyom, hogy ő válassza ki az irányt; szerencsére mind a sétálóutcák, mind a tengerpart közel van, így bármerre is vezényel minket, nem foghat mellé a választásával.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Csüt. Nov. 22, 2018 6:50 pm

Edgar

- Nem. Annál bátrabb vagyok - mosolygok rá büszkén. Nem azt akarom sugallni, hogy kockázatot jelent közösen töltenünk az időt, főleg ilyen... formában, még ha ez bizonyos szinten igaz is lenne, hiszen munkatársak vagyunk, és ha rosszul sül el a dolog, kellemetlen évek állnak majd előttünk. De emiatt nem aggódom, sokkal inkább arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy nem félek tőle. Sosem kényeztetett el a kedvességével, de tudom, hogy nem olyan szőrös szívű, mint amilyennek mindenki mondja. Túlzás lenne azt mondanom, hogy azt is tudtam, kedvel - de most már tudom, és így már nem ijeszthet el.

Talán egy picit túlbecsültem magam, viszont nem marad időm ezen aggódni, mert magától mesélni kezd. Magától. Ki sem nyitottam a számat, még ha rá is akartam kérdezni, még el sem kezdtem, de máris válaszol. Átfut a fejemen, hogy talán a gondolataim között leskelődik, majd az is, hogyha így tesz, akkor tudja, hogy erre gondolok, márpedig akkor mindketten lebukunk: megígérte, hogy csak úgy szó nélkül nem tör az elmémbe, és én is, hogy nem leszek paranoiás, hogy minden ki nem mondott szavam eljut hozzá.
A történet viszont sikeresen eltereli a figyelmem. Nem zavar, hogy eddig csak a munkájával kapcsolatban volt hajlandó két összetett mondatnál többet egyszuszra kiejteni a száján, meg is mosolygom a sztorit.
- Sosem gondoltam volna, hogy ilyen előnyökkel is jár a szakmád. - Új éttermet találni munka közben? Inkább ételkritikusra valló esemény.
- Még nem is mesélted... Miért szerettél volna auror lenni? Gyerekkori álom volt? - Nehezen tudnám róla elképzelni, hogy szenvedett a választással (mint én), a határozottságához sokkal jobban illik egy éveken át szövögetett terv, amit természetesen végül valóra is váltott.
Habár nagyon fontos a jelenünk és az elképzeléseink a jövőről, hiszek abban, hogy a múltunk is maghatároz minket, és bár nem szeretnék túlságosan tolakodó lenni az első randevúnkon, ez a kérdés talán még nem megy túl semmilyen határon.

- És a válaszod nem? - kérdezek újra, bár nem tudnám megmagyarázni, mi ez a földöntúli magabiztosság a viccelődő hangomban. A kezdeti idegességem átalakult. Még mindig jelen van, néha csak úgy a semmiből szorul össze a gyomrom vagy fut rajtam végig a forróság, ami nem is furcsa, hiszen Edgar Bones-szal randevúzok éppen, az emelet morgójával, és ahelyett, hogy minden szavamra kínosan ügyelnék, csak úgy ömlik belőlem minden random gondolat. Nyugodt vagyok, miközben ideges is, és ez a kettősség annyira magával ragad, hogy nem is gondolok a lehetetlenségére.
Persze, tudom, hogy a válasz igen, és már bújok is a kabátomba, táska a vállamon, ujjaim a karján. Egy pár pillanatig nem árt a csend sem, azonban amikor a kezembe adja az irányítást, döntés helyett megtorpanok és a táskámba túrok.
- Van most egy kisebb magán-projektem, de még elég gyerekcipőben jár. Szükségem lenne egy Látóra hozzá, de nagyon nehéz jót találni, rengeteg a csaló. - Rosszallóan felsóhajtok, majd győztes mozdulattal húzok elő egy iránytűt. Semmi különleges nincs rajta, sőt, elég ütött-kopott, tapasztalt tárgyra volt szükségem. - A többiek szerint vakvágány, de én kíváncsibb vagyok náluk. - A tenyerembe fektetem a műszert, a mutató őrült forgásba kezd, többször is megtorpan Edgar irányába, mielőtt jobbra mutatva véglegesen megállna. Rezzenéstelen. - Sosem volt még ilyen határozott. - Ez elég komikus kijelentés lehet, egyáltalán nem tűnhetett határozottnak a döntése, viszont én tudom, hogy korábban percekig is képes volt tépelődni.
Visszadugom a táskába a ketyerét, majd a mutatott irányba indulok.
- Hasonlóan működik, vagyis kellene neki, mint azok a kacatok, amiket a varázstalanoknak is szabad árulni. Lényegében a használó.. vágyainak legmegfelelőbb döntést hozza. Arra gondoltam, hogy jósolni is lehetne vele, hogy ki mikor hova menne, mit tenne, ilyesmik. - Könnyű lenne úgy elkapni egy bűnözőt, ha valamennyi megfigyelés után jól ki lehetne találni előre a lépéseit. Azt még nem tudom, hogyan lehetne valaki más gondolataira kivetíteni a működését fizikai kontaktus nélkül, de éppen ez a projekt lényege: majd rájövök.
Ezúttal még ügyesebb is a ketyere, mert amint megpillantom a tengert, biztos vagyok benne, hogy jó döntést hozott. Tenger mellett nőttem fel én is, kötődöm a vízhez, még ha nálunk egészen más képet is fest a kis öböl, mint itt a horizontig nyúló víztömeg. Ahogy a látómezőnkből eltűnik az utolsó ház is, hunyorgásra kényszerülök a Naptól, ami már az utolsókat villantja az égbolton. Jobban szeretem, amikor tovább van világos, a téllel közeledő sötétség nem olyan vonzó számomra, ez a pillanat mégis ugyanolyan különleges, mint nyáron.

some things are meant to be

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Csüt. Nov. 29, 2018 12:51 pm


Imogen & Edgar
Bár az arcomkifejezésem továbbra is komolyságot tükröz, hangom szórakozottsága elárul, amint megszólalok.
- Tehát a bátorságán múlik? - vonom fel a szemöldökömet már-már számonkérően. Jóllehet a kérdés költői, mindketten tudjuk, hogy megvan a maga alapja a feltételezésnek: a legtöbb ember inkább elkerül, minthogy megpróbáljon a közelembe férkőzni. Vele ellentétben. Ha nem lett volna olyan kitartó a közös munkánk során, most egészen biztosan nem lennénk itt. Bízom benne, hogy nem fogja megbánni a döntését, mire elbúcsúzunk egymástól.
Ha ehhez az kell, hogy többet beszéljek, mint általában, képes vagyok erőt venni magamon - való igaz, a megvalósításhoz nem tanúsítok különösebb hozzáértést vagy választékosságot. Azt mondják, a szándék a lényeg, meg azt is, hogy önmagunkat adjuk, és bár nem érdekel, mit tanácsolnak mások, ez utóbbi egészen megnyerően hangzik.
- Én sem - felelem őszintén, pozitív visszajelzésként könyvelve el, hogy nem ásított bele a mesedélutánomba.
- Azt hiszem, annyira megelégeltem az emberek gondolatait hallgatni, hogy legszívesebben mindenkit az Azkabanba küldenék, ennek pedig ez a legegyszerűbb módja. - Csak utólag esik le, hogy talán túlságosan is hihető a viccem, ugyanis azon kapom magamat, hogy hosszú percekkel később még mindig a csendes, kis létszámú társadalomról fantáziálok.
Persze, akkor is idegesítenének.
- Veled mi a helyzet? - Nem teketóriázok sokat, mielőtt feltenném a kérdést, pedig lehet, hogy nem ártana. - Nem ellenzik a szüleid, hogy karriert építesz? - Kis híján a volt vőlegénye nézőpontjáról is érdeklődni kezdek, mígnem ráeszmélek, hogy valószínűleg nem a legjobb időzítés a randevúnkon előhozakodni vele.

- A válaszom igen - mosolygok rá. Minden bizonnyal a fejembe szállt a vacsora kellemes hangulata, mert a karom helyett először a kezemet nyújtom oda neki. Ezután persze bármiért hálás lennék, ami a lehető leghamarabb eltereli a figyelmünket erről a kis ballépésről, azonban nincs rá szükségem, hogy érdeklődést színleljek Imogen projektje iránt: a közös ügy óta minden általa készített tárgy felkelti a kíváncsiságomat… és nem azért, mert elfogult lennék. Nem jellemző rám, hogy hagyjam háttérbe szorulni a józan ítélőképességemet, kivált a munkatársaimmal szemben, akiktől a maximumot várom el. Márpedig bárhogy is nézzük, ő valamilyen szinten ebbe a csoportba sorolható. Kizárólag arról van szó, hogy elismerem a hozzáértését.
Őszinte lelkesedéssel figyelem az apró szerkezetet, mikor működésbe lép. Ugyan feltűnik, hogy néhányszor kileng az irányomba, akad egy-két mágikus tárgy, ami különös viselkedést tanúsít a jelenlétemben, ezért nem tulajdonítok neki jelentőséget. Akkor sem, mikor megjegyzést tesz a határozottságára.
Értékelem a bevezetőjét - valamiért manapság nem zavar annyira a fecsegése -, ám kivételesen hálás lennék egy kis hadarásért is, hogy minél előbb beavasson az iránytű működésébe.
- Érdekesnek hangzik - szólalok meg tűnődve. A használó vágyainak legmegfelelőbb döntését hozza. Csupán egyetlen pillanattal nézem őt tovább a kelleténél, miközben emlékezetemben újra és újra az iránytű mutatója tűnik fel. Biztosan csak egy prototípus-hibáról van szó.
- Viszont nem értem, miért olyan fontos egy “látó” közreműködése - teszem hozzá grimaszolva. A jóslás “tudománya” számomra sosem jelentett többet alaptalan humbugnál. Imogen megközelítése merőben más, megalapozott és ésszerű, de még mindig kevésnek, túlontúl képlékenynek tűnik ahhoz, hogy lehessen rá alapozni.
- Mire gondoltál pontosan? - kérdezem, ahogy a tengerhez érünk. - Mennyire kell konkrétnak lennie a vágynak? - Biztos vagyok benne, hogy az én kezemben azonnal Imogen felé billenne a mutató, amint visszanézek rá. Van valami aranyos abban, ahogy hunyorog a napfény hatására.
Azon kapom magamat, hogy ajkaim mosolyra húzódnak - és már nem csak a lány hatására. Kedves emlékek hosszú sora elevenedik meg előttem, melyeknek egy aprócska öböl szolgál helyszínéül.
Enyhén felé fordulok, hogy megőrizzem számára a csodaszép kilátást, de kényelmesen a kezéért nyúlhassak, majd a számhoz emelve puha, rövid csókot lehelek rá.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Csüt. Nov. 29, 2018 2:25 pm

Edgar

- Nem azon múlik, de azért nem elhanyagolható. - Felesleges lenne tagadnom, ha már kimondtam. Való igaz, hogy megbántott, nem is egyszer, de az is, hogy már elég régen volt, és én nem az vagyok, aki egy életre elzárkózna bárkitől is. Sőt. Nem lenne szabad hinnem az ezer esélyben sem, de még ezeregyediket is adnék. Nem mintha ilyen súlyos lenne a számlája, úgyhogy kár ilyen nagy számokkal játszadoznom.

Őszintén felnevetek a válaszán, a szám elé emelem a kezem, hogy legalább a mosolyom egy részét elrejthessem előle, mielőtt kiderül, hogy egyáltalán nem viccnek szánta a dolgot, és ezúttal én tiprok a lelkébe.
- Abszolút érthető - bólogatok nagy komolyan. Biztos vagyok benne, hogy van igazság a szavaiban, hiszen már legalább milliószor elképzeltem, hogy én már teljesen őrült lennék a helyében - ezen alkalmakkor újra és újra elkönyveltem magamban, hogy nem véletlenül távolságtartó, és az én trappolva rohangáló gondolataim biztosan őt is eljuttatnák az őrületig, ha nem tudná becsukni rájuk a fülét. Szóval igen. Nem lehet könnyű, de azért sajnálni sem szeretném. Láthatóan elbírja ezt a feladatot.
- Ó, ők tényleg mindenben támogatnak. Szerintem attól előre félnek, hogy egyszer majd elköltözöm a kis fészkükből, de nem akarnak visszafogni. - Anyának persze ott vannak a férjfogó ötletei is: minél több ember között dolgozom, annál jobbak az esélyeim! Hát hogyne. - Igazából kicsi korom óta gyógyító szerettem volna lenni, de amikor dönteni kellett, inkább nem akartam... A.. volt párom is a Mungóba ment gyakorlatra és nem tartottam jó ötletnek... - Sóhajtásba fojtom a gondolatot. Talán már akkor sem volt minden rendben, nem tudnám felidézni a pontos körülményeket, csak hogy nagyon, de nagyon nem akartam Josh mellett dolgozni egész életemben. Mesélni szerettem volna neki, új embereket megismerni, egy kicsit egyedül is megtalálni a hangom... A jelen körülmények szerint ez jobban is sikerült, mint terveztem. - A tárgybűvölés pedig olyasmi, amibe nem nagyon megyünk bele a Roxfortban, viszont mindig érdekelt és tökéletes B terv volt. Nem is vagyok nagyon béna - mosolyodom el lágyan. Szeretem ezt a munkát, és bár biztos vagyok benne, hogy a gyógyítással is ugyanígy lennék, egy percig sem bánom a dolgok alakulását.
Sőt.

Vicces, ahogy egy kis ellentétbe kerülünk, egy kicsit zavarbaejtő is, de inkább aranyosan, mint kínosan. Nem szeretnék tolakodónak tűnni, és ez tesz engem a távolságtartóbbá? Nem gondoltam, hogy ez a veszély fenyegethet minket, úgyhogy halkan kinevetem magunkat, ahogy végül sikerül elindulnunk. Bár nem jutunk valami messzire.
Kíváncsi vagyok az arcára, az első őszinte reakcióra, amit le tudnék olvasni róla az iránytűvel kapcsolatban, ezért megengedek magamnak egy lopott pillantást, ennyi talán még nem befolyásolja a működését. Talán mégis, talán nem is ezért teszi a kitérőket, nem tudom. Túlnő rajtam a kicsike, én csak az erőt adom neki, a tudása már esetenként meg is haladhatja az enyémet.
Annak viszont mindennél jobban örülök, hogy Edgart érdeklik a részleteken, nem néz egyszerűen bolondnak. Mégis ki ne tudná eldönteni, hogy almát egyen vagy narancsot, Imogen? Ehhez nem kell segítség.
- Mert én nem tudok jósolni és így nem tudom, hogy jól működik-e. Magammal kapcsolatban még igen, de másoknál teljes a homály. Amíg én vagyok a tesztalany, nincs rá szükség, de később jó lenne. Annak tényleg semmi értelme, hogy a saját döntéseimet jósoljam meg magamnak. - Ettől a gondolatmenettől még az én fejem is megfájdul. Tisztában vagyok vele, hogy a jóslástan nem éppen a legmegbízhatóbb mágiaág, de nincs jobb ötletem. Még? Talán majd lesz, de nem akarom elrontani az esténket a találgatásommal.
- Pont ez lenne a lényeg. Hogy nem gondolatolvasás alapján működik, hanem... Mint amikor nagyon jól ismersz valakit, és tudod, hogyha mondjuk szomorú, akkor elmegy megenni egy fagyit a kedvenc helyére, vagy ilyesmi. Talán a vágy nem is a legjobb szó erre. - Valószínűleg azért nem haladok gyorsabban, mert magam sem vagyok egészen biztos benne, mit szeretném és azt hogyan lehetne elérni. - Már nagyjából egy hónapja mindenhová magammal viszem, és így, hm, tanul rólam? De ez még nem érdekes, azt szeretném, ha valahogy mások döntéseit tudná előre jelezni, és akkor a tanításban segíthetne egy Látó. ... Szerinted is butaság? - Most már egészen belegabalyodtam a dologba, pedig tudom, hogy hasznos lenne, de nagyon messze vagyok még a céltól. Nem esett jól, hogy az irodában nem hisznek bennem eléggé, de ha Edgar szerint sincs jövője a ketyerémnek, talán... talán tényleg felesleges több időt és energiát ölnöm bele.
Nem bánom, hogy megtorpanunk, de a miértje nagyon meglep. Elfelejtek levegőt venni, ahogy felemeli a kezem, és kigyullad az arcom, ahogy ajka a bőrömhöz ér. Képtelen vagyok elszakítani róla a pillantásom, ajkam lassan mégis mosolyra húzódik, ahogy mutatóujjam óvatosan szabadítom ki a fogásából és végigsimítok az arcélén. Minden megelőző gondolat nélkül lépek hozzá közelebb, de azt tudom, hogy a szívem vagy még ma túlterheli magát, vagy egy életre megedződik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Pént. Dec. 14, 2018 6:58 pm

Imogen & Edgar

bocsi a hosszért ♥️
Zavartan fészkelődök, mikor megemlíti a volt párját. Ez az, amit szerettem volna elkerülni az este folyamán, most mégis késztetést érzek rá, hogy tovább kérdezzem.
- Egyáltalán nem vagy az - mondom helyette. - Jó döntés volt. - Szóra nyitom a számat, hogy még valamit hozzáfűzzek, majd épp olyan hamar meg is gondolom magamat. Talán majd később, egy alkalmasabb pillanatban. Egyébként sem olyan fontos, milyen szerepet játszott a döntésében a kapcsolata; a lényeg, hogy végül a Minisztériumban kötött ki. Ha a gyógyító hivatást választja, talán sosem keresztezik egymást az útjaink.
- Ezek szerint a gyógyításhoz is értesz? - érdeklődőm kíváncsian.

Kezdek dühös lenni, amiért ennyire bizonytalanná tették egy ehhez hasonlóan kreatív és zseniális ötlet kapcsán. Ki másnak jutna eszébe egy ennyire hasznos szerkezet, ha nem Imogennek? Senkinek sem szabadna letörni a lelkesedését, ezzel pedig egy kicsit is hátráltatni a munkáját.
- Egy cseppet sem az - válaszolom teljes meggyőződéssel. Ugyanezt a kollégáival is szívesen közölném, sőt, ami azt illeti, könnyen megeshet, hogy így is teszek majd. - Látó helyett viszont felhasználhatnál engem is. Nem kéne keresgéléssel töltened az idődet, és akkor foglalkozhatnánk a projekttel, amikor csak szeretnél. Arról nem is beszélve, hány lehetséges alany áll rendelkezésünkre a Minisztériumon belül - teszem hozzá ravaszan. Még csak tudniuk sem kell róla, milyen szerepet kapnak a kísérletünkben - vagy éppen ellenkezőleg, demonstrálhatjuk együtt a dolog sikerét.
Hihetetlen, milyen nagy hatást gyakorol rám egyetlen, óvatos érintése. Amint ujjai az arcélemet simítják, és egy lépésével közelebb kerül hozzám, mint amennyire korábban valaha is volt, pillantásom akaratlanul is az ajkaira téved. Mintha a gondolataink egyszerre némulnának el, hogy átadják a helyét valami egészen más jellegű üzenetnek.
Szabad kezemet a tarkójára csúsztatom, ujjbegyemmel cirógatva a puha, enyhén kipirult bőrét.
Nagyot nyelek, mielőtt megszólalnék.
- Megengeded, hogy hazakísérjelek? - kérdezem csendesen, ahogy tekintetem újra az élénk kék szempárba mélyed.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Pént. Dec. 14, 2018 7:53 pm

Edgar

Elmosolyodom a szavain, mert bár nem volt éppen nyerő ötlet felhozni egy elmúlt kapcsolatot egy új.. szóval egy randevún, de nem szeretem az öncélú elhallgatásokat sem, ez a történet pedig így kerek.
- Szerintem is - értek egyet halkan, valami mégis arra késztet, hogy lesüssem a szemem. Nem tudhatom, mi minden lenne más egy másik döntés következtében, de a mostani helyzetem és életem minden részletével elégedett vagyok. Mindenkinek ilyen életre és érzésre lenne szüksége.
- Hát, nem próbáltam soha komolyabb sérüléssel vagy betegséggel is megküzdeni, szerencsére, de azt mondták, van érzékem hozzá. - Ha nincs jobb, én is jó vagyok, inkább így fogalmaznék. Vagy, ha megvágja az ujját, de komolyabb helyzetben nem mernék kísérletezni. Hiába fontos, hogy egy kicsit multifunkciósak legyünk, senki sem ugyanolyan jó mindenben, amihez egy kicsit is ért. - Szeretek is emberekkel foglalkozni. Segíteni. -

Jól esik az elismerés a hangjában, a szemében, tényleg értékeli az ötletet, ezt már az elején érzem, azonban kimondva még jobb érzés. Természetesen azzal teszi a pontot az i-re, hogy saját magát is a projekt részesévé szeretné tenni - valószínűleg nem is kértem volna tőle ilyet, ha egyáltalán eszembe jutott volna a lehetőség. Az persze az eszembe jutott, milyen jó lenne, ha tudnék olvasni mások gondolatai között, de nem használtam volna ki a képességét a saját munkámban.
- Ez... ez nagyszerű ötlet! Ha számodra tényleg nem megterhelő... sokat segítenél vele. Köszönöm! - Azonnal fel is lelkesedem, akár máris belecsaphatnánk a dologba, így kell egy pillanat, hogy visszafogja a gondolataim lovait, és emlékeztessem magam, hogy most nem ezért vagyunk itt.
Könnyű elterelnie a figyelmem, talán túl csapongó vagyok, de ez a javunkra válik most. Olyan óvatosan érek hozzá, mintha ezzel kárt okozhatnék benne, hiába tűnik sebezhetetlennek, sokkal védtelenebbnek gondolom, mint amilyennek látszani szeretne. Szeretném az arcára simítani a tenyerem, bizsereg érte a bőröm, mégis én vagyok most az, aki szoborrá mered.
Nem kapok levegőt, és észre sem veszem, amíg meg nem szólal. Úgy fújom ki a bent ragadt levegőmet, mintha percek óta nem használtam volna a tüdőmet (és ki mondja meg, mennyi idő telt el igazából?), és muszáj vagyok megköszörülni kicsit a torkom, mielőtt meg tudnék szólalni.
- Igen. - Nem mintha lenne bármi erő a hangomban... A kezemet is visszahúzom végre a közeléből, talán túl tolakodó voltam.
Amint végre sikerül ésszel is felfognom, miről beszélünk, kiszélesedik a mosolyom és továbbkalandozom a csók hiányáról. Közel sincs a világ vége ettől még, sőt, továbbra is szárnyal a lelkem, ahogy hüvelykje az arcomhoz ér.
- De csak ha vállalod, hogy anyám megláthat. Kötelességem szólni, hogy sokat nézelődik az ablakból. - Tehetetlenül vonom meg a vállam, de nem tartok attól, hogy elijesztené ez a körülmény - ha mégis, azt megértem, én sem szívesen kötök mindent az anyám orrára.
Felemelem a leejtett kezem, és ujjaim ezúttal a kézfején simítom végig. Nagy valószínűséggel én vagyok a telhetetlen, a tapintatlan és a túl sok kettőnk közül, de egyébként tanulok ám abból, ha az orromra vágnak... Talán csak ma nem.
- Induljunk - javaslom, és ahogy elhúzza rólam a kezét, a tenyerem a tenyerébe fordítom. Ha ellenállásba ütközöm, újra csak a karjára fektetem a kezem, viszont a korábbi mozdulatai inkább bátorítóak voltak, talán ennyit mégis megenged nekem. Ígérem, nem fogom birizgálni az ujjperceit sem! Egy ideig...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Szomb. Dec. 15, 2018 9:54 am

Imogen & Edgar

köszönöm a játékot xoxo
- Ha érdekel, letesztelhetjük, mikor legközelebb meggyűlik a bajom valamelyik bűnözővel - vetem fel rezzenéstelen arccal. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen előre kéne látnom az ellenfeleim támadásait, így pedig idejében megelőzni azokat, évente egyszer megesik, hogy szerzek egy-egy komolyabb sérülést. Ez már csak amolyan természetes velejárója a munkának, a családom női tagjaival ellentétben soha nem is vettem a szívemre, jóllehet, biztosan nem viccelődnék vele ennyire könnyedén, ha olyan nyomokat hordoznék magamon, mint például Alastor.
- Miért nem választottál más gyakorlati helyet? - Bár a tárgybűvölés önmagában elég rugalmas ág, nekem úgy tűnik, nehezen összeegyeztethető az emberek segítésével. Abban viszont egy percig sem kételkedem, hogy Imogen képes megtalálni ezt az oldalát, ahogyan minden másnak is.
Számomra megtiszteltetés, ha hozzájárulhatok.
- Egyáltalán nem az - rázom meg a fejemet mintegy nyomatékosításként. - Végül is ha sikerül, nekünk, auroroknak lesz a leghasznosabb. - Na, nem pont nekem, hiszen ugyanezt a "jóslást" én is képes vagyok elvégezni, de ez az apró részlet talán nem is fontos az érv szempontjából. Nem szeretném, ha azt hinné, kizárólag az együtt töltött idő miatt ajánlom fel a szolgálataimat. Mindig is érdekelt a munkássága, hogy hogyan épül fel egy bonyolultabb bűbáj... és persze ő maga is, azonban elég, ha ezt én veszem tudomásul. A végén még azt gondolja majd, bármire rávehet!

Kis híján elmosolyodok a figyelmeztetésén. Ezúttal nem adok hangot a gondolataimnak, miszerint nap, mint nap veszélyesebbnél veszélyesebb bűnözők ismerik meg az arcomat, nem szeretnék állandóan a hivatásommal pedálozni. Elég, ha tudja: nem a szülei fognak visszatartani attól, hogy kellő befejezést biztosítsak a mai napnak. Ami azt illeti, kétlem, hogy bármilyen körülmény erre késztethetne.
- Ha kitárja az ablakot, még be is mutatkozok neki - ajánlkozom szórakozottan. Hangom valamivel csendesebb és lágyabb, mint általában, de ha nem váratott volna eddig az érintésével, biztosan ennyi sem jött volna ki a torkomon.
Mély levegőt veszek, ahogy végül elengedem őt, ezzel pedig szabadon bocsájtom a kezét, ami legnagyobb meglepetésemre ezúttal a tenyeremhez tér vissza a karom helyett. Hevesen dobogó szívvel kulcsolom köré az ujjaimat, miközben útnak indulunk az egyik közeli zsákutca felé, ahonnan már feltűnés nélkül dehopponálhatunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Szomb. Dec. 15, 2018 11:12 am

Edgar

Egy hajszálnyi döbbenet fut át rajtam, egyrészt, mert ilyen végtelen könnyedséggel ajánlja fel, hogy teszteljük le a tudásomat, másrészt, mert ez egészen úgy hangzik, mintha bízna a gyakornok képességeiben, amiknek még csak közük sincs a pillanatnyi munkájához. Az elismerésére vágytam, de nem akarom, hogy vakmerő legyen.
- Szívesen segítek, de kár lenne ezért keresni a bajt. Jobb, ha nincs szükség gyógyításra. - Tudom, hogy komolyabb sérülés is benne lehet a munkájában, de arról fogalmam sincs, képes lennék-e kezelni a helyzetet, és őszintén, nem szívesen kísérleteznék rajta, játszani az életével... Nem, nem, a Mungóban megfelelő ellátást kaphat, bármi is történjék, egyáltalán nem szeretném, ha még nagyobb kárt okoznék benne.
Nem számít, egyébként sem esik komoly baja. Miért is beszélünk erről?
- Tényleg távol áll a gyógyítástól, de attól még... Harmadik tervem nem volt. - Nevetve vonom meg a vállam, ennél jobb magyarázatot nemigen tudnék adni. - És ez is hasznos. Nincs mindenkinek tehetsége mindenhez, és jól jöhet, ha valaki előre megoldja a munka nehezét, és azután csak használni kell az eszközöket. - Hasznos dolgokat szeretnék készíteni, amikkel közvetve segíthetek másoknak, legyenek akár hétköznapi emberkék, akár aurorok, akiknek mindig a nyomozás jár a fejükben.
Valami rám ragadhatott ebből a mentalitásból, és örülök, hogy elnyeri a tetszését az ötletem, és még plusz munkára is hajlandó lenne, hogy segítsen. Persze, tudom, hogy szereti a szakmáját, de... talán az is hiányzik neki, hogy mellette dolgozzak. De csak talán.

Megkönnyebbülten nevetek fel a szavain. Egyrészt, elég naiv, de nem akarom lerombolni azt a kevés elképzelését az anyámról, ami most a fejében élhet, másrészt pedig nagyon örülök, hogy egy ilyen kis zavaró körülmény nem riasztja vissza. A rettenthetetlen aurort, tudom. De azért nem hiszem, hogy a halálfalók a legijesztőbbek minden helyzetben.
Nem emlékszem, mikor voltam utoljára ennyire boldog, bár való igaz, nem is kutatok az emlékeim között vetélytárs után. Lassan azonban aggasztani kezd a gondolat, hogy ez az egész csak egy emlékké válik, talán még az is kiderül, hogy álmodtam az egészet... Totton kis utcáiban már én mutatom az utat, de a kerítésünk mellett már lassítom a lépteimet.
- Mostanában... Régóta nem volt ilyen kellemes napom. Köszönöm. - Mosolyogva pillantok fel rá, és ujjaim is megmoccannak a tenyerében, hogy hálásan simítsam meg a bőrét. A kapunál viszont már nem sétálhatunk tovább. Biztosan elment az eszem. Direkt nem nézek a ház felé, nem akarom, hogy bármiben is befolyásoljon a kíváncsi szempár, anélkül is elég esetlenné válok. Ha nem fordít hátat azonnal, a csöndet kihasználva könnyű és gyors puszit lehelek az arcára, és elengedem a kezét. Mondom, elengedem. Most már tényleg, még hátra is lépek, amíg el nem érem a kaput. Biztosan nem létezik instant gyulladás, különben már lángolnék.
- Vigyázz magadra és.. jó éjt! - Már most tudom, hogy álmomban is mosolyogni fogok.

én köszönöm heart2
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   

Vissza az elejére Go down
 
Imogen & Edgar
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Merengő :: Szellem Ízű Drazsék :: Játékok :: Időnyerő-
Ugrás: