Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Faliújság
by Albus Dumbledore Yesterday at 2:29 pm

» Saffron & Grisha
by Grigori S. Zima Yesterday at 2:13 pm

» deux de Richelieu
by Jérôme Richelieu Yesterday at 1:38 pm

» puncs puncs puncs
by Xenophilius Lovegood Hétf. Dec. 10, 2018 10:25 pm

» Sue & Théo
by Théo Garçon Hétf. Dec. 10, 2018 9:46 pm

» Suzie & Théo ~ Az igazság
by Théo Garçon Hétf. Dec. 10, 2018 9:30 pm

» Mathie & Théo
by Théo Garçon Hétf. Dec. 10, 2018 9:18 pm

» Zurie & Mathys
by Mathys Garçon Szomb. Dec. 08, 2018 4:08 pm

» Anton Aleksandrov-készül
by Anton Aleksandrov Szomb. Dec. 08, 2018 3:38 pm

» Aubert & Zurie
by Aubert Richelieu Szer. Dec. 05, 2018 1:38 pm

Statisztika
DIÁK (20)
Griffendél 2
Hollóhát 3
Hugrabug 1
Mardekár 6
Beauxbatons 6
Durmstrang 2
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 8
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 1
Rendtag 3
Nemek
18
18
Aktív User 14

Share | 
 

 deux de Richelieu

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Ombrelune csk.
Hozzászólások száma : 69

TémanyitásTárgy: deux de Richelieu   Pént. Nov. 16, 2018 10:30 am

pas frères
Chapelle, Zurie. Dolohov, Sasha. Morel, Mayra. Sok nevet hallok, de egyiket sem jegyzem még meg. Bőven lesz időm megismerni őket, a következő hét évet velük töltöm majd, most azonban csak az érdekel, hogy én is beállhassak a sorba. Egész életemben tudtam, hogy eljön majd ez a perc, és most a legnagyobb örömmel fogadom.
Már a P-nél izgulni kezdek. Nem is ideges vagyok, sokkal inkább izgatott. Amint elhangzik a nevem, megkezdem a tanulmányaimat a Beauxbatons Varázslóakadémián, ahová az összes ősöm és rokonom járt, akik mind nagy dolgokat tettek le az asztalra. Létező a rajtam lévő nyomás, mégsem csak arra gondolok, hogy felnőjek a családom nevéhez, hanem hogy tovább tanulhatom a mágiámat. Már sok mindenre képes vagyok, amik talán a többségnek újdonságot jelentenek majd, de még többet akarok. Szeretek varázsolni. Sokat várok ettől a helytől. Olyan sokat hallottam már róla!
- Richelieu... - Több sem kell, máris előre lépek, hogy átvegyem az órarendem, majd csatlakozzak a többi fiúhoz, mielőtt mindannyiunkat a hálókörletbe kísérne a diákvezetőnk. A tanár a szemembe néz, úgy fejezi be a felszólítást. - Aubert Christoffer. Te vagy az, fiam? - Mintha hideg vízzel öntöttek volna le. Mi? Kicsoda?
- Az én nevem Jérôme... - kezdek bele, mire a tanár a lapjába pillant, majd valami ráfirkál.
- Rendben, tessék. Legközelebb várd meg, amíg szólítanak. - Teljesen úgy mondja, mintha normális lenne, hogy bárkit is a nevemen hívnak rajtam kívül. Szó nélkül veszem el a felém nyújtott lapokat, de még mindig megütközve lépek oldalra.
- Aubert? - teszi fel a tanár a kérdést újra, mire én is a többi elsős felé nézek, és meg is látom a fiút. Hogyan lehet, hogy ugyanaz a családnevünk, mégsem láttam soha? Természetesen tudom, hogy nincs annyi vezetéknév, ahány ember, de én mégiscsak egy aranyvérű család sarja vagyok, a mi nevünk nem terjedhet akárhová. Nem hívhatnak így akárkit, márpedig ez a fiú nem a rokonom. A ruháiból ítélve főleg nem.
Életem legrosszabb hét évének nézünk elébe, ha nem találunk erre valami megoldást.

Hint: az évszám 1971. szeptember 5., az első tanítási nap előtti vasárnap Very Happy


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Kviddics játékos
Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTárgy: Re: deux de Richelieu   Szomb. Nov. 17, 2018 12:47 pm

Egész gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy a Roxfort-ban tanulhassak, ennek egy igen egyszerű oka volt. A Roxfort Története volt az első könyv, amit édesanyám kicsiként felolvasott nekem. Úgy gondolta, hogy így mindketten többet tudhatunk meg a varázsvilágról, és igaza is lett. Rögtön beleszerettem az iskolába és a benne rejlő életbe.
Talán ez okozta azt, hogy miután apám kijelentette, hogy a Beauxbatons-be megyek tanulni rögtön el is múlt ez a csoda. Már nem voltam izgatott és nem vártam a szeptembert. Hisz erről az iskoláról semmit se halottam, csak annyit tudok, hogy édesapám és a felmenői is ide jártak.
Unottan hallgatom végig az előttem elhangzó neveket és sorra szemügyre veszem a hozzá tartozó arcokat. A kék selyemtalárok egy rendezett összképet kölcsönöznek a teremnek. Minden elsőéves tűkön ülve várja, hogy az ő kerüljön sorra és átvehesse az órarendjét és ezzel is azt mutatva, hogy már ehhez az iskolához tartoznak.
A számat harapdálom belül és a talárom ujját húzogatom, olyan lassan halad az egész, túl szeretnék már lenni ezen. A vezetéknevemre felkapom a fejem és már meg is indulnék a tanár felé, ha nem látnám, hogy ezt már valaki más megtette. Több  Richelieu lenne az iskolába? A mugli iskolákban tucatszor fordul elő hasonló, sőt még néha olyan is megesik, hogy két diák ugyan azt a keresztnevet és vezeték nevet is viseli, de sose gondoltam volna, hogy ez a varázsvilágban megeshet. Vagy, hogy velem megeshet. A régi iskolámban kuriózumnak számított családnevem, bár ez a francia gyökereknek is betudható. És mi van, ha a rokonom? Nem igazán mesélt apa sose a családjáról. Futott át az agyamon ez a gondolat, de rögtön el is vetettem, apám szólt volna, hogyha így lenne, hogy ne az iskola első napjaiban érjen ez a meglepetés.
Egy kék szemű fiú áll a tanár előtt, kezében már ott virít a frissen megszerzett órarend. Váltanak pár szót, aztán a tanár megszólal.
- Aubert? – körbe néz az előtte álló társaságon, én meg előre lépek hozzá. Megkapom a szükséges dolgokat és beállok a fiúk sorába, közvetlenül a kék szemű fiú mellé. Az agyamban átfut a gondolat, hogy talán rákérdezek.
- Szia – fordulok felé, hogy tisztázzuk a dolgokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Ombrelune csk.
Hozzászólások száma : 69

TémanyitásTárgy: Re: deux de Richelieu   Csüt. Nov. 22, 2018 5:20 pm

pas frères
Egész eddigi életemben azt láttam, hogy apám minden fontos emberrel egyformán előzékeny és tisztelettudó, azonban a kevesebbeket semmibe sem nézi. Számomra elég nyilvánvaló, hogy mivel a fiú nem a rokonom, nem is aranyvérű - tudnék róla, ha másik aranyvérű család is osztozna a vezetéknevemen. Ebből egyértelműen következik, hogy nem szükséges túlzásba vinnem vele a barátkozást. Több szempontból is kínos lenne számunkra egy ilyen barátság, én pedig szeretném megkímélni magunkat...
Nem fogok tudni úgy élni, hogy ugyanazon a néven hívnak egy akárkit, mint engem!
Igyekszem elkerülni a pillantását, még a látványát is, ahogy átveszi a papírjait. Egyáltalán nem vagyok kíváncsi rá, és nem örülök, hogy már az első napon kínos helyzetbe kerültem miatta. Mindenkivel jóban akartam lenni, de őt máris nem kedvelem. Utálom!
- Szia - morgom vissza kedvetlenül, majd lassan ráveszem magam, hogy én is felé forduljak. Talán el tudjuk ezt intézni egyszer s mindenkorra már az elején. - Figyelj, szerintem ha megkérjük az igazgatót, megengedi, hogy az anyukád vezetéknevét használd az iskolában. - Zseniális ötlet! A szememben lelkesedés csillan, hiszen ez mindkettőnk életét megkönnyítené, nem lenne több Richelieu, csak én, aki valójában megérdemli ezt a nevet. Biztos vagyok benne, hogy apám kérésével nem is ellenkezne az igazgató, de még az ő szülei sem. Van az a pénz, nem igaz?

Szégyellem, hogy most csak ilyen pinduri lett :c


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Kviddics játékos
Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTárgy: Re: deux de Richelieu   Csüt. Nov. 29, 2018 10:49 pm

Apám sosem mesélt a családjáról, sőt szinte semmiről se. Reggel, mielőtt elment dolgozni feladta az aznapi leckét és délután, ahogy hazaért kikérdezte, majd mentünk a kertbe gyakorolni. Emlékszem az első repülésemre, hogy mennyire féltem, az első pálcámra, amit átnyújt nekem és az első legendás állatra, amit mutatott. Napról napra egyre gyarapodott a tanulnivalók mennyisége és az éjszakába nyúló gyakorlások hossza. Minden egyes alkalommal megtettem mindent, hogy megfeleljek neki, hogy elégedet legyen. Mindig is példás rendet tartottam a szobámban. Az apám mindig leellenőrizte a munkám, csak alaposságom az egyetlen olyan tulajdonságom, amibe nem tudott belekötni.
Nagyon sokszor fogadott hétvégén vendégeket magához, mindenféle országból a világ körül és sokat is utazott, napokra hagyott magamra engem egyedül a nagy kietlen házban, de sose szabadott semmit se kérdeznem ezzel kapcsolatban. Egyszer nem bírtam magammal és mikor épp a nappaliban beszélgetett a vendéggel kijöttem a szobámból és a lépcsőn leültem a legfelső fokra hallgatni az eszmecserét, nem a kíváncsiság hajtott, csak hiányzott apám hangja. Legtöbbször csak közelharc gyakorlása közben szólt hozzám, akkor is csak utasításokat adott, mint: „Feszesebben tartsd a karod!”, „Jobban lépj előre!”. Persze nem voltam elég halk, bármennyire is próbáltam hangtalanul mozogni. Mire a vendég rákérdezett arra, hogy van e valaki más a házban, mire apám nagyot legyintett és a nem létező házimanójára fogta az egészet. A vendég rövidesen távozott, az apám meg a fülemnél fogva rángatott vissza a szobámban, Az volt az első olyan éjszaka, amikor nem édesanyám hiánya miatt ment nehezen az elalvás, hanem a testembe belenyilalló szüntelen fájdalom volt az oka ennek. Ott azon az estén elrontottam azt a köztünk lévő törékeny légkört, ami így is igen ritkán adódott és ezt egészen a Beauxbatons-be való indulásig nem sikerült visszaállítanom.
Apám semmibe se avatott be, semmit se kötött az orromra, így még talán az is megeshet, hogy ez a fiú a rokonom.
Ahogy a fiú válaszol, már süt róla az undor, ami felém irányul. Az arcomra szerintem rögtön kiült a döbbenet, amint kiejtette ezeket a szavakat a száján, ezt mégis hogy képzeli? Apám mindig azt mondta, hogy egy jó harcost sosem árulhatja el az arca. Így hát visszaerőszakoltam rá az érzelemmentes tekintetet, de belülről melegített a düh. Hogy mondhat ilyet? Miért nem viselhetném az apám nevét? Egyébként is mi a gond azzal, ha mindkettőnknek azonos a vezetékneve, hiszen ez nem több csak egy név, ez az égvilágon semmit se jelent. Sose fogom szégyellni az édesanyámat, és nem a mugli kiléte miatt háborított fel ez a gondolat, csak szimplán ez a gondolkodásmód tette a fiút számomra unszimpatikussá.
Látszik a szemén, ahogy csillog. Ő ezt akarja, hogy változtassak nevet, biztos nagyon elégedett magával, hogy ezt kitalálta.
- Nekem tökéletesen megfelel a saját nevem, és nem hinném, hogy ez a jövőben bármilyen gondot is okozna nekünk. - halkan, de mégis jól érthetően hadarom el a mondatomat, közbe végig a nálam jóval magasabb kék szemű fiúra nézve, majd rendesen visszaállok a sorba.
Nem hinném, hogy többet tudhatna, mint én, hisz akkor már biztos az elején az orromra kötné. Lehet, hogy veszem a bátorságot és rákérdezek apámnál, küldök neki este egy baglyot. Tudni szeretném, hogy van e valami közöm ehhez a fiúhoz, vagy csak a nevünk viccelt e meg bennünket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hivatás : Ombrelune csk.
Hozzászólások száma : 69

TémanyitásTárgy: Re: deux de Richelieu   Yesterday at 1:38 pm

pas frères
Legszívesebben... legszívesebben nyomban küldenék rá valami rontást! Hogyhogy nem gondolja, hogy bármilyen problémánk adódhat, mikor éppen most aláztam meg magam az egész évfolyam előtt? Szerinte ez nem gond? Láthatóan fogalma sincs egy normális ember értékrendjéről, szinte könyörög, hogy világosítsam fel róla.
Az csak még jobban bosszant, hogy mint aki jól végezte dolgát, visszaáll a sorba, mit sem törődve azzal, hogy esetleg lenne még mit mondanom. Kénytelen vagyok lenyelni a dolgot, legalábbis most, mivel amint Voclain is beosztásra kerül, azonnal magamhoz intem, hogy neki panaszkodjak, amíg a tanár és néhány felsőbbéves kíséretében az egész banda az étkező felé veszi az irányt.
A barátom egyetért a felháborodásomon, azt azonban nem támogatom, hogy ököllel oldjuk meg a problémát, mégiscsak kulturált emberek vagyunk és nagyon fontos, hogy ezt a benyomást mindig és mindenkiben fent is tartsuk. Nem szeretnék bajba keveredni, az a legfontosabb, hogy legalább én ne hozzak szégyent erre a névre, ha már ez az ismeretlen a ki tudja milyen származásával ezt meg is kockáztathatja. Én leszek a jobb Richelieu, én leszek.
A vacsora kellemes, mégis elég hosszúnak tűnik, és nem igazán tudok másra figyelni, mint a friss sérelmemre. Tudom, hogy nem fogok kibírni hét évet mellette, muszáj lesz kitalálnom valamit, viszont addig is... Olyannak kell lennem, amilyennek apám szívesen látna.
Kelletlenségemnek nem adva jelét, a hálótermek felé haladva felzárkózom Auberthez, és megállítom, hogy a többiek nyugodtan tovább tudjanak haladni, mi pedig válthassunk egy pár szót. Na, nem többet.
- Figyelj, ássuk el a csatabárdot - nyújtom felé a kezem, majd amint megrázza, hátat is fordítok neki, hogy a szobám felé siessek. Legyen akárhogy is, a nyílt utálkozás kerülésén kívül nem érzem szükségét, hogy legalább olyan kedves legyek vele, mint bárki mással. Óvatosabbnak kell lennem.
Még mielőtt sikerül elintézni, hogy idő előtt elhagyja az iskolát.

köszönöm a játékot *-* ez most elég rövidre sikerült, de várom a következőt :3


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: deux de Richelieu   

Vissza az elejére Go down
 
deux de Richelieu
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Babnyerő-
Ugrás: