Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott: Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» tomorrow never came
by Vendég Vas. Dec. 30, 2018 1:50 pm

» Carol & Regulus
by Caroline Mulciber Csüt. Dec. 27, 2018 9:49 pm

» Faliújság
by Albus Dumbledore Csüt. Dec. 27, 2018 11:23 am

» Leírás
by Mesélő Drazsé Csüt. Dec. 27, 2018 11:20 am

» Angelique Moryakov
by Angelique Moryakov Szer. Dec. 26, 2018 5:45 pm

» Roxfortos diákok
by Mesélő Drazsé Kedd Dec. 25, 2018 9:26 pm

» Diák / Felnőtt keresettek
by Voldemort Kedd Dec. 25, 2018 7:56 pm

» Kay & Gust - Round 2
by Gustav Holmök Kedd Dec. 25, 2018 5:51 pm

» Sue & Théo
by Suzanne Garçon Vas. Dec. 23, 2018 9:38 pm

» Zurie & Mathys
by Mathys Garçon Szomb. Dec. 22, 2018 8:27 pm

Statisztika
Demonstrate:
 

Share | 
 

 Sue & Théo

Go down 
SzerzőÜzenet

avatar
Member of
Member of

Kor : 28
Hivatás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya: francia nagykövet (Mágiaügyi Minisztérium)
Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Sue & Théo   Hétf. Dec. 10, 2018 9:46 pm

Suzie & Théo
[You must be registered and logged in to see this image.]Hetek óta tart már Sue és köztem a háborús állapot. A kanapén alvást talán idővel meg lehet szokni, de a melegséget és a szeretetet, amit a feleségem közelsége jelent, nem pótolhatja semmi. Fogalmam sincs, meddig leszek még képes fenntartani ezt az állapotot anélkül, hogy bele ne roppannék a helyzetbe... De nem engedhetek. Képtelen vagyok tétlenül nézni tovább, hogyan pusztítja el mindkettőnk jövőjét. Mindegy, hányszor gondolom át a helyzetet, újra és újra ott lyukadok ki, hogy muszáj meggyőznőm Sue-t arról, harcolnunk kell a Nagyúr ellen, még ha teljesen esélytelen is a győzelem.
Sue már kora reggel elment otthonról, az üresjáratot pedig arra használtam, hogy kitakarítsam a házat. Varázslattal pár perc alatt meglettem volna, így a mugli módszernél maradtam és elővettem a portörlőt, a porszívót... A rendrakástól ugyan egyáltalán nem éreztem jobban magam, de legalább lekötött annyira, hogy ne rágódjak a helyzetünk siralmasságán, sem pedig lehetséges megoldásokon.
Fogalmam sincs, mennyi lehet az idő, mire nyílik az ajtó, habár a kinti sötétség és a beszökő hideg fuvallat behatárolja. Észre sem vettem és elment az egész nap - mégis mikor?
- Szia! - kiáltok rá a nappaliból, leszökkenve a létráról, melynek tetején állva az egyik égőt csavargattam. - Milyen volt? - érdeklődöm, talán nem olyan lelkesen és őszintén, mint régen, de legalább a kiabálást és a látványos veszekedéseket elhagytuk már. Ha hűvösen is, de igyekszem fenntartani a látszatát annak, hogy minden rendben van köztünk, így a lehetőséget sem ölöm meg, hogy egyszer talán így lesz.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Just a
Just a

Kor : 26
Hivatás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya; Nemzetközi Varázsjogi Hivatal; nemzetközi varázsjogász
Hozzászólások száma : 22

TémanyitásTárgy: Re: Sue & Théo   Szomb. Dec. 15, 2018 11:44 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]


Théo, életem szerelme



A ház előtt állok, és várok. Bár azt nem tudom mire. Talán csak arra, hogy végre elhigyjem tényleg igaz. Gyermeket várok.
Miután tegnap este hazaértem, szó nélkül mentem aludni. Fáradt voltam és Théo sem tűnt túl közlékenynek. Mivel egy szó nélkül elutaztam Imogenékhez, nem lepett meg a reakciója. Ma reggel viszont rosszullét ébresztett, ami nem hagyott tovább nyugodni. Tudnom kellett, hogy barátnőm következtetése igaz-e. Így hát kora reggel elhagytam a lakást.

Először a Minisztériumba menten, majd pár óra múlva már a Szent Mungóban közölték velem a hírt, miszerint 6 hetes terhes vagyok. Fogalmam sem volt hogy reagáljak, így csak megköszöntem a gyógyítónak és eljöttem. Az épülettől nem messze lévő parkban ültem le, és ahogy megéreztem a szilárd fát magam alatt, összedőlt a világ. Hisztérikus sírás rázta meg vállaimat, miközben hasamat átölelve görnyedtem össze.
Mindig vágytam egy kisbabára. Az első gyermekemre, akit majd követ a többi. Úgy terveztem hogy én leszek a világ legboldogabb kismamája, aki már az első napon, amin megtudta hogy terhes, felvásárolja a létező babaholmit, amire soha nem lesz szüksége. Álmaimban boldogan találtam ki vicces és édes módokat a hír közlésére, a család és barátok számára. És Théo. Úgy képzeltem neki egyszerűen csak a fülébe suttogom a hírt, hogy utána közelről megtapasztalva reakcióját élhessem át örömét. Mert ezekben az álmokban mindig boldogság övezte a gyermekvárást. Egyszer sem gondoltam rá, hogy a Théoval való kapcsolatom ilyen mélységében érkezik a baba. Mert most, bármennyire szeretnék örülni, csak kétségbeesést érzek. Théoval a szakadék szélén állunk és fogalmam sincs, hogy a kicsi merre billenti majd a mérleget.

- Mami, a néni miért sír? – Megrezzentem a vékony gyerek hang hallatán. Szememet törölgetve néztem fel a három-négy éves forma kislányra, aki anyukája kezébe kapaszkodva tartott a játszótér felé. A fiatal anyuka bocsánatkérően mosolygott rám, majd leánykájahoz fordulva, szeretettel simogatta meg fejét, miközben válaszolt.
- Akkor sírunk ha szomorúak vagyunk, vagy ha nagyon örülünk valaminek. De előfordul, hogy ez a két erzelem együtt jár.

Mire felfogtam a nő szavait, már messze jártak. Furcsa volt, hogy egy mugli nő milyen éles szemmel látta át a helyzetem. Bár talán nem is volt olyan nehéz kitalálni annyiból, hogy a hasam dédelgetve zokogok magányosan egy padon, ezen a csodaszép, napfényes délelőttön. Amikor így felidéződött bennem hol is vagyok, igyekezve rendbehozni magam, felálltam. A nem messze lévő játszótértől gyerekzsivaj töltötte meg a levegőt, és úgy döntöttem kerülök egyet a hoppanálási pont felé. A kicsi, mosolygó gyerekek látványa megremegtette a szívem. Annyi minden van a világon, aminek a szépségét nehéz leírni, de egy gyermek őszinte, ártatlan mosolya az anyjára olyan kincs, amit lehetetlen megfogalmazni. És én nem akarok olyan világban élni, ahol nem tudok visszamosolyogni a gyermekemre!
Ahogy ez a mondat megfogalmazódott bennem, mintha felkapcsoltak volna egy villanyt az agyamban. Így megfeledkeztem volna önmagamról? Anyám most szégyenkezne miattam. Ő mindig arra tanított, hogy szeressek teljes szívemből és védjem meg a szeretteimet bármibe is kerül. Mégis hogy feledhettem el szavait? “Nincs fontosabb a családnál.” Az én családom pedig itt nő a hasamban, és otthon vár engem, dühösen azért, amiért én feladtam a küzdelmet. Feladtam, hogy a szabadságért és a boldogságért harcoljak. Behódoltam és a könnyebb utat választottam.
Miközben gondolataimba merültem, a városban sétáltam. Észre sem vettem miként szállt el a délután, miközben a családom megóvásának módjai közt őrlődtem. Pro és kontra érveket sorakoztattam fel, újra és újra átrágva magam ugyanazokon a kérdéseken és aggodalmakon. Csak jóval később jöttem rá, hogy félek bevallani, már a kezdetektől fogva tudom a helyest választ, az összes kérdésre.

Így kerültem a házunk elé és most sokadjára veszek nagy levegőt, reménykedve, hogy végre megindulnak a lábaim a rideg ház felé, ahol az utóbbi hetekben csak a feszültség, a bizalmatlanság és a csalódottság volt jelen. Amikor belépek az ajtón kelletlen ismerősként fogadnak a fakó falak. Théo rövid, tartózkodó köszönésére egyszerre hasít fájdalom és megkönnyebbülés a szívembe. Régen csókokkal és becéző szavakkal köszöntöttük egymást, de ezek szerint már megbocsájtotta, hogy szó nélkül elmentem.  

- Szia. Beszélnünk kell - mondom, miközben a kanapéhoz lépek. Amikor meglátom az összehajtogatott ágyneműt, megtorpanok. Ez Théo területe, az ő „szobája”. Nem tehetek úgy, mintha nem lennének határok, mintha átléphetném a szakadékot kettőnk közt. Ezért inkább elhátrálok és az ablaknak dőlve nézek Théora. - Azt ígértem, ha visszajöttem mindent megbeszélünk. Megkaptad az üzenetet, igaz? - kérdezem, remélve, hogy nem rontottam el a bűbájt.
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Member of
Member of

Kor : 28
Hivatás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya: francia nagykövet (Mágiaügyi Minisztérium)
Hozzászólások száma : 33

TémanyitásTárgy: Re: Sue & Théo   Szer. Dec. 19, 2018 8:37 pm

Suzie & Théo
[You must be registered and logged in to see this image.]Azok után, hogy a feleségem napokra eltűnt Edgarékhoz, csalódottnak kellett volna lennem, amiért ma reggel sem sikerült elkapnom őt, hogy beszéljek vele - ennek azonban pontosan az ellenkezőjét éreztem. Örültem, hogy nem kell beszélnünk, örültem, bármilyen ürüggyel is mentette ki magát a mai napra itthonról. Örültem, és emiatt szégyelltem magam. Most azonban itt áll előttem, teljes valójában, és nincs az az ürügy, amivel kivághatnám magunkat a beszélgetés kínos súlya alól. Látom, milyen óvatosan közelíti meg a szobát, mire csak némán helyeslek magamban. Ezek szerint ő is érzi, mennyire zátonyra sodródtunk, átlátja, milyen veszélyesen mély szakadék szélén billegünk. Helyes, tartson is tőle, mert talán annál hamarabb észhez tér és belátja, hogy kompromisszumra kell jutnunk...
Kikerüli a kérdésem és rögtön a lényegre tér, ami kicsit övön alul ér. Azt reméltem, bájolgunk még egy sort, kerülgetjük a forró kását, rákészítjük magunkat lelkileg és fizikailag is A Beszélgetésre. Sue viszont, úgy látom, egyből a közepébe szeretne vágni, így én sem hátrálhatok meg. Biccentek, jelezve, hogy értem, amit mond és én is így gondolom, ám felelni képtelen vagyok, ahogyan arra is, hogy közelebb menjek. A létra egyik fokára támaszkodom; már nyoma sincs a tettrekészségemnek, a takarítás keltette kuplerájt is minden bizonnyal varázslattal rendezem majd.
- Persze. Nos... - Zavartan dörgölöm meg a tarkóm, pillantásom kettőnk közé ejtem, a szőnyeget pásztázom. A minden elég tág fogalom - mégis hol kéne kezdeni? - Itt vagyok. - Enyhén széttárom a karom, áthárítva rá a jégtörés terhét. Tudom, hogy szemétség és nem méltó hozzám, de a sértettség, a dac még mindig túl erős bennem. Ha van bármi remény rá, hogy Sue meggondolta magát, akkor sem tudok térdre zuhanni örömömben előtte. Szükségem van rá, hogy kicsit küzdjön értünk, hogy bizonyítsa az elszántságát, ahogy én próbáltam... Merlinre, hogy lehetek ennyire gyerekes?
Megköszörülöm a torkom, felé lépek, megtörve köztünk a teret. Veszek egy mély levegőt, ám még mindig a szőnyeget bámulom.
- Leülsz? - félrehúzódom, a mögöttem lévő kanapé felé intve. Lehet, hogy egy ideje már nem alszunk együtt, de ez ugyanúgy az ő otthona is, és szeretném, ha ezt érezné. Megtörve talán, de még mindig egyek vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Just a
Just a

Kor : 26
Hivatás : Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya; Nemzetközi Varázsjogi Hivatal; nemzetközi varázsjogász
Hozzászólások száma : 22

TémanyitásTárgy: Re: Sue & Théo   Vas. Dec. 23, 2018 9:38 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]


Théo, életem szerelme



Nehéz levegőt vennem a feszült csendben, miközben nemet intek fejemmel kérdésére. Nem érzem magam elég nyugodtnak ahhoz, hogy üljek. Igazi kihívás most higgadtnak és racionálisnak maradni. Legyűrni a büszkeséget és bízni Théo érzéseiben, miközben ennyire eltávolodtunk. Eszembe kell idéznem, hogy ő még mindig ugyanaz az ember, aki volt. Becsületes és a végletekig hűséges, még akkor is, ha most nem tud a szemembe nézni. Hogy is tudna, hisz én már évek óta nem tudok tükörbe nézni.
- Sajnálom, hogy szó nélkül eltűntem. Úgy gondoltam jót fog tenni nekünk egy kis magány.
Miközben a választ várom Théo reakcióját kutatom szemeimmel. Szótlansága az őrületbe kerget. Jól tettem, hogy hagytam magunknak időt? Át tudta gondolni, vagy csak dühöt és még több távolságot teremtettem magunk közt? Hogy érez? Mit gondol? Beleőrülök, ha nem néz fel végre a szőnyegről! Frusztrált sóhaj hagyja el ajkaimat, amikor rájövök, hogy nincs jogom számon kérni semmilyen viselkedést. Nem ő a felelős ezért az egészért, így nekem van a legkevesebb okom dühösnek lenni. Valahogy mégis az vagyok. Mérges vagyok, amiért nem beszél. Azért, mert nem jött utánam Imogenékhez, azért mert nem veszekszik velem az egész napos kimaradásomért. Gyűlölöm, hogy már nem érdekli őt, hol vagyok, jól vagyok-e. Mintha idegen lennék a számára! Mintha… mintha már nem szeretne.
Amikor megérzem a könnyeket gyűlni a szememben, gyorsan leszegem a fejem. Nem sírhatok. Most semmiképp sem.
- Gondolkodtam - mondom, kissé megtört hangon, de egy gyors torokköszörülés és miközben az ablak felé fordulok már határozottan folytatom. - A Nagyúr soha nem törődne bele, ha oldalt váltanék. Hiába vagyok nélkülözhető, ez nála elvi kérdés. Levadászna minket, és ha ez megtörténne, hidd el a halál megváltás lenne a számunkra. Kémként szörnyen szerepelnék. Az első alkalommal, amikor veled fenyegetnének, elárulnék bármit, csak hogy megmentselek. Számomra nincs happy end, ha úgy döntünk, hogy felvesszük a kesztyűt. Az egyetlen út, ha engedelmeskedem - jelentem be, miközben megfordulva Théora nézek. Tudom, hogy tekintetem most könyörtelen és hideg, de ha ő is ugyanúgy átgondolta a dolgokat, mint én, akkor csak erre juthatott. - Az utóbbi napokban ezen járt az agyam, és bárhogy próbáltam, nem láttam más lehetőséget számunkra – mondom, majd a lélegzetvételnyi szünetben lenézek, és elmosolyodom. Kezem öntudatlan mozdulattal simul a még lapos hasamra, és amikor felnézek, már nem tudom visszafogni a megrendültségem. – Mégsem hagyhatok a gyermekünkre ilyen világot. Még ha az életem múlik rajta, akkor is szép jövőt akarok biztosítani a számára. Szülők nélkül fel tud nőni, de jövő nélkül nem fog menni. Ő a szerelmünk záloga és az az álom, amit mindketten évek óta kergettünk. Először külön, majd együtt, de soha el nem múló lelkesedéssel. És ígérem neked Théo, minden erőmmel azon leszek, hogy megvédjem ezt az álmot, de szükségem lesz rád. Egyedül nem fog menni. Kérlek – nyújtom ki Théo felé a kezem -, segíts nekem, hogy jó útra térjek.

[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Sue & Théo   

Vissza az elejére Go down
 
Sue & Théo
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Franciaország :: Merveille des Sorcières-
Ugrás: