Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Dzsinn
by Aubert Richelieu Today at 10:16 pm

» Százfűléfőzet
by Aubert Richelieu Today at 10:07 pm

» Aubert & Zurie
by Zurie Chapelle Today at 9:24 pm

» Aubert Richelieu
by Voldemort Today at 7:25 pm

» Fogadj el!
by Aubert Richelieu Today at 6:46 pm

» Zurie & Mayra
by Zurie Chapelle Today at 6:44 pm

» Kay & Gust
by Sigrid M. Forsberg Today at 2:58 pm

» szabad egy táncra?
by Pandora Nixon Kedd Nov. 13, 2018 9:04 pm

» Imogen & Edgar
by Imogen Bones Kedd Nov. 13, 2018 2:21 pm

» Mathys & Zurie
by Mathys Garçon Hétf. Nov. 12, 2018 9:47 pm

Statisztika
DIÁK (18)
Griffendél 2
Hollóhát 2
Hugrabug 1
Mardekár 6
Beauxbatons 5
Durmstrang 2
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 8
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 1
Rendtag 3
Nemek
17
17
Aktív User 14

Share | 
 

 Mayra & Richelieu

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Ombrelune csk.
Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Mayra & Richelieu   Szomb. Okt. 13, 2018 3:53 pm

soyons amis

Úgy dobom a táskámba a számmisztika könyvet, mintha értéktelen kacat lenne, a tanárnő pedig megvetően pillant rám. Nem teljesítettem ma valami jól, na és? Tisztában van vele, hogy a képességeim adottak, csupán a figyelmemet nem mindig egyszerű lekötni.
Vannak most fontosabb dolgaim is.
- Mayra! - szólok a lány után, bár úgy látom, elég sietősre veszi a figurát, pedig egész órán szuggeráltam. Talán éppen ezért? Persze, nincs az a sebesség, amivel lefuthatna engem, ezért nem félek, hogy eltűnik a szemem elől. Sokkal inkább tartok attól, hogy nem akar majd beszélni velem. Az edzéseken nem találkozunk, egyébként pedig megint én voltam az, aki nem kereste a baleset másnapja óta. Rossz érzéseket keltett bennem az egész társalgás, és azóta sem sikerült kihevernem.
- Nem akarlak feltartani, ne haragudj. - Szavaim ellenére is a vállához érek, mintegy biztosítva, hogy nem siet tovább, de amint megtorpan, visszahúzom az ujjaim. - Esetleg ráérsz este? - Mivel jön a hétvége, még neki is akadhat pár szabad órája, amit hajlandó lenne a csapattal tölteni, annak ellenére is, hogy nem reagált még a meghívásra. Talán nem hallotta volna? - Lemegyünk a többiekkel Merveille-be és örülnék, ha velünk tartanál. Nem lesz komolyabb edzés poharak emelgetésénél és esetleg egy kis csocsónál, ígérem. - Tartok tőle, hogy ez még mindig nem elég meggyőző, márpedig nem szeretném, ha kibúvót találna a közös program alól. Van egy B tervem is, amire biztosan nem tud majd nemet mondani, azonban nem akarok előhozakodni vele, amíg nem biztos, hogy szükség van rá. Jobb szeretném, ha lenne kedve időt tölteni a csapattal, még ha a játékba nem rakhatom vissza sem őt, sem Zurie-t. A szöszit is meghívtam, természetesen, minden mehet rendesen a maga medrében.
Ami azt illeti, egy kicsit inkább olyan, mintha Mayrával szakítottam volna, nem is Zurie-vel. Nem értem, hogyan lehet közöttünk ennyi feszültség, miközben évekig hasonlóra sem volt példa. Azt főleg nem tudom elfogadni, hogy ezért én érzem magam egyedüli hibásnak.
Jó lenne ennek véget vetni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : diák (Beauxbatons)
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   Szomb. Okt. 13, 2018 6:01 pm

el burro sabe mas que tu

Mit bámul egész órán? Már-már fontolgatom, hogy ráküldök egy kötőhártya-gyulladás átkot, de valószínűleg akkor az egész délutánt bűntetőmunkával tölthetném, és különben sem haragszom annyira Jéróra, hogy így kitoljak vele. Annyira azért már igen, hogy óra után a lehető leggyorsabban összepakoljak és kifelé robogjak - fél kézzel ez persze olyan gyorsan megy, hogy szinte az utolsók közt távozom a teremből. A legsietősebb lépteimmel sem lehetek elég gyors.
Hiába tettetem, hogy nem hallom Jéró hangját, a következő pillanatban a keze már a vállamon, visszahúz.
- OUCH, eres un pendejo! - rásózok egy jó nagyot a kezére, dühösen fújtatva, majd amint eléggé távol húzódtam tőle, halvány mosollyal rálegyintek. - Vicceltem. A másik fáj. Csak meg akartalak ütni - Ártatlan mosolyom mögött egy latin démon kegyetlensége lappang, noha a meghívása egy picit kizökkent. Persze utána hozzáteszi, hogy csapatprogram, de az a "ráérsz este" eléggé más jellegű kérdést sejtetett, és magam sem értem, miért, egy pillanatra megvadult tőle a szívem. Zavarba jöttem volna? Kizárt! Az eddigi tendenciát nézve kettesben sem csináltunk volna mást "este", minthogy veszekszünk.
- Nem sokra mennétek velem sem az emelgetésnél, sem a csocsóval - emelem meg enyhén a bekötött kezem, ami már nem lóg a nyakamban szerencsére, de attól még pihentetnem kell. Nem mintha nem lenne elég önbizalmam ahhoz, hogy fél kézzel leverjek bárkit csocsóban, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne Jéróme közelébe merészkednem. A múltkor megbeszéltük, hogy sosem leszünk barátok, én meg nem igazán vagyok az üres jópofizkodás híve. Isten ments, hogy be találjak neki szólni valamit; nem csak az imidzsét, de a csapatmorált is rontanám vele.
Akkor inkább már olvasással ütném el az időt. - De azért köszi - toldom még hozzá, és ha nincs más, igazítok a táskám pántján a vállamon és tovább indulok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Ombrelune csk.
Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   Szomb. Okt. 13, 2018 7:12 pm

soyons amis
Őszintén megrémülök, amikor spanyolul kezd el üvöltözni arról (gondolom én), hogyan okozok neki fájdalmat, és még gyorsabban húzom el a kezem, mint terveztem. Pedig... Esküdni mernék, hogy eddig a bal karjával volt gond, most pedig a jobb vállához értem hozzá, de franc tudja már, kiugrik a szívem!
Értetlenségem leplezése végett megdörzsölöm a karom, ahol újra sikerült keményen megütnie. Tudatában vagyok, hogy jó terelő, de eddig még nem vettem észre, hogy a gurkónál élőbb lények ütlegelését is ennyire élvezi. Vagy csak én kaptam ilyen kitüntetett szerepet?
- Haha - vágok egy fintort, de nem megyek bele, hogy valójában megérdemeltem-e vagy sem. Inkább előhozakodom a nagy javaslatommal, és egészen jó megérzésem van, mégis visszautasít. Elég kegyetlenül, ami azt illeti.
- Mindenkinek hiányzol, Morel - próbálkozom újra, azonban hátat is fordít, én pedig egy pillanat késéssel, de kitartóan indulok utána. Ha kell, akkor hajlandó vagyok a hálókörletig vagy a következő órájáig, de akár a könyvtárig vagy Merveille-ig a sarkában loholni.
Mindezt azért, mert rossz a pillanatnyi viszonyotok vagy mert új gondolatokat csalt a fejedbe, Richelieu?

Megnyalom az ajkaim, mielőtt egy másik problémát vetnék fel, olyan súlyosat, amit rajta kívül senki más sem tudna megoldani.
- Ami azt illeti, külön örültem volna, ha a még a buli előtt lett volna rám is egy kis időd. - Képtelen vagyok azt mondani, hogy beszélnünk kellene, mert az tényleg olyan lenne, mintha a... vitánk(?) súlyos nyomot hagyott volna bennem. Jobb szeretném, ha ez a része már kvázi magától jönne, most pedig úgy viselkedhetnénk, mintha minden rendben lenne. - Valamiért hatalmas kihívást jelent most a számmisztika, és egyedül nem tudok rájönni sem hol akadtam el. - Az még egy felfedhetetlen rejtély lenne, egyáltalán miért járok erre az órára, de ezt szerencsére egyikünknek sem kell megfejtenie. - Tudom, hogy te vagy a legjobb, én pedig gyorsan tanulok, ígérem! - Nem tartom kifejezetten meggyőzőnek a próbálkozásom, viszont Mayra a legsegítőkészebb ember, akivel valaha találkoztam, én pedig még a pillantásommal is visszhangozni tudom, mennyire nagy szükségem lenne most rá.
És ez még csak nem is hazugság.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : diák (Beauxbatons)
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   Szomb. Okt. 20, 2018 2:19 pm

odio de vos que no te odio

Nem, nem lágyulok meg attól, hogy azzal jön, hiányzom nekik. Na jó, cseppfolyóssá olvadok legbelül, de ami kívülről nem látszik, az valójában nem is létezik. Semmi bajom velük, és tényleg nem szeszélyes hisztériából utasítottam vissza, a haragom egyáltalán nem hosszú távú; részt fogok venni az edzéseken, amint ismét seprűre ülhetek, és a csapat része maradok. De amíg Jéróval ilyen furcsa a hangulat köztünk, inkább kerülném mindannyiukat.
Talán a fiú is megértené, ha ezt kifejteném, de nem fejtem ki, ő meg követ, olyan elszántsággal, hogy attól tartok, még a női mosdóban sem tudnám lerázni. Az első néhány másodpercben igyekszem figyelmen kívül hagyni, de amint újra beszélni kezd, nehéz sóhaj szakad fel belőlem és lassítok, bevárom. Féloldalasan felé fordulok, kíváncsian, hogy ezúttal mivel áll elő, de a szavai annyira meglepnek, hogy kénytelen vagyok megállni. Hiába tartom magam multifunkcionálisnak, járni és Jéróme-t megérteni egyszerre és egyidőben képtelenség.
- Számmisztika - ismétlem utána hitetlenkedve, és a szemöldököm egészen lehetetlen magasságokba emelkedik. Mielőtt elmenne bulizni, hirtelen számmisztika korrepetálásra vágyik valakitől, akivel úgysem lesznek soha barátok? Méghogy a női lélek a bonyolult!
Beharapom az ajkam, de ez sem óvja meg a páncélt, amit magam köré húztam; a fiú szavai módszeresen bontogatják le rólam. Még ha átlátszó is ez az egész, Jéróme akkor is övön alul támadt, a segítőkészségemet és a tanulás iránti elhivatottságomat támadta be, ami egyszerre aljas és zseniális, és csak jobban haragszom rá érte, de közben meg képtelen vagyok lekoptatni. Hiszen köztudott, hogy vállalok korrepetálásokat, ahogyan az is, hogy jó vagyok számmisztikából, és azt sem lehet megkérdőjelezni, hogy senki sem érti, Jéróme mit keres ezen az órán. Tehát mindez logikus, de nem lehetek ennyire naiv...
- Mikor kezdődik a buli?
Mégis az vagyok.
A könyvtárba nem vihetem, amilyen népszerű, nem hagynának nyugton tanulni minket, meg aztán ki tudja, Jéróme mennyire szeretne feltűnést; ismerek egy eldugott helyet, ami az iskola még szabadon bejárható részén található, mégsem jár arra senki. Ott nyugodtan korrepetálhatom anélkül, hogy bárki megzavarna minket. - Találkozzunk a régi prefektusi szárny folyosóján, másfél óra múlva - ellenőrzöm a karórámon az időt. Az pontban öt óra, tehát talán lesz még ideje a Merveille-i program előtt, és nekem is lesz időm felmérni, hogy áll a tantárggyal és pontosan mik a problémás részek.
- Hozz valami édességet. A számmisztika aljas egy dolog, nem lehet nekivágni üres hassal - Plusz szeretem a csokit és szeretem, ha lekenyereznek vele - már ha egyértelművé válik a fiú számára, hogy a nasival nekem is készüljön, ne csak magának. - Most mennem kell órára - szabadkozom, és tényleg így van, nem csak lerázni próbálom. Lesz még egy órám, onnan megyek majd egyből a találkánkra, így legalább a számmisztika könyveim is nálam lesznek még. Feltéve, hogy ez az egész tényleg a korrepetálásról szól...
Szeretném hinni, hogy igen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Ombrelune csk.
Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   Szomb. Okt. 20, 2018 7:41 pm

soyons amis
Várakozóan fürkészem, amíg nem szólal meg, sőt, az sem sokat segít rajtam, amikor mégis válaszra méltat.
- Számmisztika, aha. Most volt. - A hátam mögé intek, még látni innen a termet, bármilyen gyorsan is rohant kifelé, nem felejthette el, miről volt szó. Tovább vizslatom, pillantásom pedig az ajkára esik, amikor megharapja - ez jó, hezitál, ez már nem nyílt visszautasítás! Tudtam, hogy ez egy jó terv, eddig a pillanatig mégsem lehettem egészen biztos benne, és még most is erős kétségek között tart, de már közel érzem a győzelmet...
Mint egy mini mérkőzés, csak most a figyelmem egyedül az övé, nem kell 13 másik seprűlovas között felosztanom.
Annyira izgatott leszek, hogy szeretném a kérdését máris beleegyezésnek venni és megköszönni, amiért vállalja ezt értem - azonban még időben visszafogom magam.
- Hét előtt nem lesz még lent senki. - A hangom talán árulkodó, de még mindig reménykedve pislogok rá. - Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy eljössz? - Nem vagyok benne biztos, hogy jól működik még rajta a kedvességem, mégsem tudom most elfojtani a kérdést. Egyrészt, tényleg nem szeretném, ha a közöttünk lévő feszültség miatt bomlana a csapat, másrészt... jobb volt, amikor még nem volt közöttünk feszültség.
A régi szárny tökéletesnek hangzik. Biztosan nem fog hallgatózni senki, arról nem is beszélve, hogy zavarni és pletykálni sem. Az csak még jobb, hogy nem nekem kellett ilyen elhagyatott hellyel előrukkolnom, bár közben a fejem mélyén megszületik a kérdés, hogy vajon ő lenne-e az, aki nem akar velem mutatkozni...
- Ott leszek. - Ezek után már egyébként sem lehetne kihátrálni, és nem is akarok. Nem számít, miért ilyen helyet választott, csak minden célom és álmom ilyen egyszerűen teljesüljön. - Rendben van! - vágom rá az édességre is, és amit tovább siet a lány, Merveille felé veszem az irányt. Nem vagyok egy könnyen ugráltatható típus, most mégis elég egyértelmű, hogy szívességet tesz nekem, ezt pedig meg kell hálálnom.
Nem aprózom el. Megengedhetem magamnak, hogy a legjobb minőségű édességeket szerezzem be: van itt étcsokoládé, bonbon, de még tejkaramella is, ami az én személyes kedvencem.
A folyosó üres, amikor a megbeszélt helyre érkezem, és amint az órámra pillantok, tudom is, hogy túl gyors voltam. Mayra talán még mindig órán van, de legalább ezzel biztosított egy jó benyomás a pontosságomnak hála. A hátizsákom az ablak alá teszem, míg én kifelé bámulok rajta, ki az őszbe, a kviddics pálya szegletét bámulva, mintha a kastély arrébb mehetne a kedvemért, hogy az egészet lássam.
Ha szabad lenne tippelnem, hamarosan kezdődik a Bellefeuille edzése, én pedig eredetileg ki akartam őket lesni, mégis keresztbe szerveztem a saját terveimnek. Nem baj, ez a találkozó legalább annyit fog segíteni a csapaton, mintha kémkednék. Sőt, talán még rajtam is.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : diák (Beauxbatons)
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   Vas. Okt. 21, 2018 4:26 pm

odio de vos que no te odio

- Ez azt jelenti, hogy addig befejezzük, így nem fogsz elkésni - Sajnálom, hogy össze kell törnöm az ábrándjait, habár a reménykedés a hangjában megint összezavar a szándékait illetően. Szeretném azt hinni, hogy valamilyen kitekert pasi-logikát követve a következő kviddics meccsünk győzelme lebeg a szeme előtt, a csapatmunka erősítése, meg ilyesmi, tehát a meghívásának semmi köze hozzám, sokkal inkább csak egy jól megfontolt üzleti lépés a csapatszellem erősítésére. Szeretném, ha így lenne, mert hát így is van, de közben ellent mondok saját magamnak azzal, ahogy a testem reagál a szavaira. Jól érzem, hogy mocorog valami a gyomromban?
Apró intéssel elköszönök tőle, és ezekkel az összekuszált, hormontúltengéses gondolataimmal elrobogok a következő órám termébe, lehetőleg minél gyorsabban szedve a lábam, hátha akkor a képzelgéseimet is magam mögött hagyhatom - mert hogy Jérôme bármit is megmozgasson bennem pusztán azzal, hogy felhasznál az önhitt céljaihoz, hát az még képzelgésnek is túl erős.

Pár perccel elhúzódott az óra, így a tőlem telhető leggyorsabban kapkodom össze a cuccaimat és futóléptekkel a megbeszélt találkozóhelyre sietek. Nem akarok elkésni, rögtön az első alkalommal lerontanám a tutor-imidzsemet a pontatlanságommal. Habár nem valószínű, hogy lesz második alkalom, Jérôme elég okos ahhoz, hogy egyedül is fel tudjon zárkózni, ha megkapja a kezdőlökést, úgyhogy igazából nem kéne ilyesmi miatt aggódnom.
Ennek ellenére a sietségtől kissé zihálva érkezem meg, és csak a fiú közelében lassítok le. Már épp nyitnám a szám, hogy elkezdjek szabadkozni, amikor kiszúrom a táskájából kikandikáló Merveille-es szatyrot.
- Merlinre, nem kellett volna ennyi mindent hoznod! Nem gondoltam komolyan - Bűnbánó szabadkozásba kezdek, mintha nem tudnám pontosan, hogy ez a vásárlás nem forgatta ki minden vagyonából és nem fog miattam heteken át éhezni, amiért minden aranyát elköltötte rám. Tudom, persze, hogy nem így van, de attól még szörnyen rosszul érzem magam, hiszen így is kvázi megzsaroltam ezzel a csoki-dologgal. Elég lett volna egy tábla is.
- Régóta vársz? - Ellépek mellette, tovább indulva, jelezve, jöjjön ő is. Megvárom, hogy felkapja a táskáját és beérjen, csak utána vágok neki a kihalt márványfolyosónak. A lépteink halk visszhangot vernek, de senki sincs errefelé, aki felfigyelhetne rá.
Nem megyünk messzire, a folyosó ugyanis egy hosszú, félkörívbe hajló kanyarral zsákutcába torkollik. Az utunkat álló fal kétoldalát széles, a falból kinyúló kőpárkányok szegélyezik, kék, ezüst és fehér hímzésű párnákkal. Oké, ezek legutóbb még nem voltak itt. Két-két kékes lánggal fényt és meleget adó fáklya szegélyezi a padokat.
- Néhányan smárolni járnak ide - A könyvem csücskével félretolom az egyik párnát, igyekezvén leplezni az undoromat és a zavaromat egyaránt, és lehuppanok a kellemesen felmelegedett kőre, magam alá simítva a szoknyám. Felhúzom a lábam magam mellé, a sarkamat egészen a fenekemhez, és lecsapom kettőnk közé a számmiszitka könyvet. - Szóval, miben tudok segíteni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Ombrelune csk.
Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   Csüt. Nov. 01, 2018 3:54 pm

soyons amis
Nem akar jönni. Ez önmagában nem is lenne gond, képes vagyok elfogadni mások döntéseit, azonban pillanatnyilag az zavar, hogy nem tudom, én vagyok a döntésének az oka vagy egyébként sem lenne kedve időt tölteni a részeges bandánkkal. Jól szoktunk mulatni. Nem vagyunk sokan, mindenki jól ismer mindenkit - legalábbis az előző években így volt, most több új tagunk is van, és szeretném, ha a következő meccsre már mindenki képes lenne egységként gondolni ránk.
Ami nem fog menni, ha egyik sérült tubica sem jelenik meg az eseményeinken.
- Most már mindegy - vonom meg a vállam mosolyogva. - Előbb-utóbb elfogy. - Nem aggódom, hogy az édesség a nyakamon maradna, legrosszabb esetben is tovább tudom ajándékozni valakinek. Semmi sem vész kárba.
- Egyáltalán nem. - Valójában nem is tudnám megmondani, mikorra értem ide, egészen elvesztem a gondoltaimban. Felkapom a táskám, féloldalasan a vállamra akasztom, és behozom a pár lépéses lemaradásom. - Nem kellett volna rohannod, tudtam volna még várni. - Egyelőre azt nem fűzöm hozzá, hogy ha elkésnék, a jelenlétével ki tudna dumálni. Nem akarom elijeszteni a rámenőségemmel.
- Tényleg? - játszom el alig hihetően, hogy meglep ez az információ. Egészen szórakoztatónak tartom, hogy komolyan úgy érzi, most avat be egy nagy titokba - hát még az undorodó kis mozdulata, amivel helyet csinál magának. - Nem is gondoltam volna, hogy tudsz erről, Morel. - Szórakozott mosollyal ülök le mellé, még ha a könyv erős falat is jelet kettőnk között, nincs olyan szándékom, amit ilyen távolságból ne tudnék megvalósítani. Mindössze annyira vágyom, hogy a képzeletbeli ellentéteink eltűnjenek és minden tökéletes legyen újra.
Felé fordítva nyitom ki a könyvet, így keresem ki az aktuális és az előző órai anyagrészt.
- Bevallom, eddig sem találtam kivételesen izgalmasnak a számmisztikát, most azonban még a fonalat is elvesztettem. Mi a különbség ezek a... számok között? - Volt valami szó arról, hogy többféleképpen is lehet számolni, meg hogy a jelentést módosíthatják bizonyos tényezők - tehát mindent meghazudtoltak, amit eddig sikerült a fejembe vésni. Legalábbis ez a hivatalos panaszon.
Valójában nagyjából akkor vesztettem el az érdeklődésem a számmisztika iránt, amikor Céline iránt is, viszont tavaly év közben már nem tehettem meg, hogy leadom (a tárgyat. A lányt minden gond nélkül sikerült.), aztán pedig itt ragadtam... Ezt az egy évet már kibírom, nem igaz? Most sem vagyok annyira elveszve, mint azt előadom, valószínűleg egyedül, a könyvből is megkaphatnám a válaszaimat, azonban mindennél jobban szeretem a kellemeset a hasznossal ötvözni.
- Örülök, hogy nem kellett sokáig bent maradnod azon a nyomasztó helyen. - Valószínűleg nincs senki, aki élvezné a gyengélkedőn töltött időt. Azt pedig meg sem próbálta megígértetni velem, hogy szigorúan a tananyagnál maradok majd. Még mielőtt kötözködhetne miatta, a bevásárlásom is kettőnk közé borítom. A könyvre. - Melyik a kedvenced?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : diák (Beauxbatons)
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   Szomb. Nov. 03, 2018 9:45 pm

odio de vos que no te odio

A mosolyom és a pillantásom is bocsánatkérő, tényleg nem akartam, hogy miattam túlköltekezzen, sem pedig megváratni. Lehet, hogy az utóbbi időben nem viselkedtem túl kedvesen vele, de arra alapos indokom volt; ezekben viszont egyáltalán nem vezérelt szándékosság.
- Az idő az egyik legértékesebb dolog, amit birtoklunk. Sosem kapod vissza, amit elvesztegetsz belőle. Nem szeretnék a tiéddel szórakozni - Nem mintha sok múlt volna azon az öt-tíz-tizenöt percen, de rosszul érezném magam, ha a késésem tudatában nem iparkodtam volna hozzá.
Lefoglal, hogy úgy toljam odébb a valószínűleg fertőzött párnadarabokat, hogy semmiféle nemibetegséget ne szedjek össze róluk, így Jéróme visszakérdezésére csak hümmentek, ám ahogy tovább beszél, egyszerre megvilágosodom.
- Fujj, te voltál?! - Bele sem akarok gondolni, hogy a tanulós és korrepetálós sarkomat smárolással szentségtelenítették meg. Merlinre, csak nehogy Zurie-val járjon ide, mert azt a képet képtelen lennék kiverni a fejemből! Na jó, azért sem imádkozhatok, hogy Zurie háta mögött mással kavarjon... Habár úgy hallottam, szakítottak. Igazából fogalmam sincs, ha beszélgetünk is a lánnyal, a fiú téma nem túl gyakran szokott szóba kerülni. - Szeretem ezt a helyet. Kérlek, ha smárolni akarsz, keress valami... Romantikusabbat - Nem tudom, hogy lyukadtunk ki Jéróme csókolózási szokásainál, de érzem, hogy lángol az arcom a témától, úgyhogy inkább lendületesen felcsapom az egyik könyvet, bármelyiket, a lényeg, hogy elterelje a figyelmünket.
- Á, igen, arra gondolsz, hogy többféle módszer is létezik. Valójában nagyon egyszerű az egész, csak annyit kell tenned... - előhúzom a ceruzámat és magyarázni kezdek, a végével mutogatom, illusztrálom és hangsúlyozom a szavaimat. Annyira belelkesülök, hogy még aláhúzok, karikázok és kis jeleket is rajzolok, amikor leesik, hogy ez nem az én könyvem. - Merlinre, ne haragudj! Nem gond? - kocogtatom meg a ceruza végével az ábrámat, gondterhelt pillantást vetve Jérómera, és ha nem bánja a kis rajzaimat, akkor folytatom a magyarázatot; ha igen és finnyás az ilyesmire, akkor is, csak akkor bősz radírozásba kezdek közben.
- Hogy kerülnék én a tört négyzetgyöké..... Jaaa! - Annyira belemerültem a magyarázatba, hogy hirtelen fogalmam sincs, miféle helyről beszél. Na igen, a gyengélkedő közel sem olyan kényelmes, mint a klubhelyiségünk, de túlságosan borzasztónak sem nevezném. Csak most esik le a mondata első fele, gyengéd mosolyt csal vele az arcomra, és nem csak a vonásaimat, a szívemet is ellágyítja. - Köszönöm. Én is örülök - Fogalmam sincs, érdekből ilyen kedves-e, többé már nem tudok olvasni belőle. Teljesen zizin viselkedik, és zizi alatt azt értem, hogy gőzöm sincs, mi járhat a fejében. Már nem tudnék olyan könnyen a szemébe mondani semmit, mert nem úgy tűnik, hogy megjátszaná magát, a kedvessége mégis ellentmond azzal, hogy nem akar velem barátkozni a származásom miatt. Még hogy a lányok bonyolultak!
Ahogy a könyvet ellepik az édességek, halkan felnyögök (mi van, ha kifolyik valamelyik és összekeni?!), de megpróbálok túllendülni a sokkon és szörnyülködés helyett inkább szemügyre veszem, miket hozott.
- A gumicukor! - csapok le lelkesen a meztelen csigákra, a varázsvilág talán egyik legaddiktívabb édességére, és ha szabad, felbontom a csomagolást, kiveszek kettőt és bekapom. Természetesen kettőnk közé teszem le a zacskót, hogy a fiú is vehessen. - Tejkaramella! De rég ettem! - lelkesen lecsapok egy szemre, de még a gumicukron nyammogok, szóval nem falom be egyből, a csomagolásával játszom egyelőre. Látván, mennyi finomságot vett, még inkább elkezd mocorogni a lelkiismeretem.
- Figyelj... Sajnálom, hogy megütöttelek a múltkor. A gyengélkedőn - Az édességeket bámulva motyogom. Nehezen nyeli le a büszkeségem, de megtöröm picit, mert úgy érzem, Jéróme megérdemli. Még ha igazam is volt és tényleg ő volt a hülye, akkor sem kellett volna hisztérikaként viselkednem, és ezt sajnálom - ezt és semmi többet. Jó érzés kimondani, sokat rágódtam ezen mostanában, úgyhogy most egy kisebb teher lezúdul a mellkasomról a bocsánatkérésemmel. - Jól van, Monsieur, vissza a számmisztikához! - félretolom az édességeket, szabaddá téve a könyvet, és átsöpröm párszor a lapjait, noha egy szem morzsa sem került rájuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Ombrelune csk.
Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   Vas. Nov. 04, 2018 10:57 am

soyons amis
- Hű, te aztán komolyan veszed ezt a dolgot! - Nevetek fel, de semmi lenézés nincs ebben. - Nem vesztegetted az időmet, tényleg. Sőt, jelen pillanatban én vagyok az, aki feltartalak a számmisztika miatt... Nem lenne fontosabb dolgod is ennél? - Úgy gondolom, ha már értékesnek tartja az időt, megválogatja, mire szánja. Ennyire sikerült volna megolvasztani a szívét velem szemben? Egyre sikeresebbnek érzem magam.
Az eldugott folyosóval kapcsolatos érzései őszintén szórakoztatnak. A felismerésén csak jóízűen felnevetek és ártatlanul megvonom a vállam. Ha jól rémlik, pont Céline valahova fel is firkálta a neveinket... Aranyos volt tőle.
- Azért el kell ismerned, ennek is megvan a maga hangulata. Általában nem jár erre senki, mégis megmarad a lebukás veszélye... - lehalkítom a hangom és felvonom a szemöldököm. Lehetetlennek tartom, hogy ne hasson rá az elképzelés, hiszen bármennyire is játssza itt az ártatlant, ugyanolyan tinilány, mint az összes többi. Ők pedig szeretik a kis izgalmakat.
Nem értem, miért menekül a téma elől, miközben én kifejezetten jól érzem magam.
Mayra úgy lendül bele a magyarázásba, mintha soha semmi másról nem beszéltünk volna, mintha ez lenne az élet értelme, ő pedig meg akarná velem osztani minden részletét. Bevallom, tényleg nem valami bonyolult a dolog, és így van rá lehetőségem, hogy a elkalandozzak a lány szavaitól. Biztosan a hely az oka, nem szoktam a tanulásra gondolni sem ezen a folyosón.
Meglepetten pislogok rá, mint akit álomból ébresztenek, majd a könyvre, majd egy pillanattal később már értem, miért szabadkozik.
- Nem, dehogy, semmi gond. - Nem értem, kit érdekelnek a könyvek. Annyit firkál bele, amennyit csak akar, főleg, ha megértem az összes titkot - már úgysem fogom újra átolvasni a sorokat, csak a lány rajzai mutatják majd az utat. Elég kényelmes így tanulni, nem értem, miért nem próbáltam ki már hamarabb.
Persze, a tanulásban is a szünet a legjobb.
Nem tudom, miféle beszélgetés születhetett volna ebből a kijelentésből, de legalább megpróbáltam elterelni a témát, a mosolya pedig újra a sikerességemről biztosít. Bevetem az édességeket is, és így azt is megértem, miért kérte: nem gondoltam volna, hogy ennyire örülne a plusz cukornak. Nem a panaszkodás kedvéért, de egyik kedves lány ismerősöm sem vetette volna így rá magát az édességre - sokkal inkább menekült volna előle. Szórakozottan figyelem a nyammogását, majd én is egy karamellát bontok magamnak. Ez a legjobb, semmi kétség.
- Örülök, ha jól választottam. - Nem volt nehéz mindenféléből venni, ez nem éppen olyan, mintha egyetlen valamit választottam volna és éppen az lenne a kedvence. Nem mintha ennyire szeretnék a kedvére tenni.
- Nyilvánvalóan megérdemeltem. - Nem okoz gondot, hogy magamra vállaljam a felelősséget. Utólag, csak előtte. Tudom, hogy ez a megítélésemet javítja majd a szemében, miközben én semmilyen kárt nem szenvedek el. Annyira nem vagyok büszke, hogy képtelen legyek kiejteni ilyen szavakat. - Igazad volt, én vagyok a kapitány és óvatosabbnak kellett volna lennem. - Mindemellett, a lelkem mélyén tudom, hogy tényleg így is van - semmi sem érdekel annyira, mint a kviddics, és ezzel a húzással tényleg a saját posztomat, szerepemet és jelentőségemet ástam alá.
- Azt hittem, már be is fejeztük - dünnyögöm kelletlenül, de újra a könyvre szegezem a pillantásom, hogy a ceruza mozgását figyeljem és a fejembe véssem a lépéseket.
Nem is tudom, talán jobb lenne, ha mégsem sikerülne és legközelebb is korrepetálásra szorulnék. Úgy érzem, már egészen jóban vagyunk és ezen csak tovább lendítene a több idő.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : diák (Beauxbatons)
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   Vas. Nov. 04, 2018 12:04 pm

odio de vos que no te odio

- Relatív - vonok vállat, és képtelen vagyok abbahagyni a somolygást. - Majd a korrepetálás végén eldől, mennyire érte meg - Már azt is kisebb csodának tartom mondjuk, hogy eddig egész jól elbeszélgettünk. Lehet, hogy elhamarkodottan ítéltem? Nem, nem tartom magam előítéletes típusnak, általában ha nem kedvelek valakit, annak oka van. Csak Jéróme esetében már kezdem elfelejteni, pontosan mi is...
- Hát nem tudom... - Talán nem kéne fintorognom, mikor épp a csókolózásról beszélgetünk, de ha hozzáadom a fiút is a képhez, akkor sem érzem túlságosan elragadtatva magam a gondolattól. Persze, a hormonjaim beindulnak kicsit és elkalandozok Jéróme szemétől pár centire lefelé, de ez az a pont, ahol képzeletben állon csapom magam a saját ütőmmel és belelendülök inkább a tanításba.
- Nyilvánvalóan meg - Elégedetten bólogatok, a gumicukortól a számban nehéz artikulálnom, úgyhogy inkább lenyelem. - De attól még sajnálom - Legalább egyvalamiben végre egyet értünk, habár mikor beismeri az igazam, kénytelen vagyok hosszan és pislogás nélkül bámulni őt néhány másodpercig. Ezt most vagy őszintén így gondolja, vagy nagyon jól hazudik, mindenesetre nem tudom, hogy érzek ezzel a béküléssel kapcsolatban. Jól esik, hogy igazat ad, de bízni abban, hogy komolyan is gondolja, elég rizikós.
- Még egyetlen dolgot hadd magyarázzak el - A karórámra sandítok, hogy ellenőrizzem az időt. Egy ideje már nyúzom szegényt, végül is nem baj, ha lassan befejezzük. Azért amit akartam, még elmagyarázom neki, bátran rajzolgatva-nyilazva-karikázva a könyvébe, ha már engedélyt adott rá, de csak halványan, hogy kiradírozhassa majd, ami nem tetszik neki. - Ha ezt az egész ábrát megpróbálod memorizálni, nem lehet nagy gondod a jövőben - zárom le az okítást, ám ahelyett, hogy becsuknám a könyvet ezzel a lendülettel, lapozok benne kettőt a gyakorlófeladatokig. A számmisztika szépségei - a tudás anyja az ellenőrzés.
- Szeretném ellenőrizni, sikerült-e megértened az anyagot, és ehhez van egy ötletem - Kár lenne veszni hagyni a mindenízű drazsét, ha már vett, úgyhogy kettőnk közé teszem. - Minden rossz válasz egy drazsé neked. Minden jó válasz egy drazsé nekem - Összesen 12 kérdés van, legrosszabb esetben az egyikünk nagyon, nagyon kellemetlen perceket szenved el. Remélem, én, mert az azt jelentené, hogy sikerült a fejébe vernem az anyagot.
- Ha ezzel megvagyunk, végeztünk - teszem még hozzá, csak ha érdekelné, hogy számoljon az idejével. Tovább nem szándékozom feltartani, nehogy elkéssen a buliról. Habár be kell vallanom, egész jó volt vele tölteni az időt...
Megkocogtatom a ceruza végével az első kérdést.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Ombrelune csk.
Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   Vas. Nov. 04, 2018 12:51 pm

soyons amis
Megértőn biccentek, ennél bölcsebb választ nem is tudna adni. Mindezzel pedig enyhe nyomást is helyez a vállaimra, hogy utólag azt mondhassa, megérte rám szánnia az idejét, viszont ettől nem leszek feszült, engem inkább ösztönöznek az efféle tétek. Mintha ez is csak egy verseny lenne, amit meg kell nyernem.
- Ki kellene próbálnod - vetem fel lazán, a vigyorom azonban egy pillanatra kiszélesedik. Talán úgy hangzik, mintha arra céloznék, vesse rám magát, de egyáltalán nem zavar, ha félre is ért, csak még jobban zavarba hozná magát az elképzeléseivel. Egy pillanatra még én is megfeledkezem róla, hogy kettőnk között semmi sincs és nem is volt soha - bár nem vagyok válogatós típus, azért ennyire nem szándékozom jóban lenni vele.
Élvezi, hogy igazat adok neki, biztos vagyok benne... Vagy csak az édesség az oka? Ha ilyen könnyen lefizethető, minden baklövésem után küldök neki egy ilyen csomagot és újra béke lehet az univerzumban.
- Akkor megbocsájtok - mondom nagylelkűen, hátha erre van szüksége. Egyébként sem nehezteltem rá, főleg nem a balesetük miatt, hiszen tényleg az én saramról van szó. Jobban zavart, ahová utána lyukadtunk ki, hogy felemlegette a nyári találkozásunkat és kiprovokálta, hogy az aranyvérű dumával rázzam le. Nem szeretem a feszültséget, sem a személyes kérdéseket. Messzire ment, mégis hajlandó vagyok elfelejteni az egészet. Ne legyen harag.
Szenvedve sóhajtok fel, de nem esem túlzásba a színjátékkal, még mielőtt felpattan és magamra hagy. Folytassa csak az okításomat. Még csak nem is unalmas és bonyolult, egészen leköti a figyelmemet.
Megijeszt, amikor a kérdésekhez lapoz. Tény, hogy egészen gyorsan megragadnak a fejemben a dolgok, mégsem figyeltem annyira, hogy biztos legyek benne, nem húzom fel a nemtudásommal. Bár, ha nagyon béna leszek, akkor szükségesnek ítél majd még egy órát? Az sem lenne jó, ha a nyakamra járna.
- Mintha büntetés lenne a drazsé! - Csak azért, mert van benne pár extrém íz, még nem lesz mindegyik szörnyű. Mindenesetre, nem vitatkozom, és a könyvre figyelek, a mutatott kérdésen töröm a fejem pár pillanatig. Talán rossz jel, hogy először nem tudok válaszolni, azonban amikor a számba veszem a "büntetést", máris felvidul a képem.
- Haha! Ez banános! - Nem tudott kiszúrni velem, ezért pedig duplán megacélozom magam, és sorozatban több jó választ is adok, amik mind neki jelentenek egy-egy próbálkozás. Remélem, hogy kikapkodja az összes spenótos meg szellemízűt!
- Azért ügyes voltam? - kérdezem nagyokat pislogva. Mondja meg, ha máris megbánta minden pillanatát.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : diák (Beauxbatons)
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   Csüt. Nov. 08, 2018 10:41 pm

seamos amigos

Jó, néhány pillanatra lehoz az életről a megjegyzésével, de a szemtelen vigyora láttán fellobban bennem a csakazértsem harci tűz, és ahelyett hogy kiakadnék és zavaromban öngyulladnék, inkább megpróbálom megőrizni a nyugalmam.
- Itt? Mutass valakit, akivel megérné... - Még fintorgok is, hogy a tudtára adjam, mi a véleményem a suli felhozataláról - és igen, vele az élen. Előbb csókolóznék egy házimanóval, mint vele. Nem mintha valaha is olyan helyzetbe kerülnénk, hogy választanom kelljen. - Esélytelen.
Nem kötök bele a nagylelkűségébe, hanem komolyan biccentek, hiszen pontosan ez az, amit akartam. Hülyén viselkedett, én is, és ezzel most egálban vagyunk, nem marad senkiben tüske; részemről legalábbis lezártnak tekintem ennyivel a vitánkat. Ahogy ő is mondta, ettől még barátok úgysem leszünk, de talán újra átgondolom, mennyire lenne veszélyes egy légtérben mutatkozni vele.
- De nem is jutalom - ingatom tiltakozón a fejem. - Csak izgalmasabbá teszi az egészet. Mint az orosz rulett - Annak egy barátságosabb fajtája. Habár lehetne arról vitatkozni, mi a rosszabb: a szellemízű drazsé, vagy egy golyó a fejbe... Nem biztos, hogy a rulett nyer.
Örülök, hogy elszúrja az első kérdést, de csak azért, mert egy icipici kárörvendés még mindig motoszkál bennem az irányába. Jó lenne látni, hogy elnyammog egy hányás ízűn... Tudom, tudom, a pokol tüzén fogok elégni emiatt, de hát senki sem mondta, hogy szentként kell élnem. Így hát elég gyorsan lefagy a mosoly az arcomról, amikor közli velem, hogy banános.
Így kell felébreszteni a versenyszellememet.
Azért a sokadik drazsé után már nehéz bármiféle szellemről beszélni, mikor a chili épp meg akarja olvasztani a retinámat. Legalább elveszi a fülzsír és a sonka aromáját a számból. Ezer örömmel válaszolnék a kérdésére, de lefoglal az, hogy ne fulladjak bele a saját könnyeimbe, és hogy olyan erősen markoljam a karját, mintha le akarnám tépni. Nem tudom, miért kapaszkodtam belé. Kellett valami erős, amikor elkezdte marni a cukorka a nyelvemet, és ő volt a legközelebb.
Őszintén szólva le is akarom tépni a helyéről. A francokat rángatott bele ebbe a béna korrepetálásba!
Némi fuldoklás, néhány korty víz és egy fél marék meztelencsiga után már egész emberien érzem magam. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen aprócska dolog ilyen halálközeli élménybe sodorhat valakit?
- Ügyes voltál... - tudom, elástuk a csatabárdot, de nehezemre esik dicsérni. Még neheztelek rá a chili miatt (noha az én ötletem volt). - Remélem, tudtam segíteni és jól magyaráztam. Ha bármi kérdés maradt benned, bármikor megkereshetsz - Igazából meglepően jól éreztem magam. Nem is annyira irritáló személyiség, mint amilyennek messziről látszott. A kviddics pályán persze sok interakcióra volt lehetőségünk, de azok mindig is kizárólag szakmai beszélgetések voltak. Azt hittem, a pályán kívül nem tudnánk miről beszélgetni.
- Ha nem szeretnél elkésni, lassan indulnod kellene - sandítok a karórámra, majd a fiúra. Nem akarom lerázni, de feltartani sem. Az anyagot leadtam, az ismétlő kérdésekre pedig egész jól felelt. Tetszik vagy sem, a dolgom itt véget is ért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Ombrelune csk.
Hozzászólások száma : 63

TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   Szomb. Nov. 10, 2018 9:56 pm

soyons amis
Élvezem azt a pillanatnyi zavart a rendszerében, amit másoktól már megszoktam, tőle viszont még sosem láttam. Szórakoztat, hogy azt játssza, nem lennék megfelelő partner, pedig ez nyilvánvalóan nem igaz. Sőt, ha egy súlycsoportban lennénk, már most bebizonyítanám neki a tévedését, így viszont csak hallgatok. Éppen csak próbálunk újra (vagy először?) megbarátkozni egymással, nem kaszálom el.
- Az milyen? - kérdezem meglepetten. Fogalmam sincs, mi az a rulett és mi köze van az oroszokhoz, de talán ma erről is tud nekem tanítani valamit.
Persze, a banános drazsénál lehetne rosszabb is, így nagy vígan közlöm vele, hogy nem jött be a terve. Már a büntetés része, mert maga az édesség tényleg jó ötlet volt.
Egy kicsit sajnálom, hogy nincs több jutalom-falat, azonban nagyon jól szórakozom a sikereimen, na meg a fintorain. Amikor a karom után kap, újra meglepetten pislogok, de szabad kezemmel vízért nyúlok, és igyekszem megmenteni a helyzetet, még ha a képemen el is nyúlik a vigyor. Csak magát okolhatja, hogy jó tanár is volt, azután pedig kitalálta ezt az egészet...
Én meg túl ügyes voltam, és még jobb, hogy ezt ilyen könnyedén el is ismeri. Mégiscsak haladtunk valahová, és nem is igazán erőltettem meg magam.
- Köszönöm - mondom mosolyogva, majd bólintok az induló szavaira is. Elteszem a könyvem, de az édességeknél megtorpanok.
- Tegyél el belőle ínséges időkre! - Nekem ugyan nem fog hiányozni, akár az egészet elpakolhatja, meg is érdemli, amiért raboltam az idejét. Nem mintha fizetségnek szánnám, de tényleg az ő kedvéért vettem.
- Biztosan nem jössz le velünk? - kérdezem óvatosan, ahogy elindulunk visszafelé a folyosón. Mivel egészen jól telt ez a kis közös időnk, talán jobb volna, ha nem rontanám el, de az is lehet, hogy éppen még jobbá tenné egy kis lazítás. És egyébként tényleg a csapatnak is jót tenne, nem csak ilyen önző céljaim vannak.
- Mayra... Figyelj csak. - Megtorpanok. Nem vagyok izgulós típus, az ötlet azonban túl hirtelen, és nem rajongok a kockázatokért. Jobb ötletem mégsem lesz. - Valószínűleg tudod, hogy én és Zurie... nem működött. Szóval nincs partnerem Halloweenre, és arra gondoltam... Megtisztelnél azzal, hogy eljössz velem? - Nem esik nehezemre feltenni a kérdést, csupán arra igyekszem figyelni, hogy ne úgy jöjjön ki az egész, mintha jobb híján fordulnék hozzá. Nem erről van szó. Az igaz, hogy pillanatnyilag nincs senki más, akit elhívhatnék, de ennyi még nem fogna ki rajtam. Azt hiszem, tovább javítana a kapcsolatunkon, ha nem kellene kifogást keresnem a közösen eltöltött időre.
Várakozva nézek a lányra, türelmesen, de kíváncsian.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : diák (Beauxbatons)
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   Hétf. Nov. 12, 2018 5:11 pm

seamos amigos

A visszakérdezése teljesen kizökkent, először nem is értem, mire céloz, mit nem ért, aztán ahogy leesik, hogy a mugliismereti hiányosságait pedzegettem meg épp, lágyan felkuncogok. Az aranyvérűek gyakran olyan sok mindenben feljebbvalónak érzik magukat, hogy elfelejtik, a világ nem csak belőlük áll.
Együtt érzőn megveregetem Jéróme vállát, mintha mélységesen átérezném a hátrányát.
- Ó, édes aranyvérűm... Hadd okítsalak! Ez egy elég bizarr játék a muglik világában. Egy fegyver, egy golyóval a tárban, és minimum két játékos. Az veszít, aki... Hát... Belehal... - beleborzongok a gondolatba. Bár szeretem a varázstalanok világát, vannak szokásaik, melyeket sosem fogok megérteni. - Ezért játsszuk mi drazséval! - teszem hozzá derűs mosollyal, bár lehet, a kedvét már véglegesen elvettem.
Elpakolom a cuccaimat, ám az édességre vonatkozó megjegyzésére egyből felkapom a fejem. Visszautasíthatatlan ajánlat!
- Szabad? Nem bánod? - A megbontott gumicukrot és néhány szem tejkaramellát választok, a drazsét udvariasan visszatolva neki. Abból elég volt. - Köszönöm! - Hálás mosollyal a táskámba dugom a kapott nasikat, aztán a vállamra veszem és felkelek a padról. Lassú léptekkel indulok el mellette visszafelé. A kérdése gondolkodóba ejt, habozok a válasszal. Úgy látszik, tényleg fontos neki, hogy részt vegyek a csapatépítésben.
- Megvárod, hogy átöltözzek? Mehetek veled? - Az kéne még, hogy ha már lerángat, még el is tévedjek a sötétben. Ráakaszkodni sem szeretnék azonban, úgyhogy nyugodtan visszautasíthat, ha úgy érzi.
Azt kéri, figyeljek, így kíváncsian felé billentem a fejem, göndör fürtjeim alól fürkészve a profilját. Megtorpan, én is így teszek, szembefordulok vele és érdeklődve hallgatom, mit akar kihozni a szerelmi életéből. Igazából nem tudtam biztosra, hogy szétmentek, de ezek szerint a sejtésem helyes volt. Bevallom, álmomban sem gondoltam volna, hogy velem akarna mutatkozni valahol, és egy pillanatra összezavar, tényleg hozzám beszél-e, vagy már a következő nőjéhez gyakorol.
- Én? - Hüvelykujjammal magamra bökök, csak hogy tisztázzuk, tényleg rólam beszélünk-e. Aggódva összeráncolom a homlokom, hiszen az ötlet több ponton veszélyes. Jó ötlet egy úgy ahogy barátnőm exével lógni? És mi lesz a dicső Richelieu família hírnevével? - Jól meggondoltad? Táncolnod kell velem, legalább egyszer. Mindenki előtt - somolyogva figyelem, beijed-e a kihívástól. Ha vele megyek, nem fogok egész este babaként ücsörögni mellette. Aggódom azonban, hogy számba vette-e a lehetséges pletykákat, amik elindulhatnak, ha együtt mutatkozunk.
- Szívesen elmegyek veled - Puhán vállat ejtek, a cipőjét fürkészem. Bármi is vette rá erre, a lelkem mélyén jól esik, hogy rám gondolt. Tetszik a gesztusban rejlő vakmerőség.
- Ne kenj zselét a hajadba - teszem hozzá indulóban, a vállam felett incselkedve. - Jól áll, ha kócos vagy - Nem mintha annyira nagy figyelmet tulajdonítanék a frizurájának, a zselé egyszerűen csak undorító, bármiféle formában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Mayra & Richelieu   

Vissza az elejére Go down
 
Mayra & Richelieu
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Franciaország :: Beauxbatons-
Ugrás: