Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Faliújság
by Albus Dumbledore Yesterday at 2:29 pm

» Saffron & Grisha
by Grigori S. Zima Yesterday at 2:13 pm

» deux de Richelieu
by Jérôme Richelieu Yesterday at 1:38 pm

» puncs puncs puncs
by Xenophilius Lovegood Hétf. Dec. 10, 2018 10:25 pm

» Sue & Théo
by Théo Garçon Hétf. Dec. 10, 2018 9:46 pm

» Suzie & Théo ~ Az igazság
by Théo Garçon Hétf. Dec. 10, 2018 9:30 pm

» Mathie & Théo
by Théo Garçon Hétf. Dec. 10, 2018 9:18 pm

» Zurie & Mathys
by Mathys Garçon Szomb. Dec. 08, 2018 4:08 pm

» Anton Aleksandrov-készül
by Anton Aleksandrov Szomb. Dec. 08, 2018 3:38 pm

» Aubert & Zurie
by Aubert Richelieu Szer. Dec. 05, 2018 1:38 pm

Statisztika
DIÁK (20)
Griffendél 2
Hollóhát 3
Hugrabug 1
Mardekár 6
Beauxbatons 6
Durmstrang 2
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 8
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 1
Rendtag 3
Nemek
18
18
Aktív User 14

Share | 
 

 Zurie & Thony

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Civil

Kor : 38
Hivatás : Bájitaltan tanár
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Zurie & Thony   Hétf. Nov. 19, 2018 7:45 pm



Zurie & Thony
"Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik."






[You must be registered and logged in to see this image.]

Délutánom ritka csendes óráit egy nem rég szerzett mugli bakelit hanglemez hallgatásával töltöm, miközben dolgozatokat javítok. Silas a fejemben kicsit hamisan, de meglepően jó ritmus érzékkel kornyikálja a Somebody To Love sorait. A Queen egyike közös szenvedélyünknek, így még ha mugli fortélyhoz is kell folyamodnunk, ez nem tarthat minket vissza, hogy ezeken a megérdemelt órákon őket hallgassuk. Mert bizony nagyon is kijár már egy kis pihenő. A korábbi kviddics meccs utáni pánik hangulatom és a napokban egyre elhatalmasodó báli őrületben topzódó diákok teljesen leszívják az ember energiáit.
Mint sok minden mástól, a bálra való készületek alól is kihúztam magam, ahogy csak tudtam. Nem hiányzott, hogy részt vegyek egy olyan esemény megszervezésében, ahol a lányom még jobban elzüllhet. Hisz lássuk be, ezek a bálok másra sem valók. Alkalom, hogy a kanos kis tizenévesek kiéljék mocskos vágyaikat a lányokon. És nekem minden évben végig kell néznem a fiúk szerencsétlen meghívásait és a lányok folyosókon hullajtott könnyeit. Jópofát vágva végig hallgatni a megtört szíveket és tanácsot adni, miközben el kell titkolnom, hogy én is szülő vagyok, nem csupán egy szingli, jó fej tanár. Már a gondolattól is kiráz a hideg.  

Mintha csak a sors szólna közbe, elkalandozó gondolataimat kopogás zavarja meg. Sóhajtva állok fel a székről és a lejátszóhoz lépve leveszem a tűt a lemezről. Megtehetném varázslattal is, de annyira ingatag a muglik technológiája, hogy félő már ennyitől is tönkre menne a masina. Idő közben újra felhangzik a kopogás, amit már Silas sem hagy szó nélkül.

Ennyire ég már a tökük, hogy egy percet sem bírnak várni? Mi van ezekkel a mai fiatalokkal? Sietnek meghágni a kancáikat és ha nem kapnak azonnali hathatós segítséget máris vadállattá válnak, akik…

Mielőtt kinyitom az ajtót, elnéző mosollyal halkítom le magamban Silas sosem szűnő monológját. Ahogy kinyílik az ajtó és meglátom ki áll a küszöbön a mosoly azonnal lehervad arcomról.

- Miss Chapelle! Miben segíthetek?


music | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 215

TémanyitásTárgy: Re: Zurie & Thony   Hétf. Nov. 19, 2018 8:42 pm

Anthony & Zurie
Izzad a tenyerem, remeg a lábam és forog a gyomrom, akár egy centrifugázó mosógépnek. Fogalmam sincs, miért nem lehetett ezt letudni mondjuk úgy hat évvel és legalább napi kettő lehervadó mosollyal ezelőtt. Mióta ismerem őt, azon tűnődöm, mit követhettem el, amiért ennyire utál engem. Ki gondolta volna, hogy azért kerüli mindenáron a velem való kontaktust, mert...
Nagyot nyelve eresztem le a kezemet, ahogy kitárul előttem az ajtó, felfedve Anthony robusztus alakját. Az apámat.
Hihetetlen, hogy mindvégig itt volt előttem, és még csak nem is sejtettem, ki ő valójában. Hogy volt képes ennyi éven át magában tartani az igazságot? Lehetséges volna, hogy ő maga sem tudott a létezésemről, amíg szemtanúja nem lett a vérségi kapcsolatokat felfedő főzet eredményének? Nem látok rá más magyarázatot, miért érte meg titkolóznia, mégis túl nagy véletlennek tűnik, hogy brit létére éppen itt kezdte meg a tanári karrierjét, éppen az időtájt, hogy én is elkezdtem a tanulmányaimat.
- Beszélni szeretnék Önnel. - Bár a hangom megremeg, tekintetem ugyanolyan eltökélten mélyed a világoskék íriszbe, mely akár a sajátom tükörképe is lehetne. - Bemehetek? - teszem fel a kérdést, jóllehet, már azelőtt a helyiség belseje felé veszem az irányt, hogy egyáltalán lehetősége adódhatna előhozakodni a kifogásaival.
Megvárom, míg becsukja mögöttünk az ajtót és hellyel kínál, mielőtt beszélni kezdenék. Szükségem van minden egyes rendelkezésemre álló percre ahhoz, hogy újra végiggondoljam, hogyan is kéne megközelítenem ezt az egészet. Még inkább, hogy felvértezzem magamat a válaszára.
- A minap Toulouse-ban jártam. Az árvaházban, ahová a szüleim adtak - kezdek bele az ujjaimat tördelve. - Szeretné tudni, mire bukkantam rá?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil

Kor : 38
Hivatás : Bájitaltan tanár
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Zurie & Thony   Hétf. Nov. 19, 2018 9:23 pm



Zurie & Thony
"Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik."






[You must be registered and logged in to see this image.]

Megkeményített szívvel nyitom ki előtte az ajtót. Nem küldhetem el, amíg nem tudom, miről van szó. De ha semmi komolyról, megpróbálom olyan gyorsan lerázni, amennyire csak lehetséges. Nem hiányzik, hogy tovább maradjon a lakosztályban, mint amennyire szükséges. Már így is érzem magamban Silas feszült figyelmét, és kellemetlen visszahangként hallom gondolatait, amik arról szólnak, hogy itt van a soha vissza nem térő alkalom a nagy vallomásra. Egy csendes és zárt hely, ahol ha ki is akad, nem tódul körénk a fél iskola, hogy megtudja mi a legfrissebb pletyka. Az évek alatt, amit ebben az iskolában töltöttem, ez az első, hogy eljött hozzám. Nem csoda, hogy Silast ennyire nehéz visszatartanom, miközben becsukom az ajtót Zurie mögött.
- Foglaljon helyet Chapelle – mutatok az ablak melletti kanapéra. Miközben leül, én a kanapé mellett álló fotelt foglalom el, ami tökéletes rálátást ad az iskola kertjére. Szükségem van erre a kilátásra, hogy eltereljem gondolataimat, miközben magunkhoz intek egy kancsó limonádét.  Mielőtt megkínálhatnám, belekezd mondandójába, aminek minden szava fizikai fájdalom.  

TUDJA!!

Silas örömteli ordítása egyáltalán nem segít tartani magam. Miért ment oda? Mire jött rá? Hiszen nem a saját nevemet adtam meg. Nem tudhat semmit. Igaz?

- Tudni akarom? – kérdezek vissza felvont szemöldökkel, miközben beleiszok a limonádéba. Nem árulhatom el magam, még nem. Talán semmiség az egész, talán csak gyanú, aminek nem adhatok alapot. - Bár bizonyára azért jött el hozzám, hogy megossza velem a felfedezését. Esetleg először beavatna abba, hogy miért ment egy árvaházba? Tudtommal önnek élnek a szülei, vagy tévedek? – magamban gratulálok a tökéletes tanári stílusban előadott színjátékhoz, miközben Silas csak helytelenítően cicceg.


music | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 215

TémanyitásTárgy: Re: Zurie & Thony   Hétf. Nov. 19, 2018 10:38 pm

Anthony & Zurie
- Meg sem kínál? - kérdezem a limonádé felé sandítva. Igyekszem ugyanazt a közönyös hangszínt megütni, amit ő használt, és azt hiszem, egész jól sikerül is, mert egy másodperc erejéig még én is elhiszem, hogy nincs mi fájdítsa a fejemet.
- Az apám biztosan - vágom rá gondolkozás nélkül. Nincs kedvem tovább kertelni, épp elégszer kerülte már ki az igazságot. - Meglep, hogy azt hitte, elég lesz más néven aláírnia az örökbe adásról szóló papírt. Gondolom, meg sem fordult a fejében, hogy ennyi időt tölt majd a közelemben, miután lemondott rólam. Hogy elég lesz egyetlen pillantást vetnem a papírra, hogy felismerjem az írását. - Egyetlen pislantást sem engedek meg magamnak, miközben tekintetemet újra és újra végighordozom az arcán, bárminemű reakcióra várva.
- Miért? Miért nem... - Eddig észre sem vettem, mennyire kiszáradt a torkom; nyelnem kell, mielőtt folytatnám. - Hogy voltál képes ennyi éven át elhallgatni előlem? - tör ki belőlem végül. - Mégis mire volt jó?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil

Kor : 38
Hivatás : Bájitaltan tanár
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Zurie & Thony   Kedd Nov. 20, 2018 8:32 pm



Zurie & Thony
"Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik."






[You must be registered and logged in to see this image.]

A durva megjegyzést szó nélkül hagyom, bár a bennem elfojtott szülő felhánytorgatja a lányom viselkedését, aki indokolatlanul goromba a tanárával szemben. Egy intésemre felemelkedik a kancsó, és az üres pohár friss limonádéval telik meg.

Miközben beszél, felelevenedik előttem az a bizonyos nap, amikor lemondtam róla. Akkor már túl voltam az első átalakulásomon és bár Emmeline-nek nem esett baja tudtam, hogy képtelen leszek őt egyedül felnevelni. Egy vérfarkas és egy alig egy éves, védtelen tipegő. Mégis hogy éltük volna túl? Egyetlen járható utat láttam.
Az árvaházban kedvesek voltak velem, pedig nem érdemeltem meg. Bevezettek minket egy irodába, és miközben elvették tőlem Emmeline-t egy papírt tettek elém.
- Egy kicsit nyűgös, mert jön a foga – néztem aggódva a nőt, aki a kislányomat tartotta. - Nekem segített ha jeget…
- Ne aggódjon uram, tudjuk kezelni  – szakított félbe a nő gyengéd mosollyal, és fejével a lap felé bökött. Igen, nyilván tudják. Alig figyeltem oda, miközben kitöltöttem az üres sorokat. Fél szemmel a mocorgó és nyugtalan kislányomat néztem. Emmeline nem szerette, ha így tartották. Pedig olyan nyugodt volt idefelé jövet. Olyan jó kislány, hogy minden lépésnél megkérdőjeleztem a döntésemet. Talán még nem késő és lehet valahol ellenszer. Talán képes lennék felnevelni őt! Emmeline élesen helytelenítő hangja kizökkentett, és azonnal felpattantam, hogy elvegyem a nőtől a gyermekemet. Az árvaházi dolgozók tanácstalanul néztek rám.
- Sa-sajnálom, én csak… – hangom elakadt, miközben Emmeline csillogóan kék szemébe néztem.
Annyira szeretem, hogy mondhatnék le róla? Csak ő maradt nekem az életben, mégis mit kezdenék nélküle? Ekkor a kicsi érdeklődve tette kezét az arcomra és akkor már biztos voltam magamban. Nem elég szeretnem őt. Annyira kell szeretnem, hogy félretéve az önzőségemet esélyt adjak neki a normális és boldog életre. Megszédültem elhatározásom fájdalmától, és remegő térdekkel léptem vissza az asztalhoz, hogy befejezzem a dokumentum kitöltését. Utoljára a szülők nevét hagytam. Nem voltam képes leírni elhunyt feleségem nevét, így oda csak egy keresztet rajzoltam. A saját nevemnél megállt a kezem, és újra Emmeline-re néztem. Talán ha idősebb lesz, tudni akarja majd ki volt az apja. Talán addigra már nem leszek olyan veszélyes. Elfintorodtam a gondolatra és szinte alig láttam magam előtt a sort, amikor a hamis nevet ráírtam.
Egy szó nélkül léptem vissza a nőhöz és adtam át neki a gyermekemet. Behunyt szemmel egy utolsó csókot leheltem Emmeline homlokára és képtelenül arra, hogy ránézzek, sietve léptem az ajtóhoz.
- Vigyázzanak rá! – mondtam búcsúzóul, mielőtt kisiettem a szobából. Még hallottam, ahogy Emmeline felsír, amitől még több könny szökött a szemembe. Nem néztem vissza.

Az emlékek fájdalma az évek alatt nem sokat tompult. Néha, amikor láttam Zurie mennyire boldog, úgy éreztem jól döntöttem, de a fájdalom akkor is jelen volt és soha nem szűnt meg. Most pedig itt ült velem szemben, szemében vád csillog és kétségbeesett vágy, hogy kiderítse az igazságot. Talán még nem dőlt el minden, és le tudnám tagadni. Végülis évekkel ezelőtt valamennyire más volt az írásom. Össze lehetne hasonlítani a kettőt és rávilágítva az eltérésekre félrevezetni Zuriet, de vajon képes lennék rá? Képes azok után, hogy még ilyen körülmények közt is rám talált?

Itt az idő Thony.

Silas hangja csendes és olyan súllyal bír, ami ráébreszt az egyetlen helyes válaszra.

- Sajnálom – suttogom magam elé megtörten, és amikor rájövök, hogy talán túl halk voltam, egyenesen szemébe nézve ismétlem meg magam, megszabadulva az évek alatt tökéletesre csiszolt álcámtól. - Sajnálom és igazad van. Én vagyok az apád.


music | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 215

TémanyitásTárgy: Re: Zurie & Thony   Csüt. Nov. 22, 2018 11:25 am

Anthony & Zurie
A körülmények ellenére is - vagy talán épp azok miatt - nehezemre esik, hogy elfojtsam a mosolyomat a néma rosszallására.
- Köszönöm, Professzor.
Jóllehet, pusztán kedvtelésből tettem szemrehányást, valóban jól esik a limonádé a kiszáradt torkomnak. Szinte egy szuszra iszom ki a pohár tartalmát.
Azt hiszem, még mindig arra számítok, hogy megcáfol. Legyen átlátszó hazugság vagy legyőzhetetlen érv, lennie kell valaminek, bárminek, ami lerombolja a reményeimet és eltörli az igazságot, ami úgy tetszik, csupán egy karnyújtásnyira van tőlem. Nehéz elhinni, hogy ennyi év elteltével végre rátaláltam a vér szerinti apámra.
De bármennyire nehéz is legyen, kénytelen leszek megbirkózni a gondolattal.
Nem ezt a választ vártam. Tagadást, tiltakozást, ellenkezést, és még véletlenül sem a csendes beletörődést vagy a szemében tükröződő fájdalmat.
Mit sajnál? Hogy elhagyott? Hogy hazudott nekem? Hogy hagyta, hogy rájöjjek?
Százával kavarognak a fejemben a megválaszolatlan kérdések, de csak egyre érzek magamban elég erőt.
- Miért mondtál le rólam? - kérdezem elhalón. Nem csak a hangom, a bensőm is remeg - hogy a dühtől vagy a fájdalomtól, nehéz lenne meghatározni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil

Kor : 38
Hivatás : Bájitaltan tanár
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Zurie & Thony   Csüt. Nov. 22, 2018 9:03 pm



Zurie & Thony
"Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik."






[You must be registered and logged in to see this image.]

Sokszor elképzeltem ezt a beszélgetést, de valamiért Zuriet csak mérgesen, megvetően és számonkérően láttam magam előtt. Soha egy pillanatra sem gondoltam, hogy kislányom szemében ekkora fájdalmat látok majd. Szívemhez kapva kezdem dörzsölni mellkasomat, pedig tudom, hogy nem enyhíthetem a kínt. Nagyot nyelve veszek erőt magamon, hogy beszélni kezdjek.
- Az anyád és én nagyon szerettünk téged – kezdek bele és nagy levegőt véve keresem a szavakat.
Mégis hogy folytassam? Hogy mondjam el, mennyire örültünk neki, amikor megszületett? Hogy az első perctől kezdve, ahogy a karjaimba vettem, ő volt a mindenem. Neki akartam adni a világot és még annál is többet. Hogy fejezhetném ki neki a csapást, ami a családunkat érte, és ami mindhármunkat kárhozatra ítélt? Halál, vérszomj és magány. Ezt sorsolta ki nekünk az élet. Kegyetlen sors. S mindezek után, nincs olyan kifejező szó, ami le tudná írni a fájdalmamat, amiért le kellett róla mondanom.
- Soha, egy pillanatra sem akartalak elhagyni. Ha lett volna választásom… Normális életet akartam neked, és tudom, hogy az édesanyád is ezt akarta volna. Később, amikor végre lehetőségem nyílt, hogy megkeresselek, már itt tanultál. Boldog voltál és én nem akartam ezt elrontani neked, de többé arra sem voltam képes, hogy magadra hagyjalak. Ezért kezdtem el itt tanítani. Csakis miattad, és hogy vigyázhassak rád, még ha nem is lehetek része az életednek.


Gratulálok, na ez aztán sokat mondó volt. Elhallgatod az igazságot, de mégis elmondasz „mindent”. Néha nem tudok eligazodni rajtad Anthony.

Silas hangja visszhangot ver fejemben, ami a szoba csendjében, most még hangosabb. Bárcsak tudnám mit gondol most Zurie. Bárcsak végre megszólalna!



music | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 215

TémanyitásTárgy: Re: Zurie & Thony   Vas. Nov. 25, 2018 5:46 pm

Anthony & Zurie
Nagyon szerettünk. Nyelek egyet, ahogy megpróbálom visszatartani a könnyeimet. Szerettek valaha, a múltban, és még véletlenül sem most. Nyilvánvalóan, hisz nehéz lenne olyasvalakit szeretni, akit tizenhat éve a sorsára hagytak, mégis olajat önt a tűzre ez a kijelentés. Jelenleg is így kéne lennie, egy családnak kéne lennünk, és kizárólag az ő döntésükön múlott, hogy ez nincs így.
Minden bizonnyal dühösnek kellene lennem, de valami meggátol benne. Talán a mozdulat, ahogy a mellkasára szorítja a tenyerét, vagy a hangjából kihallatszódó fájdalom. Mindennek hatására szeretném azt hinni, hogy igazat mond, hogy nem lett volna más választása, bármennyire is könnyebb lenne gyűlölni érte.
- Azt mondtad... az édesanyám is ezt akarta volna. - Annyira kapaszkodtam minden egyes kimondott szavába, hogy azonnal feltűnt a sokat sejtető megfogalmazás. - Hogy érted? Hogy-hogy csak akarta volna? - Próbálom nem a legrosszabbat feltételezni. Talán csak... valami elválasztotta őket egymástól. Valami, ami nem végleges és nem támasztja alá az aktámban látottakat. Az nem lehet, hogy az édesanyám halott.
- Miért nem lehetett volna normális életem? Miért gondolod, hogy jobb, ha nem vagy a része? - Semmit sem értek az egészből. Miért nem beszél világosabban? Ennyi év után tartozik nekem a teljes igazsággal, bármennyire is csúf vagy fájó. Megbirkózom vele. Itt az ideje, hogy ő is ezt tegye.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil

Kor : 38
Hivatás : Bájitaltan tanár
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Zurie & Thony   Vas. Nov. 25, 2018 6:56 pm



Zurie & Thony
"Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik."






[You must be registered and logged in to see this image.]

Nehéz kérdéseket tesz fel. Olyanokat, amikre még nincsenek kész válaszaim. Igazat kellene mondanom, de mindezt úgy, hogy megkíméljem őt, amennyire csak tudom. Bárcsak lett volna időm felkészülni erre! Hisz azt hittem egész életemben a háttérben maradok. Azt gyakoroltam, hogyan fogjam vissza magam, amikor megakartam szólalni. Hogy rejtsem el a múltat és feddjem el az igazságot. Évek óta hazugságban éltem, így most, amikor igazat kellene mondanom, elhagytak a szavak.  
- Az anyád… ő… sajnálom, de ő meghalt – mondom, miközben ökölbe szorul a kezem. Meghalt, mert nem vigyáztam rá. Mert nem tudtam őt megvédeni. - Megölték – mondom, miközben Silas felmorran bennem. Érzem, ahogy a gyilkos düh lassan a torkomra kúszik. - Én harcoltam… megpróbáltam… de…  – hangom remeg az elfojtott indulattól. Élesen fújom ki a levegőt, és azonnal felpattanok. Képtelen vagyok tovább ücsörögni, össze kell törnöm valamit! A falhoz sétálok és belenézek a fali tükörbe. A tükörből egy gyilkos néz vissza rám. Vörös szemében gúny és pusztító gyűlölet ég. Vérre szomjazik és szabadságra. Öklömet beleverem a falba.  

SILAS!

Nem válaszol. Az emlékek hatására ösztönei vették át felette az irányítást. Közel a telihold és én gyenge vagyok. Mégsem adhatom fel a harcot. Itt van a szobában Zurie. Le kell csillapodnom. Mély levegőt véve behunyom szemem. Mert még én irányítok. Én, Anthony Vance, aki igenis létezik. Él és nem hagyja a szörnyet felülkerekedni. Hallod Silas? Nem hagyom, mert itt vagyok!
Légzésem lassan csillapodik és amikor kinyitom szemem a megszokott kékek néznek vissza rám.

Nem zárhatsz el örökké ember.

Silas morgását kivételesen megnyugtató hallani. Ez azt jelenti, hogy jó helyen van. Lassan fordulok vissza Zurie-hoz. Ki tudja mit gondol most rólam? Bár az egészből vajmi keveset láthatott, akkor is furcsállhatja, hogy a tanára ökle bezúzta a falat. Ahogy ez eszembe jut, egy pálcaintéssel azonnal helyrehozom a kárt, ki tudja már hanyadszorra ismételve meg ezt a bűbájt.  
- Tudom, hogy ez az egész zavaros. Sajnálom, hogy nem tudok most neked mindent elmagyarázni, de időre van szükségem. Soha, egy pillanatra sem gondoltam, hogy megtudhatod az igazságot. Persze sokszor álmodtam róla, hogy elmondom, de… Most még nem megy.
Miközben beszéltem mindenhová néztem, csak rá nem. A mondandómat követő csendben viszont felemelem a fejem. Szembe kell néznem vele, gondoljon rólam most bármennyi rosszat is.


music | [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 215

TémanyitásTárgy: Re: Zurie & Thony   Pént. Nov. 30, 2018 9:24 pm

Anthony & Zurie
Nem tudom, miért sújt le ennyire egy olyan személy halálhíre, akit soha nem is ismertem. Ajkaimat egymáshoz préselem, miközben futólag végighúzom a kézfejemet a szemem előtt, letörölve egy magányos könnycseppet.
Biztosítani akarom róla, hogy mindent megtett érte - hiszen elég látnom, mennyire feldúlja az emlék ennyi év távlatából is -, csakhogy azt sem tudom, hogyan kéne szólítanom ezek után. Mire összeszedem magamat, legnagyobb döbbenetemre felpattan, én pedig elkerekedett szemekkel, görcsösen a szék karfájába kapaszkodva nézem végig, amint püfölni kezdi a falat. Annak ellenére, mennyire irracionális maga a cselekedet, sem a felőle jövő hangokat, sem a falon keletkező repedéseket nem múlja felül.
Képtelen vagyok megmozdulni. Nem, levegőt sem merek venni, főleg, miután felém fordul. Mi van, ha azt a tömérdek indulatot ellenem fordítja?
Némán bólintok a szavaira. Bármennyire is nyugodtnak tűnik pillanatnyilag, az iménti kiborulása után cseppet sem érzem magam biztonságban.
Fogalmam sincs, hogy gyűjtök végül össze annyi erőt, hogy felálljak; úgy érzem, mintha a lábaim bármelyik pillanatban megadhatnák magukat a vállamra nehezedő tehernek.
- Hát akkor... hogyan tovább? - hebegem tanácstalanul, bár magam sem tudom, mire is vonatkozik pontosan a kérdés. Hogyan birkózunk meg az igazsággal? Hogyan viselkedünk úgy, mintha mi sem történt volna? Vagy hogyan válunk egymás életének részeivé?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Zurie & Thony   

Vissza az elejére Go down
 
Zurie & Thony
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Franciaország :: Beauxbatons-
Ugrás: