Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Aubert & Zurie
by Aubert Richelieu Today at 12:30 am

» Dzsinn
by Aubert Richelieu Yesterday at 10:16 pm

» Százfűléfőzet
by Aubert Richelieu Yesterday at 10:07 pm

» Aubert Richelieu
by Voldemort Yesterday at 7:25 pm

» Fogadj el!
by Aubert Richelieu Yesterday at 6:46 pm

» Zurie & Mayra
by Zurie Chapelle Yesterday at 6:44 pm

» Kay & Gust
by Sigrid M. Forsberg Yesterday at 2:58 pm

» szabad egy táncra?
by Pandora Nixon Kedd Nov. 13, 2018 9:04 pm

» Imogen & Edgar
by Imogen Bones Kedd Nov. 13, 2018 2:21 pm

» Mathys & Zurie
by Mathys Garçon Hétf. Nov. 12, 2018 9:47 pm

Statisztika
DIÁK (18)
Griffendél 2
Hollóhát 2
Hugrabug 1
Mardekár 6
Beauxbatons 5
Durmstrang 2
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 8
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 1
Rendtag 3
Nemek
17
17
Aktív User 14

Share | 
 

 Regulus & Dorcas

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Griffendél

Kor : 17
Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Regulus & Dorcas   Szomb. Okt. 06, 2018 6:46 pm

Regulus

Nem szeretem a titkokat, és valószínűleg belepusztulnék, ha Xenónak sem beszélhetnék erről vagy ha nem értene meg. Nagy szerencsém van vele, hiszen már másfél éve falaz nekem, amikor csak szükséges. Nem mintha bármi rosszat is tennék, de túlságosan is féltem Sirius barátságát az őszinteséghez. Legalábbis, régebben aggódtam a reakciója miatt, mára pedig egészen megszokottá vált, hogy elhallgatok előlük egy-két apróságot.
Mindössze egy köszönésnyi időnk volt a tanévkezdés óta, én mégis minden külön megbeszélés nélkül úgy teszek, ahogy azt már jól megszoktuk: a hónap harmadik csütörtökjén a kettes és a hármas üvegház között ülök le a fűbe egy könyvvel. A vacsorának nagyjából húsz perce lett vége, és már közeledik az alkonyat, ez azonban sosem gátolt meg senkit sem az olvasásban. Ha rám sötétedik és a fiú nem ér ide, hát varázslattal csiholok majd magamnak fényt, és úgy várok tovább... Tudom, hogy el fog jönni, mert mindig így csináljuk.
Egész nyáron nem beszéltünk. Múlt nyáron is ugyanígy volt, most viszont többször is ragadtam tollat, hogy belefogjak, mégsem sikerült. Nem tudom elképzelni sem, hogyan beszélgethetnénk úgy, ha nem éppen mellettem ücsörög. Nem ismerem annyira, mint Xenót, Remust vagy Lilyt, nem vagyok benne biztos, hogy meg tudnám fejteni az érzéseit a fekete-fehér sorok láttán, márpedig tartok attól, hogy félreértésbe keveredünk. Ezen a nyáron mégis hiányzott, hogy megosszam vele a gondolataimat.
Bájitaltan könyv lapjait pörgetem az ujjaim között, de hiába szerettem volna, nem igazán tudok készülni Lumpsluck holnapi kisvizsgájára. Idén nagyon komolyan kell vennem a tanulást és határozottan megreguláznom magam átváltoztatástanból, most mégis elkalandozom. Éppen a Siriusszal közös projektem bénáztam el annyira, hogy a gyengélkedőn kötöttem ki. Kész vicc.
Bevallom, ahogy telnek a percek, egyre inkább elveszítem a magabiztosságom azzal kapcsolatban, hogy emlékszik majd még a helyünkre és feltűnik.
Minden hangra reménykedve kapom fel a fejem.


______________________________

it's gotta get easier
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 16
Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Regulus & Dorcas   Vas. Okt. 07, 2018 12:54 pm

Dorcas & Regulus

[You must be registered and logged in to see this image.]Sokan azt gondolják, a titkok csak problémákat szülnek és megnehezítik az ember életét. Aki ezt a nézetet osztja, annak még biztos nem hozott megnyugvást egy titokban megejtett találkozó valakivel, akiről senkinek sem beszélsz és ettől az a világtól elzárt néhány óra csak a tiéd lesz, kicsit mint egy másik élet. Magának, Dorcasnak sem mondtam még el mit jelentettek nekem ezek a csütörtökök, féltem, hogy ha hangosan is megfogalmaznám, akkor az egész elvesztené a varázsát vagy zavarba hoznám őt és többet nem akarna találkozni. Pedig nekem szükségem volt erre, mert amikor itt üldögéltünk a kettes és hármas számú üvegház között még a leghidegebb decemberi és januári napokon is, akkor úgy éreztem, néhány órára levedlek minden rám erőltetett szerepet. Vele nem kellett hangosan nevetni például azon, hogy milyen vérárulók Weasley-ék, de bármikor vitatkozhattunk egy jó könyvről. Amióta Sirius elköltözött - pontosabban anyáék kitagadták, de jobban szerettem Siriusra kenni az egészet -, azóta még nagyobb szükségét éreztem ezeknek a hétköznapi beszélgetéseknek, amiktől úgy éreztem magam, mint egy átlagos roxfortos diák. Semmi családi balhé, semmi halálfalósdi, semmi küszöbön álló háború, csak jó könyvek, a tanárok kibeszélése és néhány elszórt információmorzsa a bátyámról. Sosem kérdeztem rá konkrétan, mi a helyzet Siriusszal, azonban akaratlanul is hegyeztem a fülem, ha nagy ritkán felmerült a neve. Még akkor is, ha borzasztóan fájt, mert Sirius boldog volt Potteréknél.
Ismételten elfelejtettem lemenni vacsorázni, bár mentségemre szóljon, legalább annyi eszem volt, hogy mielőtt elindultam az üvegházakhoz, lesiettem a konyhára két bögre gőzölgő teáért. A nyár nem nyúlt át ősz elejéig, apám szerint a szaporodó dementorok miatt volt ennyire borongós az elmúlt néhány hét. Igaza lehetett, hiába nem mozgott a Grimmauld téren és a Minisztériumon kívül semerre. Anya legfeljebb az ablakon nézett ki és olyankor mindig megjegyezte: "helyes, legyen is sok dementor, hadd érezzék azok a koszos muglik". Utána mindig hosszas értekezésbe kezdett a környéken lakó muglik haszontalanságáról, amire mindenkinek lelkesen bólogatnia kellett. Nem mintha apa bármiben is ellent mert volna mondani neki, már profi szintre fejlesztette a habozás nélküli egyetértést, ha anyáról volt szó.
Késve érkeztem meg, már kezdett besötétedni és nem tudtam elővenni a pálcámat sem világítás gyanánt, mert közben biztosan magamra borítottam volna a két bögre teát. Az pedig elég szomorú lett volna, mert nagyon szerettem a hideg őszi estéken teázni és a roxforti házi manók is elég nagy gonddal főzték, nem akartam, hogy kárba menjen.
Amíg oda nem értem, őszintén féltem, hogy talán Dorcas nem várt meg. Most mégis ott ült könyvvel a kezében, ahogy mindig. Ez a megszokott látvány már önmagában pozitív hatással volt rám, mint egy nagy korty forrócsoki, miután átfagytál a reggeli LLG órán.
- Hoztam teát - álltam meg Dorcastól néhány lépésre, félszegen hol az egyik lábamra helyezve a súlyt, hol a másikra. Hiába a megszokás, azért mégsem beszéltünk egész nyáron és csak most tudatosult bennem, hogy ez hülyeség volt. Írnom kellett volna neki legalább egyszer. Küldhettem volna levelet Franciaországból, ahol egy hetet töltöttünk júliusban. Őt biztos érdekelte volna... Valószínűleg csak tartottam a szüleim kérdésétől, mert mégis mit válaszoltam volna arra, hogy kivel levelezek? Nem szerettem hazudni nekik, bár gyakran tettem. - Mit olvasol? Ja, látom, Slucky órájára tanulsz... Egyedül ezért nem bánom a Lump Klubot: biztos jobb jegyet kapok bájitaltanból.
Elképzelni sem tudtam unalmasabb programot, mint a bájitaltan professzorunk vacsorameghívásait.  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Griffendél

Kor : 17
Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Regulus & Dorcas   Vas. Okt. 07, 2018 5:33 pm

Regulus

Néha beleolvasok a tankönyvbe, de ami eljut az agyamig, azt sem találom izgalmasnak. Szerencsém van, amiért nem okozott gondot sosem a bájitaltan, örökölt érzékem van hozzá, Lumpsluck mindig ezt mondja. Be kell tanulni a recepteket, mint egy verset, de ehhez ma este nincs különösebb kedvem. Hiányzott a fiú társasága és szívesebben hallgatnám meg, mi történt vele a nyáron, mint hogy ezeket a sorokat bújjam.
Inkább csak a közeledő hangok felé pislogok.
- Szia! - pattanok fel, a könyvet magam mögött hagyva, amint felismerem a közeledőt. Általában kedvesebben bánok velük, most mégis fontosabb, hogy segítsek Regen, mint hogy aggódjak egy meggyűrődött oldal miatt. - De jó, köszi! - Rámosolygok, ahogy ujjaimat az egyik bögre köré fonom, majd visszahátrálok a korábbi helyemre. Így talán az ő dolga is könnyebb, én pedig a napsugarak helyett a forró itallal melegedhetek át. Habár jóllaktam a vacsorán, egy kis teának mindig van még hely.
- Annyira csak nem vészes - vigyorgok rá. Volt már szerencsém a beszámolóihoz, de egészen eddig nem tapasztaltam meg személyesen a klubos hangulatot.
Megpaskolom magam mellett a földet, ha még nem csücsült volna ide magától.
- Képzeld, legközelebb én is ott leszek. Az első óra után félrehívott, hogy.. kifejezze részvétét és megpróbáljon ezzel felvidítani. - Xenóval egyetértettünk abban, hogy ez inkább a szánalom jele, mint együttérzésé, de ez még nem ment fel a kötelező megjelenés alól. Hacsak nem kapok valami büntetőmunkát... De ennyire nem is szeretnék meglógni a program alól. - Legalább tartom majd benned a lelket. - Lily is ott lesz, az sem hátrány, úgyhogy nem alakulhat olyan vészesen. Inkább a felvetődő témáktól tartok, jobb szeretném, ha az én életem nem kerülne a fogások közé.
- Milyen órákat vettél fel? - kérdezem kíváncsian ezután. Érdekel, merre tervezi a jövőjét, mert eddig konkrétan még ő sem tudta.

______________________________

it's gotta get easier
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 16
Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Regulus & Dorcas   Szer. Okt. 10, 2018 11:26 pm

Dorcas & Regulus

[You must be registered and logged in to see this image.]Egy bögre tea olykor felért a megváltással, különösen akkor, ha egy kedves ismerős nyomta az ember kezébe. Igaz, én még csak házimanóktól tapasztaltam ilyen figyelmességet, a barátaimtól nem igazán. A többségük azt az elvet vallotta, hogy ők viselhetnek ruhát, innentől kezdve senkit sem "szolgálnak ki" - mondanom sem kell, ezek többségükben az aranyvérű mardekárosok voltak. Pedig a házimanók nem olyan alantas lények, mint amilyeneknek ők gondolták őket. Sipor például határozottan jófej volt minden gorombasága ellenére. Még úgy is, hogy élete céljának a feje levágatását tekintette, én meg rettegtem azoktól a manófejektől otthon.
Lehuppantam a földre Dorcas mellé, a hátamat az üvegház hűvös falának vetettem. Törökülésben, a fűben, ebben a megszokott szituációban kezdett elpárologni minden eddigi izgalmam. Épp olyan volt ez, mint tavaly. Most már nem is értettem, minek aggódtam annyit... Hiszen mi változott volna egy nyár alatt? Akár nagyon sok minden - futott át az agyamon -, de most nem ez történt, nem volt mindenki egy Sirius, hogy egyik napról a másikra eltűnjön az életemből.
- De az, hidd el, nagyon vészes. Egyedül a menü menti meg azokat az estéket, mert a vacsora tényleg mindig jó. Főleg a desszert, nyilván Lumpslucknak az a kedvenc fogása. - Egy valamiről biztosan nagyon részletes leírást tudtam volna adni a Lump Klubot illetően: a jelenetet, ahogy Slucky határtalan élvezettel tömte magába a cukrozott ananászt, miközben valami jóféle bort kortyolgatott. Cygnus nagybátyámtól értesültem róla, hogy ez harminc évvel ezelőtt is pontosan így zajlott, amikor még ők koptatták a Roxfort padjait. A jó öreg Lumpsluck szerette a rutint és a kényelmet, annyi biztos.
- Felvidítani? Legközelebb akár megdobálhatna bezoárral is, az is vidítóbb lenne a Lump Klubnál. Hacsak nem tartod jó bulinak, hogy kicsíped magad és a jövődről beszélgetsz órákon keresztül, mikor éppen nem a rokonságodról faggatnak. - Nem értettem, hogyan deríthetné Dorcast jobb kedvre egy ilyen vacsora. A helyében én biztosan nem akartam volna a családomról beszélni, fogadni a jelentéktelen részvétnyilvánításokat és úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Én persze remekül meg tudtam játszani, hogy minden rendben, amikor az egész világ a feje tetejére állt, de a többségnek ez frusztrációt okoz vagy nem is volt hajlandó rá. Nem tudtam elképzelni Dorcasról, hogy jól fogja magát érezni. Vagy másoknak talán könnyebben megy, hogy ilyen személyes témákról beszélgessenek?
Csak halványan elmosolyodtam, de nem tettem szóvá, ami eszembe jutott. Hogyan tarthatnánk egymásban a lelket, ha nyilvánosan sosem mutatkozunk együtt? Ott lesznek mindkettőnk publikus barátai, akik közel sem tartoztak egy társaságba, sőt... Még Carol sem, pedig ő sosem csinált nagy ügyet a házak közötti versengésből és mások vérminőségéből, mint a többiek.
- Szinte mindent megtartottam az alap tárgyak közül, de elsődlegesen a mágiatörténet és az LLG érdekel. Úgy tudom, egyikből sem leszünk túl sokan a R.A.V.A.Sz. szintű csoportokban... De a jóslástant és a rúnaismeretet leadtam, pedig jóslástanon amúgy elég jókat aludtam a terem végében. - Az órarendem jóval zsúfoltabb volt a többiekénél. Nem a túlbuzgóság motivált erre, hanem az, hogy a jövőmet egyelőre bizonytalannak láttam. - Jogot akarok majd tanulni a Roxfort után, de nem tudom, hogy beleegyeznének-e valami kevésbé nagy presztízsű állásba otthon. Nem akarok életem végéig a Wizengamotban ülni, inkább valami tényleg hasznosat csinálnék.
Lassan belekortyoltam a gőzölgő teába, majd visszaraktam magam mellé a földre. Rövid ideig hallgatásba merültem, a körülöttem lévő fűszálakat tépkedve.
- És te izgulsz a vizsgáid miatt? Én már most félek tőlük. Mármint olyan fontosak, kihatással lehetnek az ember egész életére... Néhány helyre nagyon nehéz bejutni a Minisztériumban vagy a Gringottsban. - Mire ezt kimondtam, már rájöttem, hogy nem épp a legbátorítóbb szavak voltak ezek így a záróvizsgái évében. Biztosítanom kellett volna róla, hogy ugyan, felesleges izgulnia... Erre viszont képtelen voltam, mert néha tényleg úgy éreztem, mint akinek az élete múlik a teljesítményén. Pedig igazából nem tudtam, otthon mit szólnának az eredményeim hanyatlásához. Nem is akartam letesztelni, bőven elég volt Sirius és a többiek kiégetett neve a családfánkról, nem szerettem volna a nyomdokaikba lépni. - Persze biztos jól sikerülnek majd a vizsgáid, nem úgy értettem. Neked biztos menni fog, bármibe is vágsz bele.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Griffendél

Kor : 17
Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Regulus & Dorcas   Csüt. Okt. 11, 2018 10:48 pm

Regulus

Felnevetek a szavain. Sirius sosem említette, milyen vicces tud lenni az öccse, pedig szerintem ez is a legjobb tulajdonságai közé tartozik. Ő is tartozhatna közénk.
- Bevallom, már kíváncsi is voltam rá, miért mész el mindig, de legalább már tudom, hogy az étel az oka. Lebuktál! - A desszertet mindenki szereti, szóval nem furcsa, hogy Lumpsluck is örömét leli benne, viszont van egy olyan érzésem, külön élmény ezt az első sorból tapasztalni is. Talán igaza lesz és olyan élmény, amit nem szívesen ismétel meg az ember, de legalább lesz min nevetnünk évek múlva is.
Kicsit elvesz a jókedvemből, amikor kiemeli, hogy a jó öreg Lumps a családokat szereti a legjobban boncolgatni. Tényleg nem örülnék, ha mindenki előtt kerülne terítékre a Meadowes-ügy, viszont muszáj lennék azt is higgadtan kezelni. Lassan már négy hónapja, az emberek el is fogják felejteni, ezt a kicsit már kibírom.
A fejem a falnak támasztom, így fordítom felé a figyelmem.
- Na! - nevetek fel, ahogy elképzelem, hogyan húzta a lóbőrt, miközben szerencsétlen tanerő éppen esőt próbált jósolni a következő kviddicsmeccsre. - Hiába teljesen véletlenszerűek a tippjei, legalább ő hisz benne, hogy átlát a varázsgömb ködös jelein... - A szabad kezemmel és a gőzölgő teával imitálom a tanárunk mozdulatait, és még a szememet is olyan koncentrálva húzom össze, ahogy ő szokta. Nem szép gúnyolódni, viszont sosem lennék tiszteletlen vele szemtől szembe, így hát, amiről nem tud, az nem is fájhat neki.
Csak remélni merem, hogy nem jelenek meg a látomásaiban.
- Hm, a jog tényleg hasznosnak hangzik, főleg most... - A barátságunk egyik alapja, hogy kívülállókként beszélgetünk a jelenről. Ha belegondolnék, hogy a szülei Tudjukkit támogatják, sokszor elfojtanám a véleményem, mint hogy a családi hátterébe tapossak, de már régen nem ítélem meg őt a vezetékneve alapján. Nem a szülei döntései határozzák meg az életét. - Hallottad, hogy mi volt Carrow-ékkal? - Elég nagy port kavart, hogy Alecto és Amycus apját halálfalóként gyanúsították meg az Abszol úti támadás után, mégis sikerült tisztázni a nevét, én mégsem tudom, mit gondoljak.
A halálfalók már nem csak embereket kínoznak és ölnek, hanem a szüleim életét is elvették. Honnan tudhatnám, kiben bízhatok? Nem hiszem, hogy bárki tudja, mi az igazság, mégsem ítélhetek tudatlanul. Elég nagy ez a nyomás, és egyedül biztosan nem tudnék megbirkózni vele.
Legalább a tea nem okozhat sosem kellemetlen meglepetést.
Már hamarabb is szóra nyitnám a számat, hogy válaszoljak a kérdésére, azonban nem enged szóhoz jutni, úgy szabadkozik tovább.
- Te is tudod, hogy ez így nem igaz. Nem azért sikerül, mert én vágok bele, hanem mert nagyon szeretném és dolgozok érte. Ugyanígy neked is sikerülni fog teljesíteni minden kihívást, ami előtted áll. Képes vagy rá. - Bátorítón mosolygok rá. - Mindenki izgul, azt hiszem, szóval ez teljesen normális. De még ne aggódd halálra magad, jobb lenne, ha élve jutnál el a vizsgákig. - Ezúttal könyököm egy pillanatra az övéhez is érintem. - Én is félek. De nem csak a vizsgáktól, hanem hogy mi lesz utána. Tényleg nem egyszerű bekerülni az aurorok közé, és a három éves képzés még több kihívást jelenthet... Nem szeretném húzni az időt, hasznossá akarok válni minél hamarabb. - A rosszfiúk nem fogják megvárni, amíg hivatalosan is megkapom az auror titulust, ahogy én sem fogom megvárni azt a pillanatot, hogy kiderítsem, mi történt a szüleimmel és ki a felelős. - Nehéz évek várnak ránk, azt hiszem. - Ez mégsem azt jelenti, hogy máris fel kellene adnunk - éppen ellenkezőleg!

______________________________

it's gotta get easier
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 16
Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Regulus & Dorcas   Pént. Okt. 19, 2018 1:01 pm

Dorcas & Regulus

[You must be registered and logged in to see this image.]- Nem szégyen az - vontam meg a vállam. - Igazából csak nem akarom megbántani Lumpsluckot. Mármint nyilván Lily Evans a kedvence, de azért tőlem is zokon venné.
Minden furcsasága és idegesítő tulajdonsága ellenére kedveltem Lumpsluck professzort. Rendes ember volt és úgy éreztem, hogy tényleg törődik a diákjaival - még ha nem is az összessel, csak a kiválasztottjaival. Ügyeltem rá, hogy túl sok személyes információt ne tudjon meg rólam, de a lelkem mélyén sejtettem, hogy valójában egy őszintébb beszélgetésből sem jönnék ki rosszul. Kétségkívül megvoltak a maga hibái, de nem ártott volna a légynek sem.
Mintha az arcáról egy pillanatra eltűnt volna a mosoly. Jól sejtettem, nem szívesen beszélt a családjáról. Teljesen megértettem, mert bár nekem senkim sem halt meg, mégis tudtam milyen elveszíteni egy családtagot. Bele sem akartam gondolni, milyen lenne az életem, ha anyáék meghalnának, egyik napról a másikra. Persze ők nem voltak veszélyben, a jelenlegi káosz minket, Blackeket messziről elkerült. Legalábbis a közvetlen életveszély, ami a vérárulókat és a sárvérűeket érintette. Tőlünk másféle áldozatot követelt ez az időszak, ami elől egyedül Sirius akart elfutni. De összességében úgy éreztem, az én gondjaim eltörpülnek Dorcasé mellett, én legalább hazamehettem a szünetben a szüleimhez - még akkor is, ha anya folyton idegösszeroppanást akart kapni, apa meg úgy viselkedett, mint egy zsémbes szobanövény. Szerettem volna megmondani a lánynak, hogy idővel majd jobb lesz és rám számíthat, meg efféle közhelyeket, de nem tudtam hogyan kezdjek bele. Így csak szomorúan és együttérzőn meredtem rá néhány hosszú másodpercig, míg végül kínosnak éreztem az egészet és inkább gyorsan beleittam a teámba, jól megégetve a nyelvemet. Gratulálok, Regulus, egy hegyi trollnak is több esze van nálad...
- Vagy lehet ő sem hisz benne, csak nagyon kellett neki ez az állás - nevettem. - A mardekárosok szerint meg nem mentalevél van a teáiban, hanem valami ütősebb. Nem tudom, én még nem tanulmányoztam alaposabban, az első öt percben mindig bealszom.
Próbáltam nyitott lenni a mágiának minden ágára, de ezt nem sikerült elsajátítanom. Semmit nem láttam a teafűben és a jósgömbben, a csillagok és bolygók állásából pedig sosem sikerült semmi értelmeset kiolvasnom. Valahogy ott megállt a tudomány, hogy a születési dátumom alapján megállapítottam a csillagjegyemet, majd írtam róla egy botrányosan béna esszét.
- Igen, mostanság tényleg sokan kellenének, akik értenek a varázsjoghoz. Habár nem hiszem, hogy ettől bármi is megváltozna. - Talán voltak olyan varázslók, akik változást hozhattak. Én nem tartoztam közéjük, mert még azt sem mertem kimondani, hogy mi akarok lenni, ha "nagy leszek". Mikor a jövőmön gondolkodtam, mindig nagyon vonzott a világmegváltó Regulus képe, de tudtam, hogy ez az egész egy hatalmas hülyeség. Én voltam az utolsó ember, aki valami nagyot fog cselekedni, ahhoz én nem születtem eléggé bátornak. - Igen, apám mesélt róla. Igazából nem olyan meglepő, elvégre Carrow-ékról beszélünk. Meg hát... lehet tényleg ártatlan. Egyik halálfaló sem olyan hülye, hogy szétkürtölje kihez hűséges, úgyhogy sosem lehet tudni.
Akik rajta voltak annak a bizonyos huszonnyolcnak a listáján, elég sok mindent el tudtak simítani. Jó kapcsolatok és teli széf a Gringottsban, más nem igazán kellett a boldoguláshoz. Erősen kételkedtem benne, hogy Carrowék együtt említhetőek az ártatlan jelzővel, de ki voltam én, hogy ítélkezzek?
Teljesen reálisnak tűnt a gondolat, hogy egyszer a sok stressz visz majd a sírba. Halálfalók, halálfaló-vadászok, dementorok, inferusok... ugyan már, a sok aggodalom hamarabb fog megölni.
- Figyelj, Binns is taníthat szellemként, gondolom akkor én is levizsgázhatok, miután belehaltam a sok stresszbe - vigyorodtam el. - Szerintem simán bekerülsz az aurorok közé. Sokan aurorok akarnak lenni, mert izgalmas szakma és elég bátornak érzik magukat hozzá. De szerintem nem az számít, hanem az elhivatottság és hogy legyen elég eszed. Belőled egyik sem hiányzik, és griffendéles sem tévedésből lettél. Annak meg örülj, hogy ilyen sokáig tanultok, máskülönben csatlakozhatnál hozzám a szellemlétben és együtt kísérthetnénk a Roxfortban. Ami elméletben jól hangzik, de azért jobban örülnék, ha élve találkozhatnánk a jövőben. A szellemek még vajsört sem tudnak inni...
Egyszer sem tettem szóvá, de valahol mélyen nyomasztott a gondolat, hogy néhány éven belül talán két ellentétes táborba kerülünk majd és úgy kell farkasszemet néznünk egymással. Én képtelen lettem volna ártani neki vagy gyűlölni őt. Miért nem lehettek a vizsgák a legnagyobb gondjaink?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Griffendél

Kor : 17
Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Regulus & Dorcas   Szomb. Okt. 20, 2018 5:10 pm

Regulus

- Kedves vagy - mosolygok rá. - Valószínűleg mindenkitől zokon venné, hiszen ő válogat közülünk, nem mi döntjük el, hogy akarunk-e részt venni... de nem hiszem, hogy bárki is aggódik ezen igazából. - Lumpsluck kedvelhető a maga hóbortos módján, de én sem vágyom rá, hogy több időt kelljen vele töltenem, mint amennyit az órai keretek között találkozunk. Annyira talán mégsem kedvelem.
Egy kicsit meg is ijeszt, hogy ennek ellenére én sem bújhatok ki a meghívás alól, és ki tudja, milyen kérdések kerülnek majd terítékre, viszont mindaddig nem aggódom, amíg Lily és Reg támogatását is magam mellett érezhetem. Még akkor is, ha a fiúval valószínűleg csak a tekintetünk fog találkozni, beszélgetni pedig nem lesz lehetőségünk. Nem is Lily miatt, azt hiszem, ő még elfogadná a barátságunkat mindenféle kérdés nélkül, de a többi mardekáros szemében talán szálka lehetnék. Márpedig nem szeretném őt sem bajba sodorni.
Mintha minden ellenünk szólna, mégis igazi kikapcsolódást hoznak a közös estéink.
Felnevetek, ahogy különféle eszközökkel képzelem el a jósunkat, újra és újra az alvó Regulus-szal a háttérben. Kétségtelen, hogy mi is többet viccelődtünk rajta, mint amennyit tanultunk, ezt most mégis különösen szórakoztatónak találom.
- Lehetséges - hümmögök párat nagy komolyan. - Talán a varázsfüveitől egy másik dimenzióba lát át, ahol bejönnek a jóslatai. - Ami azt illeti, egyáltalán nem tudom komolyan venni ezt a tudományágat, szeretnék hinni abban, hogy a döntéseink befolyásolják a jövőt, és a döntéseinket mi hozzuk meg, mindig egy-egy adott pillanatban. Érdekes lenne a jóslástan, ha meg tudott volna győzni bárki is, hogy működik.
- Dehogynem! - vágom rá. - Minden kicsi változás már változás, és előbb-utóbb lesz hatása. Ha csak eggyel kevesebb lesz a veszélyforrás, már megérte. - Nyilvánvaló, hogy vannak olyanok, akik nem tudnak fellépni az elnyomó erőkkel szemben, ezért nekünk, akik képesek vagyunk erre, nekünk kell lépnünk. Akkor is, ha túl erős az ár és elbukhatunk, ez nem tántoríthat el a céljainktól. Bízom abban, hogy Reg is ilyen, tudom, hogy képes lenne nagy és bátor dolgokra - rögtön azután, hogy a szülői nyomást le tudná vetkőzni.
Nem értek egyet azzal, hogy Sirius elköltözött otthonról, és sosem szerettem, hogy távolságtartó volt a saját öccsével, amiért őt "jobban szeretik". A magam részéről mindig sajnáltam, hogy nincs testvérem, de számomra Xeno betöltötte ezt az űrt - ő mégis eldobta magától az öccsét és Jamest tette a helyére. Nincs ez így rendjén.
Reg is ugyanúgy lehetne a barátunk, mint bárki más. Segíthetnénk neki megtalálni az útját, amit otthon nem engednek neki meglátni, és ha a többiek nem is, én mellette leszek.
Akkor is, ha nem nekem tetsző utat választ? Sokszor gondolkozom ezen, de mivel nem vagyok jós, képtelen vagyok választ találni.
- Te is képes vagy rá - fűzöm hozzá támogatásom jeléül. Mindenki képes rá, csak nem szabad megijedni a nehéz döntésektől. Mindannyiunk háborújáról van szó.
Carrow-ék híre tényleg megelőzi őket, és bármennyire is nem szeretnék ítélkezni, egyik évfolyamtársamról sem hallottam olyan jókat, ami megkönnyítené a dolgom. Sosem lehet tudni.
- Remélem, ez nem marad így örökre. - Bele fogok őrülni a bizalmatlanságba, ha még sokáig kell így élnem. - Szerinted sosem lesz vége? A titkolózásnak meg az ellenségeskedésnek? - Habár most az egész társadalmunkra gondolok, ez a két szó meglepően jól jellemzi az iskolai, a kettőnk viszonyát is. Hihetetlen, hogy ezen a mikro szinten sem működhet semmi zökkenőmentesen, és így már nem is olyan meglepő, hogy nagyban sem vagyunk képesek békésen élni.
Unalmas lenne talán, ha valaki nem törne hatalomra?
- Ha-ha! - nevetek erőltetetten. Már egyáltalán nem találok semmi vicceset a szeretteim halálában. - Csak okod nem lenne már vizsgázni. Legalábbis nem hiszem, hogy a kísértéshez szükséged lenne a megszerzett tudásodra. Hacsak nem maradnál te is tanárnak. - Akkor persze örökké tölthetné az üres fejeket, megmutathatná, hogy nem minden szellem olyan poros, mint Binns.
Be kell vallanom, hogy nagyon is jólesnek a szavai. Hiába érzem én is úgy, hogy képes leszek rá, sosem árthat a külső megerősítés - akkor sem, ha elfogultnak érzem az összes ilyen véleményt, a hitük bennem csak erősebbé tesz. Mégis, úgy érzem, egészen máshová lyukad ki a végén, mint ahonnan elindult, ezért a mosolyomon kívül nem reagálom le más módon a kedves szavait.
- Minket ez a veszély nem fenyeget. Te biztonságban vagy, a vizsgáidon is át fogsz jutni egészben, ahogy én is tudok vigyázni magamra. Annyi vajsör vár még ránk az életben, hogy... Előre nem is tudnám neked megjósolni azt a mennyiséget - jelentem be egy nagy bólintással. Senkiből sem lesz szellem a közeljövőben. - Felesleges emiatt aggódnod.

______________________________

it's gotta get easier
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 16
Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Regulus & Dorcas   Vas. Nov. 04, 2018 12:03 am

Dorcas & Regulus

[You must be registered and logged in to see this image.]Majdnem kimondtam, ami hirtelen eszembe jutott: érdekel egyáltalán valakit is, hogy mi mit szeretnénk? De végül csak mosolyogva bólintottam egyet, nem akartam rázúdítani Dorcasra a saját nyomoromat. Megvolt a sajátja is, ami mellett az enyém elenyészőnek tűnt. Nekem legalább volt családom, mégha szigorú és hiányos is Sirius nélkül. Mellesleg magamat sem akartam rossz hangulatba juttatni egy ilyen megjegyzéssel, mindketten megérdemeltünk egy felhőtlen félórát.
Megeshet, hogy sok mindent másként láttunk Dorcasszal, de a jóslástanról egészen biztosan egyformán gondolkodtunk. Porhintés az egész, ha valóban előre kijelölt úton menetelnénk a végzetünk felé, ugyan mi értelme lenne az életnek? Én legalábbis hinni akartam benne, hogy mindent a döntéseink befolyásolnak, nem pedig valami felsőbb hatalom vagy ki tudja, mivel magyarázták a látók, amit a teafüvekből olvastak ki. Könnyebb a hibás lépéseket valami megfoghatatlanra kenni, de attól még hibák maradnak és egyedül mi tehetünk róluk.
- És ahol valaki komolyan veszi az óráját - tettem hozzá. - Egyáltalán jóslástanból létezik rendes vizsga? Nehezen tudom elképzelni, hogy bármilyen munkakörben szükséged lehet rá, hogy megjósold a kollégáid halálát egy kupac ázott tealevélből.
Persze sokan az én kedvenceimet sem vették túl komolyan. Binns érthető módon nem kedveltette meg túl sok mindenkivel a mágiatörténetet, pedig nagyon izgalmas tárgy is lehetett volna. Az LLG-t pedig a többség legfeljebb vicces kikapcsolódásnak tartotta, ahol unikornisokat lehetett simogatni és felülni egy hippogriff hátára. Elismerem, tényleg azok voltak a legérdekesebb órák, de azért ennél többet jelenetett az a tárgy. Még akkor is, ha a legtöbben nem szívesen gondolkodtak házimanókról, koboldokról és más intelligens lényekről. Az unikornisok szerethetőbbek, gondolom...
- Remélem, neked van igazad - mosolyodtam el ezúttal őszintén. - Talán tényleg jobb lenne a világ, ha mindenki csak egy kicsi részén pozitív irányba változtatna. De lehet az a legnagyobb baj, hogy igazából mind mást tartunk pozitívnak.
Anya például őszintén hitte, hogy a muglikért nem kár, ahogy a sárvérűek halálát sem sajnálta volna. Apa tökéletesen egyet értett vele, Sirius meg inkább kitörölt minket az életéből, mert mást látott helyesnek. Könnyű azt mondani, hogy mindenki kövesse a helyes utat, mikor ennyiféle út létezik és mindenki máshogy akar navigálni... Néha azt kívántam, bárcsak egy vidám kis bólintérnek születtem volna vagy egy sárkánynak, nekik biztosan nem kellett emiatt őrlődniük.
Örültem, hogy nem akart bővebben kifaggatni Carrow-ékról. Hazugság lett volna tagadni az egyértelmű rosszhírűket, viszont Amycust kimondottan kedveltem. Ha nem is tartottam a legjobb barátomnak, attól még szívesen töltöttem vele az időmet, ha úgy adódott. Ennek fényében nyilván nem szívesen szidtam a családját, különösen nem úgy, hogy minden vád igaz volt az enyémre is. Az én apám nem rejtegetett halálfalómaszkot a szekrényében, de ha kicsit is több tettrekészség szorult volna belé, ő maga is felcsapott volna a Nagyúr seregébe, ebben nem kételkedtem.
- Nem tudom. Szeretném, ha vége lenne, jobban kedvelem a békességet. De az emberek valahogy mindig találnak okot egymás gyilkolására és az utálkozásra, nem? Anyám mindig azt mondja, hogy semmi sem olyan jó összetartó és motiváló erő, mint a gyűlölet. Lehet benne valami...
Nem értettem hozzá, de úgy sejtettem, a muglik is megtalálják a maguk "ellenségeit" egymás között. Ebben egészen biztosan nem különbözött egymástól mágus és varázstalan.
- Most, hogy így mondod, nem is rossz ötlet - nevettem. - Csak ki kell találnom valami stílusosabb belépőt, mint Binns. A táblán keresztül belebegni a terembe elég béna. Majd kérek tippeket a Véres Bárótól, csak ahhoz előtte össze kell gyűjtenem a bátorságom.
A mardekárosok közül is nagyjából mindenki rettegett a szellemünktől. Ugyan nem lógott a félig levágott feje, de a vérfoltjai és a mogorva természete már elsősként mindenkit halálra rémített. Igaz, közel sem találtam olyan ijesztőnek tizenegy éves fejjel, mint az otthoni falidíszünket levágott manófejekből.
- Ezt jó hallani. Elég klassz lenne, ha néhány év múlva egy vajsör felett elmesélhetnéd a legfrissebb pletykákat az aurorparancsnokságról. - Szerettem volna hinni benne, hogy tényleg ilyen szép jövő vár mindkettőnkre. Ő biztosan megérdemelte, elég rosszat kapott már egész életére. - Meg jól jön majd egy auror ismerős, ha mondjuk szilveszterkor eszembe jut patrónust idézni egy csapat mugli szeme láttára. És mielőtt megkérdeznéd, még sosem csináltam ilyet, csak éppen ez jutott eszembe.
Elképzeltem, ahogy az a nyomi pingvin végigtotyog egy mugli utca közepén... Nevetséges látványnak tűnt. Az egyetlen ok, amiért nem bántam, hogy nem remekeltem a patrónusidézésben, az a pingvin volt. Miért nem juthatott nekem valami jobb patrónus? Egy oroszlán vagy sas például... De nem, nekem be kellett érnem egy idétlenül csoszogó röpképtelen madárral, amit legfeljebb cukinak lehetett nevezni. Komolyan, melyik tizenhat éves fiú akar cuki patrónust?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Griffendél

Kor : 17
Hozzászólások száma : 83

TémanyitásTárgy: Re: Regulus & Dorcas   Pént. Nov. 09, 2018 12:27 am

Regulus

Minden bizonnyal nem lehetünk büszkék erre a témára, mégis jól szórakozom
- Van, igen, de biztosan... lelkesedésre megy. Nem kapnál jó jegyet, ha túl sokat aludtál az órákon - lemondóan vonom meg a vállam, mintha ez valódi veszteség lenne. - De azt tényleg nem tudom, kell-e valahová. Szerencsére nekem nem lesz rá szükségem, így utána sem jártam. Talán muglikat lehet szédíteni vele, de az nem tűnik valami izgalmasnak. - Meg aztán, haszna sincs semmi. A jóslás valószínűleg pont olyan dolog, amit nem kellene tanítani - elhiszem, hogy vannak, akiknek tehetsége van hozzá, de ők tanulás nélkül is képesek a jövőbe látni, a többieknek pedig teljesen felesleges próbálkozni is.
Abban viszont őszintén hiszek, hogy ha mindenki megtenné, amire képes, már rövid idő alatt elérnénk a változást. Akiket ismerek, mind félnek vagy nem is értik, mi forog kockán, nem érzik úgy, hogy az ő életük is veszélyben lehet. Pedig kellene. Mindenkinek tudnia kellene, nem pedig tapasztalnia.
- Nem tudom, a halál kinek jelenthet pozitív változást - vágom rá. - Csak még több feszültséget szül egymás pusztítása és nem hiszem el, hogy ezt bárki is képes élvezni. - Persze, Tudjukki maga mutatja meg, hogy igenis létezik, aki a káoszban leli örömét, de egy ilyen elvetemült... Ha összefognánk ellene, ha képesek lennénk kitörni a félelemből és együttesen fellépni... Annyira nem lehet erős egyedül. Nem értem, miért támogatja bárki. Nem értem, miért nem látják, amit én. - Nem akarom elhinni... - fűzöm hozzá halkan. Erős túlzás lenne azt mondani, hogy nem félek erről beszélni, viszont az az igazán bátor, aki legyőzi a félelmeit. Regulus egyébként is ismerheti a véleményemet, sosem rejtettem véka alá.
Nagyot sóhajtok a szavain. Inkább szomorúnak tartom, hogy a gyűlölet a legerősebb összetartó erő. Semmit sem kapunk a gyűlölettől, csak még több ürességet. Fájdalmat. Miért nem választhatunk valami kellemesebb közös pontot? Miért nem fontosabb a békés jövő, mint hogy kiutáljunk valakit?
Igaza van, minden szinten ott van ez a viselkedés, én mégsem tudom megszokni.
- Ha van is benne igazság, akkor sem jó így. - Ez pedig önmagában nem ér semmit. Azt kéne tudnom, hogyan változtathatok ezen, nem csak bosszankodni. Rá kell jönnöm.
Tény, hogy sokkal egyszerűbb nevetgélni, még ha most éppen a barátom halálának nevetséges oldalát is találtuk meg. Egyetlen szerencse, hogy ebben a fantáziában a tanulásba pusztult bele, nem pedig valaki más vette el az életét. Remélem, az sosem történik meg.
- Te is azt szeretnéd, ha félnének tőled? Szerintem jobban állna neked, ha Nicktől kérnél tanácsot, és a diákok kedvenc szellemévé válnál. Nem a legrettegettebbé. - Mosolyogva megvonom a vállam. Lehet, hogy a blackség az oka, hogy valótlan kép él benne önmagáról, azonban én úgy hiszem, sokkal több rejlik benne ennél.
- Nem hiszem, hogy szabad lesz pletykálnom - vetek rá egy cinkos mosolyt. -, de a vajsörtől talán megered a nyelvem. - Most még igazán viccelődhetek ezzel, senkinek sem esik bántódása miatta. Nyilvánvalóan szeretném, ha az iskola után is barátomnak mondhatnám a fiút, évek múltán is, bármerre is sodor minket az élet, mégis ijesztő belegondolni, mennyi minden változhat még meg körülöttünk.
- Hű, ez aztán vad ötlet! - nevetek fel. - Megsértődnék, ha egy kupac random varázstalan előttem látná a patrónusodat, azért kerülnél bíróság elé - ugratom tovább a fiút. Való igaz, hogy mivel nincs közös óránk, csak egy-egy elejtett információmorzsám és persze a saját bevallása van, amiből felépíthetem a mágikus profilját - és amiből nagyon is hiányzik a patrónus alakja. Ami azt illeti, ezt kifejezetten intim kérdésnek tartom, hiszen nem mindenki képes a varázslatra, és nem szeretnék senkit sem megbántani a kíváncsiságommal... Azonban mivel így felhozta a témát... - Megmutatod? - kérdezem óvatosan, hogy véletlenül se érezze kötelezőnek a kérést. Csupán a kíváncsiságom hajt.

// Kicsit összeszedetlenre sikeredett, ne haragudj :c //


______________________________

it's gotta get easier
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Regulus & Dorcas   

Vissza az elejére Go down
 
Regulus & Dorcas
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» dorcas | adrian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Anglia :: Roxfort-
Ugrás: