Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» tomorrow never came
by Vendég Vas. Dec. 30, 2018 1:50 pm

» Carol & Regulus
by Caroline Mulciber Csüt. Dec. 27, 2018 9:49 pm

» Faliújság
by Albus Dumbledore Csüt. Dec. 27, 2018 11:23 am

» Leírás
by Mesélő Drazsé Csüt. Dec. 27, 2018 11:20 am

» Angelique Moryakov
by Angelique Moryakov Szer. Dec. 26, 2018 5:45 pm

» Roxfortos diákok
by Mesélő Drazsé Kedd Dec. 25, 2018 9:26 pm

» Diák / Felnőtt keresettek
by Voldemort Kedd Dec. 25, 2018 7:56 pm

» Kay & Gust - Round 2
by Gustav Holmök Kedd Dec. 25, 2018 5:51 pm

» Sue & Théo
by Suzanne Garçon Vas. Dec. 23, 2018 9:38 pm

» Zurie & Mathys
by Mathys Garçon Szomb. Dec. 22, 2018 8:27 pm

Statisztika
Demonstrate:
 

Share | 
 

 Carol & Regulus

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
My House is
My House is

Kor : 16
Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Carol & Regulus   Vas. Okt. 07, 2018 12:56 am

Carol & Regulus

[You must be registered and logged in to see this image.]Mikor harmadikban bekerültem a csapatba, azt mondták, én leszek a Mardekár meglehetősen alacsonyra nőtt reménysége. Kevés olyan pont volt az életemben mostanság, amit biztosra vettem, de ezt a tényt azok közé soroltam. Tényleg jól játszottam, ami pedig még fontosabb, hogy szerettem kviddicsezni. Viszont amióta kezdetét vette a hatodik évem a Roxfortban, úgy éreztem, hogy képtelen vagyok olyan jelentéktelen dolgokra összpontosítani, mint egy kicsike aranylabda szárnyakkal. Próbálkoztam, de sikertelenül. Késve vettem észre a cikeszt minden edzésen, alig bírtam kitérni a gurkók elől és hiába vártam minden alkalommal az edzéseket, mégis túl kimerültnek éreztem magam az aktív játékhoz. Nehezen viseltem a kudarcot, vagyis leginkább sehogyan, és ez tovább rontotta a teljesítményemet. Előre stresszeltem, amint elrúgtam magam a földtől és a többiek fölé repültem a seprűvel, már görcsben állt a gyomrom az idegességtől. Nehéz volt elkapni a cikeszt, ha közben az töltötte ki minden gondolatomat, hogy mi lesz, ha a meccsen is mindent elrontok?.
Ketten maradtunk csak a pályán a rövidre zárt edzés után. Eleredt az eső és az erős szél miatt mindenki jobbnak látta, ha inkább visszavonulunk az öltözébe. Én nem bántam a vihart, valahogy mindig megnyugvást leltem benne és az illatát is szerettem. Az idei első bájitaltan órán Lumpsluck egy teli üst Amortentiával várt minket. Az enyémnek eső, kamilla és csokis keksz illata volt. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy még azt sem bántam, ha a kviddicstalárom csöpögött a víztől, különösen nem Carol társaságában. Egy egyszerű Leperex bűbájjal amúgy is megoldottuk a bőrig ázás problémáját.
- Tegnap nagyon későn értél vissza a kastélyba. Azt mondtad, csak színházba mész - jegyeztem meg.
Kisgyerek korom óta ismertem Carol Mulcibert, a családjaink szívesen vegyültek egymással és úgy gondolták, hogy kölcsönösen érdemesek vagyunk egymás társaságára. Félig-meddig beigazolódott a sejtésük, mert mi valóban rajongtunk egymásért Carollal attól a perctől fogva, hogy kicsiként először játszottunk kincskeresőset a Grimmauld tér 12. padlásán. Sirius viszont azt hiszem, már akkor sem kért a szüleink által előnyösnek ítélt kapcsolatokból. Nem tudta, miből maradt ki, mert tényleg elég érdekes dolgokat találtunk a Black kúriában, később meg bebizonyosodott, hogy Carol nem csak poros ládák átkutatására jó partner. Nem sok emberben bíztam meg, ha valaki olyan kényesen ügyelt a hírnevére, mint én, akkor ezt a luxust nem engedhette meg magának - azonban Carollal szinte mindent megosztottam. Ő meghallgatta az otthoni problémáimat, míg én tartottam a számat a kiruccanásairól, noha nem örültem nekik. Többször kértem, hogy ne tegye, ne járjon muglik közé, ne játsszon a tűzzel, de nem hallgatott rám. Mi lesz, ha majd ő is úgy jár, mint Sirius?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
My House is
My House is

Kor : 17
Hivatás : Tanuló
Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Regulus   Kedd Okt. 16, 2018 11:24 am

Regulus & Carol
[You must be registered and logged in to see this image.]

Sokat jelentett nekem a kviddics, az egyetlen szociális program volt, amiben önként és dalolva részt vettem. Kiskorom óta érdekelt a sport, volt kedvenc csapatom, játékosom, poszter a szobám falán... Sokan azt gondolták, hogy sportkarrierbe akarok majd kezdeni, ami igazság szerint nem volt egy ostoba gondolat tőlük. Ha nem lettem volna megszállott rajongója a színháznak és a színészetnek, talán tényleg a sportolói pályát választom magamnak. Nem feltétlenül játékosként, annyira nem voltam profi a seprűn, a puszta szeretet pedig nem visz messzire, de például mérkőzésvezetőként el tudtam volna képzelni magam, azt hiszem, még elég kemény is tudtam volna lenni a játékosokkal. Csakhogy ez messze nem vonzott annyira mint a színművészet, így egyszerűen félretoltam és megmaradtam a Mardekár csapatában való játéknál. Itt még barátokkal is tudtam együtt játszani, olyan barátokkal, akik most eléggé el voltak veszve.
Nagyon sok időt töltöttem Regulusszal, gyakorlatilag annyit, amennyit csak tudtam a Roxfort falai között. Nem igazán volt más barátom az iskolán belül, nem olyan, akit tényleg annak is tartottam és neveztem, így természetes volt, hogy folyton igyekszem vele lenni. Ez az év viszont nagyon rossznak ígérkezett, hála annak a gyökér bátyjának, akit legszívesebben kidobtam volna az ablakon, amiért ezt tette az öccsével. A szívemen viseltem Regi sorsát, igyekeztem segíteni is neki, amennyire csak tudtam, de nem állítom, hogy nagyon jó lettem volna benne. Mindenesetre itt voltam, annak is elégnek kell lennie, amikor másra nem vagyok sajnos képes.
- Igen, oda is mentem, csak... hát, kicsit elhúzódott -vontam meg a vállam. Ha akadt ember, aki előtt nem tudtam igazán megjátszani magam, de legalább átnézett a szitán, az Regulus volt. Jó ideje nem is próbáltam már más álarcot magamra ölteni, amikor csak ketten voltunk, az egymásba vetett kölcsönös bizalom megakadályozott ebben. -Találkoztam valakivel. Mármint nem úgy, hanem az egyik kedvenc mugli írómmal, akiről kiderült, hogy ott dolgozik a színházban és... Na mindegy, hosszú a történet, a lényeg, hogy beültünk egy kocsmába beszélgetni és így egy kicsit elszaladt az idő. -Nem szívesen mentem bele a részletekbe, azonnal átlátott volna rajtam és tudta volna, hogy mit miért tettem és miért maradtam ott végül egy teljesen ismeretlen férfivel, amit ha külső szemmel próbáltam nézni, elég merész és idióta ötlet volt, de hát... Grover Finniganről volt szó.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
My House is
My House is

Kor : 16
Hozzászólások száma : 25

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Regulus   Csüt. Okt. 25, 2018 11:07 pm

Carol & Regulus

[You must be registered and logged in to see this image.]Soha nem értettem, hogyan fér bele Carol életébe ez a kettősség - nem a kettősség ténye zavart, azt a saját bőrömön is tapasztaltam, hanem amiben ennyire ellent mondott saját magának. Carol felelősségteljes lány volt, mindig ügyelt a látszatra, közben pedig ilyen rizikós vállalkozásokba kezdett néhány hetente egy színdarab kedvéért. Jó dolog a színház, tényleg az, de megéri ennyi mindent kockára tenni érte? Ebben nem értettünk egyet és tudtam, hogy képtelen lennék megváltoztatni a véleményét. És az az igazság, hogy mostanában nem is firtattam sokat a dolgot, ahogy ő sem kérdezett semmit, mikor nyáron meglátta a szobám dekorációját. Voltak dolgok, amikre egyszerűen kár időt fecsérelni, mert a látszattal ellentétben nincs mit megbeszélni rajtuk. Minek firtatni, mennyire terhes volt mindkettőnk számára a ránk szabott szerep, ha úgysem változtathattunk rajta? Persze, persze, változtatni mindig lehet, már ha az ember nem bánja, ha tizenhét évesen kihajítják otthonról...
A válaszától annyi ránc keletkezett a homlokomon, mint egy gondterhelt, öreg házimanónak. Meg sem próbáltam leplezni a nemtetszésemet.
- Te beültél egy kocsmába egy idegen férfivel? Aki ráadásul mugli? - ingattam a fejem. - Azért... azért ugye te is érzed, hogy ez nagyon hülye ötlet volt?
Sosem tudtam igazán, mit kéne gondolnom a muglikról. Értelemszerűen erősebbek voltunk náluk, ehhez kétség sem fért, noha nem sok fogalmam volt a technikai vívmányaikról. Kissé nevetségesnek találtam, hogy nem tűnik fel nekik a varázsvilág létezése, hogy halloweenkor rettentően béna jelmezt öltenek, de összességében nem láttam őket olyan kártékonynak, mint anyáék. Ezt persze sosem mondtam ki hangosan, az Sirius dolga volt a családunkban. Én nem születtem hősnek és az elesettek védelmezőjének, pusztán csak túl gyenge voltam ahhoz, hogy akár egy muglinak is ártsak. Abban viszont egészen biztos voltam, hogy Carolnak nem kéne valami mugli pasival töltenie ez idejét, különösen nem éjszaka, egy kocsmában. Mi lesz, ha kiderül? Vagy ha bántani akarják. Vagy ha véletlenül mágiát használ varázstalanok előtt. Ezt az egészet ő sem gondolhatta komolyan...
A seprűmre támaszkodva mélyen magamba szívtam az eső és az ázott föld megnyugtató illatát. Nem ilyen beszélgetésre vágytam, nem akartam még Carol miatt is aggódni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
My House is
My House is

Kor : 17
Hivatás : Tanuló
Hozzászólások száma : 19

TémanyitásTárgy: Re: Carol & Regulus   Csüt. Dec. 27, 2018 9:49 pm

Regulus & Carol
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nehéz volt arisztokratának venni. Egy olyan mondat, amiért nagyon sokan kinevettek volna, de talán még ki is nevetnek, hogy mekkora egy elégedetlen és telhetetlen ribanc vagyok, ha tudnám, hogy milyen nagy kúriák és sok pénz nélkül élni, nem így gondolnám... A legtöbb aranyvérű biztosan így is gondolta, lenézték, megvetették és kigúnyolták azokat, akik küzdöttek a pénzért és nem a kényelmes otthonukban éltek, pedig mennyivel, ó, de mennyivel boldogabbak lehettek nálunk... Én nem akartam a fényűzést, nem akartam otthon élő családanya lenni, akinek az egyetlen célja az életben, hogy minél több gyereket szüljön, akik aztán nagyon sokra viszik majd és büszkévé teszik őt. Nem, ez nem nekem való élet volt. Még abban sem voltam biztos, hogy akarok-e egyáltalán gyerekeket, nem hogy egy olyan férjet, akinek csak úgy odalöknek mint kutyának a koncot. Egyszerű életre vágytam, ahol én állok a konyhában a tűzhely mellett és készítem el magamnak az ételt, ahol én takarítom a szobát, de még a wc-t is, ahol én mosom a ruháimat és olyan független vagyok, amennyire csak lehetek. Sokan kinevetnének ezért a felfogásért, de engem nem érdekelt. Jelenleg azonban nem engedhettem meg magamnak ilyesmit, még én is felismertem a képességeimet és a lehetőségeimet. Egyelőre otthon kellett lennem a szüleimmel, elhitetni velük, hogy ugyanolyan tökéletes feleség leszek, mint minden más aranyvérű nő. De ha csak ennyit csináltam volna, mára biztosan megbolondultam volna. A színházba, mugli színházba járás kockázata volt az egyetlen, ami még segített abban, hogy megmaradhassak önmagamnak, éppen ezért semmiért nem adtam volna.
És akkor még ott volt Grover Finnigan.
- Tudtam, hogy ezt fogod mondani -sóhajtottam fel lemondóan. -És nem mondom, hogy nincsen igazad, mert talán tényleg hülye ötlet volt, de... de nagyon jó estém volt. Jobb, mint az elmúlt hónapokban bármikor. És hidd el, senki sem látott meg, nem varázsoltam muglik előtt és még csak gyanúsan sem viselkedtem. Nagyon igyekeztem, tudok vigyázni magamra. -Ennek már eleve az ellentmondott, hogy megtettem azt, amit, muglik között mutatkoztam és az egyikkel még beszéltem is vagy két-három órát. De ha csak visszagondoltam arra az estére, arra, hogy mennyire izgatottan beszélgettem Groverrel és mennyire megtaláltuk a közös hangot már az első percekben, mindenre más fényt vetett. Megérte, egyszerűen megérte.
- Ugye nem fogod elmondani senkinek? -Tudtam, hogy nem teszi meg, sosem tette, mégis hallani akartam, ahogy kimondja. Nyugalommal töltött el, hogy tudtam, mellettem áll és nem vagyok teljesen egyedül a gondolataimmal. Nagyon erős ingert éreztem rá, hogy mindent elmondjak neki, az elejétől a végéig, hogy milyen volt Grover Finnigan és mennyire remekül éreztem magam, de tudtam, hogy azzal azonnal lebuktatnám magam. Regulus túl jól ismert engem.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Carol & Regulus   

Vissza az elejére Go down
 
Carol & Regulus
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Anglia :: Roxfort-
Ugrás: