Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Dzsinn
by Aubert Richelieu Yesterday at 10:16 pm

» Százfűléfőzet
by Aubert Richelieu Yesterday at 10:07 pm

» Aubert & Zurie
by Zurie Chapelle Yesterday at 9:24 pm

» Aubert Richelieu
by Voldemort Yesterday at 7:25 pm

» Fogadj el!
by Aubert Richelieu Yesterday at 6:46 pm

» Zurie & Mayra
by Zurie Chapelle Yesterday at 6:44 pm

» Kay & Gust
by Sigrid M. Forsberg Yesterday at 2:58 pm

» szabad egy táncra?
by Pandora Nixon Kedd Nov. 13, 2018 9:04 pm

» Imogen & Edgar
by Imogen Bones Kedd Nov. 13, 2018 2:21 pm

» Mathys & Zurie
by Mathys Garçon Hétf. Nov. 12, 2018 9:47 pm

Statisztika
DIÁK (18)
Griffendél 2
Hollóhát 2
Hugrabug 1
Mardekár 6
Beauxbatons 5
Durmstrang 2
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 8
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 1
Rendtag 3
Nemek
17
17
Aktív User 14

Share | 
 

 Saffi & Lyo ~ Búcsú?

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Mardekár

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Saffi & Lyo ~ Búcsú?   Csüt. Nov. 08, 2018 9:22 pm

Saffi & Lyo

[You must be registered and logged in to see this image.]

A szoba csendje nem lep meg. Napközben bizonyára órán igyekeznek helyt állni a Durmstrangos lányok és még csak nem is sejtik, hogy egy Roxfortos diák birtokháborít a szobájukban. Márpedig okkal jöttem és holmi illemszabályok miatt nem fogok visszavonulót fújni. Saffi hallgatásának rengeteg oka lehet, de a napokban egyre rémesebb képek lepték el elmém irányíthatatlanul, aminek véget akartam vetni. Tudnom kell, hogy mi történt vele. Jól van-e és nincs baja. Ha pedig nem esett bántódása, akkor miért nem írt. Miért nem válaszolt nekem.
Csak egy pillantást vetek Saffi ágyára, de azonnal elrántom a fejem és az ajtó felé veszem az irányt. A folyosóra kilépve is még mindig a gondolataimmal küzdök. Saffi pedáns és odafigyel a környezetére. Nem szabad hagynom, hogy az aggodalom még több rémképet láttáson velem. Céltudatosan indulok el a folyosón. Habár még soha nem láttam ezeket a falakat, tudom, hogy nem tévedhetek el. Egyetlen cél vezérli a szívem és a lelkem. Nincs az a varázslat, ami ártó szándékot vélne felfedezni a céljaimban.
A nyugati toronyból hamarabb leérek, mint hittem és pillanatok alatt a harmadik emeleten visszhangzanak a lépteim. A folyosó egy éles kanyart vesz és én megtorpanok. Egy széles, kétszárnyú ajtó előtt állok. Minden porcikámban érzem a folyosó varázslatát, biztosan jó helyre érkeztem. Habozás nélkül lököm be az ajtót, erősen reménykedve, hogy nem a gyengélkedőre nyitok be. Az ajtó nagy lendülettel csapódik ki, aminek hangja megakasztja a benti hangzavart.
Egy cseppet sem érdekel, hogy mindenki engem néz. Én csak egy szempárt látok és a bennem tomboló vihar végre csillapodni kezd.
Saffi jól van.
És ahogy a megállapítás végre elhagyja a szívem, lassan bekúszik a tudatomba, hogy felébressze a másik legkellemetlenebb érzést a világon; a gyanakvást.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Durmstrang

Kor : 18
Hivatás : Tanuló
Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Búcsú?   Csüt. Nov. 08, 2018 10:52 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]


Grigori & Lyonel & Saffron




November 2.

A forrásom ezúttal sem okozott csalódást, már a kora reggeli órákban megérkezett minden információ, amire szükségem volt a végső döntésem meghozatalához. Nem halogathatom tovább a búcsúlevél megírását. Mégis, valahányszor egy hosszabb szünet következik két óra között, én pedig visszaindulnék a szobámba, falak emelkednek elém a folyosón és csapóajtók nyílnak a lábam alatt. Ha ez így megy tovább, valamelyik tanteremben kell töltenem az éjszakát.
Végül is felhagyok a próbálkozással, igyekezvén figyelmen kívül hagyni a kastély néma intelmeit, gondolataim azonban szüntelenül Lyo felé terelődnek - magamban még mindig így becézem, holott nem tartozik többé a privilégiumaim közé ez a fajta bizalmaskodás, hiszen eddig sem volt több egy szerencsétlen tévedésnél.
Hálás vagyok, amiért küzdősport órával zárjuk a napot, így alkalmam nyílik levezetni a feszültségemet. Annál kevésbé, hogy éppen Grigorit kapom ellenfelemül, kiváltképp, mivel már az első percekben nyilvánvalóvá válik, hogy a halloweeni eset után a kisujját sem meri rám emelni. Kénytelen vagyok hát addig hergelni, míg a becsvágya győz és kezdetét veszi a valódi harc: a lassúságával és erejével, valamint a gyorsaságommal és a gyengeségemmel a küzdelem több, mint kiegyenlített. Vért izzadva próbálok felülkerekedni rajta, komolyabb elszántságot tanúsítva, mint az órák során bármikor. Annyira, annyira közel vagyok hozzá, hogy sikerüljön!
Csakhogy még az adrenalin sűrű ködén át is észreveszem, hogy valami változás történt körülöttem. Elég egyetlen pillanat, egy kósza pillantás az ajtó felé, és Grigori olyan erővel csap le rám, hogy mire feleszmélek, már a földön fekszem.
Lyo. Meg mernék rá esküdni, hogy Lyot láttam. Hát már hallucinálok is?

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Durmstrang

Kor : 18
Hozzászólások száma : 9

TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Búcsú?   Pént. Nov. 09, 2018 12:55 am

[You must be registered and logged in to see this image.]
346 szó
[You must be registered and logged in to see this image.]
és te meg ki vagy..?
Nem ez az első, és nyilvánvalóan nem is az utolsó alkalom, amikor a közös óránkon egymás ellen vezérel minket a sors. Vagy inkább Sergeyev? Fontos megtanulnunk, hogyan küzdjünk teljesen más típusú és súlycsoportú ellenfelekkel, ehhez pedig nagyszerű szemléltetést nyújtunk Saffronnal. Olyanok vagyunk, mint két ellentétes pólus, a közös cél (a másik legyőzése) az egyetlen, ami összeköt minket.
Általában legalábbis ez az igaz, most viszont egészen más a helyzet.
Mondhatni rettegek, hogy megsebzem a lányt, talán még súlyosabban is, mint pár napja. Lehetséges, hogy akkor a lelkét ért sérülés nagyobb volt, mint a fizikai, de életemben először úgy éreztem, hogy elvesztettem az irányítást. Soha nem akarom megismételni azt az alkalmat.
Tudja, hogy visszafogom magam. A kiszámítható ütéseit egytől egyig sikeresen hárítom, és amikor meglep a gyorsaságával, akkor sem torlom meg a támadást.
Komoly erőfeszítésbe kerül, hogy mindezt tűrjem, és bár büszke vagyok a tudatomra, az ösztön előbb-utóbb átveszi az irányítást. Nem is a győzelem számít most, hanem hogy leállítsam ezt az esztelen próbálkozást. A legjobb az lenne, ha hátralépve leülnék, erre mégsem vagyok képes, és lassanként komolyra fordul a viadalunk.
Sokat tanult. Egy kicsit még büszke is vagyok. Tetszik, ahogyan dolgozik, és tudom, hogy nem is véletlenül kerülünk mindig párba - jó ellenfelei vagyunk egymásnak. Nehéz vele, és a közeljövőben nem is aratnék sikert, ha nem veszítené el a figyelmét egy pillanatra, én pedig nem használnám ki a lehetőséget.
Aggodalom fut át minden porcikámon, ahogy hátra zuhan, mégis dühös bikaként fentről nézek le rá.
- Gyere! - érte nyújtom a kezem. Korábban bűntudatot éreztem, de ezúttal ő hibázott. Kétszer is. Megúszhatta volna az egész mérkőzést, ha nem hergel szándékosan, ugyanúgy elhajolhatott volna az öklöm elől, ha rajtam tartotta volna a szemét. De nem tette.
Annyira nem üthettem erőset, hogy elveszítse az eszméletét, úgyhogy akkor járna a legjobban, ha a kezembe kapaszkodna és engedné, hogy talpra húzzam. Kiegyezem a győzelmemben, ha nem pattog tovább.
Mindössze ekkor engedem be a többieket is a figyelmembe. Egy tantermi párbaj során sosem figyelek a közönségre vagy a többi gyakorló párra, most azonban a csend üti meg a fülemet. Újra a csend.
Semmi jót nem hozott legutóbb sem. Az idegen arcokkal szintén ez a tapasztalatom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Búcsú?   Pént. Nov. 09, 2018 7:15 pm

Saffi & Lyo

[You must be registered and logged in to see this image.]

Beletelik egy teljes másodpercbe, hogy realizálva a környezetet rájöjjek milyen órára nyitottam be. Soha nem volt előttem világos miért kötelező ilyen testmozgásformát kötelezővé tenni. Persze fontos az önvédelem, de miért nem lehet megválasztani, hogy szükségét érzi-e az ember olyasminek a megtanulására, amivel másokat lehet bántani, de legalábbis a saját testi épségét kockáztatja az ember a megtanulása során. Bár ha így nézzük a sötét varázslatok vagy a kviddics tanítására is igazak lehetnek ezek a megállapítások.

- Eltévedt fiatalember? - rángat ki gondolataim közül a tanár, aki jobb oldalról közelít felém, kikerülve diákjait.
- Nem - válaszolom neki, de tekintetemmel csak Saffit látom, aki a földről igyekszik feltápászkodni. Láttam az edző partnere mozdulatát, és egyáltalán nem tetszik a gondolat, hogy bántotta Saffit. Persze ez az óra célja, de ez mit sem változtat az érzéseimen vagy a tényen, hogy ő az enyém, és senki nem érhet ahhoz, ami hozzám tartozik. - Megtaláltam, amit kerestem – vetem oda a tanárnak, és ellenkező irányban elindulva, egyenesen Saffihoz vezetnek lépteim.

Elképzelhető, hogy zavarnia kellene a sok durmstrangos diáknak, akik ferde szemmel néznek engem, de a legkevésbé sem érdekelnek. Ők sem mások, mint a mardekárosok. Minden idegent ellenségnek tekintenek mindaddig, míg ki nem derül, hogyan használhatják ki az ember gyengeségeit. És egy ilyen ellenséges közegből itt van Saffron. Bele sem merek gondolni, létezik-e még a világon hasonlóan briliáns, kitartó, független, ravasz és gyönyörű lány, mint ő. Igazi gyémánt a sok egyforma és jellegtelen kavics rengetegben. Ezért még ha most tiltakozni is fog, magammal viszem, hogy beszéljek vele. Megtanultam már, hogy néha az eidetikus memóriámnak hála olyan összefüggések érzékelésére is képes vagyok, amelyeket nem teljesen értek. Így bár nem tudom miért tartotta eddig magát távol tőlem, abban biztos vagyok, hogy komoly oka van.

- Jól vagy? – kérdezem, amikor Saffi elé érek, gyengéden megérintve az ütés helyét. Ha nem hajol el kezemtől, akkor sem tartom ott sokáig kezem. Bár nem érdekelnek, attól még nagyon is tisztában vagyok a közönséggel. Pedig nagyon szívesen a világba kiáltanám, hogy Saffi hozzám tartozik, de ennek nem ebben a teremben és nem ilyen formában van itt az ideje.  
– Beszélnünk kell, most azonnal.
Igyekszem nem túl parancsolónak tűnni, de még ha hangom kissé követelőző is, arcomon csak az aggodalmat láthatja. Tudnom kell mi történt és biztos nem fogom megvárni amíg még több sebet szerez ettől az állattól, akit mellé osztottak.
- Kérlek – teszem hozzá reménykedve, hátha így több esélyem van elrángatni innen. Tudnia kell, hogy nem véletlenül jöttem és biztosan nem távozok, amíg nem tisztáztunk mindent.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Durmstrang

Kor : 18
Hivatás : Tanuló
Hozzászólások száma : 44

TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Búcsú?   Pént. Nov. 09, 2018 8:03 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]


Grigori & Lyonel & Saffron



Ahogy a pillantásom Grigori felém nyújtott kezére esik, komolyan elgondolkozok rajta, hogy  kirúgom a lába alól a talajt. Csakhogy rászolgált a győzelemre: el sem tudok képzelni szégyenteljesebb hibát a koncentrációm elvesztésénél.
- Köszönöm - hadarom kifulladva, miközben elfogadom a segítségét, hogy álló helyzetbe tornázzam magam.
Arra sincs időm, hogy megbizonyosodjak a sejtésem felől, máris megüti a fülemet az ismerős hang. Megtaláltam, amit kerestem. Szívverésem kihagy egy ütemet, mielőtt háromszoros gyorsasággal kezdené ostromolni borda szőtt ketrecét. Észre sem veszem, hogy ujjaim még mindig Grisha kezére kulcsolódnak. Tekintetem mohón habzsolja Lyo látványát, kezdve a puha tincsekkel egészen a csillogó szempáron át, melyben mintha aggodalmat vélnék felfedezni.
Mit keresel itt? - visszhangzik gondolataimban a költői kérdés. Ajkaim szóra nyílnak, majd ugyanolyan hamar össze is zárulnak, amint az arcom felé emeli a kezét. Az utolsó pillanatban lépek hátrébb előle, felforrósodott tenyerem kisiklik Grigori ujjai közül.
Ezt a pillanatot választja a professzor, hogy közbeavatkozzon. Hirtelen megkönnyebbülés fog el, amiért nem kell azonnal felelnem a fiú kérlelésére, azonban ugyanolyan hamar tova is tűnik, mikor tudatosul bennem, hogy - bizony - mások is vannak körülöttünk.
- Kérem, hagyja el a termet! Azt sem bánom, ha ketten mennek, csak ne zavarják az órámat.
Hosszan, az orromon át fújom ki a levegőt, mielőtt alig észrevehetően bólintanék.
- Elnézést kérek, tanár úr - szabadkozom Lyo helyett is, majd államat enyhén felszegve az ajtó felé indulok. Nem vagyok hajlandó kimutatni, mennyire zavarba hoz a nyilvánosság előtt kibontakozó jelenet.

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Durmstrang

Kor : 18
Hozzászólások száma : 9

TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Búcsú?   Pént. Nov. 09, 2018 8:46 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
sorry :c
151 szó
[You must be registered and logged in to see this image.]
és te meg ki vagy..?
Meg sem fordul a fejemben, hogy ne fogadná el a segítő kezem, úgyhogy a hezitálása sem bizonytalanít el. Határozottan húzom talpra, és nem engedem el a kezét, amíg nem vagyok biztos benne, hogy rendben van. Az arcát fürkészem, amíg a pillantása meg nem állapodik a belépő fiún, és azt követve végre én is végigmérem. Biztos vagyok benne, hogy soha életemben nem láttam, mégis úgy mászkál itt, mintha az egész világ az övé lenne.
Saffron legalábbis biztosan.
Ki a franc ez?
A lány reakciója ennek éppen ellentéte, ezért forogni kezdenek a kerekeim, mégsem jövök rá elég hamar, mi folyik itt, Sergeyev máris rendre utasítja a rendbontót, Saffron pedig vele tart. Még másodperceken keresztül bámulom az ajtót, mielőtt új partnert nem ad mellém a tanerő.
Nem tudok figyelni, és sorozatosan kikapok. Ki lehet ez a srác? A szüleim elég egyértelműek voltak, miszerint Saffronnak nincs jegyese, más viszont még véletlenül sem viselkedhet így vele. Én sosem lennék ilyen birtokló...
Elkéstem volna?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 24

TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Búcsú?   Pént. Nov. 09, 2018 9:51 pm

Saffi & Lyo

[You must be registered and logged in to see this image.]

Eltekinteni attól, hogy egy másik férfi kezét fogta miközben az én kezem elől ellépett, nehezebb volt, mint hittem. Amikor Saffron elindul az ajtó irányába, kicsit lemaradva követem. Először jobban meg kell néznem magamnak azt, akinek még véletlenül sem akarom elfelejteni az arcát. Talán egyszer be kell majd törnöm a hegyes ívű orrát.

Saffi az ajtó előtt vár rám, de épp hogy csatlakozom, már érzem is a folyosó varázslatát. Egy csendes és biztonságos hely, erre van szükségünk. Megfogom Saffi kezét, még mielőtt csak engem indítana útnak a folyosó. Nem véletlenül, hiszen Saffronnak itt lenne a helye az órán. Elviekben én ilyen téren sokkal szabadabb lehetek. Bár nem tudni mennyire intelligens is valójában ez a varázslat. Talán még maga az igazgatónő sem tudja. Az én kutatásaim legtöbbje is csak feltételezés volt az ősi varázslatról, ami a kastély védelmét alkotja.  

- Erre - mondom, miközben magammal húzom Saffit. Bár fogalmam sincs merre megyünk, bízom a varázslatban, amit a bőrömben érzek. Furcsán kellemes érzés és mintha kifejezetten rezonálna az én varázserőmmel. Vajon ugyanezt érzik az itt tanulók minden nap? Mert akkor talán még sem lehet olyan rossz itt tanulni.

A következő fordulónál egy kő sárkány szobor előtt állunk meg és még mielőtt bármit tehetnék, vagy mondhatnék, a szobor megmozdul, ránk néz és szem forgatva arrébb húzódik. Mi a fene? Még mindig a sárkány pofán megjelenő fintort nézem, amikor a folyosó szinte belök a falon megjelenő ajtón.

- Hát ez furcsa volt - jegyzem meg Saffi felé fordulva, miután ránk csukódik az ajtó. Észrevettem, hogy a rövid út alatt egy szót sem szólt, de nem éreztem szükségét, hogy változtassak ezen. Most jött el az ideje a beszédnek. Észreveszem, hogy még mindig fogom a kezét, de nincs kedvem elengedni. Úgyis elhúzza majd megint, amint szükségét érzi. Lassan hozzászokom majd az elutasításához. Bár ez soha nem fog eltántorítani attól, hogy újra és újra megérintsem.
- Sajnálom, hogy így rád törtem, de eltűntél és nem válaszoltál se a levélre, se a naplóban. Mi történt? Ugye nem esett bajod? – nézek rajta végig újra, hátha valami elkerülte a figyelmemet.
Az újonnan szerzett kis ütésnyomon az arcán azonban semmit nem vélek felfedezni. Az a seb viszont egyre lilább. Felemelem kezem, hogy hozzáérjek, és bár jól tudom, hogy egyszer már visszautasította, akkor is megpróbálok végig simítani a bőrén. Tudom miért érdemes küzdeni, és őt biztosan soha nem adom fel. Ezt jó, ha ő is hamar megtanulja.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Búcsú?   

Vissza az elejére Go down
 
Saffi & Lyo ~ Búcsú?
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Skandinávia :: Durmstrang-
Ugrás: