Every Flavour Beans Bole
Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Háeszt szájtunkra tölts!
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share
 

 Noël & Zurie

Go down 
SzerzőÜzenet

Zurie Chapelle
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 246
Noël & Zurie Tumblr_pg67yrE6zM1u5xh2so4_400

Noël & Zurie Empty
TémanyitásTárgy: Noël & Zurie   Noël & Zurie Icon_minitimeSzomb. Feb. 23, 2019 11:17 am

Noël & Zurie

[You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem értem, mi a gond ezzel - mondom el, valahányszor megkérdőjelezik az exeimmel táplált jó viszonyomat. Ha mindenkit elkerülnék, akivel volt köztünk valami, a Beauxbatons negyede szóba sem állna velem a végeláthatatlanul kusza ismeretségi hálók folytán (én pedig a felére játszom, haha), és egyébként is felesleges lemondani egy olyan barátságról, ami a szakítás után is működhet, méghozzá stabilan.
Ezúttal én is érzem, hogy valami nem stimmel. Nem azért, mert néha elkapom Noel reményteli pillantását - ha ő is végighallgatná a rókázásomat, ahogy az fordítva már bekövetkezett, rögtön elfelejtené ezt a nézést -, és kétségtelen, hogy nem az isteni szikra vágott belém azt sugallva, hogy ezentúl hallgassak a barátnőim tanácsaira. Bukásom útját sokkal inkább a Mathys iránt táplált hiányom kövezi ki, mely valamelyest mérséklődni látszik attól, ha a kicsinyített másával töltöm az időmet... legalábbis amíg nem tudatosul bennem, hogy a jól ismert kék szempár és a cinkos mosollyal társuló apró gödröcskék Noelhez tartoznak, és még véletlenül sem leghőbb vágyaim tárgyához. A felismerést megelőző percek egyenesen varázslatosak. Ha csak meglátom, amint távolról felém közeledik, a szívem úgy dörömböl a mellkasomban, akár a legalternatívabb, legvadabb francia rockegyüttes dobosa.
Fogalmam sincs, mikor és hogyan jutottunk ehhez az állapothoz. Eleinte ugyanúgy kellemesnek találtam a társaságát, mint bármelyik másik ismerős arcét a rengeteg új között, majd egyik napról a másikra azon kaptam magamat, hogy egyre gyakrabban foglalom el a mellette lévő széket, ő pedig lelkesen vár a Hugrabug klubhelyiségében a közös óráink előtt. Előfordul, hogy Leta kimenekít a társaságából; alkalmanként én is elhadarok valami ostoba kifogást, ha megérzem, hogy kezd elfajulni az adott szituáció, ám mindez nem tart tovább a rákövetkezendő napnál. Képtelen vagyok nemet mondani egy szeletnyi Mathysre, ahogy az éhező etióp kisgyerek sem utasítana vissza egy hamburgert, csak mert rengeteg kalóriát tartalmaz. Ma sincs ez másképp.
Már-már dühösen húzom végig a hajkefémet a barna tincseimen. Talán egyszerűen csak haza kellene szöknöm, vagy elcsalni Mathyst egy hétvégére, hogy helyrerázzam az idegrendszeremet, mert egy biztos: a Noellel szövődő barátságom minden, csak nem egészséges. Mégis a találkozónkhoz kikészített ruhákat húzom magamra némi józan ész ellenében, a legegyszerűbb összeállítást, amit csak találtam a bőröndömben. Ha túlságosan kicsípném magamat, a végén még azt hinné, randizni megyünk, vagy el akarom nyerni a tetszését. Nem mintha Math nem iszogatott volna más nővel...
Leteszem a kefét és a frissen kifésült hajamba túrok, ahogy lassan kifújom a levegőt. Egy óra. Egy óra, és lelépek, ebből nem lehet baj.
Amint elkészültem, a táskámat felkapva indulok el a klubhelyiség felé, ahol minden bizonnyal Noel vár rám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Noël Garçon
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 18

Noël & Zurie Empty
TémanyitásTárgy: Re: Noël & Zurie   Noël & Zurie Icon_minitimeVas. Feb. 24, 2019 10:39 am

[You must be registered and logged in to see this link.]


Tudom, tudom… tudom. Sok fejfájást meg szívfájdalmat megspóroltam volna magamnak, ha hallgatok mindenki másra a környezetemben, és a szakításunk után nagy ívben kerülöm Zurie-t. És meg is próbáltam, tényleg, de működött talán egy hónapig a dolog? Hiába, nehéz úgy kerülni valakit, hogy egy suliba jártok, ráadásul még a legtöbb órátok is közös mellé. Arra mondjuk már magam sem emlékszem, hogy hogyan sodródtunk ismét egymás felé, talán az egyik újabb szakítása után, de arra se vernék mérget, pláne, mert elég hullámvasútra hasonlító volt ez az egész. Ilyenkor egész jókat beszélgettünk mindig az órák közötti szüneteit, aztán, mire reménykedni kezdtem volna, hogy talán mégis lehet még több köztünk, mint barátság, ismét jött a pofára esés, hogy bepasizott, nekem meg hirtelen égetően sürgős volt minden szabad időmet vagy a könyvtárban tölteni tanulással, vagy a zeneteremben, gyakorlással. Ha így folytatom, a végén még se csak az utcazenész szintet fogom megütni…
Most viszont, Roxfortban egy kicsit más volt a helyzet. Egészen új környezet, új arcok, Európa minden részéről, és bár egész jól kijöttem az itteniekkel is, azért néha jó volt egy-egy ismerős arcot látni a tömegben, akivel nem kellett túlságosan körbemagyarázni mindent, mert szinte már félszavakból is megértettük egymást. És nem is feltétlenül Zurie-ra gondoltam, hanem a többi Beauxbatons-on diáktársamra, akik szintén eljöttek, bár mint ha kedves exem megint mint ha gyakrabban keresné a társaságomat. Nem mint ha bánnám, szó sincs róla! Csak éppen furcsállom egy kicsit. Ennyire elveszettnek érezné magát az angolok között?
Mindenesetre eszem ágában sincs nemet mondani, amikor felmerül, hogy csavarogjunk egyet a környéket, úgy is ideje már jobban felfedezni azokat a helyeket, amiről a többiek ódákat regélnek! Nem szeretek késni, úgyhogy szokásomhoz híven már megint legalább negyed órával előbb ott ücsörgök a megbeszélt helyen a klubhelységben, és hogy addig is hasznosan teljen az idő, egy nagy, asztalra kiterített térképet böngészek. Az egyik évfolyamtársunktól kaptam, arra az esetre, ha eltévednénk… Ilyesmitől mondjuk nem tartottam, de ettől függetlenül kíváncsian bújtam a megsárgult lapot, hogy mit is kéne még megnézni?
- Zu? Wow, ilyen hamar elkészültél? Rád se ismerek. – kaptam fel a fejem meglepetten. Ritka pillanat, amikor kivételesen nem kell órákat várni rá, hogy elkészüljön, mert csak nem gyorsított soha az indulás időtartamán, hiába hangoztattam én már anno is mindig neki, hogy mindenhogy gyönyörű. Ha most esne ki az ágyból, pizsamában és kócosan, mert elaludt, az se változtatna a véleményemen.
- Indulhatunk? Vagy most jön az, hogy nézzek valami olvasni való után, mert még nem készültél el? – nézek rá bizonytalanul, összehajtogatva a térképet, de ha nem volt más, akkor már pattantam is fel a helyemről, hogy hozzam a kabátjainkat, meg felsegítsem rá, és mehetünk is.
- Amúgy minden rendben? Csak mert olyan… nem is tudom… egy kissé feszültnek tűnsz. – keresem a megfelelő szót, még ha nem is vagyok biztos benne, hogy ez írná le pontosan a hangulatát, azt azonban én is érzem, hogy valami nem okés nála. De hogy csak szimplán rosszul aludt, a honvágy, vagy valami más miatt…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Zurie Chapelle
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 246
Noël & Zurie Tumblr_pg67yrE6zM1u5xh2so4_400

Noël & Zurie Empty
TémanyitásTárgy: Re: Noël & Zurie   Noël & Zurie Icon_minitimePént. Márc. 01, 2019 3:15 pm

Noël & Zurie

[You must be registered and logged in to see this link.]
Hamar észreveszem a kanapé takarásából kibontakozó ismerős kobakot, nem véletlenül: elég követnem a kandallónál csoportba verődött lányok érdeklődő pillantásait. Ajkaim szórakozott mosolyra görbülnek a látvány hatására, de nem időzök el rajta sokáig. Hangtalan léptekkel közelítem meg Noelt, remélve, hogy eléggé lefoglalja a kezében tartott megsárgult papírlap tanulmányozása ahhoz, hogy ráijeszthessek.
- Csak nem egy kincses térkép? - kérdezem váratlanul, ahogy a kanapé támlájára könyökölök, ezzel feltárva csinos kis fenekem hibátlan domborulatát a helyiségbe tévedő, gyanútlan hugrabugosok előtt. - Igazán szólhattál volna, hogy hozzam a falábamat. - Miután alaposabban is szemügyre veszem a szóban forgó tárgyat, meglepő módon a Roxfort alaprajza bontakozik ki előttem.
- Pedig elég jellegzetes vagyok. Honnan van? - bökök a térkép felé a fejemmel. - Úgy tudtam, állandóan vándorolnak az ajtók. - Persze, lehetséges, hogy az ábra nyomon követi a kastély változásait. Mit nem adtam volna az első héten egy példányért! Ha összeszámolnám a késéseimet, alighanem egy napot is kitennének, pedig legtöbbször nem egyedül szeltem a folyosókat.
- Tudod, hogy sosem kérnék tőled ilyet - kapok a szívemhez elkerekedett szemekkel. Az olvasás gondolatától is kiráz a hideg, eszemben sincs erre biztatni másokat. Na jó, talán az esküdt ellenségeim kivételével. (Igen, a Pillangókra gondolok. Éljen az Ombrelune!) - És megnyugtatlak: teljes mértékben elkészültem. - Miért olyan különös ez? Lehet, hogy elrontottam a sminkemet? Túllőttem volna az egyszerűségen a ruhaválasztásommal? Noel biztosan nem mondaná meg nyíltan, ha szörnyen festenék.
Aggodalmasan pillantok végig az öltözetemen, gondolatban újra és újra felidézve az utóbbi öt percet. A tükörképem lélegzetelállító volt, és ha az emlékezetem nem csal, hozzá sem nyúltam az arcomhoz idefelé jövet. Nem nevettem és nem tüsszentettem. Megvan, a hajam lesz az! Biztosan kibomlott egy tincs a fonatból; nincs más dolgom, mint végigtapogatni, míg Noel a kabátjainkért indul.
Mire mögém lép, hogy felsegítse rám a ruhadarabot, minden feszültségemet eloszlatja a rögtönzött vizsgálat… legalábbis, ami a kifogástalan megjelenésemet illeti.
- Köszönöm - mosolygok rá hálásan.
Most, hogy itt van, ismét hatalmába kerít az a csalóka érzés, hogy semmi baj nincs azzal, ha barátkozunk, holott tisztában vagyok vele, hogy elég pár óra, és átkozni fogom magamat a könnyelműségemért. Mit gondolna Mathys, ha megtudná, hogy ennyi időt töltünk együtt?
- Honvágyam van, ez minden. - Nem is áll olyan messze az igazságtól. - Neked nem hiányoznak a többiek?
Mielőtt kilépnénk az ajtón, az utolsó pillanatban a nyakam köré tekerem a sálamat és mélyen beszívom az illatát. Még mindig érezni rajta valamennyit Math arcszeszéből.
- Van valami ötleted, mivel kezdjünk? - Biztosan emlékszik rá, hogy a Mézesfalásba nem vagyok hajlandó betenni a lábamat (csak neki legalább ötvenszer elmondtam már az utóbbi napokban, hogy sosem csalnám meg az én édes-kedves merveille-i cukrászdámat), viszont így is akad még legalább két-három hely, ahová beülhetünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Noël Garçon
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 18

Noël & Zurie Empty
TémanyitásTárgy: Re: Noël & Zurie   Noël & Zurie Icon_minitimeVas. Márc. 03, 2019 5:05 pm

- Nem, sajnos nem az, csak egy szimpla térkép. - ha túl látványosan nem is ijedek meg Zurie váratlan érkezése kapcsán, azért alig láthatóan összerezzenek, ahogy felbukkan mellettem a semmiből - Nahát, neked olyanod is van? Szaladj vissza érte, megvárlak! De a szemfedőt se felejtsd el! - pillantok rá, miközben úgy mozdítom a térképet, hogy jobban ráláthasson.
- Jó, hát az tény. - értek egyet vele, mert tagadhatatlan, hogy az, számomra legalábbis - Hogy ez? Az egyik roxfortos csoporttársamtól kaptam, miután múltkor úgy eltévedtem, aztán azért késtem az egyik óráról. Addig ugratott miatta, mígnem végül kerített nekem egyet. Amúgy tényleg vándorolnak, és nem csak az ajtók, a lépcsőknek is szokása. - teszem hozzá, de már biztos tapasztalta ő is, hogy milyen furcsaságok történnek a kastély falain belül, és fogadni merném, hogy még csak töredékét, ha láttuk! Hány olyan lehet még, amihez a többieknek is évek kell, hogy rájöjjenek?
- Ugyan már, Zu! Ha még én kérnék ilyet tőled... Nekem nincs bajom a könyvekkel. - csóválom a fejemet a kis színjátéka kapcsán, és szívem szerint megkérdezném, hogyan lehet az, hogy nem szeret olvasni valaki? De tudom, hogy értelmetlen szócséplés lenne csak, korábban sem sikerült közös nevezőre jutni a témában, nem hiszem, hogy pont most menne.
- Wow... akkor azt hiszem, ez új rekord! - keresem a tekintetemmel a faliórát, mert nem is rémlik, hogy valaha is elkészült volna ilyen gyorsan. Vagy csak az időérzékem mondta fel a szolgálatot, mióta már nem vagyunk együtt?
Csak egy szótlan mosollyal segítem fel rá a kabátot, hogy aztán indulhassunk, ám amikor visszakérdez, szükségem van néhány pillanatra, hogy rendezzem kicsit a gondolataimat.
- Nem is tudom, Zu... igazából a családomat így sem látom ritkábban, mint eddig, az évfolyamból is itt vagyunk néhányan... Azt meg még mindig nem szoktam meg teljesen, hogy Mathyst naponta látom, azok után, hogy eleinte éveken át szinte alig dugta haza a képét. - gondolkozok hangosan, az meg csak a cseresznye a tejszínhab tetején, hogy ráadásul a tanárom lett így utolsó évre.
- Meg annyi az újdonság, a látni való... eddig valahogy elkerült a honvágy. Na jó, bevallom, az otthoni ételek azért százszor jobbak, mint az itteniek, az hiányzik. - de hát mit is szépítsünk, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a francia konyha a konyhaművészetek csúcsa. Az angol meg... inkább hagyjuk.
- Mondjuk a Mézesfalással? - fordulok felé, szemtelenül vigyorogva, amiből egyből nyilvánvalóvá is válik, hogy mennyire nem gondoltam komolyan a dolgot - Oké, oké, csak vicceltem. Nem tudom, a suliba akarsz-e venni valamit, mert akkor beugorhatunk valamelyik boltba is, meg a többiek mondták, hogy akad pár beülős hely a közelben. A Három Seprű, a Szárnyas Vadkan, meg Madam.... nemtudomkinek a kávézója. - oké, ciki, hogy a harmadiknak a felére se emlékszem, de amilyen idióta angol nevek léteznek, annyira talán nem meglepő. Fogadni mernék, ha francia neve lenne a kávézónak, álmomból felkeltve is tudnám.
- Neked melyikhez van kedved? Vagy egyikhez se, nézzük meg inkább a Szellemszállást, hátha látunk ott is párat, ha már nem elég az, amit a kastély falain belül látunk? - vártam Zu döntésére, mert azért nem mindegy, hogy merre tovább. Mondjuk, ha csak sétálunk egyet a faluban, nekem az is jó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Zurie Chapelle
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 246
Noël & Zurie Tumblr_pg67yrE6zM1u5xh2so4_400

Noël & Zurie Empty
TémanyitásTárgy: Re: Noël & Zurie   Noël & Zurie Icon_minitimeHétf. Márc. 04, 2019 9:32 pm

Noël & Zurie

[You must be registered and logged in to see this link.]

Elrontja a belépőmet azzal, hogy egy aprócska hördülés sem hagyja el a száját ijedtében, de kivételesen megbocsátom neki. Nekem is elállna a szavam, ha meglátnám a precízen befont, mélybarna hajkoronámat; még mindig annyira üdítően hat rám a változás, egyszerűen képtelen vagyok betelni vele.
- Épp csak ideértem, és már el is küldesz? - biggyesztem le az ajkaimat. Szip-szip! - Ám legyen, ha szerzel valahonnan egy madarat, amíg én megkeresem a szemfedőt és a falábat, megegyezhetünk. - Ez esetben elkezdhetjük megtárgyalni a csőrössel szemben támasztott követelményeimet, például hogy passzoljon a ruhámhoz, a haj- és szemszínemhez, valamint ne legyen túlságosan ajándékozó szellemű, ami a fehér kis csomagokat illeti, az a gólyák dolga. Update: ne legyen gólya!
Szeretem, mikor valaki ilyen egyszerűen igazat ad nekem, mégis olyan ritka pillanatok egyike, hogy a hirtelen sokk hatására megütközve nézek Noelre. Még mindig életben van! Azt hinné az ember, van valami a Garcon vérben (egyértelműen családi átokról beszélünk), ami lehetetlenné teszi, hogy valami kedveset mondjanak nekem, ám úgy tűnik, ez csak a középső fivérre terjed ki.
- Hát, az feltűnt - jegyzem meg szárazon. A lépcsők egyenesen a rémálmaim tárgyát képezik, minden második-harmadik éjjel a mélybe zuhanok róluk, hogy aztán Math erős karjai között találjam magamat. Aki véletlenül pont jókor van jó helyen... Mire felébredek, mindig arra a megállapításra jutok, hogy ő indította útjára a lépcsőt.
- Pontosan ez az, amit el akarnak hitetni veled, hát nem érted? - Elkeseredetten nézek végig rajta, mintha egy teljesen más embert látnékok viszont. Hány barátomat fogják még elragadni a könyvek?
Mikor elismeri a rekordomat, szótlanul tolom oda neki a vállamat - kínosan ügyelve rá, hogy közben még csak ne is súroljam a karját -, hogy megveregesse. Nem mintha nem csúsztam volna ki könnyűszerrel az időintervallumból, ha nem hozzá készülődtem volna, de azért... félsiker. Szerencse, hogy a durmstrangos diákokkal ellentétben mi nem tudunk egymás gondolataiban olvasni, alighanem kellemetlenül érezné magát, ha tudná, mennyire igyekszem nyilvánvalóvá tenni a kettőnk közti határt. Lehet, hogy egyébként is alaptalan a feltételezésem.
Elgondolkozva szemlélem a tűz köré gyűlt lányokat, jó darabig eszembe sem jut, hogy kérdeztem bármit is, míg meg nem üti a fülemet Mathys neve. A folytatást hallva időszerűnek érzek egy bölcs hümmögést, hogy biztosítsam róla, mindvégig jelen voltam.
- Ebben egyetérthetünk - sóhajtok fel. Ha megkínoznának sem vallanám be, hogy nekem tökéletesen megfelel a britek fantáziátlan kosztja is. Mindenben annyira egyszerűek és lazák! Érdekli bármelyiküket is, hogy az egész világ az ő gasztronómiai szokásaikat oltja? Nem. Változtatnak bármin is? Nem. Ide tolják és jó étvágyat kívánnak hozzá, ettől a mentalitástól pedig te is kicsit egynek érzed magadat közülük, otthon.
A legmegátalkodottabb ellenségemre sem nézek úgy, mint Noelre, mikor felveti a Mézesfalást. Merlin óvjon téged, fiam, Merlin óvjon!
- Köszi, én a Báróval is beérem. - Fura, de még Nick se hozza úgy rám a frászt, mint a vér borította fazon. Sosem örültem még ennyire annak, hogy a Beauxbatons-t csak Halloweenkor árasszák el a kísértetek. - A Három Seprű olyan kviddicses, nem? - kérdezem lelkesen.
Mielőtt kilépnénk a klubhelyiségből, vetek egy búcsúpillantást a szemmel láthatóan csalódott arcokra.
- Hé, igazán elhívhatnád valamelyiküket randizni - szólalok meg, amint bezáródik mögöttünk az ajtó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Noël Garçon
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 18

Noël & Zurie Empty
TémanyitásTárgy: Re: Noël & Zurie   Noël & Zurie Icon_minitimeKedd Márc. 05, 2019 9:00 pm

[You must be registered and logged in to see this link.]


- Hogy én? Dehogy, soha! – nézek rá riadtan, mielőtt még annyira a szívére venné a dolgot, hogy kapásból stornózzuk a csavargást, ám amikor látom, hogy ő is poénra veszi a dolgot, elgondolkozok egy pillanatra, mielőtt a vállam felett rápillantanék – Mit szólsz egy bagolyhoz? Abból egész szép számmal akad. – igaz, nem egy papagáj, de madárnak madár, nem igaz? Okos is, szép is…
- Hééé, ne nézz így rám! Valami rosszat mondtam? – kérdezek vissza értetlenül, mert hirtelen nem igazán tudom hová rakni ezt a nézését, kezdjek menekülni, vagy mindjárt a nyakamba veti magát örömében, vagy…?
- Nézd a jó oldalát, Zu– legalább egész sok helyi diák van, aki ismeri a járást, és kimondottan segítőkész a többségük. – én legalábbis eddig mindig odataláltam mindenhová a segítségükkel, pedig nem egyszer sikerült eltévednem, remélem, a későbbiekben sem kell csalódnom bennük.
- Ugyan, ne butáskodj már! Nem harapnak, legalábbis nem mind… biztos te se így vélekednél, ha megtalálnád az ízlésednek megfelelő könyvet. – nézek rá elszántan, mert hiszek benne, hogy olvasni az egyik legjobb dolog a világon, aki pedig másképp vélekedik róla, az pusztán azért gondolja így, mert nem találta még meg azt a könyvet, amire elsőre beleszeretett volna.
A vállveregetés persze nem marad el, ha bátrabb lennék, és nem tartanék a haragjától, akkor egy szórakozott mozdulattal még a haját is összekócolnám, de félő, hogy addig élnék… legalábbis amennyit a tükör előtt szokott tollászkodni, hogy minden egyes tincsét a helyére igazítsa…
- Ezt nevezem aztán tartalmas beszélgetésnek. Figyelsz rám egyáltalán? – csóválom meg a fejemet, miután a kisebb monológom után ez minden, amit mondani tud, holott tud ő is beszélni, ha belelendül. Nagy a kísértés, hogy visszakérdezzek, tesztelve, hogy mennyire figyelt, de elég a tanórákon napi szinten megfelelni ennek, ne játsszuk már ezt a pihenőidőnkben is!
- Oké, akkor a kísértetház kihúzva a képzeletbeli listáról. Elég kviddicses, jah… legyen az akkor? Bár azt hittem a baleseted óta hanyagolod a kviddicses dolgokat. – nekem igazából nem volt vele különösebb bajom, amíg nem nekem kellett beállni játszani, mert akkor a csapatom biztosra veheti a vereséget. Pedig emlékszem, annak idején a tanárunk milyen nagy reményeket fűzött hozzám, amikor rájött, hogy balkezes vagyok, milyen jó játékos lehetne belőlem… Aztán látta, milyen ramatyul megy a repülés, és mindketten tudtuk, hogy jobb, ha távol tartom magam a cikesztől meg a seprűtől.
- Hogy… mi? – torpanok meg, ahogy magunk mögött hagyjuk a klubhelységet, megrökönyödött pillantást vetve a mellettem álló iskolatársamra, mint ha valami roppant felháborító dolgot mondott volna. Na jó, közel sem volt az, de pont tőle kapni ezt a kérdést, az azért elég övön aluli húzás.
- És miért is kéne? – kérdezek vissza jobb híján, miután sikerül összekapnom magam valamennyire, mert érdekel, hogy mégis honnan jutott most így eszébe, amikor végre kettesben sikerül kimozdulnunk valahová?! De aztán leesik a tantusz, hogy mi is lehet az egész mögött, legalábbis más nem nagyon jut eszembe – vagy csak ez lenne a legegyszerűbb magyarázat rá? – Várj… csak nem téged is betaláltak a kérdéssel a többiek, hogy járunk-e?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Zurie Chapelle
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 246
Noël & Zurie Tumblr_pg67yrE6zM1u5xh2so4_400

Noël & Zurie Empty
TémanyitásTárgy: Re: Noël & Zurie   Noël & Zurie Icon_minitimeSzomb. Márc. 16, 2019 10:10 pm

Noël & Zurie

Elmosolyodok az őszinte tiltakozásán. Nem mintha mulatnék rajta, éppen ellenkezőleg: mindig megkönnyebbülök egy kicsit, ha biztosítanak róla, hogy nem kellemetlen a társaságom. Ebben az esetben különösen, elvégre alátámasztja a reményeimet, miszerint Noel semmit sem érzékel a kínos zavarból, ami elfog, valahányszor eszembe jutnak a barátaim intései vagy Mathys lehetséges reakciója. Ha pedig mégis, hát nem frusztrálja annyira, hogy ez a közösen eltöltött idő rovására menjen... noha azért kéne szurkolnom, hogy fordítva legyen.
- Épp ezért valami eredetibbre lesz szükségünk. - Miféle kalózmadár az, amelyik mindenkinek a rendelkezésére áll? Baglyot bármelyik sarkon találhat az ember, sőt, sanszos, hogy egyetlen csípés nélkül megússza az elrablását is. Nekünk egy harciasabb lény kell! - Szerinted vannak itt hippogriffek? - Hozzá se mernék érni, dehát emiatt vagyunk ketten a csapatban.
Hogy rosszat mondott-e? Ha lehet, még döbbentebben nézek rá, mint korábban.
- Ellenkezőleg. Olyan könnyen egyetértettél velem, hogy az már gyanakvásra ad okot. - Amint elhallgatok, azonnal tudatosul bennem, mennyire félreérthető voltam. - Úgy értem, ez általánosságban véve elég ritka kincs - teszem hozzá, mielőtt még azt hinné, nem értékelem eléggé a dicséreteit. Nincs más, aki ilyen bőkezűen osztogatná őket.
Felnevetek, mikor megemlíti a roxforti diákok segítőkészségét. Ezen nem fogunk összeveszni; el sem tudja képzelni, hány készségesebbnél is készségesebb srác akad, aki szívesen játszik idegenvezetőt. Igaz, a kandalló előtt vihorászó lányokat elnézve könnyen lehet, hogy nem is különbözik olyan sokban a fogadtatásunk.
- Nem vitatkozom - mondom végül sokat sejtetően.
Mesterien vágok olyan fejet, mintha el sem tudnám képzelni, hogy létezhet könyv, ami elnyerné a tetszésemet, sőt, mintha egy példányt sem fogtam volna még a kezemben. Valójában rengeteg időt töltöttem az Elemi mágia tüzetesebb tanulmányozásával, többet, mint amennyit bevallanék. Különben is muszáj megőriznem az imázsom.
- Persze, hogy figyelek - pislogok rá ártatlanul. - Azt hitted, egy kilátó elég kemény ahhoz, hogy letérítsen a kviddics felé kikövezett utamról? - Már a puszta emlékébe is belefájdul a fejem. Valószínűleg csak azért nem hagyott bennem elég mély nyomot ahhoz, hogy elforduljak a sportágtól, mert magamnak kerestem a bajt.
Ehhez pedig, ahogyan azt most is alátámasztom, nem kell se pálya, se seprű.
- Nem, nem erről van szó - hebegem elvörösödve. - Ezek szerint téged igen?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Noël Garçon
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 18

Noël & Zurie Empty
TémanyitásTárgy: Re: Noël & Zurie   Noël & Zurie Icon_minitimeVas. Márc. 17, 2019 5:18 pm

[You must be registered and logged in to see this link.]


- Tudod Zu, feltalálták már az átváltoztató bűbájt is… - jegyzem meg csak úgy mellékesen, csak hogy emlékeztessem, papagájért se kell a világ végére mennünk, meg lehet azt egyszerűbben – oké, aláírom, és sokkal unalmasabban – is oldani, de amint szóba kerülnek a hipogriffek… a fenébe is a bűbájokkal!
- Derítsük ki! – vágom rá lelkesen, gondolkozás nélkül, és ha nem is most, de a fenébe is, simán benne lennék! Még úgy is akad annyi hely ebben az iskolában, amit nem ismerünk, meg ott van az a nagy erdő mellette, fogadni mernék, hogy akadnak érdekes lények erre is.
- És az baj…? – kérdezek vissza óvatosan, mert oké, hogy sok minden van amiről eltérően vélekedünk, de kezdem úgy érezni, hogy valami felett nagyon elsiklottam, ha ilyen irányt vett a beszélgetésünk. Azért gyanús, mert amúgy nem szoktam, vagy azért, mert mostanában senki, semmiben nem ért egyet vele, és már azért paranoiás? Vagy csak megint én gondolom túl az egészet?
- Ha te mondod… - teszem hozzá azért óvatosan, mert mást amúgy se nagyon tudnék reagálni a szavaira, inkább induljunk, mert ilyen tempóval sosem fogunk odaérni a Három Seprűbe, az meg hogy nézne már ki, hogy amint beesünk, már indulunk is vissza?
Ami pedig az itteni diákokat illeti, eddig tényleg nem csalódtam bennük. Mondjuk hallottam hírét, hogy a Hugrabugos diákok milyen végtelenül segítőkészek, de gondolom, ha más házba kerültünk volna, akkor sem esznek meg minket reggelire.
- Őszintén, Zu? Nem hittem volna, hogy a baleseted után is így kitartasz mellette. – mert hát no, Zu meg a kitartás… oké, tagadhatatlan, ha valamit a fejébe vesz, ő is egész makacsul ki tud tartani mellette, de látva, hogy milyen hangulatember tud lenni ő is alkalomadtán, tényleg azt hittem, hogy egy olyan esés után a pálya közelébe se megy jó ideig.
- Cöhh, inkább ne is kérdezd! – legyintek, a szemeimet forgatva, lassan minden napra akad valaki, aki csak azért settenkedik oda hozzám, hogy megkérdezze – De ne aggódj, mondtam nekik, hogy jelenleg szabad vagy, úgyhogy... hamarosan biztosan érkeznek a rajongói levelek meg a randimeghívások. – tettem hozzá sóhajtva, még ha minden egyes ilyen alkalommal újra és újra összetörik egy kicsit a szívem. De hazudni úgy is képtelen lennék ilyesmiről, meg egyébként is, képzelem mit kapnék Zurie-tól, ha kiderülne, hogy álhíreket terjesztek kettőnkről.
- No de akkor, ha nem erről van szó, akkor miről is? – pördültem elébe, hogy aztán hátrafelé lépkedve, szemtől szembe folytathassuk a társalgást. Éljen a szemkontaktus! Így legalább kíváncsi tekintettel fürkészhetem tovább az arcát, hátha az több mindent elárul, ha már úgy kell belőle minden szót kihúzni – És mitől vörösödtél így el ennyire? Olyan a színed, mint a rózsák a Beauxbatons kertjében.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Zurie Chapelle
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 246
Noël & Zurie Tumblr_pg67yrE6zM1u5xh2so4_400

Noël & Zurie Empty
TémanyitásTárgy: Re: Noël & Zurie   Noël & Zurie Icon_minitimePént. Ápr. 05, 2019 10:38 pm

Olyan lesúlytó pillantást vetek rá, mintha azt javasolta volna, hogy egy-egy kartonból kivágott papagájt erősítsünk a vállunkra, mert az könnyebben megvalósítható.
- Varázslóhoz képest elég fantáziátlan vagy - jegyzem meg inkább viccelődve, mint kritikusan. Nem mintha az én verzióm magasabbra tenné a lécet. Mugli "neveltetés", mugli megoldások. Sosem fogom megtudni, vajon akkor is így gondolkoznék-e, ha varázslók között cseperedem fel, minden esetre úgy hiszem, rengeteg olyan dolog akad az életben, amit egyszerűen vétek lenne varázslattal elérni. (...) A főzés és a takarítás természetesen nem ebbe a kategóriába sorolható. Nem mintha mágiával, vagy anélkül olyan sűrűn végezném bármelyiket a kettő közül.
A hippogriffek iránt tanúsított lelkesedése engem is mégjobban lázba hoz, pedig borítékolhatóan addig tartana, amíg valóban szembe nem találkoznék egy példánnyal.
- Hol fordulhatnak elő? Az erdőben? - Netán a tiltott területen? Remélem, nem. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen titkokat őriz a Roxfort, arra viszont nem vágyom, hogy a saját bőrömön tapasztaljam meg a veszélyeit, és Noel épségét sem tenném szívesen kockára, szóval inkább hangot sem adok az ötletemnek.
- Dehogy! Köszönöm - mosolygok rá kedvesen. Ennyire nem reagálhattam furán! Még csak az kéne, hogy abbahagyja a velem való egyetértést és az egész világ ellenem legyen.
Különös lenne, ha nem történne meg máris, igaz?
- Ez esetben úgy látszik, kitartóbb vagyok, mint hinnéd. - Kár lenne tagadni, mennyire sértetten cseng a hangom, mint ahogyan azt is, hogy nem csak Noel az oka. Jerome és néhány győzelmi mámorral telt társam kivételével (akiket túlságosan is magával ragadott az öröm ahhoz, hogy belegondoljanak, milyen áron nyertük meg a meccset) alighanem mindenki azt feltételezte rólam, hogy ott fogom hagyni a csapatot és soha többé a közelébe sem megyek majd a pályának. Senki sem hitt bennem. Alapvetően hálás vagyok Noel őszinteségéért, most mégis azt kívánom, bár ne lenne ennyire szókimondó.
- Én nem... - Nem aggódom, vagy nem vagyok szabad? Megrázom a fejemet, néhány mondat úgy jó, ha idejében félbeszakad.
- Csak a púder az oka, kiszárítja a bőrömet - vágom rá a nyilvánvaló hazugságot. - Nincs szó semmiről, csak epekednek utánad a lányok, én pedig megsajnáltam őket, ez minden.
Ha nem nézek a szemébe, talán nem pirulok el mégjobban. Hogy minél könnyebben elkerülhessem a végzetemet, gyorsítok a lépteimen, így véletlenül se tud sokáig háttal előre közlekedni. Kész vallatás!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Noël Garçon
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 18

Noël & Zurie Empty
TémanyitásTárgy: Re: Noël & Zurie   Noël & Zurie Icon_minitimeSzer. Ápr. 10, 2019 8:15 pm

Chère Zurie,

- Remélem tudod, hogy ezzel most a lelkembe tiportál. – teszem szóvá némi megjátszott csalódottsággal, mert lehet, hogy nem ez volt életem legjobb ötlete, de hé! Azért ha úgy van, nekem is szoktak jó ötleteim lenni.  Én legalábbis nem tartom magam fantáziátlannak, de miközben tovább sétálunk egymás mellett, akaratlanul is eszembe jut, hogy vajon mennyire gondolhatta Zurie komolyan, amit mondott? Lehet, hogy volt némi szarkasztikus él a hangjában…?
- Nem tudom, de csak akad olyan ennek a sulinak a falai között, aki tudja, nem igaz? Majd utána járok, aztán mást nem, következő kirándulás keretében azokat nézzük meg. Már ha akadnak a közelben. – gondolkoztam hangosan, tovább szőve az előző ötletet, elvégre az ivás sem épp a mi, vagyis inkább az én asztalom, szóval nem árt némi változatosság. Csak el ne felejtsek utána járni!
A köszönetét hallva viszont némileg megnyugszok, miközben tévább sétálunk, amikor pedig szóba kerül a kviddics, azt hiszem, ezúttal nekem sikerült az ő lelkébe tipornom, még ha nem is szándékosan.
- Könyörgöm Zu, nehogy megsértődj itt nekem, nem azért mondtam… Egyébként is, attól, hogy valamiben nem úgy jönnek össze a dolgaid, ahogy azt eltervezted, másban még lehetsz kitartó. – itt vagyok én, nincs az a pénz, hogy seprűre pattanjak és akár csak öt percre beálljak kviddicsezni, viszont egy zongora elé ülve órákig képest vagyok úgy gyakorolni, mint valami megszállott.
- Mindenesetre le a kalappal előtted. A helyiekkel játszottál már? Állítólag egész jó a csapatuk, bár ebben kettőnk közül úgy is te vagy a szakértő. – lehet, hogy én is szívesen megnézek egy-egy meccset, de így, hogy nem játszok, esélyesen nem tudom úgy megítélni és elismerni egy-egy csel, vagy figura jelentőségét, mint az, aki maga is játékos.
- Te nem… oké. Szóval megint mindent harapófogóval kell kihúzni belőled. Jól indul ez a nap is. – jegyzem meg, mert ha a következő pár órában is ennyire beszédes kedvében lesz, akkor tényleg érdekes lesz ez az egész. Abban sem vagyok biztos, hogy van-e egyáltalán értelme így bárhová is menni, de belegondolva, hogy mikor volt utoljára, hogy kettesben szerveztünk valami programot magunknak, kár lenne veszni hagyni, szóval inkább bízok a legjobbakban, hogy megered a nyelve később. Mást nem, az italtól.
- Ha szárítja, akkor meg miért használod? – kérdezek rá a nyilvánvalóra, és az arcomat se kell látnia ahhoz, hogy érzékelhesse, igen, vettem a lapot, hogy mennyire is áll ez a dolgok hátterében. Szóval nem csak, hogy nincs beszélgetős kedvében, még ilyen átlátszó füllentésekkel akar megetetni mellé. Csak tudnám, hogy miért is szolgáltam én rá erre?
- Hé, Zu, várj már! – ahogy sietősebbre veszi a lépteit, én is próbálom tartani a lépést, de néhány méterig, ha sikerült, akkor aztán minden előzetes jel nélkül lefékezek. Mást nem, ha Zurie későn kapcsol és nekem jön, azzal késztetem megállásra, ha meg megpróbálna kikerülni, akkor a karja után kapok, mielőtt még megszökne.
- Te? Más lányokat sajnálsz? – nézek rá hitetlenkedve, mert hát no, az ő szájából ez is elég furcsán hangzott, és bár nagy volt a kísértés, hogy a homlokára nyomjam a kezem, megnézve, nem-e lázas, de végül csak ellenálltam a kísértésnek. Esélyesen csak még jobban felháborodna rajta.
- Amúgy nem tervezem, hogy bárkit is randira hívjak. Mire lenne belőle valami, már megyünk is vissza Franciaországba. Kis túlzással… Egy távkapcsolat meg kinek hiányozna? – vontam vállat, mit sem sejtve arról, hogy a másiknak ez közel sem olyan ismeretlen terep, mint én azt naivan gondolom.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Zurie Chapelle
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 246
Noël & Zurie Tumblr_pg67yrE6zM1u5xh2so4_400

Noël & Zurie Empty
TémanyitásTárgy: Re: Noël & Zurie   Noël & Zurie Icon_minitimeKedd Ápr. 16, 2019 5:59 pm

- Sajnálom. Mivel engesztelhetlek ki? - Csak utólag jövök rá a szavaim felelőtlen voltára: kis híján úgy hangzott, mintha flörtölésnek szántam volna, pedig Merlin rá a tanúm, eszem ágában sincs tovább rontani a helyzetemen.
- Úgy értettem, nagy általánosságban véve hol lelhetőek fel. Tudod, a tankönyvek elmondása szerint, amiket életemben, ha egyszer nyitottam ki. - Amilyen penge a gyógynövényeket illetően, azt hittem, az LLG tananyagot is kívülről fújja; terjedelmes puskázó-specialista karrierem során úgy tapasztaltam, a kettő kéz a kézben jár egymással.
A következő kirándulás említését minden további nélkül elengedem a fülem mellett, mert bármennyire is csábítóak számomra a közös kalandjaink - akárcsak a régi szép időkben -, a mai alkalom is pont egyel több a kelleténél, és nem csak Mathys szempontjából. De mi értelme óvnom a barátságunkat, ha ez azt jelenti, nem tölthetjük együtt az időt?
- Tudom. - Akkor is, ha sokkal több sértettség érződik a hangomból, mint valódi meggyőződés. Egyáltalán hogy érti, hogy valamiben nem jönnek össze a dolgaim? Úgy beszél, mintha nem érne más, csak kudarc, és ez lenne az első alkalom, mikor végre nem hagyom annyiban.
Ezek után hiába próbálja menteni a menthetőt, az iménti megjegyzése árnyékot vet a dicséreteire. Még, hogy én vagyok a szakértő!
- Nem, nem játszottunk - felelem hűvösen. Órákig tudnék csiripelni erről a témáról, és csak még dühösebb leszek Noelre, amiért elvette tőlem a lehetőséget azzal, hogy magára haragított. Nem mintha ténylegesen érdekelné bármi is, ami a kviddicshez köthető, ez az egész kérdezősködés is csak azt a célt szolgálja, hogy megfeledkezzek róla, mennyire belém tiport.
Ahelyett, hogy feleslegesen strapálta magát, elég lett volna mindjárt szóba hoznia a kettőnk közti kényes ügyet. Rá kell jönnöm, hogy nincs más, ami hamarabb tüntetné el a haragot - legyen az bármekkora -, mint a bűntudat.
Persze, amint elfogynak a használható kifogásaim, azért eszembe jut, hogy épp hisztiztem, mikor félbeszakított. (Pontosabban én magamat, de ez most igazán részletkérdés.)
- Csodálkozol? - vetem be az aduászt. - Sajnálom, hogy nem ered meg a nyelvem, miután világossá tetted, hogy nem hiszel bennem. - A végére egészen beleélem magamat, kis híján én is beveszem, hogy ez áll a szűkszavúságom hátterében. Ha mindenképp emlékeznem kell arra, ki rontott el és mit, koncentráljunk inkább Noelre.
- Mert általában bekenem előtte az arcomat - lódítom tovább szemrebbenés nélkül az egyértelmű lelepleződés ellenére. Amíg nem teszi szóvá, nincs gond.
Lehet, hogy ügyesen irányítom a seprűmet és megtanultam célozni, a reflexeim, a gyors reakcióképességem azonban sosem fogják megütni az átlagos szintet. Nem véletlen, hogy ennyire béna vagyok a párbajozásban. Mikor Noel lecövekel előttem, a fékezés legapróbb szándéka sem fogalmazódik meg az izmaimban, amíg teljes lendülettel neki nem megyek, és csak a magasságának köszönhető, hogy nem fejelem le az ütközés közben, akár egy feldühödött futball játékos. Ha nem kapcsol idejében, esélyes, hogy mindketten a földön kötünk ki.

- Miért olyan furcsa ez? - kérdezem ártatlanul. - Rosszul látod. Mire lenne belőle valami, már megyünk is vissza, és rettentően hamar eltelik majd az utolsó pár hónap. Miután pedig végeztünk, mindenki ott lehet és azzal, akivel szeretne. - Még véletlenül sem magamból indulok ki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Noël Garçon
Beauxbatons

Kor : 18
Hozzászólások száma : 18

Noël & Zurie Empty
TémanyitásTárgy: Re: Noël & Zurie   Noël & Zurie Icon_minitimeVas. Ápr. 21, 2019 1:49 pm

Chère Zurie,

Ahogy meghallom Zurie válaszát, akaratlanul is felszökik a szemöldököm, mert, hát… nos… őszintén szólva nem számítottam tőle ilyen válaszra, pláne azok után, hogy én sem gondoltam túlzottan komolynak a szavaimat. Így talán nincs benne semmi különös, hogy a meglepettségem az arcvonásaim is tükrözik, és kell egy pár pillanat, mire szavakkal is reagálni tudok rá.
- Az attól függ, mennyire gondoltad komolyan. – jegyzem meg végül óvatosan, mielőtt még valami olyanba élném bele magam, amiért úgy is kár.
- Ugyan Zu, ami a könyvekben van, azt se kell mindig készpénznek venni. Egyébként is, a vadonban felkeresni olyan hippogriffet, ami sosem volt szelídítve, vagy emberekhez szoktatva… elég merész, meg veszélyes lenne. – teszem hozzá, mert tuti kalandos meg emlékezetes lenne, de most nem hiányzik egy több hetes „betegszabadság”, pláne így az utolsó év célegyenesében.
- Okééé… - nyújtom el ezt az egy szavacskát, jelezve felé, hogy vettem a lapot, inkább hagyjam abba, mert ebből jól már úgy se jövök ki. Nem is vágom magam alatt tovább a fát, így egy kis hallgatás után csak poénból idézem a korábbi szavait – Akkor ez most azt jelenti, hogy nekem kéne megkérdeznem, mivel engesztelhetlek ki? – pillantok rá, mert ha van valami, amivel elűzhetjük ezt a hirtelen beálló, puskaporos hangulatot, csak egy szavába kerül, és intézkedem!
- Nem, így már nem annyira… - ismerem be, de mielőtt még nagyon felpaprikázhatná magát a témán, inkább folytatom is, elmerengve – De azért érdekes dolog a hit, nem gondolod? Én meg azt hittem, vagyunk annyira jóban, hogy legalább egymással őszinték legyünk. – tettem szóvá, bár úgy néz ki, hogy esetünkben is eljutunk lassan arra a szintre, ahol kényelmesebb hazugságokkal álltatni, meg lerázni a másikat, mintsem őszintének lenni, még ha utóbbi sokszor kellemetlenebb is tud lenni. Így hát, miután Zu továbbra is olyan eltökélten kitart a púderes története mellett, csak szótlanul megcsóválom a fejemet. Hát ide jutottunk?
Ahogy összekoccanunk, egy-két lépést teszek hátra, hogy elkerüljük az esést, de szerencsére sikerül talpon maradnunk, hála az égieknek, hogy Zu nem kétszer annyi súlyra, amennyi. Akkor lehet, hogy már háromszor megbántam volna az előbbi döntésemet.
- Nem is tudom… talán mert nem nagyon láttalak még idegenek miatt sajnálkozni? – kérdezek vissza bizonytalanul, mert hirtelen én se tudnám jobban megfogalmazni a dolgot. Nem mondom, hogy nem törődik azokkal, akik fontosak számára, de nem is az az irgalmas szamaritánus, aki mindenki gondját-baját a sajátja elé helyezné.
- Rosszul? Szóval, a logikádat követve…. Miután hazamentünk és elszaladt az a pár hónap, végeztünk a sulival… ha utána mondjuk én veled szeretnék lenni, valami távoli trópusi szigeten? Akkor ilyen egyszerű, ennyi? Boldogan élünk, amíg...? – nézek rá kíváncsi tekintettel, vajon feltűnik-e neki, hogy hány sebből vérzik az előbbi állítása?



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Ajánlott tartalom



Noël & Zurie Empty
TémanyitásTárgy: Re: Noël & Zurie   Noël & Zurie Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Noël & Zurie
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Every Flavour Beans Bole :: Átváltozástan :: Anglia :: Roxfort-
Ugrás: