Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Faliújság
by Albus Dumbledore Yesterday at 14:29

» Saffron & Grisha
by Grigori S. Zima Yesterday at 14:13

» deux de Richelieu
by Jérôme Richelieu Yesterday at 13:38

» puncs puncs puncs
by Xenophilius Lovegood Hétf. 10 Dec. 2018 - 22:25

» Sue & Théo
by Théo Garçon Hétf. 10 Dec. 2018 - 21:46

» Suzie & Théo ~ Az igazság
by Théo Garçon Hétf. 10 Dec. 2018 - 21:30

» Mathie & Théo
by Théo Garçon Hétf. 10 Dec. 2018 - 21:18

» Zurie & Mathys
by Mathys Garçon Szomb. 8 Dec. 2018 - 16:08

» Anton Aleksandrov-készül
by Anton Aleksandrov Szomb. 8 Dec. 2018 - 15:38

» Aubert & Zurie
by Aubert Richelieu Szer. 5 Dec. 2018 - 13:38

Statisztika
DIÁK (20)
Griffendél 2
Hollóhát 3
Hugrabug 1
Mardekár 6
Beauxbatons 6
Durmstrang 2
FELNŐTT (16)
A falka 0
Civil 8
Halálfaló 4
Minisztériumi dolgozó 1
Rendtag 3
Nemek
18
18
Aktív User 14

Share | 
 

 Alecto & Lyonel

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Mardekár

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Alecto & Lyonel   Szer. 21 Nov. 2018 - 15:15

Alecto & Lyonel

[You must be registered and logged in to see this image.]

A hétköznapok könnyebbek, minta hétvégék. Bár soha nem vesződtem azzal, hogy gyakran benézzek az órákra, most mégis jól jön az a szigorított elbánás, amiben a Roxfort ebben az évben kezelt. Ott kell lennem rajtuk, még akkor is, ha hánynom kell a sok ismétléstől. Mintha egy beragadt lemez csikorgó hangját kellene nap mint nap elviselnem az órákon. Ki hitte volna, hogy eljön az a nap, amikor hálás leszek ezért az érzésért? Pedig most csak örülök, hogy valami tompítja a fájdalmat, amit Saffi elvesztése miatt érzek.
Már három napja, hogy visszatértem a szobámba, kezemben azzal az átkozott naplóval, amit szinte azonnal a szoba sarkába hajítottam. Csak azután vettem észre, hogy egyik szobatársam jelen van és szájtátva bámul engem. Bizonyára nehéz volt számára felfogni a kapu látványát. Dühösen szegeztem rá pálcámat, és egy exmemorian után ott hagytam a fojtogató falakat.
Később, ahogy végigjátszottam magamban pillanatról pillanatra Saffron viselkedését és mondandóját, rájöttem, hogy sok igazság volt abban, amit mondott. Szinte joggal lehetett dühös, amiért nem jöttünk rá hamarabb, hogy tévedés történt. Hisz mennyi időbe tellett volna megírnom egy levelet a nagyanyámnak, hogy ossza meg velem a mennyasszonyom nevét? Már késő én mégis megírtam a levelet, hogy végre mindent lezárjak, de legfőképp ezt a nevetséges elrendezett házasságot. Nincs szükségem rá, ahogy semmi előre eltervezettre az életemben. Ha itt végzek a magam ura akarok lenni és ehhez nincs szükségem a családom vagyonára. Persze erről nekik nem kell tudniuk, mert ahogy ők sem tájékoztatnak engem a döntéseikről, úgy én sem fogok semmit az orruk alá kötni. Így esett, hogy ma reggel egy hivatalos minisztériumi bagoly várt rám, ami felfedte előttem a jegyesem kilétét.


Kedves Lyonel,

köszönöm kérdésed, jól szolgál az egészségem, bár ezt te bizonyára szomorúan hallod. A legközelebbi téli szünetig nem vártam töled levelet, de ha már így alakult megírhatom a tegnapi találkozóm eredményét.
A lány ugyanis, akit apád kinézett neked egy amerikai családból származó boszorkány lett volna. Bár nem tetszett, hogy az apád egy jenkit nézett ki neked, hajlandó voltam szemet hunyni a tény felett a családja jelentös vagyoni és társadalmi szerepe miatt. Az utóbbi hetekben viszont olyan hírek jutottak a tudomásomra, ami arra ösztönzött, hogy az egyességet azonnal megszüntessem és téged az eredeti tervek szerint egy igazi angol aranyvérű boszorkánnyal adjalak össze. Tegnapi találkozóm a Carrow családdal sikeresen zárult, így remélem örömteli lesz számodra a hír, hogy a jelenleg is veled egy évfolyamon tanuló Alecto a mennyasszonyod. Feltételezhetöen mennyasszonyod este kapta a baglyot, így nem kell aggódnod, bizonyára már ő is tud róla.

További sikeres iskolai évet!

Nagyanyád



Alecto Rania Carrow, az aranyvérű Carrow család tökéletesen mardekáros és nagyon is Voldemort párti lánya. A hír annyira megrázott, hogy még a reggelit is kihagytam. Így most éhesen és fusztráltan a hírtől tartok Flitwick bűbájtan órájára. A teremhez érve azonnal megpillantom Alectot, aki szokásához híven a leghamisabb mosolyával ácsorog. Amikor rám néz, látom rajta, hogy olvasta a levelet.

- Alecto - biccentek felé feszülten. Már ez is több, mint amit valaha kapott tőlem. Vagy ha már itt tartunk, több mint amit bárki is kapott a mardekárból. Nem hétköznapi, hogy köszöntök valakit, így a hozzánk legközelebb álló háztársaink elhallgatnak hangomra és döbbenten néznek rám. A helyzetet a megérkező Flitwick oldja.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 17
Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Alecto & Lyonel   Szer. 21 Nov. 2018 - 18:11

Alecto & Lyonel

[You must be registered and logged in to see this image.]Számítottam rá, hogy hamarosan pótolják majd a gyűrűsujjamon megüresedett helyet, így a vőlegényem kilététől eltekintve nem ért különösebb meglepetés... ám ez is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy életemben talán először messzire kerüljön az álom.
Lyonel Augustus Marchbanks. Tökéletes alapanyag, tökéletesen elrontva. Egy mardekáros, aki szóba sem áll a háztársaival. Aranyvérű, akit láthatóan hidegen hagy a presztízs és a hatalom; minden bizonnyal azok az eszmék is, amiért a legtöbben ölni tudnánk.
Bukott, érdektelen, visszautasító. Mindez nem lenne akkora bűn, ha nem kamatoztatta volna velem szemben is e három tulajdonság egyikét, mikor közeledni próbáltam felé, de örömmel el is tekintenék az esettől, ha látnék némi esélyt a változásra. Esetleg ha lenne rá időm és ambícióm, hogy foglalkozzak vele. Csakhogy, bevallom töredelmesen, a hátam közepére sem kívántam most ezt a bejelentést. Épp eléggé lefoglal, hogy a tündéri griffendélesek közelében sündörögjek, arról nem is beszélve, hogy sokszorosan kimerítettem már a kínos mardekárosok számára fenntartott türelmi kapacitásomat Lucinda társaságában, aki arcpirítóan kényelmetlen helyzetbe hozott a többi Talkalot és a családom előtt, valahányszor kinyitotta a száját a vendégség alatt. Elegem van a nehéz esetekből. Egyébként sem könnyű megóvnom a pozíciómat a vérárulók és a sárvérűek között, más sem hiányzik, mint egy ilyen semmirekellő vőlegény, aki arra sem alkalmas, hogy egy estére elszórakoztasson.

Bal lábbal kelek és meglehetősen keserű szájízzel indulok az első órára, habár valamelyest vigasztal a tudat, hogy máris lehetőségem adódik megosztani Amycussal az eljegyzés hírét. A máris azonban késlekedni látszik, ugyanis mire eljutunk a Bűbájtan teremig és alkalmam nyílna kettesben beszélni vele, körénk gyűlnek a háztársaink.
Aztán befut Lyonel.
Minden túlzás nélkül az arcomra fagy a mosoly, mikor nem csak hogy rám emeli a tekintetét, de köszönni is méltóztat. Alig észrevehetően biccentek felé, mielőtt eltűnne a szemem elől.
- Nahát, a csodabogár akar tőled valamit - érkezik az első megjegyzés, amit hosszas pocskondiázás követ egészen az óra kezdetéig.
Nincs más választásom, kénytelen vagyok elterelni szegény, maximalista bátyám figyelmét a tananyagról és Flitwickkel párhuzamosan elsuttogni az engem ért sorcsapást.
- Úgy látom, van is egy önként jelentkező! Aggodalomra semmi ok, Carrow kisasszony lesz olyan kedves és a szárnyai alá veszi önt. - Annyira belemerültem az eszmecserébe, hogy kell egy pillanat, míg felidézem, hol vagyok egyáltalán. Innentől kezdve nem jelent nagy kihívást követni Flitwick professzor tekintetét, ami - hogy Mardekár csapná agyon érte - egyenesen Lyonelre esik.
Hát ez igazán remek.

Az óra hátralevő részében mintadiákká avanzsálok és megteszek mindent annak érdekében, hogy a professzor elfeledkezzen erről a kis semmiségről, ám hiábavalóak az erőfeszítéseim. Amint megszólal a csengő, mindkettőnket odarendel magához, és el sem enged szünetre, míg le nem egyeztetjük az időpontot Lyonel korrepetálására.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Alecto & Lyonel   Szer. 21 Nov. 2018 - 19:16

Alecto &Lyonel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az óra olyan unalmas, hogy amikor Flitwick felém intézi a kérdését már nyitott szemmel alszok. Ezt a rendkívüli képességet pár éve fejlesztettem ki és nagyon hasznosnak bizonyult mindezidáig. Igazából először is hallom, hogy engem szólít, de általában a tanárok hamar feladják ha nem reagálok. Úgy tűnik a szerencse ma többszörösen is elhagyott.  

- Mr. Marchbanks, ez már a sokadik alkalom, hogy nem tud válaszolni. Ha így folytatja, kénytelen leszek kijelölni a számára valakit, hogy segítsen önnek az órákra való felkészülésben - jelenti be a tanár és végre feleszmélek.

Na már csak ez hiányzik! Amikor legutóbb tanulótársat kaptam, Tim eldöntötte, hogy a legjobb barátom lesz. Pedig milyen jól érezte magát McGonagall, amiért egy alsóbb évesre bízott. Csillogott a szeme önnön remek ötletétől és fogalma sem volt arról, hogy bár ez mindenki más számára megalázó lett volna, nekem csupán a pihenésre szánt szabadidőm elvesztése fájt.

- Úgy látom, van is egy önként jelentkező! - mondja Flitwick, és folytatnia sem kell, hogy tudjam kire gondol. Behunyt szemmel átkozom a Carrow testvérek pletykás fajtáját. Miért pont most kell megvitatniuk silány életük problémáit?

Ezek után nincs kedvem tovább próbálkozni az alvással. Agyam szélsebesen pörög a kialakult helyzeten. Talán nem olyan rossz a helyzet. Az első alkalommal letisztázhatom Alectoval ezt a nem kívánt házasságot és mivel többször nem kell majd találkoznunk, nem lesz gondom a továbbiakban. Tökéletes terv, bár van egy bökkenő. Nem hiszem, hogy különösebben nehéz lenne lebeszélnem a lányt a házasságról, de korábban Timet is csak úgy sikerült meggyőznöm, hogy biztonságban van az átváltoztatástan jegye, hogy elmondtam neki, mire vagyok képes. Neki el mertem mondani, mert egy ártatlan, jóakaratú kölyöknek tűnt. Na de Alecto? Vissza kell fojtanom egy gúnyos horkantást. Alecto minden csak nem ártatlan. A tudás hatalom és én nem akarom, hogy hatalma legyen felettem. Semmilyen formában.

Ez a megoldandó probléma foglal le az óra végéig, amikor Flitwick magához int.

- Gondolom tudják mi a metódus. Nem térek el a többi kollégám megszokott sablonjától. Egy hónap korrepetáció, legalább heti egyszer, de Mr. Marchbanks szánalmas teljesítménye miatt, inkább kétszer. Ha nem javul az órai teljesítménye Ms. Carrow osztozik a bánatban és rontok a jegyén. Nem fogom külön kijelölni az időpontot, vagy a helyet, hisz elég idősek már, hogy megbeszéljék maguk közt. Kérdés?

Némán, zsebre tett kézzel vállat vonok és unottan nézek le Alectora, van-e hozzáfűzni valója. Igazából, ha van is, nem sokat számít. A tanár elég határozottnak látszik.

A teremből kilépve bevárom mennyasszonyom, aki a hosszú lépteim miatt lemarad mögöttem. Fogalmam sincs most akarja-e megbeszélni velem az időpontot, de talán okosabb lenne minél gyorsabban túl esni a dolgon.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 17
Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Alecto & Lyonel   Szer. 21 Nov. 2018 - 20:26

Kétkedve vonom fel a szemöldökömet, elég idősek lennénk hozzá? Ha arra céloz, hogy a korral együtt jár a bölcsesség is, csalódnia kell, a józanész ugyanis nem sugall mást, minthogy meneküljek, amíg még megtehetem. Egy jeggyel jobb vagy rosszabb - számít ez? A szabadidőmet sajnálnám igazán rááldozni.
Meg sem lepődök rajta, hogy így előre siet. Menjen csak! Az én dolgomat könnyíti meg vele; ha a professzor akadékoskodna, legfeljebb azt mondom neki, hogy Lyonel nem volt partner az egyeztetésben. Nem is hazudnék akkorát.
Orromat felhúzva, könyveimet magamhoz szorítva indulok el az ellenkező irányba azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy legalább a következő Bűbájtan óráig megúsztam a vele való kontaktust. Nem is feltételezem, hogy szándékában áll megkeresni, miután világosan a tudtomra adta, hogy képtelen együttműködni. (...) Igazán pihentető házasságnak nézünk elébe. Még az esküvőn sem vagyunk túl, de már azon gondolkozom, hogyan tehetném el láb alól úgy, hogy ne legyen átlátszó.
Épp a méreg lehetőségén morfondírozom - vacsora közben jutott eszembe az ehetetlenül édes süteményről -, mikor különös érzés fog el, majd a lábaim önálló életre kelve indulnak el a tantermek felé. Lehet, hogy épp a Bájitaltan raktárba kormányoz a sors? Kissé korai lenne.
Egyszerre fog el a tehetetlen düh és a kíváncsiság, ám mikor a lépteim elhalnak az egyik ajtó előtt, úgy döntök, az utóbbinak engedelmeskedem. Könnyen lehet, hogy egyébként sincs nyit...
Oké, ez egy kicsit ijesztő.
Visszafojtott lélegzettel nyomom le a kilincset, épp csak egy résnyire lökve be az ajtót, hogy vessek egy pillantást a helyiség belsejébe.
- Na ne! - Amint pillantásom a tanári asztalon ücsörgő Lyora esik, kitör belőlem a nevetés. - Hogy csináltad?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Alecto & Lyonel   Szer. 21 Nov. 2018 - 21:35

Alecto & Lyonel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Carrow nem hazudtolja meg önmagát azzal, hogy ott hagy a terem előtt. Dacos kifejezése és felszegett álla valahogy mégis helyessé teszi az elvonulását, így nem tudom visszafogni magam, hogy egy félmosollyal nézek utána. Egy pillanat múlva aztán eszembe jut Saffron hűvös tekintete és arcomról nyomtalanul tűnik el a mosoly.

A nap nagyrészét végig unom, miután a tervet, hogy hogyan vonom félre észrevétlenül Alectot egy tíz perc alatt kiötlöm. Igazából nem olyan könnyű maga a varázslat, amit eltervezek - lévén, hogy sosem próbáltam-, de elviekben nincs akadálya, hogy véghez vigyem. Még vacsora előtt akarok beszélni vele, ezért kinézek egy megfelelően elhagyatott termet, felülök a tanári asztalra és a varázslatra koncentrálok.
Ennek a bűbájnak az ötlete a Durmstrangos „kiránduláson” jutott eszembe. Tulajdonképpen ugyanolyan irányító varázslat, mint az ottani folyosókon volt, csak ez egy emberre korlátozva mozgatja az illetőt. Mivel nincs közvetlen hatása az elmére, csupán a kastély varázslataiban rejlő lehetőségeket kiaknázva a lábakat irányítja, nem kell közvetlen kapcsolat a személlyel, akit irányítani szeretnénk. Elég hozzá, ha ismerjük azt, akit irányítani akarunk, és nagyjából tudjuk hol fog közlekedni a kastélyon belül. Legalábbis elméletben.
Már több mint öt perce útjára indítottam a varázslatot, amikor Alecto benyit a terembe. Leugrok az asztalról és miközben felnevet én is megeresztek egy önelégült mosolyt.

- Talán csak a sors irányította a lépteidet – mondom, miközben elé lépek. - És ha már így alakult, beszélhetnénk. Bizonyára kiverte a biztosítékot nálad, hogy a családod épp hozzám akar adni – kezdek bele mondandómba, miközben ellépek előle és a mögötte lévő padokhoz sétálok. - Tudtad, hogy nem csak a RAVASZ-on, de korábban már az RBF-en is megbuktam? Szánalmas alak vagyok, nem is tagadom – sóhajtok fel hatalmas fájdalommal, és tovább színészkedve visszasétálok a tanári asztalhoz, miközben beszélek. - Ráadásul semmihez sem értek. Az összes tárgyból bukásra állok, pedig már másodszorra járom ezt az évfolyamot. Velem mutatkozni még a folyosón is gáz – adom meg a kegyelemdöfést és közben alig bírom visszafogni a mosolyom. - Egy semmire kellő férj pedig igazán nem hiányzik a céljaidhoz. Ezért megértem, ha nem akarod ezt a házasságot, sőt! Azért sem haragudnék, ha megírnád mindezt a szüleidnek és kérnéd, hogy bontsák fel az eljegyzést. Mit gondolsz? - kérdezem megfontolt ábrázattal, miközben arcizmaimmal csatázom. Tilos a mosoly. Most nem szabad hibáznom. Hisz minden, amit elmondtam igaz volt. Senki sem akarna hozzám jönni, és ennek most kivételesen nagyon örülök. Persze Saffron esetében ez más volt, de Alecto kizárt, hogy ne harapjon rá a csalira.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 17
Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Alecto & Lyonel   Szer. 21 Nov. 2018 - 22:26

Nem rémlik, hogy valaha is láttam volna mosolyogni. Eddig úgy tűnt, az életunt, koravén arckifejezés valahogy megkövült rajta az évek során. Bármennyire is lenyűgözött az ismeretlen varázslattal, ennyi egybeesés után - a reggeli köszönés, a fáradozás, hogy ide csaljon, végül pedig az átlátszó jópofizása - nincs mi elhallgattassa a gyanakvásomat. Nyilvánvaló, hogy akar tőlem valamit; már csak ki kell várnom, míg felfedi a szándékait.
Lezser mozdulattal foglalok helyet a teremben sorakozó padok egyikén, miközben beszélni kezd, a kíváncsiságomat azonban hamar csalódottság váltja fel. Hát ennyi telik tőle?
- Hiszen nem minden a siker és a hírnév - szállok be a játékba. - Tudod, egyre több család van, ahol az apa a háztartásbeli. Mi is megoldhatnánk így. Míg én dolgozom, te vigyázol a gyermekeinkre. - Hosszú évek gyakorlatának köszönhető, hogy nem buggyan ki belőlem a nevetés. - Nem látom be, miért kéne lemondanom a közös jövőnkről pár rosszul sikerült eredmény miatt. Vizsgák - csupán néhány papír, jelentéktelen formalitás. Én nem ítéllek el ilyen badarságok miatt. - Elnéző mosollyal emelem a kezemet, hogy megcirógassam az arcát az én drágalátos vőlegényemnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Alecto & Lyonel   Szer. 21 Nov. 2018 - 22:47

Alecto&Lyonel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az első szavai után tudom, hogy csődöt mondott az első terv. Igazság szerint, reméltem, hogy nem sikerül. Ha lépre csaltam volna ennyivel, igazzá vált volna a pletyka miszerint Alectonak nincs sok sütnivalója. Ez talán az iskolai eredményeire igaz is, de ha valami akkor engem az érdekel a legkevésbé.

Amikor az arcomhoz ér elkapom a kezét és magamhoz rántva átfogom a derekát.  

- Biztosan kezelni tudsz egy ilyen férfit mint én? – kérdezem, miközben nyakához hajolva mély levegőt veszek. Mennyei illat csapja meg orromat, ami sokkal könnyebbé teszi szavaimat. - Én nem játszadozom, mint a többi kis korodbeli pöcs – mormolom és erősen a tanári asztalnak döntöm. Bár egyik keze szabadon van, még mindig úgy fogom át csípőjét, hogy azt a testéhez szorítom, így képtelenség, hogy a pálcáját irányba állítsa, még ha a kezében van is. - Ha a mennyasszonyom akarsz maradni, akkor az enyém leszel… teljesen - suttogom és mondandóm bizonyítva belecsókolok nyakába.

Hagyom, hogy a varázserőm kiszabaduljon, és még súlyosabbá tegye a fenyegetésemet. Míg a sötét eneregia elnyeli a fényt, a benne hullámzó lila és zöld színek fel-fel villanak egy pillanatra, hogy aztán újra elnyelje őket a sötétség. Élvezem a ritka felszabadultságot, amit a kieresztése okoz és tudom, hogy Alecto ellentétben velem épp csapdában érzi magát. Azt nem tudhatom pontosan milyen érzés, de Tim egyszer azt mondta, olyan mintha a hatalmas erő egyszerűen folytogatná őt. Bár Alecto akivel szemben alkalmazom, most nem zavar, ha látja, hisz nincs más, aki tanúsíthatja. Az én több éves színjátékommal szemben pedig úgysem hinné el neki senki. Nem hagyom sokáig szabadon az erőt, hisz az nem jarna túl jó következményekkel, így még azelőtt újra elrejtem, hogy Alecto szóvá tenné. Talán ez végre elgondolkoztatja, arról kivel áll szemben. Ráadásul tudtommal az egyik griffendélessel kavar mostanában. Már pedig én jelentősen megtudom neki kavarni a szart, ha most nem játszik okosan.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 17
Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Alecto & Lyonel   Csüt. 22 Nov. 2018 - 11:24

Számoltam a lehetőséggel, hogy lesöpri magáról az ujjaimat - nem tűnt valami közvetlen típusnak -, így hát nem is feltételezek egyebet, mikor a kezemért nyúl. Ám ahelyett, hogy igyekezne minél távolabbra menekülni tőlem, a derekamnál fogva magához ránt. Arcom csupán egyetlen, múlandó pillanatra tükröz meglepettséget, mielőtt átvenné a helyét a kíváncsi várakozás.
Úgy tűnik, alaposan alábecsültem őt, mint ahogyan ő is tévesen ítélt meg engem, ha azt hiszi, ezzel megrémiszthet. Csókjára válaszul kellemes borzongás indul útjára a gerincem mentén...
Majd egy pillanattal később minden megváltozik.
A Lyonelből áradő sötét mágia mázsás súlyként nehezedik a mellkasomra. Egy másodpercre még a lélegzetem is eláll, azonban amilyen hamar jött, olyan hamar tova is tűnik a kellemetlen érzés.
Enyhén oldalra fordítom a fejemet, hogy a lehető legközelebb kerüljek az arcához.
- Te pedig az enyém vagy, Lyonel - duruzsolom a fülébe, ahogy gondolataimat százával rohamozzák meg a jobbnál jobb ötletek arra vonatkozólag, mi mindenre használhatnánk fel az erejét. Hogy mi mindent érhetnénk el együtt.
- Itt az ideje, hogy beletörődj.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Alecto & Lyonel   Csüt. 22 Nov. 2018 - 17:40

Alecto&Lyonel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Próbálom visszafogni a frusztrált dühöt, amit most érzek, karjaimban ezzel a csábító szörnyeteggel. Nem akartam a harmadik módszerhez folyamodni, mert így sokkal hosszabb ideig fog tartani, amíg meggyőzöm. És ha az sem jön össze, marad az utolsó mentsvár. De addig talán nem jutunk el.

- Nagyszerű! Gratulálok! - kialtok fel hirtelen és gonosz vigyorral elengedem, hogy három lépés távolságot teremtsek közöttünk. - A mardekár ház számkivetettje lett a pasid. Vegül csak elérted azt, amit tavaly akartál, nemdebár? - utalok vissza korábbi próbálkozására szándékosan megnyomva a szavakat. - Remélem felkészültél rám kiscsibém. Ha megcsalsz, annak következményei lesznek. Azonnal a szüleidnél köt ki az eljegyzésünk felbontásáról szóló dokumentum. Persze megpróbálhatják majd lefizetni a nagyanyámat, hogy tekintsen el a dologtól, de remélem nem kell felemlegetni kiről is beszélünk. Óh és drágám, ebben az egy dologban hallgatni fogok a pletykákra. Elég egy kósza nesz és bizony már repül is a bagoly.

Nem tudom mennyire szoros a kapcsolata a griffendélessel, de mivel még soha nem láttam Alectot igazi párkapcsolatban, esélyes hogy nem bírja a kötöttségeket. Márpedig én leszek a legféltékenyebb barát, akit csak el tud képzelni, hogy a lehető leghamarabb megakarjon szabadulni tőlem. Kicsit tartok tőle mennyire fog menni, de talán nem is áll olyan messze tőlem ez a szerep, ha visszagondolok a pár nappal ezelőtti eseményekre. Gyorsan elhessegetem a negatív érzéseket és próbálok a szerepemre koncentrálni. Igazság szerint valamilyen bizarr módon tetszik nekem ez a szituáció. Vonz a kihívás, hogy megoldjam ezt a számomra koránt sem hétköznapi problémát.  Hisz olyan verbális és nonverbális eszközöket kell használnom, amiket maximum másoktól leshettem el az évek során, de én magam soha nem alkalmaztam őket. Ez felvillanyoz és eltereli a gondolataimat, ami most határozottan jól jön. Ha le akarom egyszerűsíteni, gyakorlatilag Alectonak tartozom köszönettel. De ezt természetesen soha nem fogja megtudni.

- Nos tehát mikor is érsz rá a korrepetálásomra? - kérdezem a falnak döntve a hátam, és remélem, így elég érdektelennek tűnök a válaszára várva.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 17
Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Alecto & Lyonel   Vas. 25 Nov. 2018 - 22:08

Alecto & Lyonel

[You must be registered and logged in to see this image.]Eleresztek egy sóhajt, mikor ismét stratégiát vált. Mintha egy matrjoska babát szabadítanék meg a rétegeitől - egy meglehetősen átlátszó és túlontúl vehemens matrjoska babát. S bár a legutóbbi réteg elnyerte a tetszésemet, most, hogy ezen túl vagyunk, kezd fárasztóvá válni a Lyonellel folytatott eszmecsere. Még hogy ő nem játszadozik! Mióta beléptem ide, mást sem tesz, mint játssza az eszét, és még csak azt sem mondhatnánk, hogy túlzottan remekel benne. Egy mardekárostól ennél jóval több hozzáértést várnék.
- Kérlek, ne nevettess! - mosolyodom el gúnyosan. - Pontosan tisztában vagyok vele, hogy ki a nagymamád, na de kik vagytok ti? - Tettetett csodálkozással vonom fel a szemöldökömet, miközben lecsusszanok a padról, hogy közelebb léphessek hozzá. - Az apád egy senki, te pedig nagyon jó úton haladsz afelé, hogy nála is mélyebbre süllyedj. Vajon mennyi hiányzik még a drágalátos nagymamádnak a sorozatos kudarcaid után ahhoz, hogy hátat fordítson neked? - Szinte ellágyult arckifejezéssel döntöm oldalra a fejemet, mintha egy buta kiskutyát néznék, aki a saját farkát kergetve nekiment egy üvegfalnak. Ami azt illeti, pontosan ez történik Lyoval is. - Nem vagyok biztos benne, hogy kitörő örömmel fogadná az eljegyzésünk felbontására benyújtott igényedet. Hinne neked egyáltalán? - Ami engem illet, semmiképp sem szavaznék neki bizalmat a helyében, bármiről legyen is szó. - Egy szó, mint száz, jobb, ha nem próbálsz megfenyegetni, Marchbanks. Fogalmad sincs róla, kivel húzol ujjat. - Mondhatnám persze azt is, kikkel. Amycus sorban törné el az összes csontját, ha hallotta volna az iménti monológot, de említhetném bármelyik másik családtagomat is, ami máris rengeteg főt foglal magába, hogy a barátaimról és a szövetségeseimről ne is beszélgessünk. El sem tudja képzelni, mennyien állnak a hátam mögött, míg őt ki is támogatja?
- Nos, úgy rémlik, péntek délután éppen nincsen randevúm - válaszolom, miközben elindulok az ajtó felé. Kezemet mindvégig gondosan a pálcám ügyében tartottam, mióta csak eleresztett, most pedig fokozottan ügyelek rá, hogy időben reagálhassak, ha sorra kerül az újabb kattanása. - De szólni fogok, ha változik a program. - Jókedvűen kacsintok rá, majd amennyiben nem áll az utamba (és jobb, ha nem teszi), már lépek is ki a teremből.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Mardekár

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Alecto & Lyonel   Hétf. 26 Nov. 2018 - 20:05

Alecto&Lyonel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Döbbent ívben emelkedik meg a szemöldököm az apámra tett megjegyzésétől. Még soha nem hallottam senkit így nyilatkozni róla. Feltehetőleg azért, mert mindenki csak a remek üzletembert látja benne, aki kiválóan igazgatja az ország varázstárgy export-import kereskedelmét. A több országban működtetett kétes üzletei rejtve vannak a brit aranyvérű családok csőlátása elől. Ezért is lepnek meg Alecto becsmérlő szavai. Elképzelhető, hogy nem tudja ki az apám? Végülis, attól, hogy aranyvérű még nem kell ismernie. Neki nem ragadnak meg úgy a nevek, mint nekem. Vagy összekever valakivel. Mindenesetre így meglehetősen vicces az, amit mond.

Nagyanyámmal szintén mellé lő. Való igaz, hogy pusztán az én kérésemre nem bontaná fel az eljegyzést, de ha valami, akkor az erény megőrzése még mindig nagy jelentőséggel bír a már több mint százötven éves múlt Grizelda nagyi szemében. Az egész eljegyzésben ez a legmegdöbbentőbb a számomra. Nagymamám minden mardekárost megszégyenítően ravasz tud lenni - és ennek ellenére is az egyenesség híve -, ezért meglepő az a leleményesség, amivel Carrownak sikerült eladnia a lányát ártatlan mardekárosnak.

Valami furcsa okból kifolyólag mégsem világosítom fel a dacos hercegnőt, aki most olyan magabiztosan oszt ki engem. Egészen szórakoztató a társasága. Nem hittem, hogy a Roxfortban lesz még olyasmi, ami kiragad az egyhangúság mocsarából. Főleg nem azóta, hogy... Megakasztom a gondolatot, és ahogy figyelmem visszairányítom Alectora épp elkapom azt a gesztust, amikor a fejét még fentebb szegi. Ettől olyan, mintha le akarna nézni rám. Több mint húsz centivel vagyok magasabb, így a hatás nem épp az, amit feltételezhetően elvárna. Nem úgy tűnik, hogy zavarja, bár kifejezéstelen arcom bizonyára nem árulkodó. Azonban bárhogy próbálom, egy kis mosolyt a szám szegletéből nem bírok levakarni, de szerencsére annyira el van foglalva a monológjával, hogy nem veszi észre. Vagy ha mégis, azt a furcsaságom számlájára írja.

A randit csak egy bólintással hagyom jóvá, amit már nem is lát, olyan hévvel indul el az ajtó felé. Onnan még visszafordul egy gúnyos kacsintásra, aztán elhagyja a termet. A néma csendben még várok egy pillanatot, hátha elfelejtett valamit, de amikor biztos leszek benne, hogy nem jön vissza, szabadjára engedem feltörő nevetésem.

Ritkán nevetek, talán túlságosan ritkán, mert ilyenkor nehéz abbahagynom. Az utóbbi pár nap, talán hónapok felgyülemlett feszültségét adom most ki magamból ezzel a többé kevésbé hisztériás nevetésrohammal. Lerogyok az egyik székre, és térdeimre támaszkodva várom meg, amíg elmúlik a görcsös nevetés. Percek telnek el, mire csillapodik légzésem, és végre elönt az a kellemesen üres érzés, amitől szabadabban lélegzek. Felnézve a plafonra élvezem ki, hogy újra kapok levegőt. A csend elnyúlik, én pedig megfelejtkezem az időről. Talán már a vacsorának is vége. Felállok és a mardekár klubhelyiség felé vezető folyosón azon gondolkozom, vajon Alecto mikor veszi majd észre a hajába ragadt, rózsaszínű tollat, ami bizonyára egyik barátnője, undorítóan rózsaszínű kiegészítőjéből ragadt rá.

Mindenesetre a kivonulásához nagyon illet.  


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Alecto & Lyonel   

Vissza az elejére Go down
 
Alecto & Lyonel
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Merengő :: Szellem Ízű Drazsék :: Játékok-
Ugrás: