Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott:
Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Noël & Mathys
by Mathys Garçon Vas. Márc. 17, 2019 6:52 pm

» Kay & Gust - Round 2
by Gustav Holmök Vas. Márc. 17, 2019 5:43 pm

» Noël & Zurie
by Noël Garçon Vas. Márc. 17, 2019 5:18 pm

» Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás
by Saffron Haugen Vas. Márc. 17, 2019 10:09 am

» Thy & Claude ~ Tiltott rengeteg
by Timothy Merchbank Szer. Márc. 13, 2019 8:36 am

» Timothy & Claude
by Timothy Merchbank Kedd Márc. 12, 2019 11:39 pm

» Alecto & Lucinda
by Alecto Carrow Kedd Márc. 12, 2019 8:33 am

» Edgar & Imogen
by Imogen Bones Szomb. Márc. 09, 2019 1:02 am

» Zurie & Mathys
by Mathys Garçon Szomb. Márc. 09, 2019 12:08 am

» Mayra & Jérôme
by Jérôme Richelieu Pént. Márc. 08, 2019 8:22 pm

Statisztika
"Demonstrate (katt):
 

Share | 
 

 Madison A. Blake

Go down 
SzerzőÜzenet

Madison A. Blake
Slytherin

Kor : 18
Hozzászólások száma : 3

TémanyitásTárgy: Madison A. Blake   Pént. Feb. 15, 2019 3:51 pm


Madison Aurelia Blake

Adatok
Születési név: Madison Aurelia Blake
Megszólítás: Mad, Madison ( Aurelianak inkább ne, azt nem szeresse )
Születési dátum, hely: 1959. 04. 01 - Portsmouth
Vér: félvér
Iskola & ház & évfolyam: Roxfort - Mardekár - 7. évfolyam
Hivatás: -
Tevékenység: rendbontó
Csoport: Diák
Play by: Dayana Crunk

Készségek
Erősségek:

- átkok
- bájitaltan
- párbaj
- bestiatan (különösen vonzódik a XXX feletti bestiákhoz)
- legilimencia és okklumencia ( csak most kóstolt bele, de egész jól megy neki egy kezdőhöz képest)
- hopponálás ( nagyon jól viseli, minimális mellékhatásokat szenved el)
- nonverbális varázslás (jobb pálca nélkül)

Gyengeségek:

- bűbájok
- mérgek (elkészíteni el tudja, de a tesztelésére képtelen)
- hidegvér ( ő az a random robbanós típus)
- a pálcája ( nem volt lehetősége saját pálcát venni, így nehezen találják meg az összhangot)
- a tárgyak, amik nem érdeklik
- az emberek, akikkel valamiért jó viszonyt ápol ( kutya kötelességének érzi, hogy védje őket, még akkor is, ha ő jár rosszabbul)

Jellem

Edevis tükre: Bekerülni a történelembe, elfelejteni, honnan jött.
Mumus: A zárda
Patrónus: Réti sas ( Az első karácsonya a zárdában, mikor elé is tettek ajándékot... azóta se)
Pálca: 10,5 hüvelyk, bodzafa, sárkányszívizomhúr maggal
Az otthonodat nem választhatod. Az, ami.
Nem egy végtelenségig rossz lány, bár a külseje nem erről árulkodik. Nehéz elérni, hogy érdeklődjön bármi iránt, vagy bárki iránt, de nem zárkózik el semmi, és senki elől. Nem egy kedélyes csevegőtárs, mindent meghallgat, de saját magáról keveset beszél, és a pletykák teljes mértkében hidegen hagyják, szóval ezzel felesleges is őt keresni. Ha átkokról, és mérgekről van szó, sokan meglepődnének, mennyire bravúrosan képes megcsinálni, előidézni őket. A patrónusát viszont csak egyszer tudta idáig megidézni. De ha nagyon őszinte akar lenni, nem is próbálkozik vele, a mumusával ellentétben, mert, hogy egyelőre a Commikulus se megy neki, lefagy, amint meglátja azokat az ódon falakat, és hagyja, hogy megrohamozzák az emlékek.
Nem ő lesz a legjobb barátnőd, mert nem hisz az ilyesmibe, viszont, ha egy szilárd pontra van szükséged az életedbe, aki mindig ott lesz, tehetsz bármit, mehetsz bárhová, lehetsz bármilyen, nem ítélkezik, akkor ő a te embered.


Külső
Színes. A haja. Csak a haja. A ruhái feketék, és általában egy metál banda, vagy egy sokkoló idézet díszeleg rajtuk, viszont a tanárok legnagyobb örömére, ritkán látni talár nélkül, amivel szintén meg van elégedve. Az ezüst kígyó, a zöld szín… mintha azért született volna, hogy a mardekár ház tagja lehessen, és nem egyszer bebizonyította már, mennyire is közéjük illik. Nem a felsőbb rendű viselkedésével, sose érezte azt, hogy a kastély falain belül bárkinél is több lenne, sőt. Ő volt az, aki minden létező szabály kiskapuját megtalálta, és nem félt hangot adni neki.
Imádja a mágiát, főleg, mert a lapockáján és a hasán díszelgő tetoválás annak segítségére kelt életre, bizony, máguséknál nem csak a képek mozognak. Nem látszik, de van benne erő, ez viszont csak akkor nyilvánul meg, ha az agyát ellepi a vörös köd. Volt, hogy eltörte egy felsőbb évfolyamos társa orrát, mert az olyat szólt neki. Mindennek ellenére még nőiesnek is lehet mondani, mert egy fürkésző tekintet észre veszi ám, hogy pontosan ott domborodik, ahol kell. Meg amúgy is, az ember tekintete akarva- akaratlanul elidőzik rajta egy kicsit. A stílusa goth, ami egy zárdanövendéktől elég szokatlan, de összességében ő pontosan így szereti magát, így hát ez a kisugárzásán is megnyilvánul. Oh, és a kisugárzás, eleinte mindenki érzi körülötte azt a furcsa érzést, ami arra ösztökéli, tartsa meg a távolságot vele szembe, és csak az illetőn múlik, fejet hajt-e ez előtt az érzés előtt.

Előtörténet
1959. április 1.
Azt szokták mondani, az élet írja a legnagyobb poénokat. És én ezt alá is írom, hisz mi sem lehet viccesebb, mint egy apáca, aki április 1-jére virradóan, világra hozza a gyermekét a zárda falain belül. Apám, mekkora balhé lehetett volna ebből, ha nem akarták volna minden áron eltusolni. Sajnos anyám nem élte túl, ellentétben velem az ominózus éjszakát. Lévén nem lehetett ispotályba vinni, mert nincs az a pénz, amivel egy bábát meg lehetett volna kenni a hallgatásért, olyan nők segítettek a világra jönni, akik jószerével azt se tudták, hogy születik a gyerek, vagy ha mégis, egész jól titkolták. A kolostor meg… nos, nem a világ legsterilebb helye. Könnyen beszélek, persze, hogy könnyen beszélek, mert csupán egy képem van róla. Egyetlen kósza kép, ami mintha üvöltené, nesze, ő az anyád.
Mint tudjuk, ehhez is két ember kell, de hát el kell, hogy keserítsek mindenkit, az apám kiléte még számomra is nagy rejtély, és nem, nem tervezek életem végéig nyomozni, hogy aztán, ha valami Merlin adta csoda folytán meg is találom, elé álljak, és Darth Vederesen közöljem vele: Én vagyok a lányod.

1967. június 16.
A nap, mikor mindenki rájött, ténylegesen nem vagyok idevaló. Jó, azért mire nyolc lettem, a nővérek többségében élt a gyanú, hogy nem ez a hely lesz életem fő színtere, és én erre szépen rá is igazoltam.
Szokásos Istentisztelet volt, mikor az Atya egyik szónoklatán, annyira elborult az agyam, hogy azt leírni is képtelenség. Meg az a rabruha – én csak így hívom – is nagyon, nagyon kényelmetlen volt már, lévén gyerek voltam, hamar nőttem, a nővérek meg nem bírtak lépést tartani, így pár számmal kisebb volt már addigra, és még nem jött meg az új. De nem is tudom, melyik zsoltár, annyira kiverte nálam a biztosítékot, hogy remegni kezdtem. Dühömben. Megfogalmaztam volna tömény véleményem, de féltem, hogy akkor aznap is büntibe kerülök. Mire észbe kaptam, a nagy ajtó kivágódott, tiszta idő alatt, mintha egy tornádó süvített volna végig a kápolnán, leverve mindent, amit fizikailag csak lehetséges volt. Erre emlékszem, meg Lora nővér erős szorítására a csuklómon, majd a vonszoláslával.
Ültem. Óráknak tűnő percekig ültem a főnővér irodája előtt, és akkor életemben először, elsírtam magam. Gyerekként is renitens voltam az ő szemükbe, de ha kell, máig megesküszöm rá, azt nem direkt csináltam, nem akartam, azt tenni. A főnővér kijött, bezavart a romos irodába – felújításra vajmi kevés pénz volt -, és leültetett egy székre, majd rám csukta az ajtót. Nem maradtam ám sokáig egyedül, a használatlan kandallóban tűz lobbant fel. Zöld lángok vakítottak el egy pillanatra, s döbbentemben, abbahagytam a sírást.
Egy idős férfi lépett ki rajta, hófehér hajjal, és szakállal, mintha a mikulás lett volna, épp csak a piros ruha, meg a zömök test hiányzott. Felsikítottam, és a legtávolabbi falhoz passzíroztam magam, fohászkodva, hogy tudjak kaméleonná is változni, hogy eltűnhessek, de nem történt meg. Helyette kaptam egy mesét…. egy gyönyörű mesét, és akkor még nem is sejtettem, hogy ez a valóság.

1970. április 1.
Belém égtek a szavak. Utána nem volt olyan hét, mikor ne kérdeztem meg volna a főnővért, hogy, ugye nem mese? Hogy létezik az a hely, ahol rengeteg olyan gyerek van, amilyen én? Hogy ők is tudnak hasonlókat csinálni, hogy ő tud-e? De választ sose kaptam, még akkor sem, mikor szülinapomkor azt kívántam. De eljött a tizenegyedik. Gyönyörű tavaszi idő volt, és én kint az udvaron mulattam az időt, mikor is egy bagolyrepült egyenesen felém. Először féltem tőle, hisz ilyen közelségből még sose láttam, de az csak letett egy furcsa borítékot elém, és esküszöm, mintha még fejet is hajtott volna.

1970. szeptember
Az események felpörögtek. Megtudtam, azt, amiben mindig is reménykedtem, és a legjobb szülinapi ajándék volt az a pár sor, miben tudatták velem, felvételt nyertem a Roxfortba. A főnővérrel együtt mentünk el Londonban, majd egy ottani nővérre bízott, aki olyan volt, mint én. A szám tátva maradt, mikor az Abszol útra tértünk be. Az a világ, az a hely… teljesen megbabonázott. Volt annyi pénzünk, hogy a kötelező holmikat beszerezzük, de sajnos normális pálcára nem futotta, így valami nagyon olcsót szereztünk. Baglyom se lett, viszont varangyom igen, aminek legalább annyira örültem.

- Mardekár – süvítette a süveg, szinte azonnal, amint a fejemre tették, és megilletődve sétáltam az asztalhoz, ahol olyan örömmel fogadtak, amilyennel még sose. Akkor ott úgy éreztem, hazatértem.

1971. –
Az évek teltek, a barátok jöttek mentek. Két biztos pont maradt meg az életemben, Claude és Alecto. Mindkettő más miatt férkőzött a szívembe, de egyikük se tudja, hogyan kerültem ide, hol voltam előtte. Azt a titkot szándékozom a síromig őrizni.
Második év, második felében történt meg az én személyes pálfordulásom. A mágiatörténet professzor egyik idézete váltotta ezt ki, ami tömören arról szólt, merjek önmagam lenni, mert amíg mások elvárásai szerint élek, azt nézem, mit gondolnak rólam, sosem ismerem meg a boldogságot. Ez annyira elgondolkodtatott, hogy a nap végén kihajítottam a ruháim, és napokig éjt nappalt alátéve varrtam az újakat. Pénzem nem volt, hogy vegyek, de anyagot meg szívesen adtak hozzá, és varrni… varrni még szeretek is, és így elmondhatom, az én ruháim tényleg egyediek. Naponta színeztem a hajam egy bájital segítségével, lévén a pálcámmal máig gondjaim vannak, és megszületett az a Madison Blake, aki immár végzőként járja a folyosókat, felhívva magára minden létező ember tekintetét, és baromira élvezi ezt.

Szeretnél-e babokat a karakterednek? Igen *-*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Albus Dumbledore
The Order

Kor : 95
Hivatás : igazgató
Hozzászólások száma : 38
-

TémanyitásTárgy: Re: Madison A. Blake   Pént. Feb. 15, 2019 9:41 pm


Kedves Madison!

Mivel a karakterlapod íze sokkal közelebb állt egy áfonyaízű drazsééhoz, mint egy fülviasz ízűhöz, ezenkívül a kellő egyediséget is felfedezni véltük benne, úgy döntöttünk, felvesszük a kínálat közé. Hogy bevezethessük eme termékbeli változtatást, kérlek, töltsd ki az alábbi űrlapokat:
Avatar Foglaló
Patrónus Foglaló

Játék előtt még fusd át az iskolák leírását és a tanárok-tantárgyak listáját is, ha még nem tetted volna.
Ha diákként valamilyen külön titulusra vágysz, azt itt jelezheted nekünk.

PS:
Nagyon örülünk a jöttödnek, és máris biztos, hogy színt fogsz vinni az életünkbe - és nem csak a hajad színével! Very Happy
Az még boldogabbá tett, hogy a készségekbe igazán beleástad magad, bár bevallom, kicsit furcsállom, hogy a gyengébb pálcahasználat mellett kiemelkedően teljesít a lány a párbajozásban. Biztosan a mardekáros rafináltság az oka... Very Happy
Kívánok neked sok kalandot, egy új pálcát, és sikert, amennyiben úgy döntenél, felkutatod az őseidet... Mindenképpen kíváncsi leszek a folytatásra! A játéktér a tiéd Smile

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Madison A. Blake
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Miniszteri Hivatal :: Karakter Kutató- és Ellenőrző Központ :: Karakterlapok :: Elfogadott karakterlapok :: Diák-
Ugrás: