Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott:
Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Noël & Mathys
by Mathys Garçon Vas. Márc. 17, 2019 6:52 pm

» Kay & Gust - Round 2
by Gustav Holmök Vas. Márc. 17, 2019 5:43 pm

» Noël & Zurie
by Noël Garçon Vas. Márc. 17, 2019 5:18 pm

» Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás
by Saffron Haugen Vas. Márc. 17, 2019 10:09 am

» Thy & Claude ~ Tiltott rengeteg
by Timothy Merchbank Szer. Márc. 13, 2019 8:36 am

» Timothy & Claude
by Timothy Merchbank Kedd Márc. 12, 2019 11:39 pm

» Alecto & Lucinda
by Alecto Carrow Kedd Márc. 12, 2019 8:33 am

» Edgar & Imogen
by Imogen Bones Szomb. Márc. 09, 2019 1:02 am

» Zurie & Mathys
by Mathys Garçon Szomb. Márc. 09, 2019 12:08 am

» Mayra & Jérôme
by Jérôme Richelieu Pént. Márc. 08, 2019 8:22 pm

Statisztika
"Demonstrate (katt):
 

Share | 
 

 Edgar & Imogen

Go down 
SzerzőÜzenet

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Edgar & Imogen   Szomb. Dec. 15, 2018 8:35 pm

Edgar

Nincs rajtam semmi festék, a hajam kócos kontyban csüng a tarkómon, és az is lehet, hogy a tegnapi ruháim vannak rajtam - egyrészt nem emlékszem, az mi volt, másrészt nem igazán figyeltem reggel, mikor az álmatlan éjszaka után csörgött a vekker.
Nem veszek észre senkit és semmit magam körül, olyan robotszerűen vonulok a Minisztériumba, majd a liftekhez, ha hozzám is szólnak, az lepereg. Ugyanazok a gondolatok cikáznak végig a fejemen újra és újra, mindet ismerősként köszöntöm, egész éjszaka szórakoztattak és nem hagytak magamra egy percre sem. Nem voltam vele, amíg lehetett volna. Egyedül volt. Védtelen volt. Részben az én hibám minden, amit vele tettek... akárkicsodák. Akármit. Bűntudat és szomorúság mardos, hiába tudom valahol mélyen én is, hogy nem tehettem volna semmit - talán mégis tehettem volna. Talán csak nem lett volna egyedül. Talán az már elég lett volna.
A liftben a sarokba húzódom és kitámasztom magam. Nem szeretnék elesni, márpedig még mindig át-átfut rajtam a remegés és a hányinger.
Varázsbűn-üldözési Főosztály.
Varázsbűn...
Átverekedem magam valakin, mert nekem itt kell kiszállnom. Itt dolgozok. Itt... Hol is? Idegenként nézek körül, de fogalmam sincs, merre induljak. Csak állok ott, a lift előtt, és legszívesebben lerogynék és elsírnám magam... Azt tudnám, idáig hogyan jutottam el gond nélkül.
Hogy fogom kibírni, ha valaki felhozza a Wickham-gyilkosságot? Tudja itt bárki, hogy egyáltalán ismertem? Nem vagyok a magánéletemről pletykálós típus, és Edgarnak biztosan nem... Rosszul leszek. Otthon kellett volna maradnom, senki sem sajnált volna tőlem egy szabadnapot. Mit keresek itt mégis?
Gondolkozás nélkül visznek a lábaim az irodája felé, mintha menedéket nyújthatna nekem. A megszokott két kis koppintásom helyett csak lenyomom a kilincset, ami szörnyű hiba lenne, ha belegondolnék, de csak a padlót nézem, nem is látom, itt van-e egyáltalán, majd lerogyok a székre az asztalával szemben. A táskámat a padlóra ejtem, és a térdeimre támasztom a könyököm, hogy az arcom a tenyeremben rejthessem el. Otthon kellett volna maradnom. Csak ráhozom a frászt mindenkire.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Edgar & Imogen   Szomb. Jan. 26, 2019 3:12 pm

Ismerős név, ismerős arc. Figyelembe véve, hány ember gondolatai és emlékei között járok nap, mint nap, mindez nem adott rá okot, hogy bármire is következtessek az áldozat személyével kapcsolatban, még ha egy pillanatra meg is akadt a tekintetem az adatai egyikén: Joshua Wickham a Szent Mungoban dolgozott, mint gyógyító. Elhessegettem a gondolatot annyival, hogy rémeket látok, hiszen minimum öt-tíz személy töltheti be ezt a munkakört az ispotályban, de leginkább több, és biztos vagyok benne, hogy nem ő (volt) az egyetlen frissen végzett ex-roxfortos közöttük.
Mikor meglátogattam az otthonát, kiderült, hogy a sejtésem - ha élhetek ezzel a túlzással - nem volt alaptalan. A lakásban talált képek tanúskodtak róla, hogy az ismeretség valódi, mi több, egy hozzám nagyon is közel álló illetőhöz köthető. Wickham családja után ő az első, akivel beszélnem kellene, így hát nincs más teendőm, mint visszatérni az irodába és megvárni, míg felbukkan.
Megelőz. Mikor benyitok, kócos tincsek és meghajlott hát kúszik a látóterembe. Süt belőle a fájdalom. Másodpercekig állok a küszöbön, mintha eltalált volna egy sóbálvány átok, azonban bárhogy is próbálkozok, nincs az az idő, amely megadná számomra a megfelelő szavakat. Sosem voltam jó a részvétnyilvánításban, sem a vigasznyújtásban. Ez olyasmi, amiben éppen Imogen jeleskedik, és más körülmények között az ő feladata lenne, hogy tompává varázsolja az éles mondataimat és kéretlen tanácsokkal lásson el, amiket úgysem tudok megfogadni. Mit kezdek most nélküle - érte?
- Itt vagyok - töröm meg a csendet, miközben teszek felé pár bátortalan lépést. Nem szeretném megijeszteni, és... nem is tudom, hogyan kéne belekezdenem. Úgy emelem le a kalapot a fejemről, mintha temetésre jöttem volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Edgar & Imogen   Szomb. Jan. 26, 2019 4:14 pm

Edgar

Nem hallom meg, mikor kinyílik az ajtó, ahhoz túlságosan is hangosak a saját gondolataim. Túl gyorsak is, ami azt illeti, mert ugyanazokat a köröket futják végig újra és újra, mégsem teszek semmit. Nem mozdulok, nem keresem, nem is szólalok meg, nem tudom, mit kellene vagy miért van bármi. Bűntudat hullámzik az állandó fájdalmam mellett, miközben a még józan gondolataim valami cselekvés felé akarnak ösztökélni. Sikerült behozniuk engem az irodába, a munkahelyre, ahol belemélyedhetnék valami egészen másba, háttérbe szoríthatnám azt, amin már nem lehet változtatni... Ehelyett mozdulni sem tudok.
Akkor rezdülök csak meg, amikor meghallom a hangját a hátam mögül. Megkönnyebbülést érzek a puszta jelenléte miatt, és végre újra tudom, hogy élek. Nem akartam megijeszteni, nem akartam kitenni ennek, és nem is várok tőle semmit, csak...
Megtörlöm a szemeimet, és ahogy felé fordulok a székben, a kezem az ujjaiért nyújtom. Nincs szükségem műanyag szavakra, nem szeretném, ha osztozkodna az érzéseimen, nem akarom, hogy a fejembe lessen, csak érezni szeretném, hogy itt van és... Él.
Próbálok valamit leolvasni az arcáról, és még mielőtt ő is ugyanezt tehetné, ajkaim rándulva halvány mosolyra húzom. Valószínűleg kár erőlködnöm, inkább lesütöm a szemeim, ahogy szóra nyitom a számat. Pedig nem is kérdezte, mit keresek itt, és a hangom rekedtes, erőtlen, ahogy hosszú órák óta először próbálgatom.
- Nem akartam betörni az irodádba, csak... - Így sikerült. Nem mehettem máshová.
Az egyik pillanatban még szeretném szóvá tenni az összes gondolatom, a másikban viszont jobbnak tűnik elhallgatni mindent, mégis biztos vagyok benne, hogy egyik sem az igazi megoldás. Ha nem húzódik el az érintésemtől, talán még közelebb is lép, egyelőre a némaságot választom. Olyan értékes, ami közöttünk alakul, a legdrágább nekem a világon, ezért bármennyire is sajog a lelkem, az övét fontosabbnak tartom. Sosem lehetek önző, vele főleg nem, de tagadhatatlanul a karjaiba vágyom. Jó lenne elbújni a világ elől.
- Feltartani sem akarlak, de... egy tea talán jól esne - nyögöm ki végül. Egyszerűbb lesz megnyugodnom mellette, és akkor majd tisztábban látom a dolgokat, csak ne küldjön még el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Edgar & Imogen   Vas. Jan. 27, 2019 8:30 pm

Ha bepillantanék a gondolataiba, talán tudnám, mire van szüksége, csakhogy a neki tett ígéret megköti a kezemet. Egyébként sem lenne a legveszélytelenebb vállalkozás most, hogy valószínűleg újra és újra lejátszódnak benne a közös emlékek. Eszembe jut, vajon megbánta-e, hogy elhagyta őt, esetleg hogy az utolsó napjait nem vele, hanem velem töltötte, ám - nyugtatom meg magamat - ha így lenne, nyilván nem ücsörögne az irodámban, várva, hogy megjelenjek.
Kényszerítenem kell magamat, hogy a kisírt szemekbe nézzek. Egyszerre szeretném megnyugtatni őt és eliszkolni félelmemben, amilyen messzire csak lehet, ez utóbbi azonban nem tartozik a lehetőségeim közé. Sosem lennék rá képes, hogy cserben hagyjam őt.
Amint értem nyúl, habozás nélkül zárom közre a kezét az ujjaimmal. Olyan apró az enyémhez képest, hogy már-már eltűnik a takarásukban. Kalapomat hangtalanul az asztalra helyezem, és leguggolok Imogen elé, hogy a tekintetünk egy vonalba kerüljön.
- Nincs semmi gond - csitítom gyengéden. Szabad kezemet az arcához emelem, majd rövid habozás után végigsimítok a felhevült bőrén, egyúttal a füle mögé tűrve egy, a szokásosnál is kócosabb hajtincset. Épp szóra nyitnám a számat, mikor megelőz. - Természetesen. - Apró csókot lehelek a kézfejére, mielőtt felállnék.
Egy teát elkészíteni nem sok idő, ennek ellenére nem telik el úgy másodperc, hogy ne vetnék rá közben legalább egy futó pillantást. Azon morfondírozok, hány társamat kéne a háza elé parancsolnom, hogy biztonságban tudjam, amennyiben hazakísérem, hiszen elképzelni sem tudok ennél rosszabb helyet (a gyilkosság helyszínén kívül), ahol jelen állapotban tartózkodhatna.
- Óvatosan, még meleg - nyújtom oda neki a bögrét, majd mellé lebegtetem az asztal másik oldalán lévő széket, hogy helyet foglalhassak.
Az irodában teljes a csend, nem szűrődik be más zaj a folyosón koppanó halk lépteken kívül. Máskor hálás vagyok érte, most szinte fojtogat. Képtelen vagyok hallgatni.
- El fogjuk kapni - jelentem ki teljes bizonyossággal. Nem ígérhetem meg, hogy bármivel is jobban fogja érezni magát, csak és kizárólag azt, hogy mindent megteszek, hogy Wickham gyilkosa tízszer ennyire szenvedjen. Mindent, ami szükséges.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Edgar & Imogen   Vas. Jan. 27, 2019 9:37 pm

Edgar

Szeretem azt hinni, hogy az emberek erősnek látnak, most azonban biztosan nem ez az a jelző, ami eszébe jut rólam. Mégis igyekszem megemberelni magam, ahogy a megkönnyebbüléstől kezd újra égni a szemem. Szélsebes gondolataim között az is megfordult, hogy távolságtartó lesz velem, amiért más férfi miatt szakad meg a szívem, de az érintése biztosít, hogy emiatt nem kell aggódnom. Valóban hittem benne, hogy a társasága jó hatással lesz rám (nem úgy, mint az anyámé lenne, például), mégis megkérdőjelezem, hogy nincs-e valami varázslat az érezhető változásban. Lehunyom a szemem, ahogy az arcomhoz ér; rendben, elhiszem, hogy egyszer újra rendben lehetnek a dolgok, legalább az én dolgaim. Csak hadd ne kelljen még elmennem!
Általában nincs semmi, amivel rávehetne a tartós hallgatásra, most azonban olyan nem akad, amit ezen felül ki tudnék ejteni a számon. Tudni szeretném, hogy tudja-e - bár a tény, hogy nem kérdezett rá, mi történt, elég biztos nyom, de talán csak a következő percre tartogatja a tisztázást. Az is érdekelne, ki fog nyomozni, mert az illetővel csak kellene pár szót váltanom, én ismertem, nagyon jól ismertem, segíthetek. Biztosan képtelen lennék tétlenül ülni, amíg megtalálják a bűnözőt... Tudnom kell, mi történt. Sosem ártott senkinek, a legszelídebb ember volt, akit csak ismerek...
Az orrom előtt megjelenő bögre kizökkent, ezért muszáj újra megtalálnom a fókuszt, nem bámulhatom tovább magam előtt az íróasztal mintázatát.
- Köszönöm - kulcsolom ujjaim a forró bögre köré. Nem emlékszem, hogy ittam-e bármit, amióta a kezembe került a posta, és most érzem először, milyen cserepesek is az ajkaim.
Jólesik, hogy Edgar közel helyezkedik hozzám, már nem érzem magam egyedül, főleg nem elveszve. Igyekszem elhatározni magam, hogy felteszek egy kérdést... de majd az első korty után. Furcsa lenne azt feltételezni, hogy Bones nem bírja a csendet, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy nagyon nyomorultul festhetek, de hálás vagyok, amiért a szavaival is erőt próbál önteni belém. Főleg azért, mert így a legnehezebb kérdésemre meg is adta a választ, nem kell kiejtenem a számon sem a Wickham, sem a gyilkosság szavakat. Óvatosan aprót kortyolok a teámból, a forróság pedig kellemesen jár át. Szomjas vagyok.
- A tiéd? - kérdezem csak egyszerűen, néhány másodpercnyi gondolkozás után. Egyrészről, senki sem szeretné, ha az aktuális a volt párja életének részleteiben kutatna, másrészt nála jobban senkiben sem bízom. Harmadrészt pedig...
- Szeretnék... - kezdek bele, de azonnal tudom, hogy ebben a kérdésben ütközni fognak az elképzeléseink, márpedig szeretném elkerülni a félreérthető, vitás helyzeteket. A szemébe nézek, most nem repked zavartan a pillantásom. - Segíteni fogok. - Engem is meglep a magabiztosságom, de egészen addig nem dugom újra a bögrémbe az orrom, amíg nem látom jelét, hogy képes lesz megemészteni a döntésem. Lebeszélni nem fog tudni róla, ha próbálkozna is.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Edgar & Imogen   Szomb. Feb. 23, 2019 6:22 pm

Hangtalanul bólintok. Ismerem már annyira, hogy tudjam, mi következik ezután: mindenáron segíteni szeretne majd. A szemem sem rebben, mikor beigazolja a sejtéseimet.
- Idd csak ki - biztatom csendesen, és bár feltűnőbben el sem engedhetném a fülem mellett a kijelentését, a pillantását nem hagyom figyelmen kívül. Addig nézek vele farkasszemet, amíg nem szakítja el rólam a tekintetét. Lehetne egy teszt is, melyikünk a makacsabb, csakhogy míg neki nincs választása, nekem van, és biztos lehet benne, hogy nem engedem közelebb az ügyhöz, mint amennyire feltétlenül szükséges.
Hangom különösen mélyen cseng, mikor ismét megszólalok. Lassan, szinte gyengéden formálom a szavakat; ha valaki elsétálna az ajtó előtt, biztosan nem mondaná meg, hogy épp egy gyilkossági ügyről beszélgetünk.
- Elmondom, hogyan fogok hozzá. - Félig felé fordulok, a közelebb eső karomat pedig a szék támlájára ejtem, mintha ezzel is a kettőnk közti távolságot próbálnám csökkenteni. - Miután megittad a teádat, hazaviszlek. Kikérdezlek téged, és ha otthon lesznek, a szüleidet is. Amint ezzel végeztem, kérvényezni fogom, hogy adjanak számodra egy szabadnapot. Egyet, és nem többet, mert ha túl sok szabadidőd lenne, félő, hogy beleütnéd az orrodat olyasmibe, ami nem a te szakterületed. - Így is bőven lesz rá alkalma, ám legnagyobb szerencsétlenségére általában egy időben végzünk. Majd én gondoskodom róla, hogy ne keverje bajba magát.
- Értesíteni foglak minden előrelépésről, azonban kerülni fogom a konkrét részleteket, így nem avatkozhatsz majd bele a nyomozás menetébe. - Legfeljebb annyival, hogy feldob a főnökömnél, amiért információkkal látom el, ő pedig kihajít engem a Minisztériumból. Azt hiszem, ez egyikünknek sem válna előnyére.
- Minél többet kell ügyelnem a biztonságodra, annál később tudom megoldani az ügyet, ezért javaslom, ne is kísérletezz.
Hagyok pár másodpercnyi szünetet, míg alaposan körüljárja a hallottakat, majd felállok.
- Indulhatunk?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Edgar & Imogen   Szomb. Feb. 23, 2019 10:33 pm

Edgar

Rosszat sejtet, hogy nem válaszol, kikerüli a témát, én pedig gondolatban csak jobban makacskodom, hogy ha nem is reagál, én elmondtam, ehhez tartom magam. Úgy nézek rá, hogy gondolatolvasás nélkül is tudja, ez jár a fejemben. Csak azért, mert engedelmeskedem, és szócséplés helyett a teámat iszom, még nem nyert. Nem tudok elképzelni olyan megoldást, amiben nem veszek részt aktívan, nem tolhat félre, ő sem, más sem.
Hevesen ver a szívem, ahogy beszélni kezd. Reszketek az ellentéttől, amit a nyugodt hangja mutat a belső feszültségemmel szemben. Nem, nem akarom, hogy meggyőzzön! Bízom a szavában, de nem érti, hogy nekem kell cselekednem? Vagy máris elment a józan eszem?
Azt fel sem fogom, hogy szabadnapról beszél, csak megrázom a fejem. Nem megyek haza. Nem is mondtam el nekik, senkinek sem, és nem szeretném, ha megkérdeznék, hogy vagyok. Nem szeretném én vigasztalni az anyámat, és egyenesen rettegek tőle, hogy mit fog mondani, ha ugyanarra a következtetésre jut, mint én.
Tagadhatatlanul hatással van rám, amit Ed csinál - megnyugtat a hangja, még meg is rándul a szám sarka, amiért ilyen elővigyázatos velem. Más helyzetben még meg is vádolnám, hogy viccelődni próbál.
Vajon előre felkészült ezzel a szöveggel? Mintha szerződést kötnénk, mintha mindenre tudná a válaszom és máris előrukkol a sajátjával, ez nem fair, én nem készültem. Sakk-matt.
- Magam is tudok ügyelni a biztonságomra - motyogom az orrom alatt, de nem nézek a szemébe. Gyerekes ilyesmit mondani. Buta dolog a féltését kritizálnom, még ha nem is teljesen egyértelmű számomra, hogy magamtól vagy Josh gyilkosától szándékozik megóvni.
Megfájdul a fejem.
A vállam fölött átnyúlva fonom az ujjaim az ujjai köré. Nem fogok vitatkozni vele, igaz? Ő is tudta, hogy képtelen vagyok rá. Mégis lehetne most egy csöppnyit kevésbé magabiztos - én legalábbis a fenekemen maradok.
- Nem... Ne kelljen hazamennem! Beszélhetünk itt és... És ha tényleg nem mersz magamra hagyni, akkor inkább dolgoznék. Vagy csak csendben maradok... - Az most könnyen menne. Sosem féltem az érzéseimtől, mások érzéseitől sem, de még sosem voltam ilyen helyzetben, a családom sosem volt ilyen helyzetben. ... Edgar nem is ismeri a szüleimet. Hiába képzeltem már el számtalanszor, hogyan mutatnám be, egy gyilkossági nyomozás sem szerepelt a forgatókönyvekben. Nem akarom, hogy ez megbélyegezze a kapcsolatukat.
Edgarral kell fizetnem, amiért cserben hagytam valaki mást? Egészen másmilyen félelem bénít most meg. El kell űznöm ezeket a gondolatokat!
- Azt szerettem volna, ha megadjuk a módját - kezdek bele lassan, hacsak nem  előz meg egy újabb összeszedett beszéddel. - Anyával egész délután főzőcskéztünk volna, és végig faggatózott volna rólad, én meg csak mosolyogtam volna, és titokzatos válaszokkal kergettem volna az őrületbe. Már az első pillanatban lenyűgözted volna, és biztosan tett volna valami pikáns megjegyzést, amivel mindenkit zavarba hoz... és csak akkor maradt volna csendben, mikor te beszélsz. Elfáradtál volna a vacsora alatt, de akkor sem mondanál rosszat róla, én pedig tényleg csak mosolyognék egész este. - Magam elé révedve jövök rá, hogy csakis anyám miatt aggódom. Apa képes lesz úgy tekinteni rá, mintha így indult volna a kapcsolatuk, tisztelni fogják egymást az első pillanattól kezdve... De anya nem fogja meglátni Edgart. Nem is akarja majd. - Lehet, hogy holnap beszélj velük? - pillantok rá. Végre elcsitult a hangom, a vállam sem remeg. Új tervre van szükség, ami ezúttal már könnyebben körvonalazódik előttem. - Én talán inkább meglátogatom ma Mrs és Mr Wickhamet. Kérték és.. a levélre sem válaszoltam. - Ott ugyanúgy biztonságban tudhat, mintha otthon lennék, sőt... Joshnak nem volt testvére, úgyhogy most biztosan nagyon egyedül vannak. Az én sebem semmi az övékhez képest, így ha tudok enyhíteni mindannyiunkén, meg is kell tennem. Jobban érezném magam tőle.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Edgar & Imogen   Vas. Feb. 24, 2019 7:05 pm

- Csak nem akarsz - vonok vállat. Hősködni szeretne, és meg is értem: én sem lennék képes tétlen maradni, ha tudomást szereznék egy számomra fontos személy haláláról, még akkor sem, ha csak közvetve érintene, akárcsak ebben az esetben. A még gyermek cipőben járó kapcsolatunk szempontjából ideálisabb volna, ha nem én foglalkoznék az üggyel, ugyanakkor az ő szempontjából azt hiszem, így a legjobb. Dolgozott már velem, ismeri a munkamorálomat. Ha mást bíztak volna meg Wickhammel, hiába győzködném a hozzáértéséről - arról nem is beszélve, hogy egy idegen semmilyen formában nem avatná be a nyomozás jelenlegi állásába. Bármennyire is becsülöm és óvom azt, ami közöttünk alakul, kész vagyok kockára tenni, ha cserébe megnyugvást adhatok számára. A boldogsága mindennél fontosabb.
Nem veszem észre, mennyire feszültté tesz a helyzet, amíg az érintése csitítóan nem hat az idegeimre. Voltak már nehezebb és veszélyesebb eseteim is, de sosem kellett még egyensúlyoznom a hivatásom és az... érzéseim között. Minél tovább ízlelgetem ezt a szót, annál kényelmetlenebbül érzem magamat. Ki hitte volna, hogy egyszer még ez lesz a legnagyobb gondom?
Figyelmesen hallgatom végig a kissé összefüggéstelen beszédét, amely mégis mosolyt csal az arcomra. Anélkül, hogy tudatosulna bennem, gyengéden megszorítom az ujjait.
Nem akarom elárulni, hogy a szüleivel való beszélgetés csupán kifogásul szolgált, hogy hazacsalhassam és legyen ki odafigyel rá. Minél hamarabb ki kell találnom valami mást, amivel nem szállhat vitába.
- Mi lenne, ha elmondanád, amit tudsz, aztán együtt meglátogatnánk őket? - pillantok rá kérdően.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Edgar & Imogen   Vas. Feb. 24, 2019 9:12 pm

Edgar

Kiállhatatlan tud lenni! Ezzel együtt is tudom, hogy igaza van, és úgy érzem, eleget ígér nekem. Tudni fogok mindenről, és segíteni is fogok, amiben tudok. Szeretném, ha ez működne így, és nem aggódna miattam feleslegesen. Megpróbálok nem okot adni rá.
Lassan nyugszom meg, mégis biztosnak érzem a változást. Talán csak az a kulcs, hogy jártathatom a számat, talán az segít, hogy némán hallgat végig és ezúttal is úgy érzem, nem vet meg a gondolataim miatt. Emlékszem rá, amikor először történt ez, és remélem, hogy örökké tart majd.
- Rendben van - egyezem bele könnyedén. Ez már sokkal jobban tetszik, főleg azzal együtt, hogy így nem szakít el magától. - Mit szeretnél tudni? - Attól tartok, hogy mégsem leszek olyan hasznos számára, mint szeretnék, tekintve az elmúlt hónapok rettenetes szereplését, mint barát. Ettől függetlenül elmesélhetek neki mindent - talán többet lát majd belőle fontosnak, mint én.
- Szeptember vége felé, nem emlékszem pontosan, saját lakásba költözött és megkért, hogy.. tartsak vele. Remek lett volna Londonban élni, de egyszerűen nem akartam. Nem sokkal később arra jutottunk, hogy jobb lenne elválni... Mindkettőnket lekötött az új munka, és nagyon élvezte a gyógyítást. Sosem panaszkodott senkire, úgy tudom, könnyen befogadták. - Örültem, hogy megtalálta az útját, mert közben én is megtaláltam az enyémet, még ha ez a kettő már nem is volt ugyanaz. - Abban maradtunk, hogy a jó kapcsolat megőrzése érdekében egy ideig nem keressük egymást. Hogy letisztuljanak a dolgok és ne csorbuljon meg a barátságunk. - Utólag már nem tudom, jó ötlet volt-e. Boldogabb voltam közben Edgar mellett, mint valaha, de talán túlságosan is háttérbe szorítottam volna ezt a kérdést, elhanyagoltam Josht és ezért... - Szóval azóta nem is beszéltem vele, legalábbis múlt hétig. Levelet kaptam tőle, de csak.. kedves volt, nem éreztem úgy, hogy bajban lenne. - Vagy csak nem figyeltem eléggé és ezzel újfent kudarcot vallottam. - Nem mesélt semmit, csak megbeszéltük, hogy találkozunk... Elolvashatod, hátha. - Ha én nem vettem észre benne furcsaságot, meglepne, ha ő találna, mégis meg kell adnunk rá a lehetőséget. - Azután tegnap este várt otthon a levél az édesanyjától, amiben… - Szeretett engem, mindkét szülője szeretett, és akaratlanul is úgy érzem, őket is cserben hagytam. Tudom, hogy nem tehetek mindenről, nem vehetek mindent a nyakamba, mégis olyan érzés.
Elengedem a kezét és egy gyors mozdulattal letörlöm a könnyeimet. Előre hajolva a táskámba túrok, majd két borítékot nyújtok át neki. Nincs rejtegetni valóm, előtte végképp nem, viszont nem akarok újra engedni a sírásnak.
- Kimegyek a mosdóba, amíg elolvasod. Mégsem mutatkozhatok így. - Halványan elmosolyodom, mintha ez tényleg számítana, mintha nem nézhetett volna meg magának az egész minisztérium, amikor reggel bevonszoltam magam. Mindenesetre jól fog esni a hűvös víz az arcomnak, és a gyors újrarendezés a tincseimnek. Emberibbnek is érzem magam tőle, amikor visszatérek Edgarhoz. Remélem, nem aggódott, hogy megszököm.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Edgar & Imogen   Pént. Márc. 01, 2019 5:50 pm

Mielőtt beszélni kezd, beizzítom az asztalon nyugvó Pulitzer pennát, hogy szükség esetén szóról szóra átismételhessem majd az elhangzottakat. Sosem lehet tudni, mikor nyer jelentőséget egy-egy semmitmondónak látszó részlet.
Ahelyett, hogy kérdéseket tennék fel, első körben hagyom, hogy belátása szerint válogasson a birtokában lévő információk közül. Neki is jót tesz, ha kibeszélheti magából a fejében kavargó gondolatokat, hiszen le merném fogadni, hogy milliószor átrágta már magát az elmúlt hónapok történésein.
Igyekszem, hogy semmilyen érzelmet ne olvashasson le az arcomról, mikor a beszélgetésüket említi. Noha nem tartozik nekem elszámolással arra vonatkozólag, kivel és mikor találkozgat, egy pillanatra mégis mellbe vág, hogy semmit sem tudtam erről. Tudom, hogy nem szabadna párhuzamot vonnom. Érthető, hogy ennyire megviseli a halála - az emberek többsége már akkor papír zsebkendőért nyúl, ha egy kedves ismerőse távozik el, akihez soha, semmilyen mély érzelem nem fűzte -, az is, hogy Wickham édesanyja úgy érezte, tudatnia kell vele, mégis... Emlékeztetnem kell magamat, hogy itt és most a nyomozás az első.
Bárhogy is, tüzetesen meg kell vizsgálnom a levelet, és tudnom kell mindenről, amit azelőtt tett, hogy újra felvette volna a kapcsolatot Imogennel. Lehet, hogy véletlen, de lehet, hogy nagyon is komoly jelentőséggel bír, hogy hosszú hónapok után éppen akkor jelentkezett.
- Csak nyugodtan. - Ellenállok a késztetésnek, hogy megkérdezzem, szándékában áll-e megszökni. Bizonyára ő is tisztában van vele (mivel bátorkodtam kitérni rá az imént), hogy csak a nyomozásra szánt időmet vesztegetném el a keresésével.
Amíg távol van, alaposan áttanulmányozom a két levelet, különösen, amit Joshtól kapott. Valóban nem veszek észre rajta semmi rendelleneset, azonban a biztonság kedvéért kisajátítom, jó szolgálatot tehet még a későbbiekben.
- Biztos készen állsz? - Senki mással nem lennék ilyen óvatos, és csak remélni merem, hogy ez nem lesz az ügy kárára.
Felsegítem rá a kabátját, majd búcsúzóul végigsimítok a szőke tincsein, mielőtt magam is felöltöznék. Nem viszek mást, csak az imént használt jegyzettömböt és pennát. Varázspálcám a kabátom rejtett zsebében kap helyet, hogy baj esetén azonnal előránthassam.
- Lesznek még kérdéseim - figyelmeztetem. Miután végeztünk a szülőkkel, garantáltan még több, ezért időszerűnek találom, hogy előálljak az ajánlatommal.
Megvárom, míg becsukódik előttünk a liftajtó. Más sem hiányzik, minthogy az utolsó pillanatban betolakodjon még valaki, és a fültanújává váljon a beszélgetésnek.
- Arra gondoltam, ha nem akarsz hazamenni... Esetleg nálam is maradhatnál.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Edgar & Imogen   Pént. Márc. 01, 2019 10:25 pm

Edgar

Minél tovább beszélek, annál egyszerűbbnek érzem, hogy elmondjam a dolgokat. Ahhoz képest, hogy egy órája még megnyikkanni sem tudtam nyöszörgés nélkül, ez valódi előrelépés. Viszont ahogy kimondom a történteket - tehát a nagy semmit -, teljesen haszontalannak érzem magam. Hiába bizonygattam magamnak, hogy ebben lehet szerepem, segítség lehetek, ez pár hónappal ezelőtt minden érvényességét elveszítette. Hiába ismertem olyan jól a fiút, nem tudom megmondani, milyen kedve volt, milyen szokásai voltak, megváltozott-e valami az elmúlt hetekben, napokban, mert nem voltam az élete része.
Nem így kellett volna csinálnom, és már késő a bánat. Nem hiszem, hogy meg tudna győzni róla bárki, hogy nincs részem a történtekben, úgyhogy nem mondom ki a gondolataimat. Már az is éppen elég, hogy mindent rázúdítok, túl sok az olyan dolog, amiről nem tudott. Valamit lehet, hogy tényleg rosszul csinálok.
Segít rajtam a pár perc magány, érzem, milyen kapkodva vezetnek vissza a lábaim Edgar mellé. Talán nem helyénvaló ennyire támaszkodnom rá, nem szép a szüleimmel szemben, hogy nála találok vigaszt - mégis természetesnek érzem. Kimérten biccentek a kérdésére, máskülönben terjedelmes választ adnék arról, mire lehet felkészülni az életben és mire nem, mi a kötelesség, és mennyire tudatában vagyok a sajátomnak. Nincs erre most szükség.
Amire ellenben van, az az, hogy végre szorosan magamhoz öleljem, még ha meg is hökkenti, én tudom, hogy mindkettőnknek jót fog tenni. Érezni szeretném a melegét, és ahogy ellazulnak az izmai, szeretném beszívni az illatát, ami bár az egész irodát belengeni, a nyaka szegletében a legfinomabb. Csak egy perc, aztán majd készenállok, igazán.

- Már kezdtem volna aggódni - mosolyodok el halványan. Minden kérdésére felelek, úgyhogy nem kell félnie, hogy ez most megijeszt. Főleg, hogy mint azt már kifejeztem, mindenben segíteni fogok neki. Nem tántoríthat el, még a szigorú nézésével sem.
Erre azonban nem számítok, és minden túlzás nélkül leesik az állam az ajánlatától. Gondolni sem mertem rá, hogy a nyakába varrjam magam, így azonban...
- Nem akartam, hogy úgy hangozzon, mintha nem szeretnélek bemutatni nekik... Ugye, nem hangzott úgy? - kérdezem óvatosan, remélhetőleg jól elfedve a rámtörő aggodalmat. - Nagyon jólesne, ha veled maradhatnék. - Ez meg olyan, mintha nem lehetne, és erről csakis a lelkiismeretem tehet. Mégis el kéne mondanom nekik... Azonban mit számít egy nap? Semmin sem változtat már, de én jobban lennék, azt hiszem. - De ha azért mondod, mert nem akarsz szem elől téveszteni, remélem tudod, hogy már meggyőztél, egyedül nem sokra mennék. Elfogadtam. - És nem is lenne szép, ha úgy ítélne szobafogságra, hogy még örülök is neki. Örülök? Biztosan nem leszek felemelő társaság, és ha egészen véletlenül még a gondolataimat is meghallja, egy nyugodt perce sem marad. Az is lehet, hogy pont ilyen összetett logikával próbál rávenni, hogy ne rágódjak, ami bár jó tervnek hangozhat, éppúgy lehetetlen is.
Főleg, hogy az életünk nem a lift négy fala között zajlik. Az ajtó kitárul, és amint elhagyjuk a minisztérium épületét, ezúttal én vagyok az, aki a hopponálást kezdeményezi, és az érkezés után sem engedem el a kezét.
Huss minden nyugalomnak, újra ideges vagyok.
Wickhamék a belváros szélén élnek, egy kétszintes házban, ami ugyanolyan, mint az utcában minden másik. A környék tudtommal teljesen varázstalan, ezért kell sétálnunk egy kicsit, nem bukkanhatunk fel az utca közepén. Közben, hogy a hangomat hallassam, valamit arról mesélek, milyen érdekes itt, és milyen lelkesek Josh szülei a mágiával kapcsolatban. Sok rossz történetet hallani, de ők sosem féltek tőlünk.
Lehet, hogy csak eddig.
A barátságos házikó előkertjébe ismerősként sétálok be, az ajtón mégis szinte félve kopogok be, mintha azt remélném, meg sem hallják.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Edgar Bones
The Order

Kor : 31
Hivatás : Okklumencia professzor
Hozzászólások száma : 55

TémanyitásTárgy: Re: Edgar & Imogen   Vas. Márc. 03, 2019 7:36 pm

Minél közelebb kerülünk a Wickham szülők kihallgatásához, annál inkább próbálom elhatárolni magamtól az Imogennel kapcsolatos aggodalmaimat. Törődöm vele, figyelemmel kísérem minden egyes lépését, de nem hagyom, hogy kizárólag erre korlátozódjanak a gondolataim. Az esetek többségében úszom az árral, megyek, amerre az ügy húz - olyan ez, mint ráérezni egy jármű irányítására, egy idő után a legfinomabb mozdulatokkal is rutinosan haladhatunk előre -, most viszont szükségesnek érzem, hogy előre tervezzek. Az első lépés, hogy meghívom magamhoz Imogent. Nem azért, hogy felügyeljem, noha már azelőtt sejtem, hogy megfordul majd a fejében a lehetőség, hogy egyáltalán hangot adnék az ajánlatomnak. Több okai is van: hogy biztonságban tudjam, hogy ne kelljen találkoznia a szüleivel... Nem vagyok biztos benne, hogy ezt valóban kimondta, vagy átszivárgott hozzám egy-két gondolata. Néha megesik az ilyesmi, lehetetlen volna a nap minden percében távol tartanom magamtól a körülöttem lévő elmék zúgását.
Egyébként sem tudnék vele maradni egész nap, sőt, ahogy magamat ismerem, a szabadidőmben is az ügyön fog járni az eszem és nem bírom majd ki, hogy ne tegyek újabb lépéseket az előremozdításáért. Ha nyugalomra és magányra vágyik, elrejtőzni a világ elől, meg tudom neki adni, amit szeretne, estére pedig mellette leszek. Ennyivel szolgálhatok.
- Egy cseppet sem - nyugtatom meg, hiszen épp arra helyezte a hangsúlyt, mennyire várja már a tökéletes alkalmat a bemutatásomhoz.
Ugye, sejtettem, hogy ez lesz az első, ami megfordul a buksijában?
- Legalább hatig-hétig dolgozni fogok, ha akarnálak, sem tarthatnálak szemmel - világítok rá. - Arra gondoltam, jól esne egy kis egyedüllét. Bárhol máshol rálelhetnél, ugyanakkor elég sok biztonsági óvintézkedést tettem ahhoz, hogy tudjam, nálam nem eshet bántódásod. Amíg nem ismerjük a gyilkosság indítékát, abban sem lehetünk biztosak, hogy nem szorulsz védelemre. - Márpedig nem szeretném a véletlenre bízni.

Csak egy jelentőségteljes oldalpillantást vetek Imogenre, mielőtt én is kopogásra emelem a kezemet - ami megáll a levegőben, ahogy az ajtó kitárul és egy kisírt szempár bukkan fel a küszöbön.
- Mrs Wickham? Edgar Bones vagyok a Varázsbűn-üldözési Főosztálytól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Imogen Bones
The Order

Kor : 26
Hozzászólások száma : 70

TémanyitásTárgy: Re: Edgar & Imogen   Szomb. Márc. 09, 2019 1:02 am

Edgar

Könnyen meggyőz arról, hogy nem tart a családomtól, hiszen ez az, amiben hinni szeretnék magamtól is. Nem azért festettem le magunk előtt egy ideális állapotot, mert elérhetetlennek tartom, éppen ellenkezőleg. A lehető legtöbbet szeretném kihozni a kapcsolatunkból, erőszak nélkül, csak ahogy jön, és tudom, egyszerűen tudom... Az ajkamba harapok, hogy ne vigyen el a gondolataim sodrása. Még mindig ott tartunk, hogy a lakása menedékét ajánlja fel nekem, én viszont csak az éjszakával számolok. Újra meglep, hogy egyedül hagyna az otthonában - kevés intimebb ajánlattal szolgálhatna, ami azt illeti. Mégis megkeseríti a helyzetet az elképzelés, hogy esetleg én is veszélyben lehetek; a gondolat, hogy Josh gyilkosa szabadon járkál, bárki lehet, és nem tudunk róla. Fájdalmas.
- Ebben az esetben - Finoman simítom meg a kézfejét és az ujjperceit, de nem tolakodom közelebb. - engedd meg, hogy megháláljam valamivel... Mondjuk egy vacsorával. - Mindig örömmel főzőcskézek, örömmel főznék neki is most, kikapcsolódnék, mégis lenne értelme a napnak. Gondolom, a legénylakására ráférne egy bevásárlás is, egész délutánra lefoglalhatnám magam. Fontosabb célom lenne, mint hogy csak eltereljem a gondolataim - sőt, nem is kellene, nyugodtan rágódhatok is! Persze, nem szeretnék.
Pillanatnyilag azonban lehetetlennek látom, hogy a gondolataimat megfékezzem. Szükséges is lesz az elterelés. Ez egy jó ötlet, Imogen. A magam részéről okosabb is lett volna azonnal a biztonságba vonulni, ez süt a mozdulataimból, amikor azonban kitárol az ajtó, teljesen megfeledkezem magamról. Nora mindig mosolyogva nyit ajtót, kivéve ma. Akkor is tudnám, hogy valami szörnyűség történt, ha fogalmam sem lenne a konkrétumokról. Edgarra néz, de valószínűleg nem hallja, amit mond, mert a pillantása azonnal tovább is vándorol rám.
- Imogen!
Nem tudom, Ed hogyan éli meg a gondolatolvasást, de hasonló lehet ahhoz, ahogy a fájdalma megüt engem. Elég a szemébe néznem, hogy újra darabokra törjön a szívem - így pedig nincs tudatos kontroll, szinte azonnal egymás nyakában kötünk ki. Mrs Wickham válla rázkódik, én pedig minden porcikámmal megnyugtatni szeretném. Ahogy elenged, végre beljebb léphetünk, és Bones aurort is hellyel kínálja a barátságos nappaliban.
- Edgarnak lenne pár kérdése, Nora. Leonard merre van? - Az asszony kicsit lassan reagál, de megszorítja a kezem, mielőtt magunkra hagyna a szobában. Nem telik el sok idő, amíg visszatérnek, de én végig egy fotót bámulok a falon. Olyan gyorsan eltelik az idő...
Ahogy a képről a hús-vér Wickham házaspárra pillantok, kénytelen vagyok megállapítani, milyen öregnek tűnnek. Való igaz, hogy régen láttam őket, és a kép sem tegnap készült, de ezt a meggyötört külsőt csakis az elmúlt nap eseményeinek hatásaként foghatom fel.
Mr Wickham valamivel összeszedettebbnek tűnik, bár biztos vagyok benne, hogy a kézfogása sem olyan erős, mint amilyennek szeretné. Szívesebben elvenném a fájdalmukat, mint hogy így lássam őket.
- Főzök egy teát - ajánlom fel Norának, aki bár tiltakozik, hogy ez az ő dolga lenne, szerencsére gyorsan meggyőzöm. Mindenkinek jót fog tenni, ha valami meleggel pótolhatja, ami most eltűnni látszik. Mindössze öt percre van szükségem, a konyhát ugyanúgy ismerem, mint a ház többi részét. A bögréket varázslat helyett tálcára teszem, és ahogy visszatérek, hallom, hogy a beszélgetés nélkülem is elindult. Nora hangja sokszor csuklik el... Akaratlanul is az első kihallgatás jut eszembe, amin részt vehettem, Edgar tömör, de kedves kérdései és az idegen nő... Hogyan tudná ezt bárki végigcsinálni, ha ismerné az érintetteket? Miért vállalja ezt Ed mégis? Leonard már más tészta, keményebbek a szavai, haladást akar és eredményeket, nem holnap, nem a jövőhéten, hanem most azonnal. Halkan helyezem el mindenki előtt a saját bögréjét a közbülső kis asztalon, majd helyet foglalok az aurorom mellett. Nem szeretnék közbeszólni, amíg nem kérik, viszont minden szóra figyelek.
Nem lep meg, hogy Nora árulja el a nagyobb "titkot": múlt héten a kisfia jó szándékkal szeretett volna segíteni, mégis megégette magát - majdnem fizikailag, mivel a tanácsot nem fogadták jól, és pálcát szegeztek rá a Mungóban. Az sem furcsa, hogy az illető nevére nem emlékszik egyikük sem, Josh nem volt másokat bemártós típus. Valaki viszont biztosan látta az esetet, ezért biztos vagyok benne, hogy nem tart majd sokáig kideríteni, kinél húzta ki a gyufát a gyógyító gyakornok.
Amint elfogynak a kérdések (és már nincs is nyitva maradt lehetőség választ követelni), fészkelődni kezdek. Nora kedvesen megkérdezi, hogy vagyok, mégsem esik igazán jól a kérdés, mintha nem ez lenne az, amit igazából tudni szeretne. Felajánlja, hogy bármikor szívesen lát, jólesne neki a majdnem-menye társasága... Mintha még szomorúbbnak tűnne, mint mikor megérkeztünk. Nehéz elindulni, de maradni sem akarok. Újra a Minisztérium felé vinnének a lábaim, a székemre, a nyugalomba... Nehéz elindulni. Újra a lelkemre köti, hogy ne tűnjek el többször, jelentkezzek, és nagyon-nagyon vigyázzak magamra. Az őszinte aggodalma elűzi a rossz érzéseimet: jó helyen leszek, biztonságban.
- Ők nem lehetnek veszélyben? - kérdezem a témában jártas aurortól, amint eltávolodunk a bejárati ajtótól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Edgar & Imogen   

Vissza az elejére Go down
 
Edgar & Imogen
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Babnyerő-
Ugrás: