Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Timothy & Claude
by Timothy Merchbank Yesterday at 9:00 pm

» Noël & Mathys
by Mathys Garçon Kedd Feb. 19, 2019 10:13 pm

» Frida & Saffron
by Saffron Haugen Kedd Feb. 19, 2019 7:56 pm

» Noël Garçon
by Albus Dumbledore Vas. Feb. 17, 2019 8:42 pm

» Zurie & Mathys
by Mathys Garçon Vas. Feb. 17, 2019 1:36 pm

» Leta & Claude
by Bernardine Roche Vas. Feb. 17, 2019 11:21 am

» Madison A. Blake
by Albus Dumbledore Pént. Feb. 15, 2019 9:41 pm

» Szavazás
by Mesélő Drazsé Csüt. Feb. 14, 2019 6:31 pm

» Mortal Kombat FRPG
by Vendég Szer. Feb. 13, 2019 8:02 pm

» Diák keresettek
by Lily Evans Vas. Feb. 03, 2019 9:29 pm

Statisztika
Demonstrate:
 

Share | 
 

 Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás

Go down 
SzerzőÜzenet

Lyonel A. Marchbanks
Slytherin

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás   Hétf. Nov. 26, 2018 8:48 am

Saffron&Lyonel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Csak egy kicsit bizonytalanok a lépteim, amikor kilépek a kandallóból. Ritkán utazom, de a hopphálózatot jól ismerem. A bizonytalanság inkább a helynek szól, ahová érkezem. Tágas fogadószobába érkezem, ami nem nélkülözi a luxus minden formáját. Apám távolabb az italpultnál tölt magának épp, amikor a kandallónál várakozó manó megszólít.  
- Lyonel úrfi, Arfi üdvözli önt Malmaisonban. Szabad a tallárját? – döbbenten nyújtom oda a feleslegessé vált ruhadarabot.
Igazság szerint már az úti cél megadásánál furcsálltam a dolgot. A Malmaison egy muglik által kedvelt nevezetesség volt, amit múzeumnak használtak. Az, hogy apám ennek mintájára építette meg ezt a kastélyt, egyáltalán nem vallott rá. Bár, talán csak én hittem sokkal gyakorlatiasabbnak.
- Szép napot apám! – köszönök, nem feledve az illedelmességi köröket. Valamilyen furcsa oknál fogva, addig sosem szólt hozzám, amíg előre nem köszöntem neki. Nem elég, hogy évente egyszer nézett felém, még ilyen ostobaságokat is elvárt tőlem.
- Lyonel – biccent felém, miközben ajkaihoz emeli poharát. Még soha nem láttam alkoholt inni. Eddig nem gondolkoztam el, miért van ez, bár gyanítom csak Grizelda nagyi otthonában nem volt számára megengedve. Itt, a saját házában ő volt az úr.
- Miért vagyok itt apám? Ma délben az igazgatótól kaptam a levelet, hogy a vacsorát kihagyva ide kell jönnöm – tárom szét a karom, ami remélem elég, hogy rámutasson, életem során először tartózkodom az ő birtokai egyikén. Eddig kivétel nélkül a nagyanyámnál töltöttem az időt. Mint valami nem kívánt gyerek, akit a nagyanyja nevelt fel. Talán tényleg így is van.
- Nos, sok minden van, amit meg kell beszélnünk és úgy láttam jónak, ha ezt anyám nélkül tesszük meg. - Szemeit tűnődve hordozza végig az aranyozott falakon. – Itt sokkal csendesebb.
Elmélyülten tanulmányozom a vonásait. Minden évben ezt teszem, amikor végre látom őt. Sötét barna szemeit, mindig elegánsra nyírt, sötét haját és azt a kis borostát, amit pár éve mindig meghagy. Ilyenkor lenyűgözve veszem tudomásul, mennyit képes öregedni az ember egy év alatt. Apámon két újabb ránc jelent meg, de meglepetésemre nem a homlokán, vagy a szemöldöke közt, ahol eddig. Ezek a ráncok a szája körül keletkeztek, amik arra engednek következtetni, hogy ezek… ezek nevető ráncok. Megköszörülöm torkom, miközben az oldalt lévő sakktáblához lépek. Egy pillanat alatt megállapítom, hogy a fekete áll nyerésre.
- Miről van szó? – kérdezem, megelégelve a csendet, miközben újra felé fordulok.
Míg a válaszra várok, felmérem őt. Már tavaly is magasabb voltam nála pár centivel, így kissé kíváncsian méregetem őt, vajon most nagyobb-e a különbség. Sajnos túl messze áll, hogy ezt megállapítsam, de nem is fontos. Öltözéke viszont épp olyan elegáns, mint mindig. Persze én sem maradok el ezen a téren, hisz fogalmam sem volt milyen apropóból érkezem, mégis furcsa, hogy látszólag csak az én tiszteletemre öltözött ki ennyire.
- Légy türelemmel, még várunk valakit – mondja nyugodtan, és mintegy végszóra a kandallóban felcsapnak a lángok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Saffron Haugen
Durmstrang

Kor : 18
Hivatás : Tanuló
Hozzászólások száma : 58

TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás   Pént. Dec. 14, 2018 5:13 pm

Lyonel & Saffron

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

Mióta bebizonyosodott, hogy anya a szokásosnál is elszántabban viseltetik a terve iránt, a balsejtelmem és a kíváncsiságom megállíthatatlan mértékben növekszik. Márpedig nem kérdés, hogy ezek közül melyik nyom többet a latba. Bizonyos idő elteltével felhagytam az abbéli igyekezetemmel, hogy lassítsam az akaratának beteljesülését, és egyetlen pálcaintéssel fejeztem be a csomagolást, hogy aztán a kandalló felé vegyem az irányt. Az utolsó szempillantásban mégis elfog a kétely, ugyanis mielőtt a lángok felcsapnának, egy ismerős arc tűnik fel a látómezőmben. Ajkaim épphogy csak megrebbennek, hisz már késő: a Durmstrang falai, vele együtt az átható, kék tekintet elmosódik előttem, ahogy megérzem a hopponálással járó kellemetlen rántást.

A híres-neves Zsebpiszokköztől kezdve a saját otthonunkig mindenre fel voltam készülve, beleértve a legkülönfélébb fesztiválokat és színművészeti előadásokat, ám ami a kandalló túlsó végén fogad, egyszerre múlja felül minden titkos vágyamat és rémálmomat. Szerteágazó, bármikor máskor az összes létező részletre kiterjedő figyelmem egyetlen személyre összpontosul. Lyonelre.
Úgy markolom meg a nyakamban csüngő medvekarom medált, akár egy rózsafüzért.
- Odin hozott Malmaisonban! - Nem kell anyára néznem ahhoz, hogy tudjam, mosolyog. Kezét a távolabbi vállamra téve húz magával, egyenesen a két Marchbanks felé, hiszen az idegen férfi minden kétséget kizárólag nem más, mint Lyonel édesapja.
- Drága Elphias - szólal meg mézesmázosan. Bárcsak azt mondhatnám, hogy sosem találkoztam még ezzel a hangszínnel, de sajnos nagyon jól tudom, mit jelent. - Engedd meg, hogy bemutassam a lányomat, Saffron Haugent.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lyonel A. Marchbanks
Slytherin

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 34

TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás   Hétf. Jan. 28, 2019 11:21 pm

Saffron&Lyonel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Apám életének darabkái mindig olyanok voltak számomra, mint egy izgalmas kirakó darabjai. A néma vacsorákon elejtett sóhajai, vagy torokköszörülése, az üzletfeleivel folytatott kandalló hívások elcsípett szavai és a kezén lévő hosszú ujjainak félreértelmezhetetlen mozgása, mind olyan jelek voltak, amivel próbáltam a lehető legjobban kiismerni apámat. Így tudtam meg például, hogy három évvel ezelőtt az egyik üzleti partnere felbontotta vele a szerződést egy botrány miatt. Két évvel ezelőtt már úgy tűnt talpra állt, de ujjai ideges mozdulataiból tudtam, hogy ez csak a látszat. Tavaly viszont nagyon elégedettnek látszott, mégis félt Grizelda nagyi szemébe nézni.

Amikor a lángok felvillantak, számomra lelassult az idő. Agyam hihetetlen sebességgel a lehetséges érkezők személye körül kezdett forogni. Sok név felmerült bennem, de a kevés információ miatt semmiben sem lehettem biztos. Kivéve egy dologban. Ez egy újabb próba.

Évekkel ezelőtt, amikor megbuktam az RBF vizsgán a nagymamám szörnyen dühös volt. Miközben kiabált velem, orra kitágult és az arcán kirajzolódtak vénségében kidagadt erei. Rémes látvány volt. Engem viszont a legkevésbé sem érdekelt a szentbeszéd. Aznap este vacsorára érkezett apám. Egy szót sem szólt, amikor a kandallóból kilépve én fogadtam őt. Nem igazán vettem a szívemre, sejtettem, hogy ő sem fog örülni túlzottan. A vacsora után büntetésből ki kellett hagynom a szalonban való teázást. Nem bántam, úgysem beszéltünk valami sokat. Grizelda nagyi néha feltett pár udvarias kérdést, amit apám viszonzott, majd a hosszú kínos csendek után véget vetettek a közjátéknak. Az az este azonban más volt. Tudtam, hogy a szalonban rólam fognak beszélni, ezért kicsivel azután, hogy a szobámba küldtek, visszalopództam a földszinti folyosóra. Az itt töltött nyári hónapok alatt találtam egy kellemes búvóhelyet az egyik beugróban, a lovagi páncél mögött. Nehéz volt bejutni mögé úgy, hogy ne borítsam fel, de ha sikerült, kellemesen le tudtam kucorodni úgy, hogy egyik szolgáló se találjon rám. Egy ilyen bújócska során jöttem rá, milyen jól lehet innen hallani a szobában tartózkodók hangját. Ezen az estén is itt bújtam meg.  

- Tudtam, hogy ez lesz – hallottam meg apám hangját.
- Dehogy tudtad! Nem tudhattad – válaszolta Grizelda nagyi, dühösen recsegő hangján. - Azt hiszed, nem hasonlít rád? – apám nem válaszolt, de én a szívemben éreztem a választ. - Merlin szerelmére, ő az örökösöd Elphias! – csattant fel nagymamám, és szinte hallani véltem a kanál csörrenését a bögrében.
- Vagy nem – apám hangja csendes volt és egy rémes pillanatra megállt a szívem. Grizelda nagyi sokáig nem válaszolt. Úgy éreztem túl sokáig. Tudni akartam mire gondolt az apám. Miről beszél? Hogy érti, hogy nem vagyok az örököse?
- Tudod jól, hogy mit gondolok a másikról – válaszolta nagymamám, amit a fülemben dübörgő szívdobogásomtól majdnem elmulasztottam.
- Nem számít, mit gondolsz róla. Ha ő az alkalmasabb, ő lesz az. Ez már csak az anyákon múlik.
Apám válaszától a levegő benn akadt a tüdőmben és úgy éreztem megfordul velem a folyosó.
- A nevelés fontosabb, mint a gének – szólalt meg ellent mondást nem tűrő hangján Grizelda nagyi.
- Igen, ez a te álláspontod. Hisz ezért van nálad Lyonel, anyám. Az eredményeid magukért beszélnek.
Képtelen voltam tovább hallgatózni. Nem akartam többet tudni arról, hogy azok ketten odabent milyen fogadást kötöttek a lelkemre. Szédelegve léptem ki a páncél mögül és egyenesen a szobámba mentem. Könnyeim patakokban áztatták az arcomat, amikor sötét szobám ablakából felnéztem a tiszta júniusi égre. Arra gondoltam, vajon a testvérem is ugyanazokat a csillagokat látja-e.

Nem mondhatom, hogy soha nem kerestem őt. Főleg azon a nyáron próbáltam a lehető legtöbbet kideríteni róla, de Grizelda nagyi otthonában semmi nem utalt arra, hogy apámnak rajtam kívül is van gyermeke. Ezen persze nem lepődtem meg, hisz nagymamám szavaiból egyértelmű volt számomra, hogy féltestvérem házasságon kívül született. Grizelda nagyi rengetegszer fejtette ki a véleményét erről a dologról és bár találhattam volna más magyarázatot is a dologra, azok túl rémesek voltak, így gondolkodás nélkül eltemettem őket magamban. Végül nem tudtam meg róla semmit, de apám rideg viselkedése velem és különösen vizslató tekintete végre értelmet nyert. Később felfedeztem azt is, hogy milyen fortélyokkal tett próbára engem. Legtöbbször csak utólag vettem észre őket, de ahogy lassan megismertem a rezdüléseit, úgy tudtam előre jelezni a megmérettetéseim eljövetelét.  


Ezért vagyok biztos benne, hogy ez egy újabb teszt. Szemében hideg él villan, amikor a kandallóra néz, én pedig azonnal reagálok. Mutató ujjamat a pálcán tartva, gyorsan érzékelem magam körül a mágikus teret, így biztos vagyok benne, hogy aki érkezik, nem idegen a kastély számára. Egy pillanat alatt megkeményítem vonásaimat és óvatosan áthelyezem testsúlyomat. Apám arcán a gúnyos mosoly bizonyítja, hogy közel sem sikerült olyan észrevétlenre a mozdulat, mint reméltem.

Először a nőt pillantom meg, akinek éles hangja megzavarja a helyiség csendjét. Megrökönyödve nézem a bizalmas köszöntést, de a bemutatásra már kénytelen vagyok felfigyelni a harsány nő előtt álló alacsonyabb lányra. Ismerősnek tűnnek a szemek, amik az enyémbe fúródnak. Ismerős a fájdalom, ami szétszaggatott szívem darabkáiba kapaszkodik, a sokk mégis segít, hogy teljesen kizárjam az oda nem illő érzelmeket. Ez egy próba, és csak ez számít, semmi más. És bár most már közel sem vagyok biztos abban, hogy ez apám, vagy az élet kegyetlen próbatétele, nekem akkor is helyt kell állnom.

- Nagyon örvendek Miss Haugen! Kérem, ne lepődjön meg, hogy ért engem. Az Ön kedvéért az iskolája fordító mágiáját bocsátottam a kastélyra – mosolyog Saffronra édesapám, és egy pillanatra úgy érzem egy vadállatot látok mosolyogni a remegő áldozatára. - Hagy mutassam be az elsőszülött fiamat – int felém apám, és én már a nő elé is lépek.  
- Nagyon örvendek asszonyom, a nevem Lyonel Augustus Marchbanks – mutatok be egy kifogástalan meghajlást, majd felegyenesedve a ritkán használt félmosolyommal hengerlem le a nőt. Grizelda nagyi szerint épp olyan rideg és ostoba, mint az apámé, így biztos vagyok benne, hogy hatásos lesz. Miután bemutatkozik, Saffron felé fordulok.
- Megtisztelő, hogy megismerhetem Miss Haugen!

Az egykorúak hagyományos köszöntése kézcsók, de amikor hozzáérek Saffron kezéhez, megremeg tartásom a hatalmas dübörgéstől, amibe szívem kezd. Apám számára csak egy pillanatnyi megtorpanásnak tűnhet, de nekem egy örökké valóság, ahogy felfogom, kinek a kezét érintem. A levegőbe adott csók után nem nézek Saffronra. Helyette apám felé fordulok, akinek könyörtelenül vizslató tekintete hibát keres rajtam. Szilárdan tartom az álarcom. Soha nem adom meg neki az örömet, hogy tudja milyen mély ütést sikerült bevinnie ezzel a vacsorával.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás   

Vissza az elejére Go down
 
Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Zsupszkulcs-
Ugrás: