Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Faliújság
by Albus Dumbledore Yesterday at 2:29 pm

» Saffron & Grisha
by Grigori S. Zima Yesterday at 2:13 pm

» deux de Richelieu
by Jérôme Richelieu Yesterday at 1:38 pm

» puncs puncs puncs
by Xenophilius Lovegood Hétf. Dec. 10, 2018 10:25 pm

» Sue & Théo
by Théo Garçon Hétf. Dec. 10, 2018 9:46 pm

» Suzie & Théo ~ Az igazság
by Théo Garçon Hétf. Dec. 10, 2018 9:30 pm

» Mathie & Théo
by Théo Garçon Hétf. Dec. 10, 2018 9:18 pm

» Zurie & Mathys
by Mathys Garçon Szomb. Dec. 08, 2018 4:08 pm

» Anton Aleksandrov-készül
by Anton Aleksandrov Szomb. Dec. 08, 2018 3:38 pm

» Aubert & Zurie
by Aubert Richelieu Szer. Dec. 05, 2018 1:38 pm

Statisztika
DIÁK (20)
Griffendél 2
Hollóhát 3
Hugrabug 1
Mardekár 6
Beauxbatons 6
Durmstrang 2
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 8
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 1
Rendtag 3
Nemek
18
18
Aktív User 14

Share | 
 

 Aubert & Zurie

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 215

TémanyitásTárgy: Aubert & Zurie   Csüt. Nov. 15, 2018 9:24 pm

Aubert & Zurie
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Óvatos csippentéssel emelem meg a szoknyámat, mielőtt futásnak erednék a lépcsőn, amiből - hupsz, egy kanyarulat - így sem látok valami sokat. Az elmúlt egy hétben folyamatos rémálmok gyötörtek, melyekben többek között elszakítottam a ruhámat, lekéstem a kapunyitást, nem jelent meg a partnerem, mikor pedig mégis, rám öntött egy egész tál puncsot. Most, hogy jócskán késésben vagyok, veszélyesen közel érzem magamat ahhoz, hogy ezen rémképek legalább egyike megvalósuljon. Kivált, mikor olyan figyelmességgel kerülök ki egy szellemet a lépcsőházban, hogy kis híján elindít az öltözékem súlya és magam is egy leszek a kastélyban bolyongó lelkek közül. Még akkor is a fülemben cseng a kárörvendő vihogás, mikor elérem az utolsó kanyart. Egyetlen lépés, és láthatóvá válok a csarnokban várakozók számára.
Megtorpanok. Ujjaim leeresztik a finom ruhaanyagot és végigfutnak a laza kontyba font tincseimen, hogy ráleljenek akár a legapróbb tökéletlenségre is, ám szerencsére nem találnak semmi kivetnivalót. Hálás lennék, ha lenne egy tükör a falon, amiben a saját szememmel győződhetnék meg a sminkem hibátlan állapota felől, hátha történt vele valami a megtett száz méter alatt, ennek hiányában azonban ideje bevetni magamat a mély vízbe.
Hosszan szívom be a levegőt, vigyázva, hogy ne szorítson meg túlságosan a fűzőm. Ahogy továbbindulok és a látótér kiszélesedik előttem, azonnal közrefog a báli pompa, megelevenednek az eddig távolról felém szűrődő dallamok, és egy egészen rövid pillanatra érzem magamon az oszlopok között gyülekező diákok tekintetét is, mígnem találnak maguknak valami érdekesebb látványt. A ruhám látszólag teljesen egyszerű, fehérsége elveszik az általános színkavalkádban, habár senki sem tagadhatja, milyen jól kiemeli a nyakam és a csípőm vonalát. Se mély dekoltázs, se tüll, se csipke vagy csillám, csak zavarba ejtő letisztultság. Nem szeretem a kiszámíthatóságot, a váratlan meglepetéseket már annál inkább.
Ahogy leérek, a sütis tányér zavarba ejtően közel kerül hozzám, így hát kénytelen vagyok felkapni róla egy csokis muffint és mihamarabb eltüntetni, mielőtt még rátalálnánk egymásra Auberttel. Ilyen kis mennyiség talán hagy még számomra levegőt ebben a ruhában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Kviddics játékos
Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTárgy: Re: Aubert & Zurie   Pént. Nov. 16, 2018 12:30 am

Furcsa ebbe belegondolni, hogy ez az utolsó évem a Beauxbatons-ban és még egyetlen bálba sem voltam. Nem azért, mert szégyenlős lennék, sem azért mert nem találnék párt. Egyszerűen csak sosem vonzott a gondolat, hogy hosszú órákon át ünneplőtalárban táncikáljak az egész iskola előtt. A gondok már az ünneplőtalárral kezdődnek, ugyanis a hálótermemben, az ágyam alatt lévő utazótáska alján tengődik, ha nem kötelező elő se veszem egész évben. Aztán a táncnál folytatódnak, két ball lábas vagyok, mindenféle ritmusérzék nélkül. Nos, pont ezek miatt a dolgok miatt meg se fordult a fejemben, hogy elmenjek a Halloween-i bálra, amíg Zurie meg nem kérdezett, én pedig még nála is jobban meglepődtem a saját válaszomon.
Az idei bál egy hétfői napra esett, a reggelinél már csak ez volt a téma, minden lány be volt már zsongva, csak a ruhájukról, hajukról és párjukról tudtak beszélni. Mondanom se kell, rekordidő alatt fogyasztottam el az ételt. Az órák ugyanúgy megvoltak tartva, annyi különbséggel, hogy egy-két nem kívánatos vendég is bepofántlankodott, jobb esetbe a diák mellé a padba, rosszabb esetben a tanárt szorították ki a pódiumról. Órák után én még egy kis időre elnéztem edzeni, így elkerültem az óriási tömegnyomort, ami a folyosókon alakult ki, a sok hálótermébe siető diák miatt. Mire a sajátomba értem már lement a nap, a folyosót erős arcszesz és virágillatú parfümök bódító illatakeveréke lepte el, amitől a gyomrom majd felfordult.
Lemostam magamról a nap porát és a ragadós galaj jellegzetes szagát, amit bájitaltan órának köszönhettem. Erre a mai alkalomra megborotválkoztam, nem mintha olyan nagy arcszőrzettel rendelkeznék, de hát csak egy fontos eseményről beszélünk. A hajamat egy kevés zselével megigazítottam, ünneplőbe öltöztem és már indultam is a bálterem felé.

Sose szeretek késni, van az a mondás, hogy időt lopni a legaljasabb dolog, mert azt sose tudod visszaadni, ezzel teljesen egyet értek. Egy híres mugli filozófus mondatával példálózott édesanyám mindig, miszerint "A művelt embert elsősorban a pontosság jellemzi."  
A bálterem kapuja még zárva volt, de a csarnok feldíszítve, süteményekkel megtömve várta a bálozókat. Végigpásztáztam a tömeget, de sehol se pillantottam meg Zurie-t, nyílván túl hamar jöttem. A csarnok fala rajzokkal és festményekkel van kitapétázva, egyen-kettőn feltűnik egy aláírás féleség, amiből kitudom következtetni az alkotóját, a maradékok pedig név nélkül dekorálják a diákokkal megtelt teret. Egyet-kettőt szemügyre veszek, mindig is irigyeltem a kreatív embereket, akik jó kézügyességgel vannak megáldva, sajnos rám egyik se jellemző, egy egyenes vonalat sem tudok húzni, nem hogy még tájképet festeni az iskolát körül ölelő kertekről és pázsitokról.
Megfordultam és végig pásztáztam a tömeget a páromat keresve, igen hamar kiszúrtam egy egyszerű fehér ruhát, a sok színpompa között. Magabiztos léptekkel indulok meg felé, de mivel háttal áll nekem ezt nem láthatja. Megkocogtatom a vállát.
-Örülök, hogy megtaláltalak! - mondom neki mosolyogva, ha felém fordul.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 215

TémanyitásTárgy: Re: Aubert & Zurie   Hétf. Nov. 19, 2018 1:50 pm

Már az első falatnál érzem, hogy valami nem stimmel. Pontosabban... nagyon is stimmel. A színek élénkebbé, a fények erősebbé válnak, és mikor a szabad kezem egy pillanatra a ruhámhoz ér, sokkal selymesebbnek érződik a tapintása, mint korábban. Ajkaim egyre szélesebb mosolyra húzódnak, ahogy újabbat harapok a süteményből. Mennyei! Csokoládé, eper és áfonya, kókusz és vanília, és még ezernyi általam kedvelt íz jelenik meg egyetlen, aprócska muffinban, akárha tömény boldogság olvadna szét a számban.
Épp lehunyom a szemeimet, hogy kiélvezzem ezt a páratlan élményt, mikor valaki megkocogtatja a vállamat.
- Aubert! - kiáltok fel örömittasan, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül a nyakába vetem magamat. - Annyira boldog vagyok, hogy eljöttél! - Ha a szavaim nem győznék meg, az arckifejezésem minden bizonnyal eloszlatja majd a kétségeit, ahogy az ölelésemen lazítva felpillantok rá. Sosem láttam még mosolyogni, sőt, ha belegondolok, mostanáig a vonásainak sem szenteltem különösebb figyelmet, sem a mélyebb titkokat sejtető szempárnak, melyben mintha csillagok fénye tükröződne vissza. Azon kapom magamat, hogy hosszú másodpercek óta enyhén jobbra biccentett fejjel, rácsodálkozva nézem őt, ám furcsa módon még ekkor sem érzek rá késztetést, hogy abbahagyjam vagy szabadkozni kezdjek. Elvégre nincs ebben semmi rossz.
- Többet kéne mosolyognod - jelentem ki, és mialatt elengedem őt, kezemmel futólag végigsimítok az arcán. Mozdulatom nem árulkodik semmiféle bizalmasságról, inkább amolyan pótcselekvésnek tudható be.
- Ha rám hallgatsz, megkóstolod ezt a süteményt, mielőtt... - Elkezdődne az ünnepség, mondanám, ha a tálcára pillantva nem egy egészen más küllemű muffin nézne vissza rám. Hát ez furcsa. Jóízűen felnevetek a turpisságon, és már nyúlok is érte, hogy Aubert szájához emeljem. - Csak bátran! - kacsintok rá jókedvűen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Kviddics játékos
Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTárgy: Re: Aubert & Zurie   Szomb. Nov. 24, 2018 4:40 pm

Sose voltam az a mosolygós típus. Világ életemben félénk kisgyerek voltam, idegenek előtt nem szerettem megszólalni és jobb szerettem a szüleim mögé elrejtőzni. A Beauxbatons-be se változott ez meg nagyon. Ha kérdeztek készségesen válaszoltam, viszont mindenfajta kommunikáció nélkül kibírtam egész napokat, ha úgy alakult. Talán édesanyám halála előtt más voltam, akkor még lelkes, túlpörgött, aki a nap nagy részét a kertben töltötte, és legendás állatok után kutatott, aztán nagy büszkén vittem be a nappaliba az egyszerű csigákat és a gilisztákat meggyőződve arról, hogy nekik is van valami különleges képességük, csak még nem mutatták meg és én pedig hetekig figyeltem, hogy mi is lehet az. Akkor még ott minden nagyon más volt.
Egy bál, egy hangos, őrjöngő tömeg nem az én asztalom, de ha egyszer már itt vagyok legalább élvezzük ki.  Mugli világba már megfordultam több bulin is, kilenc éves koromig mugli iskolába jártam Londonban. Azóta elköltöztünk, iskolát váltottam és nagyon sok év eltelt. Ezért is lepett meg, hogy mikor előző év nyarán összefutottam egy régi barátommal a fővárosban. Én épp az Abszol útra tartottam pár új üstöt beszerezni az utolsó évre, amikor megállított az utcán. Ő felismert engem és elhívott egy délutáni teára. Kiderült, hogy még az általános iskolás baráti társaság, aminek tagja voltam, még mai napig összejár, azon felül, hogy már mindenki más iskolában és irányban tanul. Apám a nyár nagy részét utazgatással töltötte, sok a munkája a minisztériumban, én pedig inkább a szünetre felköltöztem Londonba. A Foltozott Üstben vettem ki egy szobát és rendszeresen összejártam a mugli barátaimmal, aminek a vége valahogy mindig egy iszonyat nagy megborulás lett. Azt terveztük, hogy bejárjuk London összes kocsmáját a nyáron, de végül ez ilyen formába nem igazán jött össze. Lett egy Piccadilly környékén egy törzshelyünk, ahova minden este beültünk, söröztünk és egyszerűen nem fogytunk ki a témákból. Ők meséltek én meg hallgattam.
A szünet alatt, szinte alig foglalkoztam a varázslattal, a temérdek mennyiségű házit már az elején letudtam, így az utazóládám aljába dugtam a pálcámmal és az iskolai talárommal együtt és muglimód élveztem a nyarat.
Az első gondolat, ami az eszembe jutott, amikor Zurrie megszólalt, hogy biztos, hogy részeg. Nem vagyunk rossz viszonyban, sőt talán ővele van az egyik legjobb viszonyom az iskolából, de még sosem öleltük meg egymást, most pedig szinte a nyakamba ugrott, ami kissé meglepett. Ez a döbbenet az arcomra is kiült, de időbe kapcsoltam és a kezem a derekára vezettem és finoman magamhoz öleltem köszönés gyanánt, majd kissé hátrébb lépek tőle, hogy legyen köztünk egy kis távolság.
Kétség kívül Zurie az iskola leggyönyörűbb lánya, a fiuk hálótermében sokszor lehet hallani a nevét, mint aktuális beszédtéma, nagyon sok srác szívesen lenne most a helyemben, de én Zurie-ra valahogy sose tudtam úgy tekinteni, ezt ráfoghatnám arra is, hogy közte és Jerome között volt valami, de ennek nem ez az oka, egyszerűen egyetlen iskolatársam se keltette fel eddig a figyelmem.
Az arcomat kémleli, ami kissé feszélyez, összevonom a szemöldököm és kérdően tekintek rá, már épp megkérdezném, hogy miért csinálja ez, mikor meg is szólal. Mondandója egy még nagyobb mosolyt csal az arcomra, vicces őt ilyen állapotban látni. Mintha nem is lenne önmaga, vagy lehet, hogy csak most igazán az. Nagyon jól elszórakozom rajta. Az érintésétől akaratlanul is kiráz a hideg, fel sem tudom idézni az utolsó emléket, amikor valaki megsimította az arcom, lehet még az anyukám volt.
Kifejezéstelen arccal elbambultam kicsit, arra se figyeltem, hogy mit mond Zurie, csak akkor eszméltem újra fel, amikor már egy sütit emel a számhoz. Egy csokihabos muffin az, a tetején ét csoki reszelékkel. Elég étvágygerjesztő. Beleharapok a süteménybe, a számat ellepik az ízek kavalkádja.
-Ez isteni! – szólalok meg, de a hangos sokkal mélyebb, kissé megköszörülöm a torkom és megpróbálom befejezni a mondatot – Hogy mi mindenre képesek a házimanók. – A hangom még mélyebb, mint az előző alkalommal. Összehúzom a szemöldököm, de jól szórakozom a szituáción.
-Szóval ezek elvarázsolt sütik – nevetek fel, de a hangom már szinte felismerhetetlen. – Ez már mindent megmagyaráz…… - A mondatom másik fele, ami az igazgatónk humorérzékéről szól már szinte értelmetlen brümmögés lett, mintha csak egy medvéből jönnének ki ezek a hangok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 215

TémanyitásTárgy: Re: Aubert & Zurie   Szomb. Dec. 01, 2018 2:33 pm

Aubert & Zurie
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Könnyeimet törölgetve nevetek Aubert egyre mélyülő hangján. Önmagában is elég komikus élmény, hát még azzal együtt, ahogy lereagálja. Szóval ezek elvarázsolt sütik. Azt akarom mondani, hogy egy tudós veszett el benne, csakhogy képtelen vagyok egy szót is kipréselni a számon. Úgy kapaszkodok a vállába, mintha a legjobb barátok lennénk - nincs ebben semmi különös, ha figyelembe vesszük, hogy pillanatnyilag mindenki legjobb barátjának érzem magamat -, miközben végleg érthetetlen brummogássá fajul a beszéde, és a röhögőgörcs menthetetlenül eluralkodik rajtam.
- Hagyd abba! - kérlelem szinte cincogó hangon, pedig tudom, hogy ezen már semmi sem segít. Hosszú, rendkívül hosszú percek múltán tudok csak lenyugodni, mire a sminkem már nem más, mint egy múltbéli szép emlék; ekkor veszem észre azt is, hogy szinte mindenki minket bámul a csarnokban.
- Ideje lelépni - súgom cinkosan, majd a ruhám szoknyarészébe csippentve sündörgök át a tömegen. Túlságosan is tartok a furcsálló pillantásoktól ahhoz, hogy hátra merjek nézni, szóval csak remélni tudom, hogy Aubert nem veszít szem elől, ahogy újabb és újabb csoportok között vágok át, egészen a bálterem bejáratáig.
- Rád hat még a süti? - kérdezem kíváncsian, amint utolér. Én személy szerint úgy érzem, mintha álomból ébredtem volna fel... vagy ami még jobb, egy kifejezetten részeg estét követően.
Az arcom is körülbelül ennek megfelelően nézhet most ki a könnycseppjeimtől.
- Segítened kell! Nem bálozhatok így. - Hogy értse, miről van szó, szenvedő arckifejezéssel mutatok a minden bizonnyal elkenődött pacákra a szemem körül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Kviddics játékos
Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTárgy: Re: Aubert & Zurie   Szer. Dec. 05, 2018 1:38 pm

Zurie látványától engem is elfog a nevetőgörcs, ahogy a vállamba kapaszkodik fél kézzel átkarolom, és együtt nevetünk ezen a komikus szituáción. A cincogó hangja, a csapzott kinézete egyszerűen egy nevetséges képet fest, viszonyt biztos vagyok benne, hogy ha a süti nem hatna, akkor egyáltalán nem így reagálnék. Jóval hamarabb abbahagyom a nevetést, mint ő és csak mosolyogva figyelem, ahogy próbál lenyugodni és eközben veszem észre, hogy az egész terem minket bámul. Leveszem a kezem Zurie válláról és kissé hátrébb lépek tőle. A diákok kérdő tekintetei sikeresen eltüntetik a mosolyt az arcomról és visszavarázsolják a jól megszokott faarcot.
Gyors léptekkel követem Zuriet, bár fogalmam sincs hova megy és miért. Sorra vágunk át különböző csoportokon, akik a tettünkhöz apró becsmérő megjegyzéseket fűznek, leginkább Zuriera, de az összes az én fülembe jut. Ahogy Zurie megáll a bálterem előtt szinte majdnem neki megyek. Az arc kifejezése már teljesen más volt. A kérdésére csak némán megrázom a fejem. A nevetés kényszerem elmúlt és az a felhőtlen jókedv, amit a süti okozott is elszállt rég. Bár nem tudom, hogy a hangom visszatért-e.
Ahogy rám néz kissé úgy fest, mint aki most sírta végig az éjszakát, szeme kissé vörös, a haja csapzott, a sminkje elkenődött. A kérésére felvonom a szemöldököm, hírtelen nem is tudom mire érti, majd a kézmozdulata miatt rájövök.
Habozok egy kicsit, semmit se tudok arról, hogy hogy kell rendbe tenni valakinek a sminkjét. A sminkelés kimaradt az életemből, mint a legtöbb fiúéból. Önkéntelenül vakarom meg a tarkóm gondolkodás közben.
Előveszem a pálcám és mielőtt kimondanám a varázslatot, kissé megköszörülöm a torkom, a medvehang elkerülése végett.
- Invito zsebkendő – a hangom szerencsére újra normális, és pillanatokon belül megjelenik az eddig az íróasztalomon lévő vászonzsebkendő. Egyszerű fehér színű, arany fonállal van belehímezve a monogramom. A.C.R. Csak porfogóként szolgál a hálóterembe.
- Tartsd a markod – szólok Zurienak a pálcámat még mindig a kezemben szorítgatva, majd ha megcsinálja, akkor a pálcám hegyét a kezéhez érintem.
-Aguamenti –mondom ki a varázsigét, és Zurie keze fel is töltődik vízzel. A pálcám elteszem, majd a zsebkendő szélét beleérintem a vízbe. Egyik kezemmel finoman megfogom a lány arcát, a másikkal pedig a vizes zsebkendő segítségével próbálom leszedni a szeme alatt elkenődött feketeséget.
- Szerintem kész – nézek a lány szemébe. A zsebkendőt a talárom zsebébe gyűröm és előveszem újra a pálcám, hogy eltüntessem a vizet Zurie kezéből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Aubert & Zurie   

Vissza az elejére Go down
 
Aubert & Zurie
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Franciaország :: Beauxbatons :: Halloween, 1977 - Beauxbatons-
Ugrás: