Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Dzsinn
by Aubert Richelieu Today at 10:16 pm

» Százfűléfőzet
by Aubert Richelieu Today at 10:07 pm

» Aubert & Zurie
by Zurie Chapelle Today at 9:24 pm

» Aubert Richelieu
by Voldemort Today at 7:25 pm

» Fogadj el!
by Aubert Richelieu Today at 6:46 pm

» Zurie & Mayra
by Zurie Chapelle Today at 6:44 pm

» Kay & Gust
by Sigrid M. Forsberg Today at 2:58 pm

» szabad egy táncra?
by Pandora Nixon Kedd Nov. 13, 2018 9:04 pm

» Imogen & Edgar
by Imogen Bones Kedd Nov. 13, 2018 2:21 pm

» Mathys & Zurie
by Mathys Garçon Hétf. Nov. 12, 2018 9:47 pm

Statisztika
DIÁK (18)
Griffendél 2
Hollóhát 2
Hugrabug 1
Mardekár 6
Beauxbatons 5
Durmstrang 2
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 8
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 1
Rendtag 3
Nemek
17
17
Aktív User 14

Share | 
 

 Imogen & Edgar

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Rendtag

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Imogen & Edgar   Vas. Szept. 30, 2018 10:19 am


Imogen & Edgar
Egy hete, hat napja és 23,5 órája, hogy értesültem Imogen szakításáról. A naptáramban számoltam vissza eddig az időpontig - talán észre is vette, milyen hevesen akadályoztam meg ez idő alatt, hogy akár egy pillantást is vessen az irodámra -, hisz bár nem tudom, mikortól illik előhozakodni a randevú lehetőségével egy kapcsolat végét követően, nekem a két hét ideálisnak tűnt.[You must be registered and logged in to see this image.] Ha többet várnék, félő, lecsapná a kezemről valamelyik minisztériumi, papírtologató bájgúnár. Tán azt hiszik, nem veszem észre a somolygásukat? Valahányszor kilépek vele a folyosóra, úgy sereglenek körénk, akár az éhes hiénák, én pedig nem győzöm szórni feléjük a rémisztőnél rémisztőbb pillantásaimat. Tegnapelőtt már ott tartottam, hogy körbeplakátolom az épületet az általam megcsonkított halálfalók képeivel, de sikerült türtőztetnem magamat. Annál is inkább, mivel nem léteznek ilyen halálfalók, így hát képek sem.

Nekem szabadnapom van, ő pedig leghamarabb egy óra múlva végez, így hát arra jutottam, beugrok hozzá egy csokor rózsával (rendben, lehetséges, hogy a virág Amelia ötlete volt, aki már hetekkel ezelőtt észrevette a hölgy iránti érdeklődésemet) és lefoglalom a délutánját. Valahányszor a heti terveiről csacsogott, olyan közömbös bólogatással járultam hozzá a beszédéhez, mintha egy szavára sem figyelnék, holott éppen ellenkezőleg: tudom, hogy a mai napot semmi sem húzhatja keresztül... kivéve persze azt az eshetőséget, ha visszautasítja a meghívásomat, amit emelt fővel viselnék.
Ugyan a hátam mögé emelem a csokrot, érzem magamon a kíváncsi pillantásokat, amint az irodája felé haladok. Nos, ennyi pletykát talán még elvisel a szervezetem akkor is, ha nemlegest választ kapok. Mire rádöbbennek, hogy volt szívem, már nem is lesz.
Kettőt kopogok az ajtón. Gyomrom diónyira zsugorodik, torkom kiszárad, ahogy meghallom a közeledő lépteket.
Csak nyugodtan, semmi pánik.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 26
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Vas. Szept. 30, 2018 11:08 am

Edgar

[You must be registered and logged in to see this image.]Egészen belemerülök a munkába, ami nagyon jó, hiszen az elmúlt pár hétben nagyon is nehezemre esett a koncentrálás, mindig rágódtam valamin. Ahhoz is két hét kellett, hogy végre ne érezzem magam a legbutább nőnek a Földön - mégis ki más adta volna fel a Tökéletes Kapcsolatát?
Tudom, hogy mindent úgy tettem, ahogy helyes volt, még akkor is, ha anya minden nap próbál meggyőzni az ellenkezőjéről. Nem arról van szó, hogy bármi is változott volna közöttünk Josh-sal - csak bennem változott meg, és nem tudtam volna hazudni neki. Sosem tudtam. Az sem számít, hogy most mindkettőnk életébe hatalmas lyukat robbantottam. Az sem keserít el, hogy Edgar ugyanolyan semmilyen módon pillant rám, amit már megszoktam tőle... Sőt, talán még távolságtartóbb, amióta tud a történtekről. Elárult volna egy hangos gondolat? Nem könnyíti meg a helyzetem, hogy nem kérdezhetek rá - szörnyen viselem a titkokat.
Jobb a munka. Sokat tanultam mellette és az ügyből, ez pedig motivál, és erre szeretnék gondolni, mintsem, hogy olyasmin aggódjak, amin úgysem fogok változtatni.
Összerezzenek, amikor kopogást hallok. Előfordul, hogy megzavarnak, és mindig ez történik. Nagyot sóhajtva állok fel a könyvkupacom mellől, és az órára lesek - nemsokára amúgy is végeznék.
Kitárom az ajtót, felkészülve rá, hogy betessékeljem a vendégemet, azonban az invitálás elmarad, ahogy felismerem a férfit. Összeszorul a gyomrom és mosoly költözik az arcomra.
- Azt hittem, ma szabadnapos - mondom ki, ami először eszembe jut. Mi lehet a háta mögött? - Elfelejtettem valamit? - Igyekszem gyorsan végiggondolni, ha megbeszéltünk volna egy találkozót, de semmi sem ugrik be. Összeszedem magam annyira, hogy félreálljak az útjából, hogy be tudjon lépni. Ha akar.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Hétf. Okt. 01, 2018 9:52 pm


Imogen & Edgar
Egyáltalán nem jellemző rám a mosolygás, a tényleges jókedv még kevésbé - sokan meglepődnének, hogy ismerem egyáltalán ezt a szót -, ennek ellenére érzem, hogy azon nyomban felderül az arcom, amint tekintetem végigfut a jól ismert rakoncátlan, szőke fürtökön, míg végül a ragyogó kék szempárnál állapodik meg. Nem tudnám másképp keresztelni az érzést, amely megveti magát a mellkasomban, valahányszor a közelemben tudhatom a lányt[You must be registered and logged in to see this image.], meg a pandás foltocskáit, amik (ha már itt tartunk) mintha egyre kevésbé hatnának pandásnak.
Mint mindig, ezúttal sem kell sok, hogy újra a borús gondolataim vegyék át felettem az uralmat. Tulajdonképpen elegendőnek bizonyul az is, hogy megszólal: ha a mosolya nem keltett volna bennem gyanút, a hangja és a gesztusai egyértelműen arról árulkodnak, hogy valami nincs rendjén. Bárki más esetében száz százalék, hogy elkerülnék a figyelmemet ezek az apró jelek, de senki másra nem figyeltem még úgy, ahogyan rá az elmúlt hónapokban. Nem csoda hát, hogy felismerem a legapróbb rezdüléseit is, már amennyire egy férfi képes lehet kiigazodni az ilyen csúfondáros, női rejtélyeken.
Talán nem örül a látogatásomnak? Ez megmagyarázná, miért nem invitál be ahelyett, hogy az ajtóban faggatózna, és megmagyarázná azt is, miért nem futja ennél őszintébb mosolyra is.
- Zavarom? - Nem tudom megállni, hogy ne vessek egy pillantást befelé, hátha azért viselkedik ilyen furcsán, mert éppen látogatója van. Megelőztek volna?
Amint bebizonyosodik, hogy nincs ellenére a jelenlétem, rám nem jellemző óvatoskodással lépek be, kezeimmel gondosan elrejtve a virágcsokrot.
- A kollégái? - Jellemző, hogy eddig eszembe se jutott a lehetősége, hogy más is tartózkodhat az irodában rajta kívül, akit zavarhat az ittlétem.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 26
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Hétf. Okt. 01, 2018 10:14 pm

Edgar

[You must be registered and logged in to see this image.]Még nagyobbat markol a gyomromba valami felettes erő, amikor rám mosolyog. Annyi időbe telt. Annyira boldoggá tesz vele, pedig fogalma sincs és...
Azt hittem, jól csinálom. Amikor dolgozunk, tényleg jól is megy, mintha nem gondolnék rá soha vagy sosem kalandoznék el a vonásain. Sosem veszi észre. Sosem tette szóvá. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy mennyire figyel rám általában, míg azt tudom, hogy amikor figyel, mindent tud.
Most is úgy néz rám, hogy a legtitkosabb titkaimat is bevallanám neki, de nem ez a szokatlan. Van a látogatásában valami teljesen új, amitől egyszerre érzem magam idegesnek és izgatottnak (ha egyáltalán nem ugyanaz ez a két érzés). Az biztos, hogy egyből a saját hiányosságaimban keresem a hibát, azonban a kérdésemre nem reagál.
Jellemző.
- Nem, dehogy. Csak nem számítottam rá, hogy találkozunk. - Nem értem, miért van itt, és a folyosó felől érkező kíváncsi pillantások sem segítenek rajtam. - Jöjjön - mondom is, ahogy félrehúzódom, majd becsukom mögötte az ajtót. Gondolom, nem fogja sokáig magában tartani.
- Szerteszét. Van, aki már végzett, de Mr Johnson csak a Varázsjogra ment át, mondjuk... - A faliórára pillantok, mintha tudnám, mikor ment el a férfi. - Azt hiszem, elég régen. Lehet, hogy hazament... Igazából, egészen jól haladok, nem nagyon figyeltem. - Ha nem szólal meg, kénytelen leszek újabb dolgot találni, amiről mesélhetek neki. Nem hiszem, hogy tényleg erre lenne kíváncsi.
Nem értem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Hétf. Okt. 01, 2018 10:29 pm


Imogen & Edgar
Némán biccentek, ahogy kinyitja előttem az ajtót, és nem túlzás azt mondani, hogy valósággal besurranok rajta, mielőtt még megpillanthatná a kezemben tartott csokrot.
Bentről még üresebbnek tűnik a helyiség, azonban így is annyi levegő jut el hozzám, mintha ezren lennénk. Minél közelebb vagyok a pillanathoz, mikor elő kell állnom a szándékommal, annál jobban kiszárad a szám. Köhintenem kell párat, hogy visszanyerjem a hangomat.
[You must be registered and logged in to see this image.]- Kissé szétszórtnak tűnik. Minden rendben? - kérdezem úgy, mintha a szétszórtsága valaha is rendellenes újdonságnak minősült volna.
Felismerem az ideges hadarását, de ami még rosszabb, felismerem az ideges kérdéseimet is. Míg ő a beszédével igyekszik csillapítani a zavarának súlyát, én rendszerint a beszéltetésével próbálok időt nyerni, míg rendre utasítom az eszemet.
Most, hogy rajtakapom magamat, egyetlen fejrázásommal jelzem, hogy ne is válaszoljon. Még csak az kéne, hogy belemenjünk ezekbe az őrjítő, soha véget nem érő ördögi körökbe.
- Imogen - kezdek bele határozottságot színlelve, hangom rekedtsége azonban rozsdás hinták mozgására hajaz. - Ezt Önnek hoztam. - Mély levegőt veszek, mielőtt átnyújtanám a csokrot. - Úgy emlékeztem, kedveli a rózsákat. - Rá se merek nézni az arcára, nehogy kiolvassak belőle valamit.
Micsoda ostobaság! Hogy gondolhattam...? Bolondot csinálok magamból!

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 26
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Kedd Okt. 02, 2018 8:42 am

Edgar

[You must be registered and logged in to see this image.]Furcsán viselkedik. Hiányzik belőle az az eredendő.. magabiztosság, amivel mindig kijavít és terelget; még a szétszórtságomat sem kritizálja.
- Persze - vágom rá azonnal, mert mégis mi bajom lehetne? Igazából szeretem vele tölteni az időmet. Valószínűleg szerencse, hogy leint, mielőtt még ezt is sikerülne elcsacsognom.
Mintha nehezére esne megszólalni.
Szeretném megcsípni magam. Szükségem lenne egy józanító pohár vízre az arcomba, ami lángol, én is érzem, hogy az összes vérem ide gyűlik, mégsem tudom megmozdítani a számat.
Egy évezrednek tűnik a pillanat.
- É-én - nyöszörgöm és magabiztosságot adva magamnak végigsimítok a karomon, mielőtt közelebb lépnék hozzá. - Köszönöm. Gyönyörűek. Nem is tudom, mikor mondtam, de tényleg az egyik kedvencem. - A csokorért nyúlok, a szívem pedig majdnem kiugrik a helyéről, ahogy egy futó pillanatra az ujjaihoz érek.
Egyáltalán nem vagyok jó ebben.
- Tüskés, de ez mit sem vesz el az szépségéből - magyarázok tovább. - Jobb, ha gyorsan vízbe is teszem. - Ha hazaviszem, anya nem fog leszállni rólam. Nyilvánvalóan félreértené Edgar... szándékát. De hát miért..? Én sem értem. - Azt olvastam, hogy ha cukrot teszünk a vízbe, tovább elélnek még... - És ugyan kit érdekel a kertész rovat, Imogen? Még a kezem is remeg, ahogy egy kancsóba vizet bűvölök, majd eligazgatom benne a virágokat, de a számat nem sikerül befogni.
Ujjaimmal óvatosan simítok végig a selymes szirmokon. Minden élőt szeretek, a virágokat, az állatokat, az embereket is, de a vörös rózsától mindenkinek hevesebben verne a szíve, nem igaz? Ez nem lehet egy "nem is olyan rossz magával dolgozni" csokor. Egyébként sem mondana ilyet.
És én azt hittem, már kezdem megismerni!
- De... Tényleg örülök neki, de elárulja.. miért kapom? - Még mielőtt hiú reményeket ébresztene bennem, jobb, ha tisztázza magát.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Kedd Okt. 09, 2018 5:23 pm


Imogen & EdgarAlig észrevehetően megrándul az arcom, ahogy a kezeink egymáshoz érnek, és azon kapom magamat, hogy máris fantáziálni kezdek a puha ujjairól: vajon milyen érzés lenne, ha szánt szándékkal simítana végig a bőrömön?
Lassan, reszketegen fújom ki a levegőt, ahogy a csokor, vele együtt pedig ő is eltávolodik tőlem. Szomjazom a szavait - a kimondatlan kérdést, mely ott lebeg közöttünk a levegőben, a céltalan fecsegése azonban lepereg rólam.
Le sem tagadhatná, mennyire zavarba hoztam. [You must be registered and logged in to see this image.]Szeretném azt hinni, hogy ennyi együtt töltött idő után bizton felismerném annak jeleit, hogy ez a zavar kényelmetlenséget is von magával, ám épp ezért felüti bennem a fejét a kétség: talán akkor is udvarias mosolyt kapnék válaszul, ha egyáltalán nem lenne kedvére való a gesztusom.
Szóval hagyom, had csacsogjon. Szemem kitartóan pásztázza akkor is, ha hátat fordít nekem a csokor vízbe tételéig, pedig ostobaság lenne azt gondolni, hogy bármit is kiolvashatok a reakciójából, a tekintetének csillanásaiból. Sosem voltam jó ebben.
Az egyenes beszédben sokkal inkább, most viszont úgy érzem, ez az erősségem is cserben hagy.
- Én... Azt reméltem, lenne kedve velem tölteni a délutánt - mondom úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ami azt illeti, tulajdonképpen az is, leszámítva az időtöltés milyenségét. - Tudja, túl korai vacsora egy puccos étteremben, unalmas zene és mogorva társaság... - Köhintve vonok vállat, azt kívánva, bár visszaszívhatnám az egészet és eltűnhetnék balfenéken.
Kár, hogy ehhez már túl késő.

.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 26
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Kedd Okt. 09, 2018 10:17 pm

Edgar

[You must be registered and logged in to see this image.]Alapvetően nyugodtan és könnyen veszem a legfurcsább fordulatokat is, most mégis folyamatosan szorít valami belül, és minden rezdülésemet kínosnak érzem. És ez a forróság? A lehető legjobban igyekszem leplezni a zavarom, bár ha okosabb lennék, tudnám, hogy a csacsogásom csak elárul... Még inkább, képes lennék elállítani az információfolyamot, amit  most így a nyakába zúdítok.
Ez azért mégsem mehet így örökké: ő hallgat, én pedig akár három helyett is beszélek, miközben nem jutunk előrébb. Nem... Biztosan van valami elfogadható magyarázat a csokorra, a hirtelen megjelenésére és a zavart viselkedésére is, én pedig jobb szeretném, ha ezt az okot hamar felfedné, mielőtt még teljesen elásom magam a szemében a szedett-vedett habogásommal. Vagy túl sokat gondolok bele olyan apróságokba, mint egy csokor...
Lehetséges volna, hogy mégis kedvel?
Szinte izgulok, amíg a válaszára várok. Meg is akad benne, mi van, ha meggondolja magát? Bár, mivel nem tudom, miről másítaná meg a véleményét... Hihetetlen, hogy egy pillanat alatt mennyi butaság fut végig a fejemen; a gondolataim mégis megtorpannak, ahogy végre alakulni látszik a terve.
Vele tölteném a délutánt. Vacsora és puccos hely. Mogorva társaság.
Habár az arcom továbbra is lángol, a mosolyom bátran szélesedik ki. Ez már izgatottság, a legjobb féle heves szívdobogás, ami csak elérheti az ember lányát.
Mégsem voltam olyan buta. Sőt, egyáltalán nem voltam az.
Vacsorázni hívott. Munka után, nem közben, nem a munka miatt, hanem... Csak ezért bejött. Vacsorázni.
- Hozom a vacsorám - mondom halkan. Amint eljut a tudatomig, milyen szavak hagyták el a számat, úgy szorítom be a szemeimet, mint aki éppen a kislábujját verte be az ágy sarkába. Tehetetlenül felnevetek és egy pillanatra eltakarom az arcom. - A kabátomat. Azt hozom. - A fogasra bökök, hogy egyértelmű legyen, ezúttal már nem beszélek félre. - Fáradt vagyok, azt hiszem - magyarázom az eszetlen viselkedésemet, mintha újdonság volna számára.
Nyugi már!
Gondolkozni is muszáj, és bár kinyitom a számat, ezúttal nem osztom meg vele, mi jár a fejemben. Nem fogom megkérdezni, mikor végzünk, mintha azt várnám, mert a legjobb válasz a soha lenne, de ilyet sem mondhatok. Rövid hezitálás után a táskámba süllyesztem a kötetet, amit ezidáig tanulmányoztam, majd a kabátomba bújok és úgy ítélem, ez minden, amire szükségem lehet.
- Indulhatunk. - Most fogalmazódik meg bennem először, hogy ha és amennyiben ez most egy randevú, akkor egyáltalán nem kell visszafognom a szemeim csillogását, amikor újra rápillantok. Igyekszem is kihasználni ezt a lehetőséget, ahogy átengedem neki az uralmat, vezessen, amerre csak szeretne. Mégsem tudom további vörösség nélkül sokáig rajta futtatni a szemem, ha azon jár az eszem, hogy az ujjaimmal érinteném inkább a mogorva vonásokat.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Csüt. Okt. 11, 2018 7:19 pm


Imogen & Edgar
Egyáltalán hogy jutott eszembe, hogy vacsorázni hívjam? Valószínűleg a minisztériumi dolgozók magas létszáma ellenére is én lennék az utolsó, akivel szorosabbra kívánná fűzni a kapcsolatát. Őrültnek is gondolnám, ha másképp lenne, mert hát... egészen mások vagyunk. Most mégis kockára teszem a barátságunkat, talán a munkahelyi szabályzatot is megsértem - a büszkeségem kockáztatásáról nem is beszélve -, elvégre bármikor összehozhat még minket egy-egy komplexebb eset.[You must be registered and logged in to see this image.] Ebben a pillanatban töredékére sem emlékszem annak az elhatározásnak, mely idehozott. Azt hiszem, én vagyok az, akinek menthetetlen gond van az elméjével.
Állkapcsom megfeszül a fojtogató csendben. Unalmas zene és mogorva társaság. Igazán lelkesítő, minden nő vágya, Edgar. Ha eddig nem lett volna esélytelen, hogy igent mondjon, ezzel egész biztosan letudtam minden lehetséges kört.
Megnyalom a kicserepesedett ajkaim, majd úgy pillantok fel, mintha bármelyik pillanatban kész lennék távozni az irodából...
És akkor meglátom a mosolyát. Az édes, tündöklő mosolyát. El sem hinném, hogy az ő száját hagyják el a következő szavak, ha nem látnám a saját szememmel.
- Hát persze - válaszolom megkönnyebbülten, miközben ajkaim lassan mosolyra húzódnak, és ahogy a "fáradtságán" mulatva kifújom a levegőt, a lehető legközelebb állok hozzá, hogy elnevessem magamat.
Nem számítottam rá, hogy azonnal elrabolhatom a munkájától, így kissé talán váratlanul ér a hirtelen készültsége, de túlságosan is vidám(!) vagyok ahhoz, hogy bármi is aggodalomra késztessen.
Egyetlen, halk lépéssel termek előtte.
- Kérem, engedje meg - mondom lágyan, amint a kabátjáért nyúlok, hogy felsegítsem rá. Miután elkészül, felajánlom neki a karomat és az ajtó felé kormányzom, készen rá, hogy elkapjam a csúnya küszöbök és egyéb akadályok elől, ha továbbra sem veszítene a szétszórtságából.
A legfurcsább, hogy ezúttal átérzem az izgatottságát; kis híján a folyosó ellenkező vége felé indulok a lift helyett.
- Csak ellenőrizni akartam valamit - magyarázom higgadtan.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 26
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Csüt. Okt. 11, 2018 9:09 pm

Edgar

[You must be registered and logged in to see this image.]Valóban gúnyolódik rajtam? És ha igen, ezúttal miért nem tüntetem el a mosolyom válaszul? Épp ellenkezőleg, ahogy növeli a zavarom, úgy lesz egyre makacsabb ez a furcsa boldogság.
Igazából gyenge mentegetőzési próbálkozás volt ez részemről, bár hosszú (dolgos) napom volt, most egyáltalán nem érzem magam fáradtnak. Sőt! Legszívesebben kiugranék a bőrömből, amiért a feje tetejére állt a világ és Edgar Bones mosolyog, méghozzá megbotránkozás helyett.
Nagy akaraterőre vall, hogy mégis képes vagyok összeszedni magam annyira, hogy a munkámra is gondolok, mielőtt teljesen átadnám magam a... szórakozásnak? Tudtam, hogy valahol, mondjuk egy lábjegyzetben, ez a szó is megtalálható a szótárában, mégsem hittem el eddig, hogy valaha jut belőle nekem is egy rész.
Kissé megilletődve, de ellenvetés nélkül fordítok neki hátat és húzom előre a hajam, amikor elhappolja előlem a kabátom. Örülök, hogy minden ügyetlenkedés nélkül belebújok, hiába remeg a belsőm. Ez a nap tele van meglepetésekkel. Már a virág is hatalmas gesztus volt, de most már határozottan úgy érzem, elkényeztet, főleg ahhoz képest, hogy az első napon még kézfogásra sem méltatott.
Nem tudom, hogy ez az én hatásomnak köszönhető változás vagy eddig szándékosan volt annyira távolságtartó velem. Persze, az elmúlt pár hétben voltak jobb pillanataink, sőt, igazán jók is... De a jelen pillanat mindent visz.
Habozás nélkül simítom a tenyerem a karjára, mintha mindig is így kellett volna lennie, éppen csak a szívem akar kiugrani a közelségétől. Szabad kezemmel húzom be magam mögött az ajtót, majd ujjaimmal a táskám szíját kezdem babrálni, hogy ne az ő kabátján motoszkáljak.
Kicsit furcsállom, hogy az irodája felé veszi az irányt a lift helyett, ezt még nekem is sikerült megjegyeznem. A kis kommentje viszont gonoszkás hangot csalogat elő belőlem.
- Hát persze - visszhangzom a korábbi szavait. Az talán nem növeli a meggyőzőségem, hogy úgy nézek rá, mint aki biztosan tudja, hogy rosszat csinált, mégis elégtétel ez nekem így is.
Legalább most már tudom, hogy ő is izgul. Méghozzá eléggé, másképpen sosem vétene ilyen szétszórt hibát.
Gyorsan köszönök el attól, aki éppen a folyosón van, de nem foglalkozom velük ennél bővebb ideig. Ha szerencsénk van, a liftben is kettesben maradhatunk - máskülönben nem lenne bátorságom megmukkanni sem.
- Kellemesen telt a szabadnapja? - Még ha a kérdés önmagában nem is érint túlzottan izgalmas vizeket, olyan keveset tudok róla, és azt remélem, hogy most talán... Túlzás lenne azt kérnem, hogy hosszan ecsetelje, mivel foglalkozott, amíg nem velem töltötte az idejét, de három szónál több is boldoggá tenne.
- Edgar... - Lágyan kezdek bele, amint kilépünk a friss levegőre. Sok minden kavarog a fejemben, amit szívesen megosztanék vele, de fogalmam sincs, melyikkel kellene kezdenem. Túlságosan is hosszú szünetet tartok, mielőtt újra szóra nyitnám a számat, és meg sem haragudnék, ha közbevágna. Mintha kimerült volna a csacsogóm, pedig már ugyanazt a gondolatot forgatom a nyelvem hegyén. Talán jobb lenne megvárnom, amíg ő hozakodik elő a javaslattal, de az is igaz, hogy már éppen elég nagy lépést tett felém. Sosem szoktam ennyit gondolkozni azon, hogyan folytassak egy beszélgetést.
Ujjaim kényelmesebben, természetesebben simulnak a karja köré, ahogy lassan megszokom a közelségét. Meg tudnám szokni. Alig ismerem, de ezt minden porcikám biztosan tudja már.
- Most, hogy magunk mögött hagytuk a teljes munkaidőt, talán mégis megpróbálhatnánk tegeződni. Legalább ma délután, és ha szörnyű, semmissé tesszük! Mit gondol? - Visszautasíthatatlannak tartom az ajánlatom, de a mosoly mögött azért felvértezem magam, hátha ismét túl gyorsan akartam túl sokat.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Szomb. Okt. 13, 2018 2:43 pm


Imogen & Edgar
Ahogy előrehúzza a haját, tekintetem szemérmetlenül siklik végig a fedetlen bőrén. Szerencse, hogy már a kezemben a kabátja, így nem kell megacéloznom magamat, hogy az ujjaim elkerüljék a pillantásom által bejárt utat. Mulattató, hogy már a nyakának finom íve is mennyi ide nem illő, vagy inkább nagyon is ideillő gondolatot idéz fel bennem.
[You must be registered and logged in to see this image.]Talán az egyetlen megszokott gesztus tőlem, hogy kinyitom előtte az ajtót, ezúttal úgy, hogy egy pillanatra se kelljen elengednie a karomat, miközben kilép előttem az irodahelyiségből. Kényszerítenem kell magamat, hogy ne áruljon el egyetlen kapkodó mozdulatom se - egyrészt, mert ideges vagyok, másrészt, mert legbelül még mindig attól tartok, hogy bármelyik pillanatban meggondolhatja magát, esetleg közölheti, hogy mindvégig a bolondját járatta velem.
Azonban semmi sem történik. Lépteim tempója lassan a normális felé kezd tendálni, ahogy felfogom, valóban elfogadta a meghívásomat és éppolyan kellemes idegesség árad belőle, ami engem is megszállt már a tervezés legelső fázisában. Noha kettőnk közül nyilván az én vállamat nyomja teher, hogy ne vesztegessem el a lehetőségemet.
Az arckifejezésem higgadt marad, a fülem azonban élénkvörös színbe hajlik, ahogy lelepleződöm. Aprót köhintek, majd megfordulva a lift felé veszem az irányt.
- Igen - felelem tömören és velősen, mint mindig. Aztán észbe kapok. - Azzal töltöttem a délelőttömet, hogy bepótoltam kétheti elmaradt papírmunkát. Nem értem, miért varrják ezt is a mi nyakunkba. - Lehet, hogy mégsem lett volna rossz egy egyszerű igen. Felitatom a hangomban bujkáló keserűséget, mielőtt visszakérdeznék. - És Önnek hogy telt a napja? - Még mindig nem elég kedves. Olyan érzésem van, mintha valamiről megfeledkeztem volna...
Ó!
- Természetesen - vágom rá kissé túlságosan hirtelen. Hát persze, a tegeződés! A liftben állók egyént kapják fel a fejüket a szokatlan lelkesedésem hallatán, ahogy csatlakozunk hozzájuk. Egy másodpercre visszacsempészem az arcomra a megszokott szigort és felvonom az egyik szemöldökömet, mire a hallgatóságunk csupa érdekességet talál a lift belsejében, meg a cipője orrán.
- Mondja, szereti... szereted az olasz konyhát? - pillantok Imogenre leplezetlen érdeklődéssel.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 26
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Vas. Okt. 14, 2018 12:18 am

Edgar

[You must be registered and logged in to see this image.]Szórakoztató. Nem épp úgy, mint a jól bevált viccek vagy egy táncolós este, mégis mosolyt csal az arcomra a zavara és melengeti a belsőm. Aranyosnak találom, pedig biztos vagyok benne, hogy ez az utolsó jelző, amire vágyna - nem is csak az én számból, hanem általában akárkitől. Úgy döntök, ezt az apróságot ezért most nem is osztom meg vele. Talán még meggondolná magát és inkább egyedül vacsorázna, vagy esetleg teljes hallgatásba burkolózna és az idegeimre menne a hűvös stílusával.
Még jobban tetszik így, pedig még csacsognia sem kellett.
Igaz, hogy mégis megpróbálok beszélgetést kezdeményezni, hiszen nem szeretném kínos csendben tölteni a délutánt, viszont szívesen megkönnyítem a dolgát, hogy neki ne kelljen ezen bánkódnia. Mindenki cselekedjen a képességeihez és erősségeihez mérten, még akkor is, ha életében nem volt ilyen ideges.
- Nem hangzik valami pihentetőnek - csóválom meg a fejem. - De valakinek meg kell csinálnia, és biztos vagyok benne, hogy különösebben senki sem élvezi. - Még ha én mindig is biztos voltam benne, hogy például az aurorság nem nekem való, belátom, hogy a Minisztériumon kívül lenni mindig izgalmasabb. Ami azt illeti, némely papír kifejezetten feleslegesnek tűnik, én legalábbis az egyszeri dokumentálás után sosem találkoztam még semmivel sem kétszer.
- Kellemesen. Mostanra már meg is éheztem, úgyhogy éppen jókor jött a felmentősereg, mielőtt még túlórába is hajlott volna a napom. - Gyakran előfordul, hogy túlzottan is elmélyülök a valamiben, legyen az munka vagy akár olvasás. Nem szívesen vallanám be neki, hogy emiatt az ebédszünetemről is teljesen megfeledkeztem - de erre nem vagyok büszke, így mélyen hallgatok róla. Ha érdekli valamilyen pontos részlet, azt szívesen megosztom vele, de anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben. A mai nap nem erről szól, igaz?
- Hogyan szeret lazítani? - kérdezem most már konkrétabban. - Ha az unalmas zene jelenti az abszolút nyugalmat, megpróbálhatok valamivel kevesebbet locsogni. - Nem mintha ez a megjegyzés arra utalna, hogy egyáltalán képes vagyok erre, de a szándék már önmagában jelent valamit, nem igaz? Ha nem tetszik a helyzet, igazából bármikor felállhatok... De persze, azt biztosan tudom, hogy már semmivel sem tudna elijeszteni.
Meglep a túl könnyű, túl gördülékeny beleegyezése, de újra hevesebben kalapál párat a szívem. Jó úton járunk, határozottan jó úton, minden apró lépést értékelnem kell. Ha négy hónap kellett hozzá, hogy tegezni tudjon, hát ennyi kellett. Nem is sietek sehová, ami azt illeti.
Na jó, még ha a gyomrom túlságosan ideges is még, az étterembe talán kapkodhatnánk a lábainkat, mielőtt hangosan kordulna fel.
- Él ember, aki nem szereti? - lelkesedem tovább, majd kissé elgondolkozva kérdezek vissza: - Vagy ez egy beugratós kérdés és te pont utálod? - Te. Úgy érzem, mintha tiltott területen járnék, mégis annyival kényelmesebb és... igen, személyesebb is, mint bármikor.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Csüt. Nov. 01, 2018 6:50 pm


Imogen & Edgar
Imogen jelenlétében a papírmunka az utolsó, amiről beszélgetni szeretnék, ezért csak remélni tudom, hogy nem veszi zokon, ha nem erőltetem tovább az általam ostoba módon felhozott témát. Sokkal jobban érdekel, hogyan telt az ő napja.
- Úgy tudtam, később végez - teszem hozzá, hogy még véletlenül se gondoljon rám úgy, mint jól álcázott zaklatójára.[You must be registered and logged in to see this image.] - Minden esetre örülök, hogy megfelelő volt az időzítés. - Kíváncsi lennék rá, mi az oka, hogy mostanság ennyire belemerül a munkájába. Menekülni próbál valami elől - mondjuk egy frissen véget ért kapcsolat elől, suttogja egy gonosz kis hang - vagy csak elérkezett arra a pontra, ahol nem gyakornokként tekintenek rá és végre kiteljesedhet abban, amihez igazán ért? Bárhogy is legyen, úgy érzem, korán van még az ehhez hasonló kérdésekhez.
- Ó, nem. Az Ön hangját szívesebben hallgatom. - Nincs ebben semmi bók-jelleg, ugyanolyan őszinte nyíltsággal mondom ezt, ahogy bármi másról nyilatkoznék - nem véletlen, hogy csak később, a mondandóm tudatosulásával párhuzamosan jut eszembe zavarba jönni saját magam leleplezésétől. Ajkaimat egyetlen vékony vonallá préselve némulok el.
Ha ez így megy tovább, nem érek el mást, minthogy bolondot csinálok magamból.
- Nem, nem beugratós kérdés volt. Nagyon is kedvelem, és reméltem, hogy te is ezt fogod mondani. - Amint kilépünk a szabadba, máris a jól bejáratott sikátor felé veszem az irányt, ahonnan és ahová rendszerint hopponáltunk a közös munkánk során. Nem szeretném felesleges sétákkal fárasztani.
Közvetlenül az étterem utcájában kötünk ki. Megszokásból kis híján elhúzom a karomat, mire tudatosul bennem, hogy ezúttal nem a hopponálás kedvéért érünk egymáshoz. Bocsánatkérő mosollyal, tenyeremet békülékenyen a karomon pihenő kézfején végigfuttatva lépek ki az árnyékból, mintha attól tartanék, másképp elenged a sértettségtől vezérelve. Pedig máris mekkora bajban lennék, ha jellemző lenne rá ez a fajta érzékenység!
- Itt is volnánk - jelentem be, miközben kitárom előtte az étterem ajtaját. Nem túloztam, valóban elég puccos helyre hoztam, természetesen a megfizethetőség kategóriáján belül. A napszak dacára is zsúfolásig tele van, legalábbis ami a látszatot illeti. A látszat azonban gyakran csal: alighogy belépünk, az elénk siető pincér a belső kert felé vezet minket, ahol a szűk térre való tekintettel csupán három asztal található, mindegyik üres. Mostanra feltűnhet Imogennek, hogy nem csupán olasz étteremben vagyunk, hanem ténylegesen Olaszországban.
Kihúzom előtte a széket, mielőtt magam is helyet foglalnék, a pincér pedig átnyújtja nekünk az étlapokat. Imogen után mentes vizet kérek magamnak - a nyelv miatt nem kell aggódnia, ez a hely jóformán a turisták kedvéért létesült -, és elégedetten veszem tudomásul, hogy az ajtó tökéletesen elzárja tőlünk az evőeszközök ütemes csörrenéseit, kizárólag a beharangozott, unalmasan romantikus olasz zenét hagyva meg, miután a pincér eltűnik.
- Remélem, nem haragszol, amiért nem figyelmeztettelek - szólalok meg, amint kettesben maradunk.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 26
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Szomb. Nov. 03, 2018 10:27 am

Edgar

[You must be registered and logged in to see this image.]Nem lep meg, hogy mindenről tud, mégis furcsa bizsergést kelt bennem, hogy valami velem kapcsolatos apró információt a fejében is tart.
- Csak azért, mert tegnap is úgy volt? - Sőt, ha őszinte akarok lenni, az elmúlt hónapomra már inkább ez a jellemző: minél több idő az irodában, annál jobb a hangulatom. Nem is csak azért, hogy elmeneküljek a kínos kérdések elől, hanem mert tényleg élvezem, amit csinálok. Minden nap. Még ha papírmunkával kell is néha szenvedni, előbb-utóbb véget ér a kihívás, és nem gondolok rá többet. Sokkal lehangolóbb dolgok is voltak már körülöttem. - Eleget túlóráztam már ahhoz, hogy most ez a kicsi ne okozzon gondot, úgy sejtem - fűzöm hozzá mentségül, hiszen lehetséges, hogy valaki még keresne... Majd holnap elsimítom a dolgot. Egyáltalán nem szeretnék erre gondolni most.
- Leült volna megvárni, ha még maradtam volna? - kérdezem kíváncsian. Nem teljesen értem, miért furcsállja, hogy hamarabb végeztem, mint azzal számolt, ha már ekkorra érkezett. Megfordul a fejemben, hogy azért jött korábban, hogy biztosan ne szalasszon el... De nem akarom ám megolvasztani a szívem a saját gondolataimmal, ha valami hasonlót ő is kimondhat.
Mégsem vagyok telhetetlen, bármilyen apró vallomás képes újabb árnyalatnyi pírt csalni az arcomra.
- Ennek örülök - mondom halkan, egészen megfeledkezve a tényről, hogy újra kikerülte a válaszadást. Talán, nagyon talán megtalálta a megfelelő módszert, hogy belém fojtsa a szót, pedig még meg sem erőltette magát. Sőt, kedves volt.
Mindezek után jó ötletnek tűnik, hogy újra megpróbálkozzak a tegeződés javaslatával, és ezúttal nem is utasít vissza. Lelkesítő!
- Kíváncsivá teszel. - Kár lenne megpróbálnom kitalálni, hiába dolgozom már a városban néhány hónapja, még mindig nem mondanám, hogy ismerem Londont - akár csak a belvárost! Egyébként is, két sarok után már fogalmam sem lesz, merre járunk, úgyhogy nem is kérdezek rá az úticélunkra.
Hopponálásra mégsem számítok. Az persze nem lep meg, hogy megint minden figyelmeztető szó nélkül teszi meg, mégis gyanús a dolog. Ha csak három sarokról lenne szó, nem lenne erre égető szükség, főleg hogy nem is sietünk sehová. Vagy tévednék?
Érzem, hogy reflexszerűen elhúzódna, ahogy azt is, hogyan gondolja meg magát. Válaszként kissé szorosabban húzódom hozzá, de nem bírok tovább a kíváncsiságommal, és nézelődni kezdek. Más a levegő. Másak az épületek. És az is biztos, hogy nem angol szavakat csíp el a fülem. Sosem jártam még a Királyságon kívül, és ez tovább növeli az izgatottságomat.
Az éttermet már elsőre is nagyon impozánsnak találom, bár egy pillanatra elbizonytalanít a túl sok ember, kérdés nélkül követem az iránymutatást. A belső udvar teljesen lenyűgöz, és nem hagy bennem semmilyen kételyt.
Hálás mosollyal pillantok rá, ahogy helyet foglalok, táskámat a szék alá csúsztatom, hogy biztosan ne legyen útban. Viszonylag gyorsan futom át az itallapot, hogy ne húztam az időt, és végül csak vizet rendelek. Hiába tűnt vonzónak a bor lehetősége, egyelőre ételt nem választottunk, és egyébként sem volna illendő alkoholt rendelnem még. Legalábbis szerintem, nem vagyok gyakorlott.. a randevúkkal.
Azt meg csak remélhetem, hogy nem én gondolok túl sokat a közös programba.
- Nem volt elég puccos egyik londoni étterem sem? - kérdezem kedvesen csipkelődve, de nem szeretnék túlzásba esni akkor sem, ha csak az ő szavait idézem. Nem várom meg a válaszát, mielőtt folytatom: - Nagyon tetszik. Egyáltalán nem bánom a meglepetést. - Nincs okom rá, hogy eljátsszak valamilyen szerepet, ha ezt érzem. Kíváncsian nézelődöm, őszinte ámulattal szemlélve az éttermet. Szerencséje van, hogy ilyen kellemes az idő, bár itt is biztosan hamarabb sötétedik már, bőven látok lámpásokat, amik biztosítják majd a kellő - vélhetően minimális - fényt.
Romantikus választás.
- Ez is egy bevált helyed? - mosolygok rá az otthoni kis törzshelyére utalva, miközben újra az ujjaim közé veszem az étlapot. A tészták között nézelődöm, főleg a rikottás raviolival szemezek. Hm-hm.
- Mit választasz? - töröm meg a csendet jó szokásomhoz híven kérdezősködéssel.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Hétf. Nov. 12, 2018 6:00 pm


Imogen & Edgar
Úgy vonok vállat, mintha mi sem lenne természetesebb a jólértesültségemnél.
- Nem csak tegnap. - Persze, ahogy Amelia mondaná, annyi férfiasság mégis van bennem, hogy a túlórázás kezdetét ne tudjam pontosan meghatározni ("A hímneműek és a figyelmesség egy mondatban? Ez csak nyelvtani hiba vagy cáfolat lehet."), mint inkább csak betippelni a kiváltó okok alapján.[You must be registered and logged in to see this image.] A hasraütés-szerű következtetéseimmel viszont nem áll szándékomban felvágni, kivált annak érdekében, hogy kivívjam az elégedettségét. Sokkal egyenesebb vagyok ennél.
- Úgy sejtem, ha a főnöke tudomására jutna, hányszor marad bent tovább a kelleténél, ő maga tessékelné ki korábban az irodából - értek egyet, majd hozzáfűzöm: - Az egészségének sem árt egy kis pihenés. Többet kellene teáznia. - Megnyugtatja az idegeket, főként, ha a hosszú, intenzív munkaórák megszakítására szolgál. Nem tudom, mihez kezdenék a pár perces szüneteim nélkül; olyan megszokássá nőtte ki magát a munkahelyemen való teázgatás, akár a muglik számára a cigaretta. Még hogy a függőség nem egészséges! Minden nap az idegösszeomlás fenyegetne ettől a sok idiótától, hogy az auror hivatással járó finomságokról ne is beszéljünk.
- Így terveztem - bólintok. Ki gondolta volna, hogy ilyen könnyen hátrahagyja a munkáját, miután olyannyira hajlamossá vált beletemetkezni? Én biztosan nem, különben nem sietem így el a meghívást. Nem mintha pár óra alatt akkora változások következhetnének be, mégis nyugodtabb lennék, tudván, elegendő időt hagytam számára.

Az utca talán nem olyan árulkodó - lehetnénk éppen az olasz negyedben is -, az étterembe lépve azonban egy pillanatra sem mulasztom el figyelemmel kísérni a reakcióit.
- Nagyszerű - felelem tömören, hangom viszont egyértelműen megkönnyebbültségről árulkodik.
Valójában nem éreztem volna alkalomhoz illőnek egy egyszerű londoni éttermet, ahová bármikor beülhet az ember, tekintve, hogy a randevúnk több szempontból is példátlan. Legfőképp természetesen a számomra különleges személyéből kifolyólag.
- Cseppet sem. - Valami mosolyra emlékeztető, halovány rándulás villan fel az arcomon. - Azt hiszem, a saltimboccát. - Kinek kell a tészta, ha van hús? - Te kinéztél már valamit? - kérdezek vissza érdeklődve, miközben visszateszem az étlapot az asztalra.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Rendtag

Kor : 26
Hozzászólások száma : 59

TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   Kedd Nov. 13, 2018 2:21 pm

Edgar

[You must be registered and logged in to see this image.]Nem tudom, hogy a megjegyzése azt erősíti, hogy figyel rám és az árulkodó viselkedésemre, vagy már rosszallás is bujkál a gondolatai között. Mindemellett nem szeretnék a fejébe lesni, bárhányszor is játszottam már el a képessége gondolatával, én biztosan nem tudnám jól kezelni a túl sok tudást. Fontos az is, az emberek mennyit szeretnének elárulni maguktól, én pedig szeretem kiérdemelni a bizalmukat.
Mivel nem szeretnék belemászni az okokba, inkább az előnyünkre kovácsolom a helyzetet: a sok túlóra megengedi nekünk, hogy ma ne várjuk meg a munkaidő végét.
Még ha ő úgy is készült. Kétségtelen, hogy sokat dolgoztam már a jelenlétében és nem is zavarna, most mégsem tudnék koncentrálni. Talán neki se menne fordított helyzetben.
Nem mintha nekem lett volna bátorságom randevúra hívni.
Lágyan felnevetek az egészség és a tea összefüggésén.
- Esetleg a szárnyai alá vehetne a teázás világában. - Tudom, hogy neki teljesen természetes, szinte rituális a műveletsor, és be kell vallanom, tényleg jó hatása lehet a pár perc nyugalomnak egy rohanós napon, azt viszont nehezen tudnám elképzelni, hogy erre egyedül rávegyem magam. Így több időt tölthetnék vele... Ha nem un meg a mai este után vagy nem veszi tolakodónak a kérésem.
- Még visszafordulhatunk - vetem fel komolytalanul az ötletet, ha nem lenne elégedett a gyors döntéseimmel.

A választása lenyűgöz, és biztos vagyok benne, hogy ez is volt a várt hatás. Biztosan ugyanilyen boldoggá tett volna egy közeli, egyszerű étterem is, ő viszont komolyan vette, hogy különlegessé tegye a vacsorát, és túlzónak sem érzem.
- Akkor majd kiderül - mosolyodok el azonnal, bár nem tudom, hogy az étterem mi alapján kaphatja meg a "tetszett" plecsnit, ahhoz pedig egynél több alkalom kell, hogy beváltnak is nevezhessük. Talán mégsem ma fog eldőlni a sorsa. - Ezek szerint keresgéléssel telt a napod? - Biztosra veszem, hogy nem véletlenszerűen választott éttermet, az viszont abszurdnak tűnik, hogy régebb óta fontolgatta volna a lehetőséget.
Nem szeretném kínos helyzetbe hozni, azonban a kíváncsiságom győz. Egyébként is azért vagyunk itt, hogy olyan kérdéseket tegyek fel neki, amire egy átlagos hétköznapon nem kapnék választ. Természetesen ez a szabadság neki is elérhető, de eddig nem úgy tűnik, mintha lenne bármi, amiről faggatni szeretne. Vagy csak idő kérdése?
Nem vagyok az olasz konyha tudósa, most viszont átfutottam az étlapot, így fel tudom idézni az említett ételt, és be kell valljam, nagyon jól hangzik.
- Azt hiszem, egy vacsora nem elég az olasz ételekhez - sóhajtok fel, mintha éppen hatalmas döntési anomáliában lennék, azonban elég biztos vagyok benne, hogy most tésztát szeretnék kipróbálni. Valószínűleg egészen más lesz, mint otthon. - A raviolit kóstolnám meg elsőként - osztom meg vele az elképzelésem, majd én is leteszem az étlapot, mielőtt elbizonytalanodnék. Egész hátralévő életemben is lehet még temérdek lehetőségem, nem muszáj ma mindenből habzsolni.
Na jó, az árakra is esett néhány pillantásom.
Az étel téma már önmagában is nagyon kedvező, tiszta lapot ad, hogy a saját képességeimről csacsogjak (amik egyelőre nem kiemelkedőek, de kitartó és lelkes vagyok), illetve hogy kiderüljön, ő csak a teafőzésben remekel-e.
Időközben lekerül rólam a kabát, és egyszerű melegítő bűbájjal biztosítom a kellemes hőmérsékletet. Folyamatosan érzem olvadni a jeget, és talán már mágia nélkül sem fáznék egy egészen másféle varázslatnak köszönhetően. Még ha a furcsaság érzése nem is tűnik el teljesen, egyáltalán nem esik nehezemre könnyedén beszélgetni, és talán nagy butaságot sem mondok, mert mindig kapok valami választ, és minden mosolyával kellemesen bucskázik egyet a gyomrom.
A vacsora isteni, és bár nem kapkodunk, nem tarthat örökké. Nem tudom, milyen tervei voltak, ezért még mielőtt eljutnánk az indulás pillanatáig, egyeztetnünk kell az elképzeléseiket. Be kell valljam, egészen furcsa, hogy már nem egy csapatban dolgozunk, pedig az elején azt kívántam, hogy minél gyorsabban legyen vége.
- Lenne kedved még sétálni, mielőtt visszamegyünk? - Mégiscsak Olaszországról van szó, még ha nem is városnézés céljával vagyunk itt, talán nem vesznénk el, ha a beszélgetést a vacsora után még itt folytatnánk.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Imogen & Edgar   

Vissza az elejére Go down
 
Imogen & Edgar
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Babnyerő-
Ugrás: