Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Aubert & Zurie
by Aubert Richelieu Today at 0:30

» Dzsinn
by Aubert Richelieu Yesterday at 22:16

» Százfűléfőzet
by Aubert Richelieu Yesterday at 22:07

» Aubert Richelieu
by Voldemort Yesterday at 19:25

» Fogadj el!
by Aubert Richelieu Yesterday at 18:46

» Zurie & Mayra
by Zurie Chapelle Yesterday at 18:44

» Kay & Gust
by Sigrid M. Forsberg Yesterday at 14:58

» szabad egy táncra?
by Pandora Nixon Kedd 13 Nov. - 21:04

» Imogen & Edgar
by Imogen Bones Kedd 13 Nov. - 14:21

» Mathys & Zurie
by Mathys Garçon Hétf. 12 Nov. - 21:47

Statisztika
DIÁK (18)
Griffendél 2
Hollóhát 2
Hugrabug 1
Mardekár 6
Beauxbatons 5
Durmstrang 2
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 8
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 1
Rendtag 3
Nemek
17
17
Aktív User 14

Share | 
 

 Amycus Carrow

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Mardekár

Hivatás : Diák
Hozzászólások száma : 6

TémanyitásTárgy: Amycus Carrow   Csüt. 25 Okt. - 14:32


Amycus Septimus Carrow

Adatok
Születési név: Amycus Carrow
Megszólítás: Amycus
Születési dátum, hely: 1960. augusztus 9., Birmingham
Vér: Aranyvér
Iskola & ház & évfolyam: Roxfort & Mardekár & Hetedév
Hivatás: Diák
Tevékenység: Prefektus
Csoport: Diák & Mardekár
Play by: Bill Skarsgard

Készségek

Erősségek:
- Párbaj
- Legilimencia és okklumencia (fejlesztés alatt)
- Fekete mágia
- Sötét Varázslatok Kivédése
- Orosz és francia nyelvismeret
- Kiváló méregkeverő
- Van tapasztalata a megátkozott tárgyak elkészítésében és ha ötlete támad el is készíti

Gyengeségek:
- Alecto
- Seprűn repülés
- Jelentéktelen tantárgyak (jóslástan, asztrológia, mugliismeret)
- Dühroham
- Nonverbális varázslás


Jellem

Edevis tükre: Méltón továbbvinni a Carrow nevet és még nagyobbá tenni, mindezt testvérével karöltve
Mumus: Alecto halála
Patrónus: Soha nem volt még rá szüksége és nem is tanulta meg, talán egyszer
Pálca: 10" cédrus, sárkány szívizomhúr
Észérvekkel nem lehet a sötét érzéseket legyőzni, mert az ész gyengébb, mint az érzelem.
Már alig emlékszem az önfeledt gyermekkori örömre és vidámságra. Ahogy nőttünk, egyre inkább terhelődtek vállainkra a felelősségek, újabb és újabb leckét kaptunk az élettől ami megváltoztatott, gyökerestül. A véremre büszke vagyok, talán ez az egyetlen olyan dolog ami soha nem változott bennem, ám mégis, ha lehet elkerülöm a kínzást és a szavakkal való játszadozást, csendes gyilkosnak vélem magam. Viszont ez a csend egy idő után feltorlódik, ennek következményei pedig a dührohamok, amiket egyre nehezebben kezelek és egyre többször borírják el az agyamat. Ezek azok a pillanatok, amikor nem gondolkodom, úgy cselekszem, ahogyan egyébként nem tenném. Többször kerültem e miatt már bajba. Nem kedvelem az emberek társaságát - természetesen Alecto-n kívül -, ha választhatok egy ember és egy könyv közül, inkább a könyvre esik a voksom. A tudás többet ér mint egy emberi szó. A süveg elsőben őrlődött rajtam, ízik vérig hollóhátasnak érzett engem, de én mégis, Alecto miatt a mardekárt kértem tőle és ő meghallgatott. Elnyomtam ezen képességeim, csupán csak apró részletekben találhatóak meg rajtam egy-egy jellemző tulajdonságuk. Erős megfelelési kényszer érzek a családom irányába, és talán ezért is vagyok oly elhivatott a jövőmet illetően. Tanulmányaimat komolyan veszem, de soha nem voltam az az okoskodós fajta, mindig kész tényekkel érvelek.


Külső
Hosszúkás, vékony arca tökéletes Carrow ismertetőjelként szolgál. Arccsontja ívesen fut végig rajta, de talán ez sem egy olyan értéke, ami rosszul állna neki. Szemei szinte mindig karikásak, tekintete rideg, de feltűnhet benne némi fény, ami melegséget próbál árasztani. Sármos mosolya megnyerő, ám mikor gonoszan és megfeledkezve magáról nevet vagy vigyorog, már-már rémisztő is. Egyéb különleges ismertetőjele talán nincs, igazi arisztokrata lévén mindig figyel megjelenésére. A sötét színek kedvelője - ebbe családja női tagjai sokszor belemásznak, próbálják színesebb irányba terelni őt - és kiegészítőként is csak azt a kígyós medált viseli mindig, ami testvéréhez köti.

Előtörténet
1960. augusztus 9.
A szüleim házasságát követően, viszonylag hamar érkeztünk meg. Egyet vártak, kettő lett, de soha nem bánták. Mi sem. A Carrow birtokon, egy verőfényes és forró nyári napon jöttünk a világra, először én - ezt mindig is úgy képzeltem el, hogy felfedtem a terepet, hogy biztosítsam a húgomat róla, hogy jó helyünk lesz idekinn -, majd néhány perc múlva Alecto. A családunk nagymúltú és neves, mindig a varázslók tisztaságáért kűzdöttek, és a mi jövőnkkel kapcsolatban is konkrét elképzeléseik voltak már az első nap után. Talán ezért is kaptam nevemet egy görög mitológiában szereplő istenről, aki a trójai háborúban harcolt.

1964. szeptember.
A szüleim mindig azt mondták, későn jelentkezett nálam a mágia első jele. Ebben az időben rengeteg kviblinek adtak életet, így okkal kételkedhettek önmagukban és bennünk is, de nem volt mitől félniük, tökéletessen megörököltük képességeiket és így biztosítottuk a családunkat abban, hogy megfelelő örökösei leszünk majd a jövő nemzedékének. Ekkor már sok mindennel próbálkoztak, hogy megmutassam képességeimet, de a nyomás csak aggasztott és megrémisztett. Egy teljesen önfeledt, boldog pillanatban varázsoltam először, amikor Alectoval a közeli mezőn játszottunk, gyermekláncfüvet szedve annak termését fújkáltuk, nézve, hogyan repül el a nagyvilágba. A következő pillanatban a mező összes virágjának termése felrepült a magasba, körülöttünk forogva, szinte álomszerűvé téve a pillanatot.

1966. szeptember.
Hatodik életévünket betöltve már javában 'gyakoroltuk' a mágia használatát. A szüleink ekkor döntöttek úgy, hogy itt az ideje magántanárokat fogadni mellénk. A tudásvágy már előtte is elsöprően hódított nálam, de ez után pedig még inkább. Könyvekbe temetkeztem, olvasni tanultam majd elemezni, éretelmezni. A világ minden tudását meg szerettem volna szerezni. Mint kiderült, a latin nem az erősségem, viszont az orosz és a francia oly könnyedén ragadt meg bennem, mintha anyanyelvemként ismertem volna meg őket. Tökéletesen felkészültünk az előttünk álló hét év tanulmányi időre.

1971. szeptember.
Elérkezett az idő, szinte tűkön ülve vártam a levelet az egész nyár folyamán, amivel végre szabad utam nyílik a Roxfotba. Az Abszol út már nem volt idegen számomra, mindenből a legjobbat kaptuk, a pálcaválasztás volt viszont a legizgalmasabb mind közül. Meglepett a pálcakészítő mondandója a fáról, ami kiválasztott engem, akkor még nem értettem teljesen, hogy mire céloz. Később tudatosult ez bennem és rájöttem, tökéletesen passzol mint a mag, mint a fa. A nyár végén pedig örömmel indultunk útnak a Roxfort expresszel, elbúcsúzva családunktól kiknek minden reményük bennünk élt. Nem tudták elégszer elmondani, hogy mire figyeljünk, hogyan viszonyuljunk, kiben bízzunk. Bíztam magunkban. Alectoban. Magam mellett akartam tartani minden áron, mert tisztában voltam vele, hogy ez az iskola mit tehet velünk, a kapcsolatunkkal. Az iskola elbűvölt, ez első látásra szerelem volt, de féltem is, nagyon és nem ok nélkül. Ahogy Alectot a süveg egyből a Mardekárba osztotta, kételkedni kezdtem magamban. Különbözünk, de szükségünk van egymásra és egyik nem működik a másik nélkül. A borsó és a héja. Amikor a fejemre tették a süveget, az gondolkodón hümmögött, mondván nagyra vihetném a hollóhátban, hisz eszem megvan hozzá, a tudás magasra emel még. Könyörögtem, hogy ne tegye, könyörögtem, hogy a testvérem házába kerülhessek, nem hittem, hogy meghallgat, de csak annyit mondott, jól gondoljam meg, hisz ott nem az vár rám, amit szeretnék elérni. Nem érdekelt. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy Alecto mellett kell lennem, így a Mardekárba kerültem.  

1974. február.
Szinte mindent tudtam Alectoról, ha nem ő mondta el akkor csak elég volt nyitva tartanom a fülem és pletykákból összeszedni az érdekelt információkat. Már többször éreztem úgy az évek során, hogy talán el kellene beszélgetnem azokkal a srácokkal, nem voltak szimpatikusak, jóhírük sem. Csak gyűlt és gyűlt a sok kétely, a sok sötét gondolat, és egyik nap végre elszántam magam. Már akkor sem éreztem azt, hogy egyszinten lennék a többiekkel, a velem egykorúakkal, főként amikor ezek a hőhullámok rámtörtek amiket eddig még tudtam kontrollálni. Gyanútlanul követtem a srácot egész nap, majd a férfimosdóban sikerült kettesben maradnunk. Az ajtót csendesen zártam be, én pedig észrevehető sötét kisugárzással, mogorva arccal álltam mellé, pálcámat pedig a nyakához emeltem. Éreztem, ahogy megrezdül, de nem mutatta félelem jelét még.  
- Mit akarsz Carrow?
- Hagyd békén a húgomat.
- Már miért tenném? Keresi a társaságomat, én pedig hülye lennék elutasítani a kis kérődző cicát! - Gúnyos nevetésére vörössé vált a fejem, mély levegőt kellett vennem, de már nem hatott az sem.
- Hagyd békén vagy megbánod! - Megremegezz kezem miközben elkaptam a vállát és erőteljes mozdulattal szorítottam azt meg, mire ő felszisszent és megfordult. Ahogy meglátta arcomat, valami apró rémület átfutott rajta, de nem hagyta abba.
- Na jó, engedj el, nem érdekelnek a faszságaid. - Nem félt tőlem úgy igazán. - Ha akarom úgyis megdöngetem a kicsikét. - Hátra lökött, de ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elborult az agyam, a pillanatnak éltem.
- Locomotor Mortis! - Mielőtt az ajtóhoz lépett volna, egyszerűen irányítottam rá a pálcámat. Védekezni nem tudott, hiszen ahogy elesett, a kezében lévő pálcát egyszerűen rúgtam csak ki onnan. Mintha nem is én lettem volna, mintha teljesen más ember állt volna felette. - Azt mondtam, HAGYD BÉKÉN A HÚGOM! Megértetted?! - Remegő kezeim csak úgy mutatták izgulok, félek, de még mindig nem értem el a megfelelő hatást, így elő kellett vennem egy olyan varázsigét, amit tudtam, valószínűleg később megbánhatok majd.
- Crucio! - A vonagló teste hirtelen olyan jó érzéseket keltett bennem, amiktől megijedtem. Rövid ideig kínoztam csak, feloldottam az előző átkot is, majd megragadtam ingének nyakát és felhúztam magamhoz.
- Szerintem elég egyértelmű voltam. Ha bárkinek el mered mondani... van még onnan ahonnan ez jött. - Tartotta a száját. Ugyan kicsit elmeháborodott lett utána, de tartotta. Ennyivel megúsztam, de talán csak szerencsém volt. A dührohamok azóta pedig egyszerűen csak tovább fokozódtak. Van, amikor emlékezni sem emlékszem arra, mit tettem.

1975. június.
Az ötödik évem csak a teljesítésről szólt. Mindennél jobban szerettem volna megmutatni a szüleimnek, hogy engem valóban nem kell félteni, tisztában vagyok a jövőm lehetőségeivel és az előttem álló nagysággal. Azt hittem sokkal nehezebb lesz, szinte játszi könnyedséggel teljesítettem a tantárgyakat kiválóra. Nem csak a szüleink voltak büszkék abban az évben, hanem én is, mert tudtam, hogy innen már egyenes az út a RAVASZ vizsgákig.

1976. augusztus.
Jellemzően, a családjaink a 16. születésnapunk után vezetnek be minket először a társaságuk igazi köreibe. Velünk sem történt másként. Egy nívós bált rendeztek a kúriában, részben a tiszteletünkre, részben pedig a Nagyúr miatt. Már régebben is részt vettünk ilyeneken, nem volt új, és a szüleink megfelelően felkészítettek bennünket az első találkozásra. Talán jobban még soha nem néztünk ki mint aznap. Aggódtam, mert nem tudtam biztosan, ezt szeretném e a jövőmben, de nem volt túl sok választási lehetőségem így végülis belenyugodtam. Az apám elismerése, a családom támogatása mindennél jobban számított. Félelmetes volt. Érezni lehetett, ahogy a sötétség, a fekete mágia átjárja a kúria falait, és mintha szavak nélkül édesgetett volna magához a Nagyúr. Bennünk van a jövő, mi vagyunk a jövő. Tudta mit mondjon, hogyan csábítson magához, hogy szinte kisgyermeki tekintettel pillantsak rá, dicsőítsem eszméit. Innentől kezdve sokkal mozgékonyabban veszek részt a különféle csatákban, puccsokban.

1976. szeptember.
Hatodik évemnek kezdetén a házvezetőm megkeresett, mi szerint megüresedett egy prefektusi hely és ő azt szeretné, ha én vállalnám ezt el. Elismerésként éltem meg mindezt, ugyan soha nem terveztem ilyesmibe belevágni a fejszém, de mégis úgy éreztem, nem válhat hátrányomra, sőt, így még nagyobb hatalom is kerülhet a kezembe. Motiváltan futottam neki utolsó előtti évemnek.

1977. jelen.
A RAVASZ szintű vizsgák előtt sem aggódom annyira, mint az évfolyamtársaim többsége. Határozottan állok ki magamért és minden engem érdeklő tudományág elé. Az, hogy mivel fogok foglakozni a jövőben még igen nagy kérdés számomra, de szüleim siettetnek döntésemmel, mindenki árgus szemekkel pillant irányomba ezen kérdés hallatán. A nyár folyamán egy elrendezett házasság gondolata is felmerült, sőt, hamar gyűrűt kellett húznom a lány ujjára, de soha nem voltam szerelmes, soha nem érdekeltek úgy a nők, így nehéz volt belenyugodnom a gondolatba. Természetesen udvarias férfi módjára igyekszem a lehető legjobbat kihozni ebből a helyzetből.


Szeretnél-e babokat a karakterednek? Igen
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Halálfaló

Kor : 50
Hozzászólások száma : 89

TémanyitásTárgy: Re: Amycus Carrow   Pént. 26 Okt. - 11:24


Kedves Amycus!

Mivel a karakterlapod íze sokkal közelebb állt egy áfonyaízű drazsééhoz, mint egy fülviasz ízűhöz, ezenkívül a kellő egyediséget is felfedezni véltük benne, úgy döntöttünk, felvesszük a kínálat közé. Hogy bevezethessük eme termékbeli változtatást, kérlek, töltsd ki az alábbi űrlapokat:
Avatar Foglaló
Patrónus Foglaló

Játék előtt még fusd át az iskolák leírását és a tanárok-tantárgyak listáját is, ha még nem tetted volna.
Ha diákként valamilyen külön titulusra vágysz, azt itt jelezheted nekünk.
Az iskolák közötti levelezés részleteit is olvasd át bátran!

PS:
Imádtam minden sorodat, magát a karaktert, az avi választást és azt a bizonyos kis pluszt is, ami új színt visz a jellemébe. *-* Mondhatnám úgy is: mindent. Különösen tetszik, hogy egybevág Alecto lapjával a dátumos megoldás az ET-nél. Fantasztikus vagy! Irány foglalózni, és kapd el gyorsan a játékos társakat! *-*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Amycus Carrow
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Miniszteri Hivatal :: Karakter Kutató- és Ellenőrző Központ :: Karakterlapok :: Elfogadott karakterlapok :: Diák-
Ugrás: