Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share
 

 Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás

Go down 
SzerzőÜzenet

Lyonel A. Marchbanks
Slytherin

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 36
Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás 14da4f1ddd80f3df135299234826

Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Empty
TémanyitásTárgy: Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás   Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Icon_minitimeHétf. Nov. 26, 2018 8:48 am

Saffron&Lyonel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Csak egy kicsit bizonytalanok a lépteim, amikor kilépek a kandallóból. Ritkán utazom, de a hopphálózatot jól ismerem. A bizonytalanság inkább a helynek szól, ahová érkezem. Tágas fogadószobába érkezem, ami nem nélkülözi a luxus minden formáját. Apám távolabb az italpultnál tölt magának épp, amikor a kandallónál várakozó manó megszólít.  
- Lyonel úrfi, Arfi üdvözli önt Malmaisonban. Szabad a tallárját? – döbbenten nyújtom oda a feleslegessé vált ruhadarabot.
Igazság szerint már az úti cél megadásánál furcsálltam a dolgot. A Malmaison egy muglik által kedvelt nevezetesség volt, amit múzeumnak használtak. Az, hogy apám ennek mintájára építette meg ezt a kastélyt, egyáltalán nem vallott rá. Bár, talán csak én hittem sokkal gyakorlatiasabbnak.
- Szép napot apám! – köszönök, nem feledve az illedelmességi köröket. Valamilyen furcsa oknál fogva, addig sosem szólt hozzám, amíg előre nem köszöntem neki. Nem elég, hogy évente egyszer nézett felém, még ilyen ostobaságokat is elvárt tőlem.
- Lyonel – biccent felém, miközben ajkaihoz emeli poharát. Még soha nem láttam alkoholt inni. Eddig nem gondolkoztam el, miért van ez, bár gyanítom csak Grizelda nagyi otthonában nem volt számára megengedve. Itt, a saját házában ő volt az úr.
- Miért vagyok itt apám? Ma délben az igazgatótól kaptam a levelet, hogy a vacsorát kihagyva ide kell jönnöm – tárom szét a karom, ami remélem elég, hogy rámutasson, életem során először tartózkodom az ő birtokai egyikén. Eddig kivétel nélkül a nagyanyámnál töltöttem az időt. Mint valami nem kívánt gyerek, akit a nagyanyja nevelt fel. Talán tényleg így is van.
- Nos, sok minden van, amit meg kell beszélnünk és úgy láttam jónak, ha ezt anyám nélkül tesszük meg. - Szemeit tűnődve hordozza végig az aranyozott falakon. – Itt sokkal csendesebb.
Elmélyülten tanulmányozom a vonásait. Minden évben ezt teszem, amikor végre látom őt. Sötét barna szemeit, mindig elegánsra nyírt, sötét haját és azt a kis borostát, amit pár éve mindig meghagy. Ilyenkor lenyűgözve veszem tudomásul, mennyit képes öregedni az ember egy év alatt. Apámon két újabb ránc jelent meg, de meglepetésemre nem a homlokán, vagy a szemöldöke közt, ahol eddig. Ezek a ráncok a szája körül keletkeztek, amik arra engednek következtetni, hogy ezek… ezek nevető ráncok. Megköszörülöm torkom, miközben az oldalt lévő sakktáblához lépek. Egy pillanat alatt megállapítom, hogy a fekete áll nyerésre.
- Miről van szó? – kérdezem, megelégelve a csendet, miközben újra felé fordulok.
Míg a válaszra várok, felmérem őt. Már tavaly is magasabb voltam nála pár centivel, így kissé kíváncsian méregetem őt, vajon most nagyobb-e a különbség. Sajnos túl messze áll, hogy ezt megállapítsam, de nem is fontos. Öltözéke viszont épp olyan elegáns, mint mindig. Persze én sem maradok el ezen a téren, hisz fogalmam sem volt milyen apropóból érkezem, mégis furcsa, hogy látszólag csak az én tiszteletemre öltözött ki ennyire.
- Légy türelemmel, még várunk valakit – mondja nyugodtan, és mintegy végszóra a kandallóban felcsapnak a lángok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Saffron Haugen
Durmstrang

Kor : 18
Hivatás : Tanuló
Hozzászólások száma : 60
Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Tumblr_nn9xz9fgN01rzute3o7_250

Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás   Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Icon_minitimePént. Dec. 14, 2018 5:13 pm

Lyonel & Saffron

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

Mióta bebizonyosodott, hogy anya a szokásosnál is elszántabban viseltetik a terve iránt, a balsejtelmem és a kíváncsiságom megállíthatatlan mértékben növekszik. Márpedig nem kérdés, hogy ezek közül melyik nyom többet a latba. Bizonyos idő elteltével felhagytam az abbéli igyekezetemmel, hogy lassítsam az akaratának beteljesülését, és egyetlen pálcaintéssel fejeztem be a csomagolást, hogy aztán a kandalló felé vegyem az irányt. Az utolsó szempillantásban mégis elfog a kétely, ugyanis mielőtt a lángok felcsapnának, egy ismerős arc tűnik fel a látómezőmben. Ajkaim épphogy csak megrebbennek, hisz már késő: a Durmstrang falai, vele együtt az átható, kék tekintet elmosódik előttem, ahogy megérzem a hopponálással járó kellemetlen rántást.

A híres-neves Zsebpiszokköztől kezdve a saját otthonunkig mindenre fel voltam készülve, beleértve a legkülönfélébb fesztiválokat és színművészeti előadásokat, ám ami a kandalló túlsó végén fogad, egyszerre múlja felül minden titkos vágyamat és rémálmomat. Szerteágazó, bármikor máskor az összes létező részletre kiterjedő figyelmem egyetlen személyre összpontosul. Lyonelre.
Úgy markolom meg a nyakamban csüngő medvekarom medált, akár egy rózsafüzért.
- Odin hozott Malmaisonban! - Nem kell anyára néznem ahhoz, hogy tudjam, mosolyog. Kezét a távolabbi vállamra téve húz magával, egyenesen a két Marchbanks felé, hiszen az idegen férfi minden kétséget kizárólag nem más, mint Lyonel édesapja.
- Drága Elphias - szólal meg mézesmázosan. Bárcsak azt mondhatnám, hogy sosem találkoztam még ezzel a hangszínnel, de sajnos nagyon jól tudom, mit jelent. - Engedd meg, hogy bemutassam a lányomat, Saffron Haugent.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lyonel A. Marchbanks
Slytherin

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 36
Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás 14da4f1ddd80f3df135299234826

Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás   Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Icon_minitimeHétf. Jan. 28, 2019 11:21 pm

Saffron&Lyonel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Apám életének darabkái mindig olyanok voltak számomra, mint egy izgalmas kirakó darabjai. A néma vacsorákon elejtett sóhajai, vagy torokköszörülése, az üzletfeleivel folytatott kandalló hívások elcsípett szavai és a kezén lévő hosszú ujjainak félreértelmezhetetlen mozgása, mind olyan jelek voltak, amivel próbáltam a lehető legjobban kiismerni apámat. Így tudtam meg például, hogy három évvel ezelőtt az egyik üzleti partnere felbontotta vele a szerződést egy botrány miatt. Két évvel ezelőtt már úgy tűnt talpra állt, de ujjai ideges mozdulataiból tudtam, hogy ez csak a látszat. Tavaly viszont nagyon elégedettnek látszott, mégis félt Grizelda nagyi szemébe nézni.

Amikor a lángok felvillantak, számomra lelassult az idő. Agyam hihetetlen sebességgel a lehetséges érkezők személye körül kezdett forogni. Sok név felmerült bennem, de a kevés információ miatt semmiben sem lehettem biztos. Kivéve egy dologban. Ez egy újabb próba.

Évekkel ezelőtt, amikor megbuktam az RBF vizsgán a nagymamám szörnyen dühös volt. Miközben kiabált velem, orra kitágult és az arcán kirajzolódtak vénségében kidagadt erei. Rémes látvány volt. Engem viszont a legkevésbé sem érdekelt a szentbeszéd. Aznap este vacsorára érkezett apám. Egy szót sem szólt, amikor a kandallóból kilépve én fogadtam őt. Nem igazán vettem a szívemre, sejtettem, hogy ő sem fog örülni túlzottan. A vacsora után büntetésből ki kellett hagynom a szalonban való teázást. Nem bántam, úgysem beszéltünk valami sokat. Grizelda nagyi néha feltett pár udvarias kérdést, amit apám viszonzott, majd a hosszú kínos csendek után véget vetettek a közjátéknak. Az az este azonban más volt. Tudtam, hogy a szalonban rólam fognak beszélni, ezért kicsivel azután, hogy a szobámba küldtek, visszalopództam a földszinti folyosóra. Az itt töltött nyári hónapok alatt találtam egy kellemes búvóhelyet az egyik beugróban, a lovagi páncél mögött. Nehéz volt bejutni mögé úgy, hogy ne borítsam fel, de ha sikerült, kellemesen le tudtam kucorodni úgy, hogy egyik szolgáló se találjon rám. Egy ilyen bújócska során jöttem rá, milyen jól lehet innen hallani a szobában tartózkodók hangját. Ezen az estén is itt bújtam meg.  

- Tudtam, hogy ez lesz – hallottam meg apám hangját.
- Dehogy tudtad! Nem tudhattad – válaszolta Grizelda nagyi, dühösen recsegő hangján. - Azt hiszed, nem hasonlít rád? – apám nem válaszolt, de én a szívemben éreztem a választ. - Merlin szerelmére, ő az örökösöd Elphias! – csattant fel nagymamám, és szinte hallani véltem a kanál csörrenését a bögrében.
- Vagy nem – apám hangja csendes volt és egy rémes pillanatra megállt a szívem. Grizelda nagyi sokáig nem válaszolt. Úgy éreztem túl sokáig. Tudni akartam mire gondolt az apám. Miről beszél? Hogy érti, hogy nem vagyok az örököse?
- Tudod jól, hogy mit gondolok a másikról – válaszolta nagymamám, amit a fülemben dübörgő szívdobogásomtól majdnem elmulasztottam.
- Nem számít, mit gondolsz róla. Ha ő az alkalmasabb, ő lesz az. Ez már csak az anyákon múlik.
Apám válaszától a levegő benn akadt a tüdőmben és úgy éreztem megfordul velem a folyosó.
- A nevelés fontosabb, mint a gének – szólalt meg ellent mondást nem tűrő hangján Grizelda nagyi.
- Igen, ez a te álláspontod. Hisz ezért van nálad Lyonel, anyám. Az eredményeid magukért beszélnek.
Képtelen voltam tovább hallgatózni. Nem akartam többet tudni arról, hogy azok ketten odabent milyen fogadást kötöttek a lelkemre. Szédelegve léptem ki a páncél mögül és egyenesen a szobámba mentem. Könnyeim patakokban áztatták az arcomat, amikor sötét szobám ablakából felnéztem a tiszta júniusi égre. Arra gondoltam, vajon a testvérem is ugyanazokat a csillagokat látja-e.

Nem mondhatom, hogy soha nem kerestem őt. Főleg azon a nyáron próbáltam a lehető legtöbbet kideríteni róla, de Grizelda nagyi otthonában semmi nem utalt arra, hogy apámnak rajtam kívül is van gyermeke. Ezen persze nem lepődtem meg, hisz nagymamám szavaiból egyértelmű volt számomra, hogy féltestvérem házasságon kívül született. Grizelda nagyi rengetegszer fejtette ki a véleményét erről a dologról és bár találhattam volna más magyarázatot is a dologra, azok túl rémesek voltak, így gondolkodás nélkül eltemettem őket magamban. Végül nem tudtam meg róla semmit, de apám rideg viselkedése velem és különösen vizslató tekintete végre értelmet nyert. Később felfedeztem azt is, hogy milyen fortélyokkal tett próbára engem. Legtöbbször csak utólag vettem észre őket, de ahogy lassan megismertem a rezdüléseit, úgy tudtam előre jelezni a megmérettetéseim eljövetelét.  


Ezért vagyok biztos benne, hogy ez egy újabb teszt. Szemében hideg él villan, amikor a kandallóra néz, én pedig azonnal reagálok. Mutató ujjamat a pálcán tartva, gyorsan érzékelem magam körül a mágikus teret, így biztos vagyok benne, hogy aki érkezik, nem idegen a kastély számára. Egy pillanat alatt megkeményítem vonásaimat és óvatosan áthelyezem testsúlyomat. Apám arcán a gúnyos mosoly bizonyítja, hogy közel sem sikerült olyan észrevétlenre a mozdulat, mint reméltem.

Először a nőt pillantom meg, akinek éles hangja megzavarja a helyiség csendjét. Megrökönyödve nézem a bizalmas köszöntést, de a bemutatásra már kénytelen vagyok felfigyelni a harsány nő előtt álló alacsonyabb lányra. Ismerősnek tűnnek a szemek, amik az enyémbe fúródnak. Ismerős a fájdalom, ami szétszaggatott szívem darabkáiba kapaszkodik, a sokk mégis segít, hogy teljesen kizárjam az oda nem illő érzelmeket. Ez egy próba, és csak ez számít, semmi más. És bár most már közel sem vagyok biztos abban, hogy ez apám, vagy az élet kegyetlen próbatétele, nekem akkor is helyt kell állnom.

- Nagyon örvendek Miss Haugen! Kérem, ne lepődjön meg, hogy ért engem. Az Ön kedvéért az iskolája fordító mágiáját bocsátottam a kastélyra – mosolyog Saffronra édesapám, és egy pillanatra úgy érzem egy vadállatot látok mosolyogni a remegő áldozatára. - Hagy mutassam be az elsőszülött fiamat – int felém apám, és én már a nő elé is lépek.  
- Nagyon örvendek asszonyom, a nevem Lyonel Augustus Marchbanks – mutatok be egy kifogástalan meghajlást, majd felegyenesedve a ritkán használt félmosolyommal hengerlem le a nőt. Grizelda nagyi szerint épp olyan rideg és ostoba, mint az apámé, így biztos vagyok benne, hogy hatásos lesz. Miután bemutatkozik, Saffron felé fordulok.
- Megtisztelő, hogy megismerhetem Miss Haugen!

Az egykorúak hagyományos köszöntése kézcsók, de amikor hozzáérek Saffron kezéhez, megremeg tartásom a hatalmas dübörgéstől, amibe szívem kezd. Apám számára csak egy pillanatnyi megtorpanásnak tűnhet, de nekem egy örökké valóság, ahogy felfogom, kinek a kezét érintem. A levegőbe adott csók után nem nézek Saffronra. Helyette apám felé fordulok, akinek könyörtelenül vizslató tekintete hibát keres rajtam. Szilárdan tartom az álarcom. Soha nem adom meg neki az örömet, hogy tudja milyen mély ütést sikerült bevinnie ezzel a vacsorával.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Saffron Haugen
Durmstrang

Kor : 18
Hivatás : Tanuló
Hozzászólások száma : 60
Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Tumblr_nn9xz9fgN01rzute3o7_250

Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás   Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Icon_minitimeSzomb. Feb. 23, 2019 1:05 pm

Lyonel & Saffron

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

Anya szavai késlekedés nélkül meghozzák a várt hatásukat: még azelőtt rendezem a vonásaimat, hogy Elphias Marchbanks rám emelné átható farkastekintetét. Őszinte elismeréssel adózom neki, amiért ilyen kevés együtt töltött idő mellett is észrevette, hogy kizökkentem egy pillanatra - meglehet, hajlamos vagyok alábecsülni a kapcsolatunkat.
- Megtisztelő, hogy megismerhetem, uram. - Ajkaim udvarias, ám minden mesterkéltséget mellőző mosolyra húzódnak, ami róla már nem mondható el nyugodt szívvel: a puszta kisugárzásától is megszólal a fejemben a vészcsengő. Olyasféle alak, akinek a társaságában apa derült arca feszesebbé válik, a hangja pedig kimértebbé. Nem hiszem, hogy felvetné az öröm, ha megtudná, mit művel anya a háta mögött, és nem a leplezetlen viszonyukra gondolok. Átlépett egy határt azzal, hogy engem is iderángatott, kivált anélkül, hogy sejtettem volna, mi vár rám. - Köszönöm a figyelmességét. - Úgy döntök, egyenlőre nem árulom el, hogy egész jól beszélem az angolt.
Míg Lyonel bemutatkozik az édesanyámnak, azon tűnődöm, hogyan hívhatnám minél előbb félre, hogy megtudakoljam a szándékait, ugyanis jelen állás szerint mindössze két lehetőséget tudok elképzelni, és egyik sem túl rózsás.
Az első, hogy Elphias annyira elcsavarta a fejét, hogy komolyabb vizekre szándékozik terelni a románcukat, ezért fontos lenne számára a támogatásom. Ez két okból cáfolható: általában ő csavarja az ujjai köré a férfiakat, és nem fordítva, valamint sosem érdekelte, mennyien szegülnek szembe az akaratával.
A második, hogy nem értesült az eljegyzésemről és Lyonellel kívánja pótolni a megüresedett posztot, azonban nehéz elhinnem, hogy sem apa, sem pedig Frida nem beszélt neki Grigoriról.
- Kérem, szólítson csak Saffronnak, Mr Marchbanks - mosolygok Lyonelre, mintha most találkoznánk először. Alig észrevehető remegés fut végig a karomon, ahogy a kézcsókot követően újra leengedem magam mellé, a két Marchbanks-t viszont láthatólag túlságosan is lefoglalja, hogy módszeresen méregessék egymást, mintsem észrevegyék az árulkodó reakciómat.
- Remélem, éhesek vagytok. - Ha anya észlel is bármit a háttérben dúló feszültségből, nem adja jelét. - Lyonel, az édesapád nem volt biztos benne, hogy szereted a tenger gyümölcseit, ezért próbáltunk valami egyszerűbb menüt összeállítani. - Mondja ezt úgy, mintha ők ketten végezték volna a munka oroszlánrészét. Persze, akkor ijednék csak meg igazán, ha nekiveselkedett volna a főzésnek igyekezete jeléül.
- Kövessetek! - int bátorítóan, mielőtt elindul az étkező felé. Több folyosón haladunk végig, lelassítva minden egyes műtárgynál, hogy megossza velünk a történetüket. Időnként Elphiasra pillant, várva, hogy kiegészítse az elhangzottakat. Nehéz lenne megítélni, melyikük gyűjteménye (feltéve, hogy nem közös), hiszen ugyanilyen bennfentesen beszélne róluk akkor is, ha a legmesszebb állna a tulajdonlástól.
Úgy tetszik, mintha egy örökkévalóság telne el, míg az étkezőbe érünk, anya pedig a vacsora alatt sem hagy fel Lyonel kérdezgetésével: mit csinál a szabadidejében? Hogy telik a tanév? Mit tervez a téli szünetre? Utóbbi felvetésénél kis híján a torkomon akad az étel.
Amint mindannyian végzünk, anyára pillantok.
- Beszélhetnénk?
- Ne haragudj, kedvesem - mondja, miközben feláll az asztaltól -, de nekem és Elphiasnak van egy elintézetlen ügyünk. Valky majd körbevezet titeket a ház többi részében és megmutatja a szobátokat.
Hát persze. Egy elintézetlen ügy.
- Kérlek, keress meg, ha felszabadulsz.
- Feltétlenül - mosolyog rám készségesen, majd Elphiasba karolva eltűnik a helyiségből, magunkra hagyva minket Lyonellel és Valkyval, aki épp a koszos tányérokat szedi össze, majd egy szempillantás alatt köddé válik.
Noha nem kerültem a pillantását a vacsora alatt sem, egészen más érzéseket kelt bennem most, hogy kettesben maradtunk. Mintha gyomorszájon vágnának. Arcomra halvány pír költözik - minden bizonnyal a vacsora mellé fogyasztott bor miatt -, szívem pedig kétszer olyan gyors ütemre vált. Másra sem tudok gondolni, mint a köszöntésére, hogy mennyire közel emelte az ajkait a kézfejemhez. Éreztem a bőrömön a meleg lélegzetét, és bár éreztem volna a puha ajkait is. Emlékszem még, milyen volt, mikor ugyanazok a finom ujjak, melyek most a kezemet fogták, az arcomra simultak.
Arra viszont egyáltalán nem emlékszem, miről szerettem volna beszélni anyával. Biztosan nem volt olyan fontos.
- Mi lenne, ha nem várnánk meg a manót? - kérdezem suttogva, ahogy ajkaimra cinkos mosoly lopózik.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Lyonel A. Marchbanks
Slytherin

Kor : 19
Hivatás : diák
Hozzászólások száma : 36
Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás 14da4f1ddd80f3df135299234826

Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás   Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Icon_minitimeSzer. Márc. 06, 2019 10:27 pm

Saffron&Lyonel

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mrs. Haugen elragadtatással beszél a falakon lógó képekről, amikkel az előcsarnokot és a folyosót díszítették. Később a vacsora alatt megtudtam, hogy a nő szakmájából adódóan oda van a műtárgyakért. Apámmal való találkozása is ennek a szenvedélynek volt köszönhető, bár arra egyikük sem tért ki, hogy milyen kapcsolatban állnak egymással a jelenben. A nő viselkedése viszont rendkívül árulkodó. Úgy jár-kel a kastélyban, mintha évek óta róná a folyosókat, és ahogy a manókat utasítja egyértelmű, ki a ház úrnője.
Apám egész vacsora alatt furcsán viselkedik. Nagyanyám házában mindig sütött róla a feszültség és a rideg, visszautasító higgadtság, ami a lehető legkevesebb érzelmet engedte hangjába, ha nagy ritkán arra vetemedett, hogy megszólaljon. A szótlanságánál én mégis jobban utáltam a lassú, megfontolt mozgását, amivel kezeit mozgatta. Azokat a gyűlölt kezeket, amik soha nem értek hozzám szeretettel. Most viszont, mintha egy teljesen más ember ülne az asztalnál. Tartása szokatlanul laza és a feszültség nyomokban sem fedezhető fel arcán. Helyette kisimult, magabiztos arckifejezéssel eszik és figyeli a beszélgetést, amit jobbára Mrs. Haugen tart életben. Amikor apám önként, minden kényszer nélkül megszólal és Saffrontól kérdez, megremeg kezemben a kanál. Szinte kedvesnek hallatszik a hangja. Velem még soha nem beszélt így. Én csak a számonkérő, érzelemmentes vagy dühös hangját ismerem. Ez az ember viszont teljesen ismeretlen a számomra. Mégis van egy furcsa érzésem. Mintha hallottam volna már ezt a hangot. Kissé belemerülök emlékeimbe, miközben a választ keresem a szokatlan érzésre és így késve reagálok Mrs. Haugen kérdésére.
- A téli szünetet nálam tölti Lyonel – hallom meg apám válaszát. Döbbent tekintetemet apámra emelem, de ő nem viszonozza. A pillanat tova száll és én az étkezés további részében csak a miérten töröm a fejem.
A bor egész vacsora alatt jelen van az asztalon, de amikor megjelenik a desszert, egy másik üveg váltja fel a korábbit. Ez a palack csak a Saffron és az én poharamhoz vándorol, ami kissé gyanússá teszi számomra az italt. Miközben azt figyelem hogyan kortyol borából Saffi, igyekszem arcán a változást keresni és elvonatkoztatni attól, milyen jó érzés szememmel bejárni az ismerős arc minden centijét. Miután nem látok változást, megnyugodva ajkamhoz emelem az italt és közben megszidom magam, amiért ennyire bizalmatlan vagyok. Igaz, hogy az apám rendkívül ócska szülő, de bizonyára nem akarná megmérgezni a saját fiát.
- …nekem és Elphiasnak van egy elintézetlen ügyünk – üti meg fülem a mondat vége és meglepetésemben, véletlenül lenyelem a szokatlanul édes bort.
Egy korty, csak ennyit ittam a pohárból, de ez - a bájital jellegét tekintve -, még így is épp elég, hogy hamarosan teljesen a hatása alá kerüljek. Haragtól villogó szemekkel apámra nézek, és szinte azonnal leforráz a csalódott, kiábrándult tekintet, amivel engem figyel. Megbuktam a teszten.
Üres tekintettel bámulom az ajtót, amin elhagyták az ebédlőt. Tudom, hogy minden másodperc számít, és azonnal rohannom kellene az ellenszerért, én mégis mozdulatlanul ülök a helyemen. Testem nem hallgat az eszemre. Teljesen megbénítja a szívembe maró fájdalom. Az-az üresen tátongó lyuk, amit röpke tizenkilenc évem alatt még semmivel sem sikerült kitöltenem. Gyűlölöm az apámat, mindig is gyűlöltem, hisz soha nem szeretett. Soha nem ölelt meg, vagy beszélt hozzám kedvesen. Gyűlölöm, mert tudom, hogy soha nem leszek elég a számára, tehetek akármit. Gyűlölöm, mert nem érdemli meg, hogy szeressem. És gyűlölöm, amiért még mind ezek ellenére is azt akarom, hogy elismerjen.
Gondolataimból Saffron hangja térít magamhoz. Szólni akarok, válaszolni neki és figyelmeztetni, hogy szerelmi bájitalt itattak velünk, de a melegség, ami eddig gyomromban kavargott, most felkúszik torkomba és belém fojtja a szót. Megbabonáz Saffi szépsége és bár tudom, hogy nem lenne szabad, lábaim önálló életre kelve, épp afelé visznek, akit most mindennél jobban el kellene kerülnöm.
- Ne – nyögöm ki, önálló akartom utolsó foszlányaként, amikor kezemmel kisimítok egy tincset Saffron arcából. Fogalmam sincs mit akartam tenni, vagy mondani egy pillanattal ezelőtt. Csak a most számít, és az, hogy a nő, akit szeretek itt áll előttem. Többé nem választja el őt tőlem senki! - Ne várjunk semmire.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Saffron Haugen
Durmstrang

Kor : 18
Hivatás : Tanuló
Hozzászólások száma : 60
Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Tumblr_nn9xz9fgN01rzute3o7_250

Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás   Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Icon_minitimeVas. Márc. 17, 2019 10:09 am

Lyonel & Saffron

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

Egy pillanatra sem veszem le róla a tekintetemet, mialatt magam is felegyenesedem a székemből. Szívem minden egyes közeledő lépténél nagyot dobban, arra buzdít, hogy segítsek megszüntetni a kettőnk közt lévő távolságot, azonban túl nehezek a lábaim ahhoz, hogy mozgásra bírjam őket - ironikus módon épp a várakozástól. Mi történik, ha ideér?
Az egész bensőm beleremeg, mikor az arcomat érinti, pont úgy, mint azelőtt. (Mi előtt?) A kezéért nyúlok, hogy az ajkaimhoz húzva gyengéd csókot leheljek a kellemesen meleg tenyerére, ám nem elégszem meg ennyivel. Lábujjhegyre kell állnom, hogy felérjem őt, és átkarolni a nyakát, hogy megőrizzem az egyensúlyomat. A közelsége valósággal megrészegít.
- Nem fogok - suttogom, mielőtt a szavaimat nyomatékosítva az ajkaihoz hajolnék, hogy megcsókoljam... és abban a másodpercben minden elhomályosul körülöttem. A világ egyszeriben nem lesz több a forró leheleténél, a puha bőrénél és az enyémhez simuló testénél, és tudom, hogy ennek mindig is így kellett volna lennie. Ha rajtam múlik, így is lesz.
Fogalmam sincs, hogy kerülünk a nappaliba. Mire feleszmélek, már felső nélkül áll előttem, rólam pedig lekerült a nadrág - micsoda esztelen sorrend -, a fekete csipkés bugyim, amit nem én választottam (különös), szebben mutatna a földön. Az övéért nyúlok, hogy kiszabadítsam belőle, de Lyo sokkal gyorsabb nálam. Nem meglepő, sosem vetkőztettem még senkit: ő lesz az első és az utolsó.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Grigori S. Zima
Durmstrang

Kor : 18
Hozzászólások száma : 21
Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Giphy

Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás   Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Icon_minitimeSzomb. Márc. 23, 2019 6:55 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]
465 szó
[You must be registered and logged in to see this image.]
Savior or ...
Hiába próbálok figyelni, valami balsejtelem eltereli a gondolataimat az óráról. Nem jellemző, hogy Saffront csak így kikapja Radosnova a nap közepéből, és bár érthető oka is lehet, ahogy telik az idő és nem tér vissza, a balsejtelem mind erősödik. A legközelebbi adódó alkalommal kihasználom a szünetet, és felmegyek az igazgatói irodához, azonban a lányt nem találom meg... Radosnova viszont még itt van.
Saffi a szobájában lehet, emiatt pedig egyenesen aggódni kezdek: nem jellemző rá, hogy ellógjon az órákról, és ez a furcsa kezdés is... Talán történt valami, és az is lehet, hogy nem kellene beleütnöm az orrom, mégis jobban szeretném, ha ő lenne az, aki elküld, mint hogy meg sem próbálom teljesíteni a kötelességemet.
Teljesen összezavarodok, amikor az igazgatónővel látom a kandallóban állni, de már esélyem sincs megállítani a hopponálásban.
Biztosan történt valami, ami fontos lehet, és bár pillanatnyilag nem tartozik nekem elszámolással... Furcsának tartom, hogy egy szó nélkül elhagyja az iskolát. Szeretném, ha az őszinteség alapvető lenne közöttünk. Ahogy a bizalom is, úgyhogy ezt nem szeretném tönkretenni az idegeskedésemmel.
Sokáig rágódom. Kihagyom a vacsorát, mert várom, hogy visszaérjen. Hiába próbálnám csitítani magam, nem találnám a helyem, nem is igazán tudnék másra figyelni. A gondolataimból olyan fény zökkent ki, amihez hasonlót még sosem láttam, viszont nem kell sokáig keresnem, hogy megtaláljam a forrását. A családi örökségem, a mellényzsebemben fészkelő óra jelez, azonban beletelik egy kis időbe, amíg megfejtem az üzenetet. Az elülső lap olyan mélyedéseket ábrázol, mintha egy fenevad húzta volna rajta végig a karmait, és ahogy a tenyerembe fektetem, a fényes sávok a nyakláncra emlékeztetnek, amit nemrég Saffronnak adtam. Még ha kicsi is rá az esély, hogy a kettő között összefüggés van, az eddig is növekvő aggodalmam most elködösíti a fejem, és további fejtegetés helyett a kandallóba lépek.

A hopponálással járó szédülés már éppen csak megkísért, szerencsés vagyok ebben a témában, nem visel meg. Tettre késznek érzem magam, a pálcámat is a kezembe veszem, ahogy lépek egyet az ismeretlen helyen.. majd megtorpanok. Mégis jobban örülnék, ha pár percig még az utazás miatt émelyegnék, és nem rajzolódna ki előttem... Magamnak sem szeretném megfogalmazni, mit látok.
- Saffron? - kérdezem őszinte hitetlenkedéssel.
Azzal eddig is tisztában voltam, hogy a jegyesem nem úgy viszonozza az érzéseimet, ahogy az a legideálisabb lenne, de mindeddig úgy gondoltam, ez idővel változhat. Arculcsapásként ér, hogy másik férfival látom - és a felismerés, hogy ez ugyanaz az idegen, aki pár napja a Durmstrangban is felbukkant, csak még árnyaltabbá teszi a képet.
Miért mondott mégis igent, ha máshoz húz a szíve? Megértettem volna. A legegyszerűbb és leggyorsabb magyarázatot választom minderre: nem akarja ezt igazából. Valami elvette a józan ítélőképességét, a srác pedig, ha ismerőse, ha nem, de kihasználja ezt.
Még finomnak mondható a mozdulat, amivel megfogom az ismeretlen vállát, de elég erővel húzom hátra ahhoz, hogy ne legyen esélye hova menekülni. Arra viszont kap lehetőséget, hogy még most leállítsa magát, mielőtt én tenném.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Empty
TémanyitásTárgy: Re: Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás   Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Zsupszkulcs-
Ugrás: