Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott:
Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Noël & Mathys
by Mathys Garçon Vas. Márc. 17, 2019 6:52 pm

» Kay & Gust - Round 2
by Gustav Holmök Vas. Márc. 17, 2019 5:43 pm

» Noël & Zurie
by Noël Garçon Vas. Márc. 17, 2019 5:18 pm

» Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás
by Saffron Haugen Vas. Márc. 17, 2019 10:09 am

» Thy & Claude ~ Tiltott rengeteg
by Timothy Merchbank Szer. Márc. 13, 2019 8:36 am

» Timothy & Claude
by Timothy Merchbank Kedd Márc. 12, 2019 11:39 pm

» Alecto & Lucinda
by Alecto Carrow Kedd Márc. 12, 2019 8:33 am

» Edgar & Imogen
by Imogen Bones Szomb. Márc. 09, 2019 1:02 am

» Zurie & Mathys
by Mathys Garçon Szomb. Márc. 09, 2019 12:08 am

» Mayra & Jérôme
by Jérôme Richelieu Pént. Márc. 08, 2019 8:22 pm

Statisztika
"Demonstrate (katt):
 

Share | 
 

 Mathie & Théo

Go down 
SzerzőÜzenet

Théo Garçon
Member of the Ministry

Kor : 28
Hivatás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya: francia nagykövet (Mágiaügyi Minisztérium)
Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Mathie & Théo   Pént. Nov. 09, 2018 5:01 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mathys & Théo


Az élet nem mindig egyszerű, sokszor állít kihívások elé minket; mondotta vala egy bölcs kollégám egyszer a Minisztériumban. Nem sejtettem, hogy eljön majd az az időszak, amikor az életem csakis ilyen kihívásokból áll majd. Most mégis rendeződni látszott a helyzet, legalábbis megszaporodott a jó hírek száma, az ünneplésre okot adó eseményeké. Nem nevezhetett senki naivnak, amiért úgy éreztem, okom van bizakodónak lenni - rászolgáltam arra, hogy reménykedjek a pozitív végkimentelben és a szebb holnapban.
A tanóráknak régen vége volt már, így viszonylag kevés diák császkált a folyosókon. Sokan megbámultak hivatalos, Minisztériumi viseletemnek köszönhetően, de egyrészt nem volt időm átöltözni, másrészt jól esett a figyelem. Annyi évet töltöttem ezen iskola falai közt szabályok és korlátok közé zárva, hogy pofátlanul jól esett egy szatyor alkohollal a kezemben, egy átdolgozott nap után végigcambázni a kőfolyosókon. Természetesen lefutottam a hivatalos köröket, hogy itt lehessek - azt senkinek sem tettem hozzá, miféle nem hivatalos célból.
Jókedvű dudorászásom és füttykísérete egyszeriben elhalnak, amikor megérkezem Mathys irodája elé. Szobája. Lakosztálya. Nem tudom, minek nevezzem, hiszen a beköltözése óta nem jártam itt. Akkor még valami kanapéról panaszkodott...
Kopogok az ajtón és jólnevelten, türelmesen várom, hogy kiszóljon vagy esetleg ő maga beengedjen. Nem rontanám el a meglepetést azzal, hogy csak úgy rátörök, meg aztán tisztelem ennyire a magánéletét. Ha viszont így vagy úgy, de a rozoga tölgyajtó láttatni engedi az öcsémet, úgy széles mosollyal ölelésre tárom a karom. Nem akarok egyelőre semmit mondani, csak meg akarom ölelgetni és tudatni vele, mennyire örülök, hogy újra látom. A hírek és üdvözlégyek utána ráérnek.

öcskösss!  cheers
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Mathys Garçon
Civilian

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 190
.

TémanyitásTárgy: Re: Mathie & Théo   Pént. Nov. 09, 2018 6:11 pm


Tetyám

Szeretem Morel dolgozatát hagyni a végére, mert olyan jó érzéssel zárhatom a javítást, hogy sikerült átadnom valami hasznosat, amit sikerült felfogniuk, megjegyezniük, majd visszaadniuk. Ilyenkor már nem gondolok arra, hogy milyen bosszantó volt egy-két teljesen értelmetlen válasz, vagy hogy nem kellett volna összegyűrni azt a pergament, amit teljesen üresen adott be valamelyik féleszű. Rájövök, hogy felesleges túlreagálnom, mert maguknak tanulnak, nekem csak értékelnem kell az igyekezetüket. Na jó, nem azt, engem csak a tudásuk érdekel. Tényleg nem izgat, még ha vért is izzadnak azzal, hogy három sort a fejükbe töltsenek... Ez a dolguk. Azért kapnak majd állást, mert végigszenvedték az iskolát. Az élet sem lesz jobb.
Ez jó, ezt rá is írom az egyik szerencsétlen lapjára. "Az élet.. sem.. lesz.. jobb!" És még egy elkeseredett arcot is rajzolok. Mellé egy dühös tanárt. Haha! Ha már üresen adtad be a lapot, megmutatom, mivel vehetsz le a lábamról legközelebb.
Egészen elmerülök a firkálgatásban, Morel félig kijavított dolgozata pedig feledésbe merül. Nem mintha nem tudnám óra előtt is kipipálni minden válaszát.
A kopogás kizökkent, mivel ha jól tudom, mindkét gyakoribb vendégem lement megnézni a kviddics edzést, hiszen ez volt Richelieu vágya... Milyen elhivatott ifjú! Persze, Zurie-tól kitelik, hogy akkor is rosszaságot forgat a fejében, amikor leginkább nem kellene, és bevallom, most annyira nem is zavarna.
A bátyám feltűnő képe az ajtó mögött viszont nagyon is meglep, szerencsére pozitívan. Értve a jelekből ölelem át és veregetem meg a vállát, majd ahogy elengedem, a szatyrára pislogok.
- Ha én ki tudom találni, mi van benne, szerintem a diákok is. - Rosszallóan csóválom meg a fejem, de igazából tetszik az ötlet, úgyhogy lelkesen intem beljebb Théót a kis birodalmamba.
A korrepetálós asztal és mellette a két szék a szoba bal falához tolva áll, és egy kicsit porosak, úgy hiszem. Azonban már az ajtóval szemben álló íróasztalom a legkaotikusabb pont a helyiségben, az az én igazi, minimális életterem, jelenleg éppen dolgozatokkal beborítva. Mivel még nem járt nálam, így nem tudhatja, mekkora újdonság az a nem túl szép barna, de nagyon is kényelmes kanapé jobbra, amit bárhogy forgatok, sehogy sem tetszik, de legalább már létezik.
Az ajtó takarásából egyelőre nem láthatja a sarkot, ahol még mindig áll egy kupac doboz, és mivel könyvekkel van tele, úgy döntöttem, jól is van úgy. A halom tetején egy rádió ül, arra az esetre, ha nagyon unnám a csendet, de más elektronikai berendezésem nincs.
- Egy bármilyen tetszőleges helyet választhatsz. Sajnos nincs túl sok lehetőséged, de ami az enyém, az a tiéd is. - Vigyorgok rá. - Főleg azért, mert ami a tiéd, az az enyém is. - Újra jelentőségteljes pillantást veszek az ajándékára, és megvonogatom a szemöldököm.
- Minek köszönhetem a látogatásodat? - kérdezem eztán, amint eszembe jut, hogy korábban mennyire megsértődtem, amiért nem látogatott meg. Nagyszerűnek tűnik ez a pillanat ahhoz, hogy kiengeszteljen.

Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Théo Garçon
Member of the Ministry

Kor : 28
Hivatás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya: francia nagykövet (Mágiaügyi Minisztérium)
Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Mathie & Théo   Vas. Nov. 11, 2018 4:13 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mathys & Théo


Követem a pillantását a szatyorig, komisz mosolyom egész szokatlannak tűnhet. Ritkán vagyok mostanában ennyire jókedvű.
- Akkor most az egész iskola irigykedik ránk... - vonok vállat. Ha ő csinálná ezt és rajtakapnám, hogy alkoholt csempész be a Beauxbatonsba, biztosan kioktatnám azt a dilis fejét, de az utóbbi idők történései valahogy vakmerően derűssé kovácsoltak. Ennyi csínytevés igazán belefér. - Aah, a híres Garcon iroda! - Lassú, megfontolt léptekkel merészkedem be a birodalmába, pillantásom rögtön körbefutkos a falakon, a berendezési tárgyakon. Kissé kaotikus, itt-ott rendezetlen, de csupa praktikusság - pont mint az öcsém, és ez a hasonlat mosolyt csal az arcomra. Helyeslőn bólogatok a szavaira, míg komiszul a hozott italra nem tér. Elszakítom a tekintetem a falakról és meglóbálom a szatyrot, mire a tartalma halkan csilingelni kezd.
- Csak nem gondoltad, hogy majd leülök valahova és egymagamban iszogatok? - Ennél azért, remélem, jobb testvérnek bizonyultam az együtt töltött évek alatt. A dolgozatos asztalnál maradok, hátha ráborítja véletlenül a lapokra az italt és ezzel jó napot szerez a diákjainak... De előtte elmegyek és a korrepetálós asztaltól áthozok egy széket a sajátjához.
- Tyűha, fontolgatod, hogy szakot válts? - megakad a pillantásom a rögtönzött rajzon és a mellé körmölt szavakon. Felismerem az öcsém írását és lágyan megnevettet. Tökéletesen tükrözi, miféle idegállapotban lehetett, mielőtt bekopogtam... Azt hiszem, épp jókor jöttem.
- Vannak poharaid? - érdeklődöm, keresve egy szabad csücsköt, ahova kipakolhatom az üvegeket. Vajsört hoztam és egy kis whiskyt. Pohár nélkül is boldogulhatunk velük, de remélem, rejteget valahol legalább egyet, hogy kényelmesebb legyen.
Levetem a köpenyem és felakasztom az ajtó mellé, majd helyet foglalok a széken, kényelmesen belesüppedek, habár össze sem hasonlítható az otthoni karosszékemmel. Szegény diákok, nem elég a korrepetálás maga, még ezen kell sínylődniük... Na, majd később szóvá teszem neki.
- Hamarabb végeztem a Minisztériumban. Jó híreket hoztam. - felbontom előbb az egyik, majd a másik üveg vajsört, előbbit felé kínálom. - Tippelj! - Túlságosan egyszerű lett volna, ha csak úgy elmondom, mitől van ilyen jó kedvem.

öcskösss!  cheers
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Mathys Garçon
Civilian

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 190
.

TémanyitásTárgy: Re: Mathie & Théo   Vas. Nov. 11, 2018 5:52 pm


Tetyám

Túl sokat dolgozom, ezt kell megállapítanunk, különben miért foglalkoznék a diákok véleményével egy pillanatig is?
- Ez nem is olyan rossz - gondolok bele a szabályszegés pozitív oldalába. Egyébként sem tiltja nekem senki, hogy a bátyámat fogadhassam, vagy hogy megihassak vele egy sört. Nyilvánvalóan kellemetlen lenne, ha részegen kellene valami csintalan mitugrász után szaladnom, de majd úgy teszünk, mintha itt sem lennénk. Szabad estét a tanároknak! (Haha, ezt a petíciót Chapelle biztosan aláírná.)
Nem lenne számára ekkora újdonság az irodám, ha hamarabb is betért volna, de ezt inkább egy egészen hűvösnek szánt kérdéssel próbálom meg érzékeltetni vele, mintsem más visszavágással.
- Ó, szóval csak akkor látogatsz meg, amikor nem találsz jobb ivócimbit! Értelek én. - Túldramatizálom a helyzetet, természetesen, de pillanatnyilag ő az egyetlen, akivel ezt még büntetlenül megtehetem. Mindenkivel egészen máshogy viselkedem, és neki ez jutott: a kisöcsi. Sajnálhatnám is ezért, de éppen haragszom, így hát a kettő nem megy egyszerre.
- Csak azt fontolgatom, hogy soha többé ne javítsak dolgozatot. - Megvonom a vállam. - Nem élik bele magukat eléggé, és ez engem is lehangol. Muszáj volt valahogy jobb kedvre derítenem magamat... - Még mielőtt rossz vége lenne ennek a gondolatmenetnek, gyorsan abba is hagyom. - Szóval jobbkor nem is jöhettél volna. - Az legalábbis biztos, hogy sokkal rosszabbat is el tudok képzelni a mostani időzítésénél. Nehezen dumálnám ki az alulöltözött diáklány-társaságot, igaz?
- Természetesen! - Nem alaptalan a kérdés, pár hete még nem tudtam volna megmondani, hol tartom a törékeny holmit, nem hogy két egyforma poharat. Azóta megnőtt az igény az ilyen hasznos tárgyakra, és kénytelen voltam előkeresni őket. Még egy állópolcot is beszereztem a "mini konyhának" a fürdőszobaajtó mellé, így most onnan intek magunkhoz két whiskeys poharat. Tetszik a választása, de a jókedvével párosítva olyan érzésem van, ünneplésnek szánja az italt.
- Még jegem is van - jelentem be büszkén, majd az íróasztalom mögé sétálok és kinyitom az alsó szekrényt. A hűtőt. Praktikus, ha egész nap egy helyben ül az ember. Mindkét pohárba dobok két-két kockát, hogy meglegyen a feeling, majd végre valahára visszateszem a hátsóm a helyemre.
Még mielőtt tovább fürkészhetné a papírjaimat, oda sem figyelve gyűjtöm őket egy kupacba, és söpröm odébb. Nincs az az élet, ahol valaki a részeges tanár hibája miatt ússza meg a rossz jegyet. Holnap folytatom.
- Véget ért a háború - vetem be egyből az aduászt, majd még mielőtt válaszolna, le is intem. - Áh, arról már tudnék. Lássuk, előléptettek? Suzanne-ról van szó? - Pár igazán kellemetlen ötlet is eszembe jut, de egyik sem valami valószínű. Ami azt illeti, ennél nehezebb feladatot keresve sem adhatott volna. - Ne csigázz, szeretném tudni, miért ugrasz ki a bőrödből, hátha az én napomat is feldobod! - Nem mintha olyan szörnyű lett volna eddig, tartotta bennem az élniakarást a gondolat, hogy a kviddics edzés nem tart örökké.
Bár most már inkább frusztrál ez a tény, jobb, ha egyelőre csak a vajsörre és a bátyám nagy bejelentésére koncentrálok.

Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Théo Garçon
Member of the Ministry

Kor : 28
Hivatás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya: francia nagykövet (Mágiaügyi Minisztérium)
Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Mathie & Théo   Szomb. Nov. 24, 2018 11:42 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mathys & Théo


Azt hittem, a családunkban - legalábbis kettőnk közül - én vagyok a nő, főleg, mióta megnősültem és hivatalosan is (gyűrű bizonyítja) papucs lettem, így aztán Mathie túldramatizálása meglep. Most vagy összeszedett ő is valami nőt, azért kezdett el érzékenyebben viselkedni, vagy tényleg nagyon elhanyagoltam az utóbbi időben, és minden jogom megvan rá, hogy szégyelljem magam.
- Ó, öcskös, dehogyis! - Egyből mellé húzódom, a hónom alá kapom azt a kopasz fejét - átkarolom a nyakát és lehúzom magamhoz. - Hát akkor is hozzád jövök, ha panaszkodni akarok! - elfojtom a mosolyomat, aztán öklömet lágyan a mellkasába fúrom, majd jó alaposan összekócolom a fején azt a semmicske frizurát, ami szinte nincs is, és még annál is hevesebben megszorongatom azt a nagy, dilis fejét, csak hogy érezze a törődést. Ő a kedvenc kisöcsim, sosem hanyagolnám el szánt szándékkal.
- A diákok motiválása a mi időnkben sem volt könnyű menet - A fejemet csóválva lépek el a dolgozatoktól. Visszahozzák az iskolai magolások rossz emlékét, úgyhogy inkább az italhoz menekülök, hogy emlékeztessem magam: felnőttem. Nem mintha nem lett volna sokkal jobb gyermekként.
- Tyűha, ez igen! És én még azt hittem, kínoznak itt téged. Már értem, a tanárainknak miért volt hétfőnként olyan jó kedve... - Valószínűleg ők is jeget tároltak az alsó fiókban, mellé némi szíverősítővel. Ha engem kérdeznének, a legjobb orvosság a hétfő ellen a rum.
A tippjei hallatán mosolyogva ingatom a fejem, eszemben sincs elrontani a játékot, bár egészen megközelíti Suz említésével a dolgot. Talán ezt ő is észreveheti, mert hirtelen lesütöm a szemem és sokkal jobban igyekszem, hogy elrejtsem huncut vigyorgásomat. Ahogy kegyelmet kér, megadón széttárom a kezem.
- Egész közel jártál... - felpattanok a székről, ahová az imént dobtam le magam, és megszorongatom Mathys vállát. - Nagybácsi leszel! - kiáltom a kelleténél talán hangosabban és lelkesebben, de hát olyan régóta várom, hogy az arcába rikkanthassam a hírt. Alig férek a bőrömbe, annyira kíváncsi vagyok a reakciójára, képtelen vagyok azonban megvárni, örül-e vagy sem. Átölelem, a nyakába vetem magam és jó alaposan megszorongatom. Egy kortyot sem ittunk még, mégis repülni tudnék örömömben.
- Apa leszek! - motyogom a vállába félig nevetve, félig elérzékenyülve, és csak szorongatom tovább, jobbra-balra billegve vele. Sosem akarok felébredni ebből a boldogságból.

öcskösss!  cheers
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Mathys Garçon
Civilian

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 190
.

TémanyitásTárgy: Re: Mathie & Théo   Hétf. Nov. 26, 2018 9:31 am


Tetyám

Nem bírom tovább, és felnevetek a hülyeségén, gyengéden bokszolva az oldalába, ha már egészen idegyűrt, fedetlenül hagyva a gyenge pontját. Nem mintha komolyan venném ezt az ütközetet, de ha tízévesek lennénk, most már a földön fetrengve győzném le, csak mondom. Most csak megbocsájtok, maradjunk ennyiben.
- De akkor még nem az én gondom volt. - Sosem voltam nagyhangú és kötelességtudó típus, inkább a lógásra biztattam a többieket, mint a hosszú tanulásra. Hiszen ha nekem ment gyorsabban rövid idő alatt, nekik miért nem? Magukra vessenek. Akár be is láthatnám, hogy az én tárgyam nem olyan fontos a legtöbb diáknak, de inkább mégsem - annak is megvan a szépsége, ahogy szenvedni látom őket, úgyhogy inkább azokat a régi, gonosz tanáraimat értem meg, akiket amúgy utáltam.
- Kínoznak, úgyhogy valakinek kényeztetnie is kell. - Ekkor jelentőségteljesen magamra mutatok, mivel senki más nem képes úgy a kedvemre tenni, mint én. Ha tévednék, már itt lett volna a hűtő megpakolva mindenféle finomsággal, mikor beköltöztem, de az íróasztal üres volt és unalmas.
Nyilvánvaló, hogy a vérünkben van az unalom elöli menekülés, hiszen ahelyett, hogy egyenesen megosztaná velem a nagy hírt, még találgatós játékot űz velem. Nem mintha olyan jó lenne benne, a sógornőm említése valamit megmozdít benne, én viszont feladom a játékot, hogy további felesleges körök helyett a lényegre térjen. Nem tudom, milyen örömhíre lehet Suzanne-nal kapcsolatban, senkiről sem hallottam még, aki egyszerűen megszűnt volna halálfaló lenni, más pedig nem jut eszembe.
Elég gyér a fantáziám ezzel kapcsolatban, mert még akkor is csak meglepetten bámulok magam elé, amikor a nyakamba veti magát. Apa és nagybácsi, ami azt jelenti, hogy Suzanne terhes. Miközben halálfaló. Ez azt jelenti, hogy tökéletesen magához kötötte a bátyámat, még jobban, mint eddig bármikor, és amennyire vágyott erre a tesóm, bármit megtenne érte. Bármit.
Mégis kinek jó ez?
- Gratulálok! - veregetem meg a vállát testvériesen. Tudom, hogy nagyon vágyott erre, még ha azt is mondta, hogy nem, most lebuktatja magát. A család az élete, és itt volt már az ideje, hogy meglegyen a sajátja, ennyi év után mindannyian furcsálltuk, hogy nem érkezett még meg a baba.
Ennél rosszabb időzítést viszont el sem tudok képzelni.
- Remélem, előre tudod, hogy nem vállalok bébiszitterkedést, amíg nem szobatiszta. - Fogalmam sincs, mit mondhatnék. Nem akarom elrontani az örömét, kevés ennél csodálatosabb hírrel szolgálhatott volna (talán csak eggyel), az én boldogságom azonban közel sem felhőtlen - és nem csak a koszos pelenkák miatt. - Erre igyunk! -

Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Théo Garçon
Member of the Ministry

Kor : 28
Hivatás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya: francia nagykövet (Mágiaügyi Minisztérium)
Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Mathie & Théo   Hétf. Dec. 10, 2018 9:18 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mathys & Théo


Nem kell gondolatolvasónak lennem, hogy lássam és érezzem, Mathie nem ugrál velem örömében. Jó, nyilván nem is tisztje ezt tenni, hiszen nem az ő gyereke, és az első néhány évben csak lebüfizett pólókat és tátott nyálszökőkutat fog látni ebből az egészből, ráadásul a kis harcos - mert tutira fiú lesz - lerombol majd mindent az irodájában, ami az ő talajcirkáló magasságába elér. Amilyen csodálatos ez számomra, megértem, hogy őt nem villanyozza fel túlságosan.
- Na persze! Az első héten már dörömbölni fogsz az ajtón, hogy elvihesd. - veregetem meg a vállát fülig érő vigyorral. Bármilyen gyermek is lesz, tudom, hogy pillanatok alatt ellágyítja majd az öcsém vasszívét. Na jó, talán nincs vasból, de hogy tovább puhítja és szerelembe ejti majd végül, abban egyáltalán nem kételkedem. A génjeinkből kizárt, hogy kevésbé mágikus csöppség szülessen.
Mégis úgy érzem, hogy ennél többről van szó, így hát kissé kétkedve húzódom tőle odébb, jobban szemügyre véve az arcát. Mosolyogva biccentek a javaslatára és megkeresem a poharamat, hogy teletölthesse, de közben nem mulasztok el egyetlen pillanatot sem, hogy röntgenként átvilágítsam.
Mielőtt koccinthatnánk, magam elé fogom a poharat, elgondolkodva pillantok a mélyére.
- Tudom, hogy aggódsz, de hidd el, nincs miért. - Bizakodó mosollyal pillantok fel rá, egyszerre reménykedve abban, hogy megérti, mit akarok mondani, másrészt könyörgőn, hogy ha nem is, tegye meg a kedvemért. Maximálisan hiszek benne, hogy ez a hír minden bonyodalma ellenére csakis örömöt hozhat. - Ennél jobb nem is történhetne velünk épp most. Ez a gyerek reményt ad... - Még ha kiutat nem is feltétlenül, de egyben tart minket. Közös célt ad, amiért megéri küzdenünk. Persze tovább nehezíti is a helyzetet, ám ez egyáltalán nem tántorít el, sőt, csak tovább hergeli bennem a lángot.
- Meg akarom őt óvni, tudod? Bármi áron. Ha legalább feleolyan jó apa leszek, mint amit érdemelne, akkor már megérte. - Ha a feleségem nem lenne halálfaló, akkor is kételkednék a saját rátermettségemben, hát még így... Tényleg nagyobb szükségem van Mathie vállonveregetésére - és italára -, mint valaha. Még ha ellenérzései is vannak, várhat még a józanító pofonnal, a kérdésekkel és a kételyekkel. Legalább ma este tehetnénk úgy, mintha tényleg ez lenne az évszázad híre. - Velem vagy? - A pohár helyett a kezem nyújtom felé, a tenyerem kínálom, hogy belecsapjon, megfogja, vagy bármit kezdjen, amivel áldását adja rám. Ránk.

öcskösss!  cheers
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Mathys Garçon
Civilian

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 190
.

TémanyitásTárgy: Re: Mathie & Théo   Csüt. Dec. 13, 2018 4:57 pm


Tetyám

Képtelen vagyok a féktelen örömre, és ami még ennél is rosszabb, eljátszani sem sikerül. Legalábbis így érzem abból, ahogy alig rándul meg az ajkam a vigyor helyett (tényleg el fogom lopni a kiskölyköt és a tenyeremen hordozom majd, amíg ők gatyába teszik az életüket), pedig annak lenne itt a helye.
Abból pedig, ahogy méreget, egészen biztossá válik, hogy ő is észreveszi a kis titkom. Szent Merlin, azt hittem, csak egyetlen titkom van a bátyám előtt, de ha egyszer nem szeretném elrontani a jókedvét? Láthatóan örül, és nekem ez az első.
Talán a második a biztonsága után. Hiába felnőtt férfi, minden családtagommal kapcsolatban ugyanaz a szabály érvényesül: ha utál, de életben van, az mérföldekkel jobb, mintha bármi baja esne. Vajon mennyire sikerülne magam ellen fordítani, ha rávilágítanék, a felesége nem éppen a legjobb anyamateriál ezekben az időkben?
Vagy ki sem kell mondanom, mert igazából tudja magától is?
Reményt ad... Lesütöm a szemem, hátha akkor nem látja meg a heves ellenállást, amibe a szavai ütköznek. A gyermeknek esélye sem lehet egy ilyen világban, főleg nem, ha a szülei ellentétes pólusokat képviselnek. Nem hagyhatja egyikünk sem, hogy Chapelle sorsára jusson, mert a szülei megöletik magukat... vagy egymást.
Théo veszett érzelgős alak, és biztos vagyok benne, hogy tudja jól, ő az egyetlen, aki képes ilyen baromságokkal átmosni az agyam. Nem is hallom már hülyeségnek, pedig nem lenne szabad, hogy ilyen könnyen ellágyítsa a merev gondolataimat az egész helyzetről, mégsem hagyhatom magára. Sem őt, sem a gyermekét, még ha Suzanne nem is a szívem csücske mostanában.
- Mindenben - csapok a tenyerébe dráma, színészkedés vagy hazugság nélkül. Nincs semmi, ami elszakíthatna a családomtól, és hozzon akármilyen őrült döntést akármivel kapcsolatban, rögtön azután, hogy kioktattam a tévedéséről, legalább a súly felét magamra veszem. Ezért vagyunk testvérek és barátok. - Nagyszerű apa leszel.
Mivel a másik kezemben a poharat őrzöm, nem tudom meglapogatni a hátát újra, de talán nem is szükséges tovább fokoznunk az érzelgősséget. Még a végén eljár a szám.
- Én vagyok az első beavatott? - kérdezem most már nyugodtabban, jobban beleélve magam a laza nagybácsi szerepébe. - Anya biztosan magán kívül lesz, talán még hozzátok is költözik, hogy minden támogassa a gyarapodó családotokat. - Mivel, ugyebár, Suzanne-nak már nem él az anyja, aki hasznos tanácsokkal láthatná el, a miénk majd kettő helyett is ellátja ezt a feladatot.
Kissé elmerengve forgatom meg a whiskey-t a pohárban, mielőtt belekortyolnék. Nem tudom, milyen hatással lesz rám, ha anyánál beindulnak a nagymama ösztönök, de erre valószínűleg még korai gondolni.
- Ezek szerint sínen vannak a dolgok Sue-val és már nem a kanapén alszol? - Azt természetesen tudom, hogy az utód nagy valószínűséggel nem tegnap fogant, viszont ha a gyermek reményt jelent, akkor a bátyám jobban bírja a körülményeket, mint azt én tenném. Büszke vagyok rá.

Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Mathie & Théo   

Vissza az elejére Go down
 
Mathie & Théo
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Franciaország :: Beauxbatons-
Ugrás: