Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Iroda
Chat

Újdonságok
Módosításra került: Frissen létrehozott:
Részletek az aktuális híreink között.
Latest topics
» Noël & Mathys
by Mathys Garçon Vas. Márc. 17, 2019 6:52 pm

» Kay & Gust - Round 2
by Gustav Holmök Vas. Márc. 17, 2019 5:43 pm

» Noël & Zurie
by Noël Garçon Vas. Márc. 17, 2019 5:18 pm

» Saffi & Lyo ~ Egy különös meghívás
by Saffron Haugen Vas. Márc. 17, 2019 10:09 am

» Thy & Claude ~ Tiltott rengeteg
by Timothy Merchbank Szer. Márc. 13, 2019 8:36 am

» Timothy & Claude
by Timothy Merchbank Kedd Márc. 12, 2019 11:39 pm

» Alecto & Lucinda
by Alecto Carrow Kedd Márc. 12, 2019 8:33 am

» Edgar & Imogen
by Imogen Bones Szomb. Márc. 09, 2019 1:02 am

» Zurie & Mathys
by Mathys Garçon Szomb. Márc. 09, 2019 12:08 am

» Mayra & Jérôme
by Jérôme Richelieu Pént. Márc. 08, 2019 8:22 pm

Statisztika
"Demonstrate (katt):
 

Share | 
 

 Noël & Mathys

Go down 
SzerzőÜzenet

Mathys Garçon
Civilian

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 190
.

TémanyitásTárgy: Noël & Mathys   Vas. Feb. 17, 2019 9:51 pm


Noël

A délelőtti napsugár bántóan a szemembe sütne, ahogy befordulok a felhajtónkra. Menjek bármilyen messze, bármilyen hosszú időre is, ez a hely, a kert, a ház mindig az otthonom marad. Senkit sem fog meglepni, hogy hívatlanul érkezem, az elmúlt években már ez a meglepetés lett a védjegyem. Egy pillanatra mégis megállok, a mozdulatlan autóban a kormányon dobolok az ujjaimmal. Ez a hazalátogatás most más, és bár tudom, hogy örülni fognak nekem...
Félek is. Mégiscsak én döntöttem úgy, hogy kiszakítom magam az életükből, most csak úgy vissza is jöhetek? Nem akarok túl magabiztos lenni, fájna a pofára esés.
Ezúttal is több csomaggal érkezem, mint legutóbb távoztam, azonban mindent a kocsiban hagyok, amint végre ráveszem magam, hogy kiszálljak. Majd később kihozom a kedvenc kistesóimat, hogy meglessék, miket szerzett be nekik a legjobb nagytesó.
Kulcsra nincs szükségem, a bejárati ajtó egy érintésemtől kitárul, én pedig feltolom a napszemüveget az orromról. Úgy gondolom, a lányok még alhatnak, vagy talán itthon sincsenek, és anyát sem találom a konyhában forgolódva.
Se baj, én azért helyet foglalok itt, a megszokott helyemen. Jó itt lenni. Feltölti az embert. Egy kávé azért jól esne, úgyhogy a fenekemről nem mozdulva, a pálcám apró mozdulataival készítem el magamnak az italt.
Ki tudja, meddig tart a nyugalom.

Cool


Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Noël Garçon
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Noël & Mathys   Hétf. Feb. 18, 2019 10:41 pm

Igaz, a tanévnyitó még odébb volt, de miután a művészetis osztály minden alkalommal készült valami kis műsorral, így nem ártott időben elkezdeni a gyakorlást. A kottákat még a nyári szünet előtt megkaptuk, így már csak meg kellett tanulni őket, hogy a próbákra jól menjenek. Igaz, változatosság gyanánt néha más darabokat is előszedtem, vagy puszta kíváncsiságból én magam próbálkoztam meg a komponálással, és mi erre a legjobb alkalom, ha nem az, amikor egyedül vagyunk az egész házban?
Igyekeztem most is hasznosan tölteni az időt, még ha ilyenkor is elkél némi pihenő, így amikor a kotta végére érve realizáltam, hogy a reggeli kakaóm is elfogyott, úgy döntöttem, hogy ideje hozni még egy adagot belőle. A szaxofont csak az ágyamra raktam, majd a földön heverő számtalan papírlapot kikerülgetve a konyha felé vettem az irányt a bögrémmel együtt, csak akkor toppantam meg egy pillanatra, amikor rájöttem, mégis itthon van valaki.
- Apu? Már haza is… - kezdtem volna bele, amikor leesett, hogy bár az emlegetett személy is hasonlít, de azért már rég nincs ennyi haja, amikor pedig leesett, hogy ki is csücsül az asztalnál, a szememnek is alig hittem.
- Mathys…? Tényleg te vagy az? – bukott ki belőlem a költői kérdés, hisz ki más lenne? És az arcomon a meglepettség egy szempillantás alatt változott át vidám mosollyá, ahogy oda is siettem hozzá, hogy megöleljem.
- Hát te? Nem is mondták anyuék, hogy hazajössz. – igaz, részletkérdés, hogy szinte sohasem mondják, egyszer csak itthon találjuk a bátyámat, mint ha a szél fújta volna erre – Jó újra látni téged! Most érkeztél? Miért nem szóltál? Ugye most nem állsz tovább olyan hamar, mint a legutóbb? – zúdítottam rá egyből kérdések tömkelegét, miközben a bögrémet az asztal szélére állítottam – Anyuék oda meg vissza lesznek az örömtől, ha hazaérnek. A szokásos családi bevásárlás, ha nem szeretnél kimaradni belőle, a piacon szerintem még elérheted őket. Mondanám, hogy valószínűleg nemsokára hazaérnek, de ismered őket, milyenek… - forgattam a szemeimet, így, hogy én is itthon maradtam, abszolút nőuralom, képesek lennének a fél várost felvásárolni .
- De mesélj, meddig maradsz? Merre jártál? Miket csináltál? – huppantam le mellé a székre, kíváncsian várva az élménybeszámolóját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Mathys Garçon
Civilian

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 190
.

TémanyitásTárgy: Re: Noël & Mathys   Hétf. Feb. 18, 2019 11:24 pm


Noël

Nem mondom, hogy csalódott vagyok a csend miatt, inkább kihasználnám még azt a kis időt, amit magamra szánhatok. Imádom a családomat, minden egyes tagját, de rengetegen vannak és nagyon is hangosak tudnak lenni. Korábban nem tűnt ez fel, csak miután elköltöztem, és minden folyamatos inger eltűnt az életemből. Eleinte ijesztő volt, most már mindkettőhöz tudok alkalmazkodni, csak egy kis átállási idő kell.
Ebben segít a kávé is, felserkenti az agyam, hogy készen álljak minden kérdésre és megdöbbent állra, ami csak lezuhanhat miattam a közeljövőben.
Nem is kell olyan sokat várnom, mint arra számítottam, az első korty éri csak el a torkom, valaki máris apának hív, és hacsak nem rossz házba nyitottam be, egy aprócska féleértésről lehet szó.
- Azért remélem, látszik, hogy még nem hullott ki az összes hajam... Szia! - vigyorodok el, ahogy felemelkedem a székről, hogy fogadhassam egyetlen és kedvenc kisöcsém ölelését. Nincsenek olyan hosszú fürtjeim, mint neki, de ez szándékos, oké? Nem vagyok még vénember! - Te megint nőttél, mi? - kérdezem viccesen, ahogy megkócolom a haját. A télen voltam itthon, és bár nem úgy látom, mintha azóta húsz centit nyúlt volna, de ez egy olyan kérdés, amit gyerekeket látva mindig fel kell tenni. Már csak a hecc kedvéért is.
- Anya azt mondta, nem volt teljes a szülinapos családi ünnepsége, reméltem, hogy még bepótolhatom - kacsintok rá az öcskösre. Persze, nem csak ezért jöttem, de mindent a maga idejében. Így is elég nagy baj volt, hogy nem jöttem haza a megünnepelni... Mégiscsak felnőtt lett, no! A kis totyogós!
Most pedig lehengerel a dumájával, csodálkozom, hol kap vajon levegőt, mert egy pillanatnyi szünetet sem hallok. Csak nyomja és nyomja, és meg vigyorgok, mert esélyem sincs válaszolni.
- Nem is értem, miért nem akartál menni - nevetek fel jóízűen. Nincs az a férfiember, aki ép ésszel bírná a hosszú (keserves) órákig tartó válogatást és próbálgatást, legyen szó zöldségekről vagy éppen ruhákról. Amit először megfogsz, biztosan nem jó! - Inkább nem megyek utánuk, egyszer biztosan hazaérnek maguktól is. Nem sietek. Most... maradok egy darabig. - Egész nyáron, ami azt illeti, de hiába találtam ki ezer egy módot, hogyan mondjam el, az új tanárával áll éppen szemben, egyik sem tűnt megfelelőnek.
Észreveszem az üres bögrét.
- Hű, egy ilyen meséhez szükség lesz az utánpótlásra!
Nem ülök vissza. Mágia helyett a kezeimet használom, hogy tejet és kakaóport melegítsek neki össze. Mindig is szerettem ezt csinálni, pedig sosem tartottam magamat egy gondoskodó típusnak.
- Legutóbb Normandiában voltam, a kikötő mellett béreltem egy... kis sufnit. Fele akkora volt talán, mint a szobánk, és mindig hal szaga volt. Még a kocsiban is érezni. - Fintorogva a levegőbe szaglászok, miközben az elkészült kakaóját elé teszem, én pedig újra a kávém mellé ülök. Idebent szerencsére nem érezni. - Pár hete meg életemben először és utoljára fogtam egy halat! - mesélem büszkén, majd ki is nevetem magam, amiért ezt valódi teljesítménynek gondolja bárki. Nem meglepő, hogy nem volt elég, bár megfordult a fejemben, hogy a tanítás sem lesz ínyemre való, nem rontom el a jó megérzéseimet. Eleget csapongtam már, ahogy anya mondaná. Ki tudja, akár igaza is lehet.
- Hogy vagy, öcskös? Miben zavartalak meg? - Biztos vagyok benne, hogy kihasználná az üres ház adta lehetőségeket - csak azt nem tudom, milyen céllal. Bármennyire is furcsállom, úgy tudom, nem hordja haza a lányokat.


Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Noël Garçon
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Noël & Mathys   Kedd Feb. 19, 2019 6:38 pm

- Még… nem, az összes még nem… de ha oldalt egy kicsit jobban megnöveszted, akkor úgy fésülheted, hogy takarja a kényes részeket. Vagy hogy ne fázzon meg a fejed. – szemtelenkedek egy sort, mert sejtem, hogy milyen sanyarú lehetett az elmúlt hónapokban mellőznie az ehhez hasonló testvéri ugratásokat.
- Nem tudom, lehetséges. – vonok vállat vigyorogva, miközben arrébb lököm a kezét, csak hagyja békén a hajamat! Növessze a sajátját, ha ennyire irigykedik, de azért én sem vagyok rest visszaszólni – Mi az, Mathys, csak nem ennyire zavar az, hogy lehagytalak magasságban? – ezt a hajkócolásért, csak hogy érezze a törődést, és bár igaz, lehet, hogy ebben sikerült lehagynom, másban viszont egyelőre nem nagyon sikerült eddig.
- Nem is volt. Látod? Pedig én ott voltam, amikor a tizennyolcadik szülinapodat ünnepelte a család! – játszok rá a számonkérésre, bár az lett volna a szép, ha nem így történt volna… tekintve, hogy hány évvel idősebb tőlem, 11 évesen mégis merre tekereghettem volna, ha nem itthon? Sőt, még a tortasütésben is segítettem anyának! Persze azért nem kell komolyan venni a tettetett sértődésemet sem, elvégre amilyen világjáró lett a bátyámból, nem is vártam el, hogy csapot-papot hátrahagyva hazarohanjon csak azért, mert szülinapom van (bár tény, hogy meghatódtam volna, ha tényleg így alakul). Mindenesetre örültem, hogy legalább most itt van.
- A jóból is megárt a sok, tudod. És amúgy is többet volt szerencsém a lányokat elkísérni vásárolni, mint neked. – grimaszoltam egyet, mert hát amíg fiatalabb voltam, addig hiába rimánkodtam anyuéknak, felügyelet nélkül nem maradhattam itthon. Hála az égnek, hogy legalább az elmúlt pár évben sikerült megértetnem velük, hogy nem hiányzok én nekik a vásárlásnál… talán csak aput sajnálom, aki sofőr lévén kénytelen velük menni.
- Egyszer biztosan… - sóhajtok együtt érzően, de majd megtapasztalja a bátyám, milyenek is ezek a körutak, ha még ebédidőre sem érnek haza a többiek – Ezt viszont örömmel hallom! Úgy is olyan keveset voltál itthon az elmúlt időszakban. – teszem hozzá némi szomorúsággal a hangomban. Megértem, hogy élte az életét, járta a maga útját, de attól furcsa volt megszokni, hogy már a nyári szünetek alatt is alig láttuk, ellentétben azzal, amikor még ő is a Beauxbatons-ba járt.
- Az aztán élmény lehetett. De akkor legalább nem lesz hiányérzeted, ha jól emlékszem, ebédre is valami halat akarnak sütni. – gondolkoztam hangosan – Apropó, a szobátok… most már a szobánk. Pár hete átköltöztem, amikor anyu régi ismerősei jöttek néhány napra látogatóba, aztán a vendégszoba kevésnek bizonyult. Bocsi a rendetlenségért így előre is. – figyelmeztettem, egyrészt, hogy úgy viselkedjen, másrészt meg, hogy ne lepődjön meg. Bár gondolom kettőnk közül nekem lesz furább az, hogy valakivel osztozni kell a szobán, elvégre ő hány éven át osztozott Theóval rajta, én meg egyedül…
- Mármint kézbe? Vagy pecabottal? – kérdezek rá vigyorogva, miközben a kakaóval bíbelődik, mert azért nem mindegy. A végén még ebéd előtt egy halpucolást is nyerhet a család jóvoltából!
- Hogy én? Elvagyok, megvagyok, igazából semmi extra, csak a szokásos. Igazából semmiben, az év eleji műsorra gyakoroltam, ha már ilyenkor senkit se zavar a „kornyikálás”. – jött az újabb grimasz, igaz, ha otthon vannak, akkor se nagyon zavartatják magukat a többiek, valami bűbájjal mindig megoldják, hogy ne visszhangozzanak a szaxofon erőteljes dallamai az egész házban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Mathys Garçon
Civilian

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 190
.

TémanyitásTárgy: Re: Noël & Mathys   Kedd Feb. 19, 2019 10:13 pm


Noël

- Ejj, de felvágták a nyelved! - Igazán jó visszavágásra már nem telik, jobban tartok tőle, hogy még nagyobbal tromfolna rám, és a végén kiszaladna a számon, hogy büntetőmunkára küldöm. Na, azzal aztán nem tudna vitatkozni! Nem mintha szándékomban állna ilyesmit tenni vele (amennyiben mintadiák marad, persze), de egyelőre fogalmam sincs, hogyan oldjuk majd meg a kínosabb szituációkat. Három testvéremet is taníthatom... Hogy lehetek ilyen szerencsés?
- Ahh, ugyanmár, majd akkor aggódom, ha valami igaziban próbálsz legyőzni. - Az, hogy felém nőtt egy centivel, semmit sem fog elvenni a magabiztosságomból. Talán csak az zavarna, ha egy csajomat csapná le a kezemről - de talán nem is sajnálnám tőle. Nem is kéne meglepjen, ha a kölyökképével nagyobb sikereket aratna nálam. Az ilyen rendes gyerekek meg is érdemelnék a figyelmet. - Mondjuk, ha jobb kocsid lenne, mint nekem. - Ez a másik dolog, amivel még elő lehetne csalogatni az önérzetességemet, azt hiszem.
- Mintha lett volna választásod! - vigyorodok el gonoszkásan. - Utólag bevallhatod, hogy jobb lett volna a játszótéren tölteni azt a délutánt. - Mindig is apró kölyök volt hozzánk képest, és ez egy olyan különbség, amit sosem hozhat be. Ezért fogok élete végéig barackot nyomni a fejére (még ha pipiskednem is kell, hogy elérjem), kakaót főzni neki és am blokk csupa szeretettel szívni a vérét, ahogy az a testvérek dolga.
A lányok dolga pedig, hogy a fiúk idegeire menjenek. Ez törvényszerűség.
- Hála az égnek! Csak azért, mert rajtad még nem mutatkoztak meg ennek a hatásai, lehet, hogy voltak. És majd előjönnek. Örülök, hogy megúsztam! - Egy nővel is kín boltba menni, nem hát hárommal! Na jó, talán Coline-nal még elbírnék most is, de a kettő törpillával együtt biztosan nem.
Jobb hát nekem itthon, egy kis boypower utánpótlás. Könnyebb is visszazökkenni az itthoni életbe, ha nem mind egyszerre ugranak nekem (persze, csak szeretettel).
- Azért ne örülj ennyire, a végére azt kívánod majd, hogy húzzak el - emelem fel a kezeim védekezően. Az egy dolog, ha több időt tölthetsz a testvéreddel, és az egy másik, amikor minden nap hallgatnod kell, ahogy egy "végtelenül unalmas" témáról órákig papol. És most nem a szexuális felvilágosításra gondolok - az már megvolt, és szerintem tök izgalmasan adtuk elő.
Mondjuk nem hiszem, hogy a játékbabák bevonása segítene a mágiatörténet átadásában, elgondolkozhatok rajta.
Halakra, viszont gondolni sem akarok.
- Csak azt ne! - vágok rémült képet. - Küldjünk utánuk baglyot! Írd meg nekik, hogy... hogy csak halat ne. - Azt asztallapra döntöm a homlokom, mintha eljött volna számomra a vég. Az elmúlt tizenöt évben nem veszekedett velem anyám, mert bármit is a tányér szélén hagytam, de talán ma újra eljött egy olyan nap.
- Mi? Hányan jöttek, hogy nem volt elég? Te jó ég, ez a ház hatalmas! - Persze, minden csak nézőpont kérdése, de mivel láttam már embereket ennél sokkal kisebb helyen is élni, igenis nagynak gondolom. - Hát, figyelj, ha belaktad már, nem lökdöslek ki... De az ágyam a helyén van még? Csak azon csinálj helyet, nincs sok cuccom úgysem. Buli lesz! - dörzsölöm össze a tenyereim. Évek óta nem volt már szobatársam, és bár vénültem ez idő alatt, a lényeg nem változhatott. - Remélem, nem horkolsz. Vagy beszélsz álmodban? Théo sokat dumált. - Régi szép idők!
- Ja! Először kifogtam, aztán meg meg. Gusztustalan egy teremtés volt. Áldom a felmenőinket, amiért megtanultak varázsolni. - Sosem vetettem meg a kétkezi tevékenységeket sem, de vannak bizonyos dolgok, amikben a kényelmesebb jobb is nekem. Hangszeren sem tanultam meg játszani, úgyhogy csodálom az öcsipókot, amiért ilyesmire hajlandó időt szánni.
Kétségtelen, hogy más dolgok érdekelnek minket.
- Na, milyen műsor? Mikor lesz? Lehet menni szurkolni, ugye? - Megint összedörzsölöm a tenyereimet, mintha az életem leghőbb célja az volna, hogy kínos helyzetbe hozzam a rokonaimat, pedig a lelkesedésem és a támogatásom őszinte. Más miatt el sem mennék egy ilyen... kulturális eseményre.


Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Noël Garçon
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Noël & Mathys   Pént. Feb. 22, 2019 10:20 pm

- Akkor viszont kezdd el trenírozni csöpp lelkedet, Math, mert a húgainkhoz képest én labdába se rúgok ilyen téren! – lehet, hogy volt némi túlzás a dologban és ennyire még sem vészes a két kiscsaj, de ettől függetlenül jó érzés volt, hogy végre nem én vagyok az elszenvedő fél, hanem kedves bátyámat erre fújta a szél.
- Mondod ezt úgy, mint ha te olyan aggódós típus lennél. Vagy én olyan versengős… - teszem hozzá, mert lehet, hogy Theóval napi szinten ment köztük a versengés, de miután köztünk már elég nagy volt a korkülönbség, nem igazán… a lányokkal meg megint nem sűrűn, inkább egymással versengenek, ha úgy van.
- Jogosítványom sincs, szóval attól egyhamar nem kell félned. – abban sem vagyok biztos, hogy lesz valaha, a közeljövőben legalábbis nem terveztem ilyesmit. Épp elég lesz most az utolsó év a suliban, a vizsgák, meg úgy egyáltalán kitalálni, hogy merre tovább?
- Ugyan, annyira nem volt vészes, egyszer ki lehetett bírni. – legyintek nagylelkűen, nehogy már itt sértődés legyen a vége, holott megérdemelné, amiért ő kihagyta az enyémet. Az egyetlen szerencséje, hogy jobban hiányzott, mint hogy ilyeneken puffogjak neki, meg amúgy sem vagyok az a sértődős fajta.
- Remélem, hogy nem is fognak! – vágom rá gondolkozás nélkül, mielőtt eszembe jutna, hogy azért én is bele tudok lendülni a vásárlásba, ha úgy van, csak épp nem a ruhaboltban nézelődve, hanem mondjuk egy könyvesboltban a különböző köteteket bújva, vagy épp kottákra vadászva. De legalább nem nagyon hiányzik ilyenkor az, hogy bárki is elkísérjen, így egyrészt nem is szokott lenni, aki sürgessen, másrészt én se teszem pokollá más életét.
- Dehogy küldök, szerencsétlenek hagy pihenjenek! Ne legyél ilyen finnyás, a hal egészséges. Vagy mást nem, baguette és sajt mindig akad itthon. – dobtam be a „B” verziót, ha nem jönne be neki a menü. De fogadni mernék, ha anyu megtudja, hogy a pici fiacskája ismét hazaállított, egy szemrebbenés nélkül megváltoztatja a menüt csak azért, hogy Mathys kedvére tegyen vele, szóval nem is értem, miért drámázza túl így a helyzetet.
- Hát ez az…! – felelem sokatmondó tekintettel, ha ekkora nagy házban még arra az egy férőhelyre is szükség volt, akkor képzelheti, hogy milyen vendéglátós „buliból” maradt ki. A mázlista. Nincs bajom azzal, amikor valaki vendégségbe jön hozzánk, de amikor egy kisebb hadseregnek beillő ember állít be egyszerre, az azért már nem csak para, de fárasztó is, pláne, mert anyu se bírná egyedül tartani a frontot, varázslatok ide vagy oda, szóval mindenki be van fogva, hogy segítsen.
- Milyen kedves tőled… És igen, az ágyad a helyén van. – feleltem – Fiúszoba… szerinted? Ne parázz, mire aludni akarsz, csinálunk helyet rajta. – tettem hozzá vigyorogva, ami pedig a bulit illeti, csak értetlenül vontam fel a szemöldökömet, mert így hirtelen nem nagyon tudtam elképzelni, hogy mi lesz benne az… hajnalig sztorizgatni fog nekem a normandiai kalandozásairól, vagy mi a szösz? De majd meglátjuk, mire oda jutunk.
- Komolyan? Ezt nem is tudtam. – válaszoltam meglepetten, de a kérdésre csak megráztam a fejemet – Nem tudok róla, hogy horkolnék, legalábbis Coline és Aline még nem panaszkodtak.  Hogy beszélek-e, azt passzolom, de anyu szerint még mindig csikorgatom a fogam álmomban. – vontam vállat, biztosat erről se tudok mondani, szóval ha holnap reggel Mathys karikás szemmel ébred, akkor nyilatkozhat a témáról.
- Nem is tudtam, hogy ilyen kényeskedő oldalad is van. – ámultam el, mert annyira csak nem lehet a világ kézbe fogni egy halat – Fogadni mernék, hogy pucolni már nem te pucoltad meg. – teszem hozzá, bár ha szeretné, még kipróbálhatja, ha hazaér a család többi része. Csak a teljesség kedvéért, majd bedobom anyunál az ötletet, hogy a bátyó szívesen átvállalja.
- Nem, nem lehet, ha csak nem akarod újra járni a sulit. A szokásos tanévnyitó ünnepség, tudoood… - emlékeztetem rá, elvégre nem ez az első alkalom, de akkor jó tudni, hogy ennyire tartja észben a kistestvérei dolgait – vagy épp ennyire figyel rájuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Mathys Garçon
Civilian

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 190
.

TémanyitásTárgy: Re: Noël & Mathys   Vas. Feb. 24, 2019 12:40 pm


Noël

Fájdalmasan felnyögök, de nem kísértem a sorsom faggatózással, hogy szerinte hogyan fognak reagálni a látogatásomra. Talán így is korán jöttem, elég lett volna augusztus végén hazaesnem... de így talán megbékülnek és újra jóban lehetünk az iskolakezdés előtt.
- Még kicsi vagy, nem tudhatod, milyen leszel - vigyorgok rá. - De ne aggódj, nem haragszom majd, ha jobb leszel valamiben. Sőt. Legyél valamiben mindenkinél jobb! - A tesós évődésnek ezúttal nagytesós támogatással vetek véget. Másnak nem is tanácsolnék ilyesmit, de a saját példámon megtanultam, hogy átlagosnak és nem-rossznak lenni még közel sem elég, ebből pedig ő igazán tanulhat.
Fogalmam sincs, hogyan lett ilyen rendes a kisöcsém - na jó, Théótól tanulhatott a kedvességről, és a szüleink is inkább erre hajlanak... Akkor inkább az a kérdés, én mitől lettem csípős és cinikus?
Felnevetek a heves tiltakozásán, de biztos vagyok benne, hogy ez nem kérés kérdése. A végén ő is shopping függő lesz - de ha hasonló lelkesedésű lányt talál, még jól is jöhet neki.
Noël nem érzi át a helyzet súlyosságát, ezért abbahagyom a drámázást. Megnézném, hogy három hétnyi halszag után mennyire lelkesedne az abból készült bármilyen ínycsiklandó ételért is, de jó, nem finnyázom, kibírom nagyfiú módjára.
- Azzal is jóllaknék, ígérem! - Persze, anya nem értene ezzel egyet, de ezt is hagyjuk meg a jövő gondjának.
Örülök, hogy a szüleink még mindig aktív társasági életet élnek - legyen az családon belül vagy baráti körben, de nem unatkoznak. Korábban is megszokottak voltak a látogatások, vagy hogy éppen mi mentünk valahová, viszont azt is meg kell mondjam, örülök, hogy ez már számomra nem jelent kötelező programot.
Láthatóan indokolatlannak tartja a lelkesedésemet, ezért úgy döntök, hiszek neki és visszaveszek belőle. Nem mintha azt terveztem volna (főleg nem abban a fél másodpercben, mielőtt kiszaladt a számon), hogy valódi bulit csapunk, de mégiscsak régen voltunk már összezárva.
- Uh tényleg? - Elhúzom a számat a fogcsikorgatásra. - Az nem fáj? - El sem tudom képzelni, miért csinálna ilyet bárki álmában, de azt sem, hogy lehet hangos. Brr! Remélem, azért már kinőtte, anya pedig csak rémeket hall.
Szerényen megvonom a vállam, ezek szerint tudok még meglepetést okozni. Nem mintha általában sokat panaszkodnék, a családomon kívül senkit sem tüntetek ki ilyen különleges nyíltsággal.
- Nem, azt passzoltam - rázom meg a fejem. - Viszont segédkeztem a sütött vacsora elkészítésében! - Ez is valami, nem igaz? Még szegény szakácsnénak több gondot okoztam, mint hasznos hoztam volna, talán kellemes emlékként gondol majd rá a jövőben is. - De fel se ajánld, hogy akkor vessem bele magam az előkészületekbe, nem váltam varázsütésre konyhatündérré. - Ha egyedül él az ember, néhány dolgot meg kell tanulnia, de mindannyian jobban járunk, ha a konyha anya bázisa marad.
Valamiért nem sikerült összeraknom, hogy az év eleji műsor a tanév elején kerül megrendezésre, a Beauxbatons-ban, diákoktól a diákoknak. Nem tudom, hogy ennyire öreg vagyok vagy egyszerűen leálltak a gondolataim?
- Már miért ne mehetnék el a tanévnyitóra? Véndiák vagyok vagy mi a szösz. - Most szívesebben verném az asztallapnak a homlokom, hiszen előbb-utóbb úgyis kiderül, nem igaz? Miért is lenne jobb, ha pont ezen az emlegetett ünnepségen integetnék rá, hogy 'csá, tes, maradok egész évben'? - Sőt, ami azt illeti... Azért jöttem haza, mert új munkát találtam. Ami biztosabb és hosszabb távon is tudnám csinálni, azt hiszem. - Másképpen el sem vállaltam volna, bár egyelőre csak egyetlen évről volt szó - a pontosítás még várat magára. Előre viszketek a késztetéstől, hogy tovább álljak, de egy kis kitartást most jobban szolgálná az érdekeimet. Remélem, a családi kapcsolataimra is inkább pozitív hatással lesz...


Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Noël Garçon
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Noël & Mathys   Hétf. Feb. 25, 2019 7:35 pm

- Hééé! Kikérem magamnak, nem vagyok kicsi, már elmúltam tizennyolc. – háborodok fel a kijelentésén, pláne, hogy úgy adja elő, mint ha minimum a nagyapám lenne. Igaz, van közöttünk hét év, de annyira talán nem generációs szakadék, hogy úgy beszéljen, mint valami vénség. Bár mondjuk, ha annak érzi magát… kemény lehet az élet tanárként.
- Akkor mégis hogyan várhatják el, hogy most döntsek arról, hogy mivel akarok később foglalkozni?  - szólaltam meg töprengve, miközben az ujjaimmal szórakozottan kopogtam az asztallap szélén – Mathys? Te honnan tudtad, hogy a suli után mit akarsz csinálni? Vagy hogy döntöttél? – emeltem a tesómra a tekintetemet, mert egyre aktuálisabbá vált részemről is a téma, kár, hogy halvány elképzelésem sem volt, hogy mi lenne a jó döntés, vagy épp merre tovább.
- Te is tudod, hogy az a desszert… - grimaszolok a válaszát hallva, mint ha csak anyát idézném,  de aztán csak a fejem csóválva nézek a bátyámra – Most őszintén… a kisfia ki tudja mennyi idő után hazaesik, szerinted főzne olyat, amit nem szeretsz? – ha nem egyenesen a kedvencét! Mert megértem, hogy ennyi emberre főzni nem kis munka, és sokszor nem is szokott annyira kívánságműsor lenni, hogy mit szeretnénk, de hát na, Mathyst azért mégis csak ritkábban fújja erre a szél, tuti, hogy anya majd’ ki fog ugrani a bőréből, ha meglátja.
- Hát, nekem nem. Ha egész éjjel forgolódni fogsz, mert nem tudsz aludni tőlem, az már lehet, hogy fog. – teszem hozzá vigyorogva, de mást nem majd reggel nyilatkozik a témáról, én úgy alszok esténként, mint a bunda. Az se kizárt, hogy valami hülyeséget álmodok, és azért…
- Mon dieu, te a konyhában? Hát ezt már nevezem! Mondtam már, hogy milyen büszke vagyok rád? – húzom az agyát, ha esetleg Normandiában nem tették volna eleget. Mondjuk a testvéri szeretettel úgy sem ér fel semmi, szóval betudhatja úgy is, hogy most pótoljuk a kiesett időt.
- A te idődben még szokás volt, hogy a véndiákok is megjelennek rajta? – néztem rá értetlenül, ezúttal én hivatkozva rá úgy, mint ha legalább valami száz éves vénség lenne – Ha nincs jobb dolgod, végül is… miért ne? Engem nem zavar. – vontam vállat, hála az égnek nem voltam az a rettentően lámpalázas típus, aki egyből zavarba jön, ha közönség, vagy ne adj’ isten valami ismerős előtt kell zenélni, bár ha marad legalább pár napot, akkor gyakorolni is biztosan fog hallani. Lehet, hogy mire eljön a tanévkezdés, még meg is gondolja magát, és kiélvezi az itthoni csendet?
- Új munkát? Na mire vársz, mesélj! – lelkesedek be ismét, hogy aztán az egyik lábamat magam alá húzva, no meg az újabb bögrényi kakaóra lecsapva hallgassam, ezúttal mi lesz az? Kicsit azért irigykedtem rá, hogy ilyen nagy világjáró lett belőle, és lehet, hogy nem volt minden munkája egy leányálom, de szerettem hallgatni a történeteit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Mathys Garçon
Civilian

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 190
.

TémanyitásTárgy: Re: Noël & Mathys   Pént. Márc. 01, 2019 2:47 pm


Noël

- Kedves akartam lenni, és te csak ezt hallod? Chö! - Így próbálja meg bátorítani az ember! Kisfiú még, ha mondom, én is gyerek voltam még tizennyolc évesen is, sőt, sokszor most is ugyanolyannak látom magam, mint akárcsak tíz évvel ezelőtt. Mondjuk ki, lassan őszülni és kopaszodni fogok, az arcomat pedig legalább kétnaponta borotválnom kell, de ez sem változtatta meg az érzést. Engem. Talán soha fel sem növök és kár lenne hozzám hasonlítgatni az érett kisöcsémet.
- Hidd el, ők sem tudják, hogyan várják el. Csak ezt mindenkitől elvárják. - Ördögi kör ez, amit megtörni nagyon nehéz lenne, könnyebb hagyni, hadd forogjon. Egyszer úgyis rájön az a gyerek, hát nem igaz? A fő, hogy kijárta az iskolát, megállhat a saját lábán. ... Még ha ez ilyen könnyű lenne!
Egészen megmakkanok, amikor felteszi a kérdést. Habár a témából és nagytesói kötelességeimből gondolhattam volna, hogy ez a pillanat eljön majd, naivan azt gondoltam, hogy mind tisztán látják, nem találtam meg a helyem a világban. Ezek szerint Noël a naiv kettőnk közül... vagy csak jobban hasonlít rám, mint azt gondoltam?
- Nem tudtam. Ami azt illeti, még most sem tudom. Próbáltam tanítani, talán arra emlékszel, mikor még itthon voltam akadt pár magántanuló, akinek segítettem; de azóta.. szerintem mindent csináltam már. Dolgoztam kocsmában, építkezésen... Jártam varázstalan iskolába, kipróbáltam az átoktörést... Azt mondjuk élveztem. - Megvonom a vállat. - Igazából mindet élveztem, de még nem jöttem rá, melyiket tudnám életem végéig csinálni. - Az elmúlt öt évet csak ennek szenteltem - természetesen egészséges kikapcsolódással vegyítve -, és ha meguntam egy szakmát vagy helyet, egyszerűen továbbálltam. Az egyetlen dolog, ami állandó volt az életemben, az az utazás élvezete és a tudásvágy. Felfedeztem a hazámat, a különbségeket az emberek között és nagyon sok furcsaságra is magyarázatot találtam - többnyire a történelemben. Tudom azt is, hogy szeretem a figyelmet és ha a kezemben lehet az irányítás. Ezért gondolom most, hogy jó lehetőség lehet a tanítás.
- Remélem, te hamarabb rájössz. Inkább Théótól kéne tanácsot kérned, ő így megtalálta az útját. - Csettintek, hogy szemléltessem a döntése sebességét, még ha tudom is, hogy nem egy pillanat alatt történt. Nehezen tettem túl magam azon, hogy a Francia Minisztérium nem alkalmazott, azonban utólag úgy látom, ott sem lett volna jobb nekem. Még keresem az utam, de egyszer majd megtalálom. Szeretek ilyen vándormadár lenni.
Ártatlanul megvonom a vállam, ugyanúgy, mint anyával szemben tettem, amikor rajtakapott, hogy hátulról szeretném kezdeni az ebédet. Sosem értettem, miért a desszert az utolsó, amikor annak már alig marad hely.. és az a legjobb is!
- Tudod mit, igen! Azt fogja mondani, hogy ezer éve nem ehettem valódi ételt - pedig de -, és hogy egy csomó egészséges dolgot kell belém tölteni a lehető legkevesebb idő alatt. Nem fogja megkérdezni, hogy szeretném-e. - Persze, abban is van igazság, amit Noël mond: percenként megkérdezné, hogy minden ízlik-e és jól érzem-e magam itthon, aztán a többieket is lelkesítené, hogy "ugye milyen jó, hogy Mathys itthon van?", amire persze senki sem lelkesedne be. Majd ha megszoknak, jó lesz, de az első pár napon biztosan a figyelem középpontjában leszek majd és végighallgathatják minden unalmas történetem, amit anya hallani akar.
Ha cserébe azt főzi majd, amit szeretnék, akkor minden nap egy másik tesó kedvencét kérem majd. Engesztelésül.
Kivéve, ha tényleg ébren tart majd az öcskös fogcsikorgatása, akkor lehet, hogy őt kihagyom a sorból, haha!
- Lehetsz is - vigyorodok el önelégülten.
- Hát kitiltva nem voltak - vágom rá egyszerűen, mintha tényleg nem érdekelne a dolog, azonban már kicsit másfelé járnak a gondolataim. - Ez igazán kedves tőled. Nem zavarlak. - Játszi sértődöttséggel akadok fenn a megfogalmazásán, mintha eddig tepertem volna, hogy minden eseményen biztassam a művészetét. Ez az igazi varázslat, hangokat előcsalni valami nagy izéből, amik nem is sértik a fület! Nem tudom, mennyit fejlődhetett az elmúlt időben, de már legutóbb is megúsztam a fejfájást, úgy rémlik.
Most viszont saját magamra hozom a bajt, könnyen lehet még ebből fejfájás. Visszamondani már nem fogom a jelentkezésem, de szeretném, ha már most jól indulna az év.
- Um, hát, tanítani fogok megint. De ezúttal nem egy-egy diákot, meg otthon, az elég unalmas volt. - Főleg, ha nem kedveled azt az egy szem diákot! Márpedig én ritkán kedvelek valakit csak úgy, aki pedig korrepetálásra szorul, többnyire elég lusta, ezáltal ellenszenves a számomra. Megdörzsölöm a csupasz arcom, majd az állam, de nem húzom sokáig az időt. - A Beauxbatons-ban töltöm az évet, ha a csillagok is úgy akarják. Meg az igazgató, főleg. Még nem beszéltünk személyesen. Ezért jöttem haza. - Hát bevallottam mindent, most jöhet az ítélet! Remélem, a jelenlétem iránti lelkesedése még kitart.


Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Noël Garçon
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Noël & Mathys   Vas. Márc. 03, 2019 5:40 pm

- Igen, mert nem igazságos, hogy akárhány éves is vagyok, még mindig így hivatkoztok rám, holott vannak kisebbek is a családban. - teszem hozzá némi duzzogással, holott tisztába vagyok vele, hogy Théo és számára tök mindegy, mennyi idő telik el, úgy is a kisöccsük maradok, amíg világ a világ. Hiába, ez egy olyan távolság, amit sehogy sem lehet leküzdeni.
- Köszi tesó, ezzel aztán most sokat segítettél! - dőlök hátra a székemen, a tenyerembe temetve az arcomat, mert áááh! Miért ilyen nehéz? Vagy csak én kattogom túl az egészet, és közel sem kéne? A végeredményen sajnos egyik sem változtat semmit.
- Nem? - kérdezek vissza, miközben meglepetten pislogok rá, amikor pedig közli, hogy még most sem tudja, csak még magasabbra kúszik a szemöldököm. Aztán csak kíváncsian hallgatom, miközben mesél, hallgatva azt a megannyi dolgot, amit már kipróbált, és mégsem vitte közelebb a megoldáshoz.
- Valami ilyesmi a baj velem is. Van több tantárgy, amit szeretek, vagy aminek nyomán el lehetne indulni valamilyen irányba, de hogy melyik illene hozzám leginkább, vagy melyiket szeretném élesben csinálni, azt nem tudom. - mert gondolom, hiába nem könnyű az iskola sem, a munka még egy fokkal több felelőséggel és nehézséggel fog járni, mint a szépen megtervezett, beütemezett órarendünk betartása.
- Vagy melyik az, amelyikbe nem fásulnék bele hosszú távon, vagy utálnám meg... - teszem hozzá, mert az se egy utolsó szempont. A minisztériumi munkák is jól hangzanak, de tényleg olyan izgalmasak, mint amilyennek beállítják őket? Vagy az csak egy apró szelet a temérdek papírmunka mellett?
- A mázlista! Akkor majd ő lesz a következő, akit elkapok a téma kapcsán, hátha van valami tuti tippje. Bár gondolom akkor már megosztotta volna veled, nem? - kérdezek vissza, amolyan költői kérdésnek szánva a szavaimat, mielőtt még tovább röppennénk a vacsi témára, hátha abban nagyobb eredményeket sikerül elérni.
- Akkor készülj - saláta, párolt zöldbab, hagymakrémleves, meg a többi... - tipikusan francia kaja, de hát Mathysnek aztán nem kell bemutatni, gondolom annyit nem változott anya recepttára sem az évek alatt. Legalábbis ha én ennyi év alatt nem igazán fedeztem fel benne változást...
- És el ne feledd a "kisfiam, biztos, hogy ettél te rendesen? Olyan sovány vagy..." kezdető történetet se, némi arccsipkedéssel körítve. - vigyorodok el, mert ez is beletartozott a szokásos repertoárba, akárhányszor hazajöttünk a suliból. Ha anyun múlna, szerintem már mind gurulnánk.
- Ugyan, bármikor. Tudod, ezt hívják testvéri szeretetnek. - vigyorodok el a kis sértődésén, mielőtt még közelebb kerülnénk az igazsághoz, hogy mégis, miért akar annyira ott lenni a nyitókoncerten? Ja, hogy nem is a koncert érdekli? Az már más téma... Elsőre nem is tudom, hogy mit reagáljak, egyszerűen nem áll semmi értelmes szó a számra, de ahogy nyúlik a csend, mint a rétestészta, végül csak leesik, hogy valószínűleg ugrat. Már megint, bosszúból az előbbiért.
- Math! Ez aztán a jó vicc, én meg majdnem elhittem! - meg előtte majdnem félrenyeltem a kakaómat, ahogy meghallottam, mindenesetre most jót derülök a dolgon.
- Ezt nevezem, meddig gyakoroltad, hogy ilyen élethűen elő tudd adni? Szerintem a lányok is simán bekajálják majd. - mondom, és mondom, és mondom tovább a magamét, de miután a bátyám arckifejezése továbbra se nagyon változik, legalábbis nem nevet velem együtt, így én is elbizonytalanodok.
- Vagy.... Azt akarod mondani, hogy ez komoly? Tényleg te leszel a tanárom? - kérdezek vissza óvatosan, most már totál elbizonytalanodva, hogy mi is van?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Mathys Garçon
Civilian

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 190
.

TémanyitásTárgy: Re: Noël & Mathys   Pént. Márc. 08, 2019 10:35 pm


Noël

- De nagyobbak is - vonom meg a vállam, de el is gondolkozom el pillanatra. - Tulajdonképpen igazad van, nem vagy sem kicsi, sem nagy, mivel éppen középen vagy. Bár, ha a lányokat egykorúnak számítjuk... - Megbillegtetem a tenyerem a vízszintes tengelyen a levegőben, mintha egy hánykódó csónak mozgását próbálnám lemásolni. Necces. Ahhoz azonban nem férhet kétség, hogy két idősebb bátyja van, tehát kicsi marad egész életében - még ha nem is a legkisebb, de a mi szemünkben töpörtyű. Vagy hát, nos, Théó nevében nem is nyilatkozhatnék.
Bevallom, hiába voltam én is a jelenlegi helyzetében, nehezen tudok most azonosulni az érzéseivel. Ez olyasmi, amin tényleg mindenkinek át kell esnie, tanácsokat kaphat, de a döntés akkor is az övé, és neki kell azzal élnie. Én persze (talán ezért nem is tartom ilyen véresnek ezt a fordulópontot) úgy döntöttem, hogy nem döntök - ennek láthatja előnyeit és hátrányait is. Ahhoz biztosan elég eszes, hogy mindkettőt észrevegye az én jelenlegi életemből, és remélhetőleg neki megfelelő következtetést fog levonni belőle.
- Hát akkor szóljon erről az éved! Az évvégén már levizsgáztál mindenből, most már úgyis csak azzal fogsz foglalkozni, ami érdekel. - Már a kötelező tárgyakon kívül, ugyebár, mint amilyen a mágiatörténet is. - Ne csak megcsináld a feladatokat meg megtanuld az anyagot, hanem képzeld el, hogy csak azzal a témával foglalkozol. Lekötne-e, elég érdekes-e... ilyeneket kérdezz magadtól. - Ezen a szinten engem nem sok minden fogott meg, úgyhogy jó tanácsnak tartom a szavaimat. Megint csak rajta múlik, mit hoz ki belőle.
Théóval ennél több szerencséje lehet, ezért bátorkodom szolgálatra jelentkeztetni a bátyust. Helyes, kapja csak el!
- Théo próbált nekem is segíteni, de én túlságosan is önfejű voltam ahhoz, hogy hallgassak rá. Egyébként most biztosan jobb tanácsot tud majd adni, mint annak idején, az idővel jobban látja a dolgokat az ember. - Vagy Noëlnek csak nagyobb szerencséje lesz, vagy könnyebben kerül a nagyobb tesóval egy hullámhosszra; kívánom, hogy csak nekem jelentsen ekkora gondot megtalálni a helyem.
Szenvedve felsóhajtok, de elhivatott mosoly is költözik az arcomra.
- Mindenre készen állok! - Anya (szerencsénkre) kimondottan jól főz. Még ha nem is egy mesterséf, és nem is olyan változatos a kaja, mint egy többcsillagos étteremben, minden finom - ezt azért állíthatom biztosan, mert amit én a számba sem szívesen veszek, az a családom többi tagjának ízlik. Most meg, hogy örüljön, még az olyan gusztustalanságokat is megenném, mint a zöldbab... Persze, remélem, az öcskösnek lesz igaza, és inkább kedvemre valót főz majd.
Felnevetek a folytatáson.
- Majd betűrök valamit a pocakom helyére, hogy úgy tűnjön, ott vannak a készleteim. - Hála Merlinnek, nincsenek rajtam felesleges zsírpárnák, és anya sem lehet olyan meggyőző, hogy addig hízlaljon, amíg megjelennek. Lehetséges, hogy az ötvenes években még az volt az ideál, az idők azonban változtak. Betegnek pedig így sem tűnök.
Annál inkább érzem magamon a síri komolyságot, amikor a drága öcsém nevetni kezd, én mégsem tehetem. Melyik része ilyen hihetetlen vajon a dolognak? Mégsem hiszi, hogy képes vagyok egy valódi állást betölteni? Vagy hogy diákokkal foglalkozzak? Esetleg egyenesen azt találja viccesnek, hogy újra egy tető alatt élünk majd?
Csak megfeszül az állkapcsom, ahogy folytatja, nem akarom félbeszakítani sem - hamar leesik neki a tantusz magától is.
- Mágiatörténet, aha. - Felesleges lenne ezt tovább helyeselni. - Ennyire béna? - Mert ha szerinte ez abszolút halálra van ítélve, akkor talán... Még visszakozhatok. Hiába reméltem, hogy ez egy jó lehetőség lehet a családomnál is, ha az ellenkezőjét érném el, bölcsebb lenne más munkakört keresnem. Egyelőre viszont csak abban reménykedem, hogy az elkeserítő első reakciója után valami biztatóbb következik.


Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Noël Garçon
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 13

TémanyitásTárgy: Re: Noël & Mathys   Vas. Márc. 10, 2019 4:23 pm

- Ha a lányokat egykorúnak számítjuk, akkor is középen vagyok. – emlékeztetem, mert a sorrend attól még nem változik, pár perc különbség az van köztük is, de azt hiszem sejtem, mire akar célozni, korban még mindig közelebb állok a húgaimhoz, mint a bátyáimhoz, így hiába a dobogós hely a családban, azért billen a fiatalabbak felé a mérleg nálam. Tudom-tudom, próbáljak pozitívan állni a dologhoz. Most idegesít, hogy kicsinek titulálnak, 50 év múlva majd hogy fogok örülni neki!
- Köszi a tippet, Mathys! Majd igyekszem így állni az utolsó évhez, bár kicsit ennek is olyan a hangulata, mint az újévi fogadalmaknak. Megfogadni könnyű, de betartani? Pláne, amikor az ember így se ér a házi feladatok végére. – sóhajtottam fel a kakaómat kavargatva, és mondhatnám, hogy hol van az még! Javában tart a nyári szünet, de sajnos azt eddig is volt már szerencsém megtapasztalni, ez a pár hét, hónap milyen félelmetes sebességgel repül el, és mire észbe kapnék, már megint az iskolapadban ülök. Bár, így belegondolva, a sulis évek is gyorsan elteltek.
- Reméljük, hogy így lesz. Vagyis én. Ami meg a te önfejűségedet illeti, csak voltál? Vagy lemaradtam valamiről? – kérdeztem vissza kíváncsian, mert ha emlékeim nem csalnak, a bátyám mindig elég makacs fajta volt, és bár lehet, változott valamit az elmúlt évek alatt, igazából ezt csak ő tudhatja. Sokat nem láttám ez idő alatt, bár kutyából nem lesz szalonna, ugyebár…
- Igen? Az király, mert a kertben is lenne mit csinálni, a padlásra is fel kéne hordani pár cuccot, a tetőn is akad javítani való… a többit meg anyuék tudják, szóval jobbkor nem is jöhettél volna, elkél az erősítés itthon. – mesélek neki tovább az itthoni dolgokról, vidám mosollyal a képemen, ha már azt hitte, csak az étkezések kapcsán kell nehézségekre számítania. Mondjuk ő is lakott itthon, valószínűleg nem felejtette el, hogyan is mennek a dolgok, maximum elkényelmesedett egy kissé, hogy kedves szüleink nem akarják minden szabad percét betáblázni valami „ház körüli hasznos teendővel”.
- Hááát, sok sikert! – ha azt hiszi, ezzel megtévesztheti anyut…. mondjuk amúgy sem hiszem, hogy szánt szándékkal akarná felhizlalni, de na, könnyű elcsábulni, amikor mindig akad valami finomság itthon. Nem mint ha a sulis koszt olyam rémes lenne, de no!
De aztán már jön is Mathys nagy bejelentése, amit poénnak hiszek néhány perc erejéig, legalábbis amíg nem kezd kínossá válni a hangulat, hogy nem nevet ő is velem együtt. Na, akkor aztán szép lassan az én arcomról is lehervad a vigyor, miközben hol kétségbeesett, hol reménykedő tekintettel szuggerálom a bátyámat, hogy mondjon valamit – mondjuk, hogy viccel…
- Te jó ég… - túrok a hajamba idegesen, miközben próbálom menteni a menthetőt, már ha van még rajta egyáltalán mit – Nem! Dehogy is, nem arról van szó, csak… - csak mégis, hogy mondhatnám el neki úgy, hogy ne vegye személyes sértésnek? Csak nem kéne már tanévkezdés előtt összerúgni a port a… tanárommal. Milyen abszurd!
- Csak arról van szó, hogy… nem tudom, mennyire tudsz róla, de a mágiatöri nem tartozik éppenséggel a kedvenc tantárgyaim közé. – húzom el a számat, és akkor még finoman fejeztem ki magam. Bukni mondjuk nem buktam belőle egyszer se, de nem sok híja volt.
- De biztos szuper tanár vagy, másképp fel se vettek volna. Gondolom… - folytatom bizonytalanul, amikor eszembe jut, hogy milyen ironikus is. Vajon ő is annyira van tisztában az én sulis jegyeimmel, mint én az ő tanári pályafutásával? Vagy őt azért jobban érdekelte, hogy a kistesók milyen szintet hoznak a suliban?
- Remélem, azért egy ilyen kezdés után azért nem leszek minden órán beégetve az osztály előtt, vagy büntetőmunkára ítélve. Muszáj egyáltalán bejárnom? Nem lehetne, hogy kölcsönösen nem piszkáljuk egymást, aztán majd a vizsgán találkozunk? – vagy a másik oldalról megközelítve, lehet ilyet egyáltalán? Hogy ilyen közeli hozzátartozóm legyen a tanárom? Most azért sajnálom, hogy mágiajogon nem figyeltem oda jobban, bár abban sem vagyok biztos, hogy volt szó ilyesmiről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Mathys Garçon
Civilian

Kor : 25
Hivatás : Beauxbatons: mágiatöri tanár
Hozzászólások száma : 190
.

TémanyitásTárgy: Re: Noël & Mathys   Vas. Márc. 17, 2019 6:52 pm


Noël

Szerintem nem, mert akkor második, mert a lányok ugyanott vannak, tehát... Bár ez a fajta matekos logikázás nem az én pályám, úgyhogy inkább csak megvonom a vállam, és ráhagyom. A lényeg, hogy középső, szóval az öcsikém marad élete végéig, de még halálunk után is. Soha nem hagyhatja ezt maga mögött. Meg ne is akarja, mert sehol sem találhatna még egy olyan jó bátyót, mint Théo! Engem nyilván könnyebb lenne pótolni.
- Hát az biztos! Majd hétvégente megkérdezem, hogy haladsz - vigyorodok el, nagyon jó ajánlatot téve, még ha egy kicsit el is szólom magam. Persze, levélben is megkérdezhetem, nem? Fontos nekem az öcsém boldogsága, és a boldogságához az vezet, ha jó pályát választ - miért is ne törődnék kiemelten ezzel a témával?
- Ha-ha - horkantok fel, bár van értelme a kérdésnek. - Egy kicsit lefaragtam belőle. Talán. Maradjunk ennyiben. - Sosem volt célom, hogy megváltozzak, jobb ember legyek, mert nagyon is szeretek olyan lenni, amilyen vagyok, még ha ezzel nem is nyerem el mindenki tetszését. Tisztában vagyok vele, hogy szinte lehetetlen meggyőzni engem bármiről is, amit nem támogatok már az elején, viszont azt szeretném hinni, hogy egy kicsit nyitottabb és türelmesebb lettem. Persze, abban biztos vagyok, hogy csak a megfelelő emberek mellett vagyok képes is megzabolázott jószág lenni, ahogy ahhoz sem fér kétségem, hogy ez hosszútávon nem lesz egyszerű feladat.
Szerencse, hogy Théo és a bölcsessége a Beauxbatons mellett él.
Felnevetek a felsoroláson, és védekezőn felemelem a tenyereim. Ebből azért nem kérek, ha nem muszáj.
- Sss, én most részben vendég vagyok! Egyébként sem értem, miért nem oldják meg ezeket varázslattal, sokkal egyszerűbb és gyorsabb lenne, mint a rossz kölkeiket noszogatni, hogy haladjanak. - Az egész fiatalságunk ezzel a kérdéssel telt, még ha érkeztek is rá válaszok (a varázstalan szomszédok miatt; a munka miatt; miért kérdezel ilyet, az anyád vagyok, csináld, amit mondtam; bármikor szükséged lehet erre a tudásra; stb.), egyik sem győzött meg minket igazán. Habár szívesen segítek, azért remélem nem dolgosan-szorgosan fog telni a nyaram, amit végre itthon töltök.

Nos, rosszabb reakció is érkezhetett volna. Az az igazság, hogy nem tudtam egészen előre számítani, mivel kell majd számolnom, úgyhogy egy lehetséges forgatókönyv sem született meg, csupán a saját beszédemet gyakoroltam. Több módon is ki tudom fejezni, hogy ez nem lesz ránk káros hatással, és hogy tudok majd szépen lavírozni testvér és tanár között... Na meg, nagyszerűen ki tudom emelni, hogy ez mennyi plusz időt jelent, amit eddig elvesztegettünk - miattam.
A nevetést viszont nem tudom viszonozni, úgyhogy csak várok, amíg meg nem érti... Igen, tényleg.
- Akkor jó, semmi gond... - vágok közbe. Mindketten magyarázkodnánk, pedig itt én vagyok az egyetlen, akinek lenne mit megmagyaráznia. Mégis, ahogy tovább beszél, nyugodtabb mosoly kúszik az arcomra.
- Biztos vagyok benne, hogy nem csak neked vannak ellenérzéseid a mágiatörivel kapcsolatban, úgyhogy ígérem, találok mást, akit lehet ezzel szekálni. - Egészen büszke már a mosolyom, mintha a tanárság szekálós része vonzana a legjobban. Nem vagyok én ilyen rosszindulatú! - Olyat nem lehet, hogy nem jársz be, főleg, ha nem megy jól, akkor inkább szükséged lenne az órára... De nem akarlak beégetni vagy ilyesmi. - Noël egyébként sem olyan a vad lélek, hogy visszaéljen ezzel az ígéretemmel. A lányoktól jobban tartok - nem akarnak majd csendben maradni, vagy csak nem tudnak majd elvonatkoztatni a személyemtől. Talán kár előre aggódnom emiatt, de mindenképpen megéri felkészülni.
- Szerintem egész jó lesz, Théo is a közelben él, nekem a kastélyban adnak majd szobát... Nem kell sem bagoly, sem hosszú várakozás ahhoz, hogy elérjük egymást. - Megvonom a vállam, kicsit szégyellősen kap el a téma. Még ha nyilvánvaló is, hogy fontos nekem is a családom, és bármikor megtennék értük bármit, nem vagyok az a típus, aki ezt folyamatosan hangoztatja. Most sem éppen ezt mondom... De azért rosszul esne, ha a kistesóknak már egyáltalán nem lenne igényük a társaságomra.


Mathys
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Noël & Mathys   

Vissza az elejére Go down
 
Noël & Mathys
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Babnyerő-
Ugrás: